A Jupiter erős gravitációs tere eltéríti a kisbolygókat, üstökösöket a Nap körüli szokott pályájukról, ha túl közel mennek hozzá, és nem egy nem egyszerűen másik pályára áll a Nap körül ilyen erős perturbáció után, hanem vagy örökre kirepül a Naprendszerből, vagy épp ellenkezőleg beleütközik a Jupiterbe. Ilyen eseményt figyeltünk meg 1994-ben, amikor kis, 6 cm-es távcsővel is láttuk már a több részre szakadt Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódásának nyomait a Jupiter légkörében, mint sűrű, fekete, nagyméretű felhőket. Talán a 19. században is megfigyelt hasonlót Konkoly Thege Miklós. Néhány más múltbéli, több évtizeddel ezelőtt készült megfigyelés is arra utalhat, hogy olyan felhőnyomokat láttak az akkori észlelők a Jupiteren, amelyek ilyen becsapódásokkor jönnek létre. Senki nem tudja azonban, mikor lesz a következő, és milyen gyakran történik ilyesmi.
Az a nagyon erős gyanú, hogy 2016. március 17-én egy ilyen kisebb kisbolygó vagy üstökösmag becsapódott a Jupiterbe. Az alábbi videó és fotó mutatja a becsapódáskor keletkező fényt és a nyomokat. A jelenséget egy ír amatőrcsillagász rögzítette, nevezetesen John McKeon, egy 28,5 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel.

A fenti, John McKeon által készített felvételen a becsapódás időpontja 00:48:45 UT. A videó felvételt  28,5 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsőre szerelt ASI120mm kamerával és 742nm sávközepű IR szűrő segítségével készült.

Korábban 2009. július 19-én és 2010. június 3-án figyeltek meg hasonló, becsapódásgyanús jelenséget a Jupiteren. A 2016-os jelenségről a videó itt tekinthető meg: http://www.space.com/32411-jupiter-hit-by-comet-asteroid-video.html.

A 37-ik kisbolygófelfedezés 1855. október 5-én történt Düsseldorfból, amikor Karl Theodor Robert Luther megtalálta ötödik kisbolygóját. Luther összesen 24 kisbolygót fedezett fel, mindegyiket vizuálisan; nevét a Holdon a Luther-kráter és az (1303) Luther kisbolygó őrzi. A (37)-es kisbolygót Fides-ről (ejtsd: fidész), a hűség római istenéről nevezte el. Ezért, és más érdekes felfedezéseiért a 19. században hétszer is megkapta az akkoriban nevesnek számító Lalande-díjat (amit a Francia Tudományos Akadémia 1993-ban más díjakkal összevont, és Nagydíj néven adja ki azóta).

A (37) Fides volt az utolsó kisbolygó, amely bolygójelet kapott, ezután felhagytak ezzel a gyakorlattal. A Fides jele a kereszt volt.

Ennek a kisbolygónak a forgási ideje 1981-82-es mérések szerint 7,3 óra, és egy periódus alatt három maximumot ad; egyes ötletelések szerint azért, mert a Fides kettős kisbolygó lehet.

A Fides főövbeli kisbolygó, 0,18-as excentricitású pályáján 4,29 év alatt járja körbe a Napot; pályahajlása jelentéktelen, mindössze 3°. 108±2 km átmérőjű, pontosabban alakja ekkora krumpliszerű. Átlagsűrűsége a vízének mindössze kétszerese, 2,0 gr/cm3. Albedóját 0,18-ra teszik, abszolút fényessége (H) 7,3 magnitúdó.

A mostani napokban 11,1 magnitúdó körüli fényességű, és a Jupiter közelében látszik. Ez a közelség azonban csak látszólagos, hiszen észleléseink során a Földtől a Jupiter 4,46 CSE-re, a Fides 1,7 CSE-re volt. A kisbolygó a következő hetekben halványodni fog.

Abból a célból, hogy lássuk, mennyire vehető észre egy főövbeli aszteroida elmozdulása a Vega Csillagászati Egyesület távvezérelt csillagdájából, 2,75 perces szüneteket tartva 32 darab 5-5 másodperces felvételt készítettünk, rossz, felhők átvonulásával tarkított ég mellett. Az első kép 2016. március 28-án 18:16:58-18:17:03 UT között, az utolsó ugyanaznap 19:43:07-19:43:12 UT között készült, vagyis az első és az utolsó kép között 1 óra 43 perc 7 másodperc telt el (az első húszas sorozat után nem tartottuk be a 2,75 perces szünetet). A 2 perc 45 másodperces képkészítési időközt úgy választottuk ki, hogy árnyalatnyit több legyen, mint amennyi idő ahhoz kell, hogy a kisbolygó 1 pixelnyit megtegyen a látómezőben. A képskála ugyanis 1,13 ívmásodperc / pixel, és az előrejelzett mozgási sebesség 0,47 ívmásodperc/perc volt.

A használt műszer a csillagda 250/1200-as Newton távcsöve volt, kómakorrektorral, Canon 6D – nem átalakított – fényképezőgéppel, ISO 6400-on.

