A mai képen a HST felvétele látható az Arp 273 jelzésű pekuliáris, kölcsönható galaxisról. A fénypöttyök a képen a mi galaxisunk csillagai, a képen látható távoli galaxis pedig 300 millió fényévre található.

VCSE - Arp 273 - HST/APOD
VCSE – Arp 273 – HST/APOD

Az Androméda-galaxis is majd egyszer megközelíti a Tejútrendszert, és eltorzítja az alakját. Az Arp 273 közelébe is jutott egy másik galaxis, és annak a két galaxisnak a gravitációs kölcsönhatása, a galaxisok árapályereje torzította el így az alakját. Az Androméda-galaxis majd egyesül a Tejútrendszerrel, ás átmenetileg az egyesület galaxisnak több magja is lesz. Az Arp 273 is egy galaxisegyesülés nyomait mutatja, a benne lévő két galaxismagot kicsit több, mint 100 ezer fényév választja el egymástól.

A mai kép hétfőn készült, és a közel telehold nyugvását látjuk Rio de Janeiro-ból (Brazília). A hegyeket az égbolt átellenes pontján (a fényképezőgép mögött) a felkelő Nap vöröses fénye világítja meg.

VCSE - Holdkelte Rio-ban - Babak Tafreshi
VCSE – Holdkelte Rio-ban – Babak Tafreshi

A képet 6,5 percenként felvett képkockából állította össze a fotós, Babak Tafreshi. Megjegyzendő, hogy a képen látható tengeri madarak csak az utolsó képkockán tűntek fel, ahogy fészkeikből kirepülnek kora reggel.

A mai képen a Swift amerikai műhold által felfedezett, március 28-án kitört GRB 110328A jelű gammakitörés optikai tartományban a felfedezést követően 12 órával a HST-vel mért képe (nyíllal jelölve). A Tejútrendszeren kívül még soha nem láttak olyan gammaforrást, amelyik egynél több alkalommal mutatott volna gammakitörést.

VCSE - Távoli gammakitörés - HST/NASA
VCSE – Távoli gammakitörés – HST/NASA

(A Tejútrendszerben vannak folyamatos gammaforrások is.) Ez a különleges objektum azonban azonban az első kitörése után 45 perccel még egy kitörést okozva alapos fejtörést okoz – különösen azért, mert egyetlen gammakitörésről sem tudjuk igazából, hogy micsodák… Talán összeolvadó neutroncsillagok, vagy nagy mágneses terű hipernóvák vagy valami ilyesmik, de pontosan senki nem tudja…

Ezt a kettős kitörést infravörösben, röntgentartományban és rádióhullámhosszakon is észlelték. Közel négy milliárd fényévnek mérték e kitörés távolságát.

A mai képen a hozzávetőleg 14 fényév kiterjedésű, 400 fényévre lévő Rhó Ophiuchi csillag körüli ködkomplexum látszik az amerikai infravörös űrtávcső, a WISE műhold felvételén.

VCSE - Rhó Ophiuchi ködössége - WISE
VCSE – Rhó Ophiuchi ködössége – WISE

Nagyobbrészt hideg, molekuláris hidrogénből (H2) áll, és a környező fiatal csillagok felmelegítik a ködöt körülvevő port, ami infravörösben sugároz. A legfiatalabb csillagok a képen mindössze 300 ezer évesek. (A Nap jelenleg 4,6 milliárd éves.) A kép jobb alsó sarkában lévő vöröses köd a Szigma Scorpii csillagot veszi körül, amely annak a csillagnak a fényét veri vissza.

A naprendszerbeli nagybolygók közül a Merkúr és a Vénusz kivételével mindegyiknek van holdja; a törpebolygók közül a Plutonak is van három holdja, és több, mint 100 kisbolygónak van egy, némely esetben két holdja. A főövben keringő (1) Ceres törpebolygónak vajon van-e holdja? (Ha lenne, a tömegét is pontosabban meg lehetne mérni.) A Hubble Űrtávcsővel elvégzett és frissiben (ma) közzétett vizsgálatok szerint azonban a Ceres-nek nincsen 2 km-nél nagyobb átmérőjű holdja. (Ennél kisebbet a HST-vel nem lehet megtalálni, szóval a kisebbekről nem lehet semmit sem mondani.)

Forrás: http://arxiv.org/pdf/1104.2028