Az M104 valójában egy spirálgalaxis. Oldalról látjuk, és innen nézve úgy néz ki, mint egy mexikói szombreró-kalap: ezért is nevezik Sombrero-galaxisnak időnként. Egy hosszában keresztülhúzódó porsáv rajzolja ki a galaxis fősíkját, amelyet fényes és halvány csillagokból, valamint gömbhalmazokból álló haló vesz körül.

VCSE - Sombrero-köd - APOD/Hubble
VCSE – Sombrero-köd – APOD/Hubble

A porsávban sok fiatal, nemrég született csillag rejtőzik. A galaxis centruma körüli dudort sok milliárdnyi öreg csillag összemosódó fénye alkotja. A dudor minden hullámhosszon nagyon fényes, és közepén valószínűleg van egy nagy fekete lyuk. A fenti linkeken az eredeti méretében megnézve a képet (klikk a képekre!) kitűnik, hogy sok fénypötty valójában kiterjedtebb gömbhalmaz. A galaxis kis távcsövekkel is látható a Szűz csillagképben.

A Kisgöncöl, (Ursa Minoris, ami latinul Kismedvét jelent) csillagkép az Égi Északi Pólus környékén található. A képen balra a legfényesebb csillag a Sarkcsillag, és a fenti mozaikképen, amely 23 fokot fog át, a Kisgöncöl csillagai láthatók.

VCSE - A Kismedve - APOD/Rogelio Bernal Andreo
VCSE – A Kismedve – APOD/Rogelio Bernal Andreo
VCSE - A Kismedve - APOD/Rogelio Bernal Andreo
VCSE – A Kismedve – APOD/Rogelio Bernal Andreo

A Sarkcsillag a hajósok és asztrofotográfusok kedves barátja: mindegyikőjüknek segítségére van, noha az Égi Északi Pólustól jelenleg kb. 0,7 fokra helyezkedik el. Érdekesség, hogy ezen az égi területen porfelhőket figyelhetünk meg, amelyeket ez a kép bemutat. Kissé meglepő, hogy errefelé fordulnak elő, hiszen a Kisgöncöl messze esik a Tejúttól.

A mai képen a Nyilas csillagképbeli Trifid-köd (M 20, NGC 6514) látható. Távolsága kb. 5000 fényév. A köd kiválóan illusztrálja a ködök főbb típusait: a vöröses részek emissziós ködök, amelyek a (főleg ionizált) hidrogén fényét sugározzák; a kékesek reflexiós ködök, amelyek a közeli csillagok fényét verik vissza.

VCSE - Trifid-köd - APOD/R Jay Gabany
VCSE – Trifid-köd – APOD/R Jay Gabany

Ezek háttere előtt pedig a sötét és sűrű porködök sziluettje rajzolódik ki. A Trifid-köd elnevezést ez az objektum egy, a régi őskorban élt háromkaréjú ősrákról kapta: a vöröses részben úgy nyílnak szét a porsávok, mint annak az ősráknak a karéjai. A kb. 40 fényév átmérőjű Trifid-köd a Galaxis egyik legszebb csillagkeletkezési területe.

A Lagúna-köd néven is ismert Messier 8 jelű ködösség látható a mai hamisszínes felvételen, amely tőlünk 5000 fényévre fekszik, és a kép egy 20 fényév nagyságú részletét ábrázolja.

VCSE - Messier 8 - Julia I. Arias and Rodolfo H. Barbá
VCSE – Messier 8 – Julia I. Arias and Rodolfo H. Barbá

A felvétel a 8 méteres Gemini-Dél távcsővel készült, és a rendkívüli élességű felvételt keskenysávú látható tartománybeli szűrővel, és szélessávú infravörös szűrőkkel kapott képekből rakták össze. Fényes ívek, porfelhők, fiatal, kékes csillagok láthatók képen, valamint az újonnan születő csillagok körüli ködösségek, ún. Herbig-Haro objektumok, amelyekből sokszor nyalábok (jetek) lövellnek ki.

A mai képen a jelenlegi legnagyobb távcsőrendszer, az ESO négy darab nyolc méteres távcsövéből álló Very Large Telescope (VLT, Nagyon Nagy Távcső) rendszert láthatjuk a Paranal-hegyi égen.

VCSE - 4 db nyolc méteres távcső - Yuri Beletsky (ESO)
VCSE – 4 db nyolc méteres távcső – Yuri Beletsky (ESO)

A horizonton leginkább jobbra az állatövi fény (a bolygóközi por által visszavert fény) sápadt vöröses derengése látszik. Balra a fényes, nagy objektum a Vénusz. Tőle jobbra a Tejút kel. A Tejút alatt a két ködösség a Nagy- és a Kis-Magellán felhő. Jobbra az Orion látszik a vöröskés Barnard-ívvel. Jobbra a narancsos folt a holdfogyatkozást elszenvedő Hold.