Az Univerzum nagyon hideg (átlagosan 2,73 K fokos, azaz -270,42 fok Celsiusos hőmérsékletű). Létezik azonban az átlagosnál hidegebb hely is, amit a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás Hideg Foltjának hívnak. (A WMAP műhold mellékelt képe az Univerzum átlagos hőmérséklettérképét mutatja a Tejútrendszerből nézve, de az átlagolás miatt a csillagok, a galaxisok stb. nincsenek rajta megkülönböztethetően. A Hideg Folt ezen a térképen be van karikázva.)

VCSE - Mai kép - A Hideg Folt
VCSE – Mai kép – A Hideg Folt

Ahogy a korai Univerzum gyorsan tágult és hűlt, hirtelen egyszer csak átlátszóvá vált és a fény eljutott mindenhova. Többé nem nyelte el szinte semmi. Ez a folyamat szinte egyetlen pillanat alatt látszódott le. Ma is láthatjuk ennek a pillanatnak a lenyomatait.

Ez a lenyomat az Univerzum ma i észlelhető, mellékelt hőmérsékleti térképe: minden pontból jön éppen az a hő, ami az átlátszóvá válás pillanatában is jött. Csak éppen ma már hűvösebb, nem olyan forró mint több, mint 13 milliárd évvel ezelőtt. Ahol kissé több anyag volt, onnét hidegebb, ahol kissé kevesebb, több hő jön.

Kivéve egy hely: a Hideg Folt nem illeszkedik ebbe a képbe, onnét nem csak a véletlenszerű ingadozások miatt jön kevesebb hő, hanem ténylegesen sokkal kevesebb érkezik onnét ide. E hely létezésének megmagyarázása nem könnyű, és még nincs is végleges magyarázat. Egyesek szerint ez egy “szuper-üres” terület lehetett (ezekről lásd: VEGA 69. 15-23. oldalon: Galaxis szuperhalmazok), vagy egy párhuzamos univerzum kvantumfluktuációi hozhatták létre (ami még fantasztikusabb elképzelésnek mutatkozik a szemünkben és még kevésbé bizonyíthatónak,de mégis: elképzelhető), de a legvalószínűbb, hogy mégiscsak egy egyszerű, véletlenszerű fluktuációról van szó.

Mindenkinek boldog tavaszt! (A csillagászati tavasz ma, március 21-én 00 óra 21 perckor elkezdődött.)

A mai kép a Vadászebek-Göncölszekér csillagképek határán lévő M106 jelű extragalaxist ábrázolja.

 

 

VCSE - Mai kép - Messier 106
VCSE – Mai kép – Messier 106

 

1781-ben fedezte fel P. Méchain francia csillagász. A galaxis távolságára különböző becslések léteznek: ezek szerint 21-25 millió fényévre lehet. Ezen a felvételen kékes színű fiatal, éppen megszületett csillagok, és vörös csillagóvodák (fiatal csillagokat körülvevő vöröses színű hidrogénfelhők) látszódnak. A galaxis közepéből kifelé mutató, szintén pirosas hidrogéngázból álló nyúlványt lehet megfigyelni. Jobbra lent az NGC 4248 jelű háttérgalaxis látszik (a becslések szerint távolsága jóval nagyobb az M106-nál, nem összetartozóak az M106-tal.)

Az M106 egy Seyfert-típusú galaxis, azaz erős, forró gázokra utaló emissziós színképet mutat. Fényes rádióforrás, ugyancsak fényes ultraibolya, látható, infravörös fényben egyaránt, és erős röntgensugárzása is van. Az ilyen típusú galaxisokról azt gondolják, hogy erős sugárzásaikat a belsejükben lévő, több millió vagy milliárd naptömegű fekete lyukba hulló anyag kelti.

Az M106 fekete lyukjáról bővebben magyarul a VEGA 23. számának 13. oldalán lehet olvasni .

 

A mai képre érdemes ráklikkelni és nagyobb nagyításban is megnézni. A felhősávok felett-között két apró fénypontot lehet látni. A fényesebb a Jupiter, a halványabb a Merkúr. Ezekben a napokban napnyugta után kicsivel lehet látni ezt a két bolygót, amikor a Nap már lement, de még nem sötétedett be teljesen.

VCSE - Mai kép - Merkur, Jupiter és a naplemente
VCSE – Mai kép – Merkúr, Jupiter és a naplemente

Az északi féltekéről idén ezekben a napokban kínálkozik az egyik legjobb alkalom a Merkúr megfigyelésére: koraeste, amikor még kényelmesen ébren vagyunk; márciusban, amikor az ekliptika nagy szögben metszi a horizontot, ezért a Merkúr sokáig a horizont felett (és relatíve magasan) látszódhat; ráadásul a fényes Jupitert könnyedén észreveszi bárki, és akkor már csak felette picivel kell keresni a Merkúrt, tehát van még olyan objektum is az égen, ami a halványabb Merkúrhoz elvezeti a szemünket. Olvasd tovább

Tavaly egy figyelemreméltó, fénylő viharjelenség tűnt fel a Szaturnusz északi félgömbjén. Hamarosan “kígyóviharnak” nevezték el alakja után. Mérete az eltelt egy év alatt egyre nagyobbá vált, és folyamatosan körbejárja a bolygót.

 

VCSE - Mai kép -
VCSE – Mai kép – “Kígyóvihar a Szaturnuszon”

 

Ezen az amatőr felvételen a bolygógömb északi (a képen felső) részén lehet látni az átlagostól elütő színá, fényes és hatalmas kiterjedésű viharjelenséget. (A Szaturnusz gömbjének átmérője kb. a Földének kilenc-tízszerese, tehát ennek a viharnak a mérete nagyobb a Földénél!)

A mai képen az NGC 3628 jelű, éléről látható spirális galaxis látható. (A spirálszerkezet éppen azért nem tűnik fel a képen, mert éléről látjuk ezt a csillagvárost.) Távolsága kb. 35 millió fényév, és az Oroszlán csillagképben lévő M65-M66-NGC3628 galaxisokból álló trió egyik tagja.

VCSE - Mai kép - NGC 3628
VCSE – Mai kép – NGC 3628

Valódi mérete a mi Tejútrendszerünkéhez hasonló. A figyelmes szemlélő a képen a galaxisból balra felfelé egy rendkívül halvány áramlatot vehet észre, amely a trió másik két galaxisával való kölcsönhatás eredménye: a galaxisok amikor szorosan megközelítik egymást, az árapályerők csillagokat, gázt szakít ki belőlük. A galaxison keresztülhúzódó vöröses sávban ma is sok csillag keletkezik.