VCSE - Mai kép - A Vadász, a Bika és Lovejoy
VCSE – Mai kép – A Vadász, a Bika és Lovejoy

 

Az üstökösrajongók aktuális észlelési célpontja a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökös. Nevét felfedezőjéről Terry Lovejoy-ról, az Ausztráliában élő amatőrcsillagászról kapta. Az üstököst 2014. augusztus 17-én fedezte fel egy 200mm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel a Hajófar (Puppis) csillagképben. Ekkor az üstökös 15 magnitúdó fényességű volt.

Az APOD-on mai nap látható felvételt két nappal ezelőtt, január 12-én készítette Jackson Hole. A felvételen bal oldalt az Orion csillagkép látható. Jobbra – felfele a narancssárga színű Aldebaran, a ”Bika jobb szeme”, a csillagkép legfényesebb csillaga látható. Előtércsillaga, de nem tagja a közvetlenül mellette látható Hyádok nyílthalmaznak. Az üstökös ettől jobbra lefele található. Alakja jellegzetesen zöldes fényű, csepp szerűen elnyúló.

Ekkor az üstökös fényszennyezés mentes égbolton szabad szemmel is könnyen megpillantható. Vidéki, falusi közvilágítás mellett, tiszta égbolton észlelhető volt szabad szemmel, mint kis homályos folt. Már binokulárban is látványos jelenség. Viszonylag nagy méretű fényes diffúz folt. Kezdetben „csak egy” méretes, fényes, foltnak látszott. Ezt követően az üstökös magja is észlelhető volt 7×50 binokulárban, mint fényes „fényesebb, sűrűbb” fénylő folt.

Tegnapi nap során binokulárban már az üstökös körül egy nagyobb, halványabb burok észlelhető, alakja enyhén oválisnak tűnik.

 

VCSE - Mai kép - keresőtérkép
VCSE – Mai kép – keresőtérkép

A mellékelt keresőtérképet Bob King készítette. Azt mutatja, merre kell keresni az üstököst ezekben a napokban. Valódi képekre rajyolta rá zöldes színnel az üstökös pozícióit. Jó észlelést!

 

Tagdíjfizetési határidő: január 31.

 

A (2060) Chiron kisbolygót az 1977-ben fedezték fel. Kezdetben kisbolygónak klasszifikálták, ma már üstökösnek gondolják, így 95P/Chiron néven is ismerik (mivel 1989-ben üstökösszerű kifényesedést, 1993-ban pedig üstökösjellegű kómát is mutatott – milyen fontos is lenne amatőr eszközökkel is folyamatosan megfigyelni!). A Szaturnusz és a Neptunusz pályája között kering. Átmérője 233 km, és vannak, akik szerint lehetne törpebolygó is (pl. Mike Brown gondolja így, én meg felteszem a kérdést: mi nem volt még a Chiron?).

A mostani legújabb hír róla (http://arxiv.org/abs/1501.05911), hogy csillagfedésekkor számos nem várt extra elhalványulást észleltek, amiket a linken szereplő cikk szerzői azzal magyaráznak, hogy egy kb. 324 km sugárnál lévő gyűrű veszi körbe a Chiront. (A mérésekhez 123 cm-es műszert használtak.)

VCSE - Művészi ábrázolás a Chiron kisbolygóról
VCSE – Művészi ábrázolás a Chiron kisbolygóról

A gyűrű létére utaló bizonyítékok meggyőzőek, de az eredetére nézve csak spekulációk vannak: lehet, a Chiron kipárolgásai nem jutnak messze a kisbolygó/üstökös/törpebolygótól, és összeállnak egy gyűrűvé a gáz által magukkal vitt porszemcsék.

Az is lehet, egyes kentaurok körül van ilyen gyűrű, mások körül nincs: ez esetleg megmagyarázhatja, miért van két csoport a kentaurok között, akik közül az egyik kékes színű (ezeknek lenne gyűrűjük), a gyűrűtlenek a vörösek. De ez is csak spekuláció.

(A kentaurok a Kuiper-övből gravitációs perturbációk hatására a Jupiter és a Neptunusz pályája közé került, kis excentricitású pályán keringő jeges, üstökösmag-szerű objektumok.)

Az APOD mai felvétele a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kupola moduljának belsejét ábrázolja.

VCSE - Mai kép - Ablak a kozmoszra
VCSE – Mai kép – Ablak a kozmoszra
 

A modult az Európai Űrügynökség építette meg az Alenia Spazio céggel Olaszországban. 2010 februárjában vitte fel az űrállomásra az Endeavour űrrepülőgép az STS–130 küldetés során, ahol a Node-3 modulra csatolták. Olvasd tovább

Az APOD mai képe a C / 2014 Q2 (Lovejoy) üstököst ábrázolja. Ez az üstökös az esti égbolt jelenlegi leglátványosabb jelensége.

