Az APOD mai felvételén Dominique Dierick felvétele látható a 2015. szept. 28-i holdfogyatkozásról. 

 

VCSE - Mai kép - Holdfogyatkozás
VCSE – Mai kép – Holdfogyatkozás

 

A felvétel azt a pillanatot mutatja amikor a Holdat beborította a Föld árnyéka. A vörös színű árnyék mellett látható kék színű holdfelszínt a Föld légkörének a peremén, a felső sztratoszférán áthaladó napsugarak okozzák. Az ebben a rétegben található ózon mint színszűrő viselkedik. A vörös fényt szétszórja, míg a kék tartományt átengedi.

 

Az APOD mai felvételén a Pluto legnagyobb holdja, a Charon látható. James W. Christy amerikai csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plutoról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról (Χάρων). Amíg a Charont fel nem fedezték, addig az nézet uralkodott a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg egy megszökött holdja volt a Neptunusznak. A Charon felfedezése után azonban szokatlannak tűnt, hogy egy holdnak holdja van, így előtérbe került a mára már általánosan elfogadott nézet, hogy a Pluto önállóan keletkezett, nem a Neptunusz holdjaként kezdte pályafutását.

 

VCSE - Mai kép - Charon
VCSE – Mai kép – Charon

 

A hold felfedezése révén – az együttes mozgást megfigyelve – állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Pluto esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a hétfő hajnali holdfogyatkozást ábrázoló panorámaképet láthatunk. A felvételt Yuri Beletsky (Jurij Beleckij)  készítette.

 

VCSE - Mai kép - Holdfogyatkozás panoráma felvétele.
VCSE – Mai kép – Holdfogyatkozás panoráma felvétele.

 

A felvétel látható kupola az Andok hegységben (Chile) lévő Carnegie Intézet Las Campanas Obszervatóriuma, ahol a Walter Baade Távcső található. Ez a távcső hat másikkal együtt alkotja majd az Óriás Magellán Távcső (Giant Magellan Telescope, GMT) szívét, mintegy 380 négyzetméter fénygyűjtő felületet biztosítva a csillagászoknak. A fogyatkozó, vöröses Hold jobbra magasan látszik. Balra a két Magellán-felhő tűnik fel.