Az időjárási körülmények rosszak voltak, fátyolfelhők, felhőátvonulások zavartak. Ahhoz, hogy a kisbolygót észlelni lehessen, 5 sec expozíciós idő kellett, ezzel még pontszerűnek is mutatkozott a kisbolygó. Ugyanakkor a közeli Jupiter ennyi expozíciós idővel nagyon beégett, és hatalmas fényudvart áraszt a képen.

A kisbolygó pozícióját a Cartes du Ciel (CdC) – amit a távcső vezérléséhez használunk – a rendszeres frissítések ellenére is csak közelítőleg számolja ki. Azonban a megcélzott aszteroida így is benne volt a látómezőben. Az IAU Minor Planet Ephemeris Center szolgáltatását használva pontosabb pozíciót kaptunk, de csak pár ívperccel tért el attól, amit a CdC adott. Mivel a látómező nagy (103×68 ívperc), ez a pár ívperc eltérés nem jelentett gondot.

A képeket a vezetési hibák kiküszöbölése céljából összetoltuk, hogy a csillagok fedésben legyenek önmagukkal, majd a képeket egyszerűen összeadtuk. Jól látható az alábbi képkivágáson, hogy míg a csillagok pontszerűek, a közel egy és háromnegyed órás megfigyelés alatt a kisbolygó elmozdul: csíkot húz. 11 képet kihagytunk az összegzésből, mert nagyon megnövelte a zajt a rajtuk átvonuló felhőzet. A képkihagyások inkább az észlelési sorozat második felére jellemzők, ezért ott éppen csak kivehető a kisbolygó nyoma. Persze, miután abbahagytuk a Fides észlelését, kiderült…

a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép
a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép

 37_fides_20160328_ver1aa

Felül: a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép. Alatta: a mi képünk fele (a keleti részt levágtuk, hogy a Jupiter kevésbé zavarjon be; még így is érezhető, hogy jobbról becsillan). A közölt kép az eredeti kb. fele. Sárga ellipszis jelöli a (37) Fides-t, a többi csillag szépen megfeleltethető DSS-képen szereplőnek (csak amikor az készült, a Fides természetesen nem ott járt).

A mellékelt csillagtérkép az Aladin programból származik, amely egyebek mellett a mély DSS-felmérésből származik. A megtükröztük, hogy a távcső által adott képet mutassa. Szépen lehet látni, hogy a kisbolygó pozíciójában nincsen ismert objektum (sem elnyúlt, sem pontszerű csillag vagy galaxis), vagyis mozgásának sebessége, iránya, és a csík helyzete alapján egyértelműen a (37) Fides-t észleltük. A lenti képre kattintva jobb minőségben lehet a felvételt tanulmányozni.

37_fides_20160328_ver2

Egy kinagyított részletkép az előző összegképről (kb. 15×15 ívperc). Míg az összegképen a csillagok pontszerűek maradnak, a kisbolygó elmozdul, és ez csíkhúzást eredményez a felvételen. A kisbolygó csíkja balra fenn látható.

A képen a kisbolygó elmozdulásának szép látványa reményt ad arra nézve, hogy a jövőben akár kisbolygópozíciókat, akár fényváltozásaikat, akár csillagfedéseiket, akár mélyég-objektumokkal alkotott szép együttállásaikat észleljük. Remélhetőleg jobb égen, mint most, amikor is az átlátszóság 2/10-es volt… (Tesztnek persze megfelel.)

Szeretettel hívunk meg a VCSE következő egyesületi összejövetelére:

Időpont : 2016. március 23. szerda, este 8 óra.
Címe : Mire jók a fedések?
Előadó :  Csizmadia Szilárd

Fedési jelenségek a csillagászat és az asztrofizika majdnem minden területén előfordulnak, és óriási szerepük van a tudományos megismerésben, az égitestek tulajdonságainak megmérésében. Az előadásban néhány érdekes, historikus fedési jelenséget tekintünk át, hogy segítettek megismerni a Naprendszer szerkezetét és működését, az Univerzum méretét, hogyan lehetett meghatározni fedésekkel a gravitáció terjedési sebességét és a csillagok, bolygók méretét.
Az előadást magát a www.galileowebcast.hu oldalon lehet nézni, és skype-on (csizmadia.szilard felhasználót kell keresni) lehet kérdezni, hozzászólni. Mindenkit szeretettel várunk!

Első alkalommal 2016. március 18-án vehettek részt érdeklődő tagtársaink ún. “észlelői tanfolyam”-on. Ennek célja az volt, hogy bepillantást nyerhessünk a VCSE távvezérelt csillagvizsgálójának működésébe, és elkezdjük elsajátítani mi is az obszervatórium, távcső, kamera kezelését. A tanfolyam három alkalomból áll: első alkalommal figyelünk, második alkalommal mi vezérlünk felügyelet alatt, a harmadik alkalommal pedig mi kezeljük a műszert, de egy tapasztaltabb észlelő csendben, a távolból nézi ügyködésünket, és ha nem talál benne kifogásolnivalót, akkor onnéttól kezdve “ki vagyunk képezve” a csillagda önálló hazsnálatára.