 

VCSE - Mai kép - C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökös ioncsóvája
VCSE – Mai kép – C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökös ioncsóvája

 

A C/2014 Q2 (Lovejoy) üstököst az ausztrál Terry Lovejoy amatőrcsillagász fedezte fel egy 200mm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel. A felfedezéskor az üstökös fényessége 15 magnitudó volt. Terry Lovejoynak ez az ötödik üstökösfelfedezése. Eleinte teleobjektívekkel és DSLR gépekkel, majd egy 20 cm-es távcsővel és a hozzákapcsolt CCD kamerával találta meg üstököseit. Olvasd tovább

VCSE - Mai kép - A Huygens landol a Titánon
VCSE – Mai kép – A Huygens landol a Titánon
 

Az APOD mai képe a Huygens űrszonda 2005. január 14-i , 10 évvel ezelőtti Titánon történt landolására emlékezik meg.

A képen szereplő halszemoptikás felvételek a landolás során készültek. A bal felső felvétel 6 km magasságban készült, míg a jobb alsó 200m-re a felszíntől.

A Huygens volt az első űrszonda, amely leszállt a Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínére. A Huygenst az ESA építette, és az amerikai Cassini űrszondával juttatták el a Szaturnuszhoz.

ESA:
Az Európai Űrügynökség (angolul European Space Agency, ESA) egy kormányközi szervezet, mely a világűr felderítésével és felhasználásával foglalkozik. Központja Franciaországban, Párizsban van. Magyarország 2003 óta az ESA ún. európai együttműködő állama, így a PECS (Plan for European Cooperating State) programon keresztül vesz részt az ESA programjaiban. A PECS célja, hogy felkészítse az államokat az ESA-hoz való csatlakozásra. (Referenciaként érdemes tudni, hogy a szomszédos országok: Csehország 2008 óta, Románia 2011 óta, Lengyelország 2012 óta az Európai Űrügynökség tagállamai. Magyarország csatlakozása még (vagy már?) “folyamatban van”.)

A Cassini űrszondát a Huygensszel együtt 1997. október 15-én indították Titan-4 hordozórakétával a floridai Cape Canaveralból. A két szonda 2004 nyarán érkezett meg a Szaturnuszhoz. 2004. december 25-én a Huygens levált az anyaszondáról, és 21 napos szabad repülés után 2005. január 14-én szállt le a Titánon a Xanadu (Titan) terület közelében. Elérte a felszínt is, bár a tervezés során a folyékony felszínre (“tengerre”) érkezést is figyelembe vették. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem leszállóegységnek tervezték, a felszín elérését követően még 90 percen keresztül küldött adatokat. Több mint 700 felvételt készített a légköri ereszkedés közben és a felszínen.

Műszerek
Huygens Atmospheric Structure Instrument (HASI):
ez a műszer egy sor szenzort tartalmazott, amelyek mérték a Titán atmoszférájának a fizikai és elektromos tulajdonságait. A gyorsulásérzékelők mérték a gyorsulást mindhárom tengely mentén, az ereszkedés során. A szonda már ismert aerodinamikai tulajdonságai alapján határozták meg a légkör sűrűségét. A HASI alrendszerben volt még egy mikrofon, amely regisztrálta az ereszkedés és a landolás közbeni hangokat. Korábban csak a Venyera–13 végzett ilyen kísérletet.

Doppler Wind Experiment (DWE):
mérte a szonda rádiójeleiben fellépő Doppler-eltolódást, amelynek alapján tudni lehetett bármilyen elmozdulásról.

Descent Imager/Spectral Radiometer (DISR):
több szenzorral és látómezővel végzett megfigyeléseket. A Titán vastag légkörének sugárzási egyensúlyát mérte. A napszenzorok a Nap körüli fényintenzitást mérték a légkörön keresztül. Ez alapján ki lehetett számolni a légköri részecskék méretét és számsűrűségét. Két képalkotó (egy optikai és egy infravörös) az ereszkedés utolsó részén figyelte a felszínt. Ahogy a szonda forog, mozaikképet csináltak a landolás helyéről. Volt egy oldal irányú képalkotó a horizont fényképezésére. A spektrális mérésekhez a landolás előtt egy lámpa világítja meg a felszínt, amely kiegészíti a Nap gyenge fényét.

Gas Chromatograph Mass Spectrometer (GCMS):
ez egy sokoldalú kémiai gázanalizátor a Titán atmoszférájában lévő kémiai elemek, a kémiai összetétel meghatározásához. Egy tömegspektrométert és egy gázkromatográfot tartalmazott.

Aerosol Collector and Pyrolyser (ACP):
szűrők segítségével mintákat gyűjtött a légköri aeroszol részecskékből, majd a mintákat felmelegítette, hogy az illóanyagok elpárologjanak, a szerves anyagok pedig felbomoljanak. A mintát ezután a GCMS műszerhez küldte egy vezetéken keresztül, amely elvégezte a vizsgálatokat.

Surface-Science Package (SSP):
egy sor szenzort tartalmazott a Titán felszíni tulajdonságainak meghatározásához. Egy akusztikus szondázó az ereszkedés utolsó 100 méterében folyamatosan mérte a szonda és a felszín közötti távolságot, az ereszkedés ütemét és a felszín durvaságát.

Tagdíjfizetési határidő: január 31.