Első alkalommal Ágoston Zsolt, Karsai Tibor, Jandó Dániel, Jandó Attila, Benkő Imre vettek részt ilyen demonstrációs céló összejövetelen, a távcső működését Bánfalvi Péter és Csizmadia Szilárd mutatta be. Skype-on tartottuk egymással a kapcsolatot. Szilárd megosztotta képernyőjét, így mindannyian láthattuk, hogy hogyan lép be TeamViewer-rel a csillagda mérőgépére, hogyan nyita a tetőt, áll rá objektumokra, készít felvételeket, majd hogyan parkolja le a műszert, és csukja be a tetőt. Az első alkalom kb. két és fél óráig tartott. A Hold után mi magunk javasolhattunk objektumokat észlelésre. Az erős Hold nagyon zavarta a galaxisok fotózását, de a gömb- és nyílthalmazok problémamentesen jöttek elő. Fontos tény a távvezérelt csillagdánk működéséhez, hogy az észlelés a VCSE Zalaegerszegen található Skywatcher 250/1200 típusú Newton távcsövével történt, melyet Szilárd vezérelt Berlinből, mi többiek pedig Zalaegerszeg és Zala megye más településeiről követtük nyomon, hogyan is történik a megfigyelés ezzel a műszerrel.

A vezérlés EQMOD vezérlőszoftverrel és Cartes du Ciel planetáriumszoftverrel történt, a csillagvizsgáló tetejét a VCSE Dome Controller segítségével (Zelkó Zoltán fejlesztése) lehetett távirányítva elmozgatni a távcső szabad kilátásának biztosítására, a Canon EOS 6D típusú fényképezőgépet pedig az EOS Utility tudta távolról működtetni. Az EQMOD-ot futtató számítógépet Teamviewer-el lehet bármilyen internetre csatlakozó számítógéppel irányítani.

VCSE - Hold
VCSE – Hold A képet nem vágtuk körbe, hogy lehessen érzékelni, milyen nagy látómezővel bír a jelenlegi műszerösszeállítás.

Az észlelés 20:45-kor kezdődött, a használt szoftverek gyors bemutatásával, majd a Holdról készült néhány felvétel. A következő megfigyelt objektum a mostanában kora esténként kiválóan megfigyelhető Jupiter volt, amely fotografikus megfigyeléséhez nagyobb fókusztávolság (3-4 méter), vagy kis szenzorméret szükséges, a mostani megfigyeléskor egy kisebb foltként jelent meg. Az élesség pontosabb beállítása után néhány sáv is feltűnt a Jupiteren. Meg kell jegyezni, hogy ez a műszer alapvetően nem a bolygók megfigyelésére való! A képskála ugyanis kb. 1,13 ívmásodperc/pixel, vagyis a Jupiter mindössze kb. 40 pixel átmérőjű területre képződik le. Ez pedig nem elég a finomabb feloldáshoz. A műszer jelen formájában inkább nagyobb kiterjedésű objektumok, csillagmezők fotózására, megfigyelésére alkalmas.

VCSE - NGC 884 - NGC 869
VCSE – NGC 884 – NGC 869. 2016. március 18. 20:33:32 UT, egyetlen darab 4 másodperces expozíció, ISO 6400 érzékenységgel. 250/1200 Newton + kómakorrektor + Canon 6D. A távcső jusztírozásra szorul.

 

A továbbiakban mély-ég objektumokat kerestünk, amit a 81%-os holdfázis jelentősfénye, és Zalaegerszeg még mindig meglévő – de már sokkal kisebb – fényszennyezése megnehezített, de azért sikerült fényképet készíteni az NGC 884 – NGC 869 kettős nyílthalmazról, az M3 gömbhalmazról, az M46-, és M35 nyílthalmazokról, mely során az M46 közelében halványan látható volt az NGC 2438 planetáris köd. Az M35 közelében megfigyelhető volt az NGC 2158 nyílthalmaz is.
VCSE - M46
VCSE – M46, ugyanaz a műszerösszeállítás, érzékenység, expozíciós idő, mint fentebb. 

A nyílthalmazok megfigyelése után a (37) Fides kisbolygót is megkerestük, amit az M13 gömbhalmaz fényképezése követett, majd a Wasat és Alcor-Mizar kettőscsillagok lényképezésével zártuk az első csillagdai demonstrációt.


Dátum/idő: 2016. március 17 .,  16:40-17:05 UT.
Felszerelés: 150/2250 Newton + DMK 41AU02.AS (USB)
Nyugodtság: 6-8/10
Átlátszóság: 2-4/5
Hőmérséklet: ~6°C
Helyszín: Canis Maior Nap Obszervatórium, Nagykanizsa
Készítette: Bognár Tamás

A mozaik  8 kép felhasználásával készült. A képeket 500 képkockából álló avi-ból készült AviStack 2 program felhasználásával választottam ki.