Úgy tűnik, mintha Nyugaton kegyesebb lett volna az időjárás: Budapesten negyed 3 körül teljesen elborult az ég Napot magában foglaló része (pontosabban nálam, Buda Dunához közel eső részén bizonyosan). Így én munkaszervezési ügyetlenségek miatt csak 13:34-től a felhősödés kezdetéig tudtam észlelni, azaz a kontaktusokról lemaradtam. A Műegyetem R, T, H épületei előtti füves részről észleltem nagyjából fél órát. A Merkúr 25x-ös nagyítással kicsiny, de kiterjedt fekete körként látszódott még közel a Nap pereméhez. Mivel egy nagy, szép szerkezetet mutató napfolt is volt a Nap közepe táján, megmutatkozhatott a Merkúr töredéknyi mérete a nagyobb napfoltokhoz képest. A rövid idő alatt egyetlen érdeklődő jött oda hozzám (nem készültem bemutatóra, a helyszínt sem forgalmas részen választottam meg), akit meglepett a Merkúr most valóban látványosan elenyésző mérete a Naphoz képest. Habár 25x-ös nagyítással is látható volt a Merkúr vonulása, 75x-össel már szinte három dimenziós mozgókép-élményt nyújtott az átvonulás. Érzékelhető volt a Nap gömb alakja, a Merkúr mozgása pedig folyamatos, minden pillanatban jelentősebb elmozdulást mutató volt.

A Vénusz-átvonulást 2012. júniusában 10×50 B-vel észleltem. Az akkori 10x-es és a mostani 25x-ös nagyítás összevethető méretű bolygókorongokat produkált, de a Vénusz mintha 10x-essel is határozottan nagyobb lett volna. 75x-össel már a Merkúr-korong is biztosan kiterjedt volt.

Este 6 óra tájban hazaérve Gödre (25 km Budapesttől északnak) nyugat felé biztatónak tűnt a helyzet, de mire kipakoltam a távcsövet, viharos gyorsasággal megint beborult az ég, így a megfigyelést nem tudtam itt sem folytatni.

A 2016-os év várva várt eseménye egy álmatlan éjszaka után megérkezett. A Csornai Csillagászati Klub egy Városháza előtti bemutatóval várta az érdeklődő közönséget Csornán. Már 11 órakor kiállítottuk távcsöveinket, két darab 120/1000-es refraktort. Bár még csak néhány napfolt volt megfigyelhető, az első látogatók megérkeztek.

A városi pezsgő élet helyén a járókelők kíváncsisága úrrá lett rajtuk és szinte mindenki célzott nekünk egy-egy jól megfogalmazott kérdést a csillagászat sűrű témavilágából. Külön örömünkre szolgált, hogy a fiatal korosztály létszáma magasan felülmúlta a felnőttekét. Az általános iskolások csoportokban érkeztek, míg a középiskolások kihasználva a kora délutáni időpontot az iskola helyett a tudománynépszerűsítésben találták meg az információszerzés forrását.

Az átvonulás kezdetekor gyűltek körénk legtöbben, ami nem meglepő. Öröm volt látni, hogy az emberek kiszakadnak megszokott ritmusukból és még a környéken dolgozók is leszaladtak ebédszünetben, szendviccsel a kezükben. Programunk különlegessége volt a távcsövünk látómezejének kivetítése projektorral. Így mindenki könnyedén láthatta a jelenséget és senki nem maradt le semmiről. Arról nem is beszélve, hogy mi eközben fényképes és videós dokumentációt tudtuk készíteni.

Skype híváson keresztül olyan helyszínekre is kapcsolódni tudtunk, ami távolabb esik városunktól. A helyszínen több száz résztvevő volt, hozzájuk csatlakozik az a közel 500 virtuális vendégünk, akik egy közeli iskolából követtek bennünket. Köszönjük minden látogatónak a részvételt és reméljük, további járdacsillagászatainkon, előadásainkon is szép számban jelen lesznek az érdeklődők.

VCSE - Merkúr átvonulás - Nagy Felicián
VCSE – Merkúr átvonulás – Nagy Felicián
VCSE - Merkúr átvonulás - Nagy Felicián
VCSE – Merkúr átvonulás – Nagy Felicián
VCSE - Merkúr átvonulás - Nagy Felicián
VCSE – Merkúr átvonulás – Nagy Felicián

VCSE - Nap - 2016.04.12. - TGL*
VCSE – Nap – 2016.04.12. – TGL*

Időpont : 2016. április 12. 07:11UT
Helyszín: Budapest
Távcső: 66/400 Equinox ED Apo, 2x Barlow, Baader napszűrő fólia
Fényképező: Canon 1100D, ISO 100, 1/4000 sec. exp. idő

Legutóbbi asztrofotómat szeretném bemutatni. Zalaegerszeg-Andráshida városrészéről észleltem, 2016. április 2-án. Jelentős párásodás volt jellemző, kb. 40-45° felett lehetett csak érdemben fényképezni.

VCSE - M81, M82, NGC 3077 - Ágoston Zsolt
VCSE – M81, M82, NGC 3077 – Ágoston Zsolt

A fotografikus megfigyeléshez HEQ-5 mechanikára rögzített Skywatcher 150/750 tubust, és Canon EOS 550D fényképezőgépet használtam, a távcső betanítására, és vizuális észlelésre 28mm-es APEX okulárt, illetve 4mm-es Planetary okulárt használtam.

Még a teljes sötétség beállta előtt megfigyeltem a Jupitert, és négy legnagyobb holdját. A 28 mm-es okulárral a Jupiter környezetét, holdjait lehetett inkább megfigyelni (27x-es nagyítás), a 4 mm-es okulárral (188x-os nagyítás) már részletesebben megfigyelhetővé vált a Jupiter is, négy narancssárgás, és három fehéres sávot lehetett megfigyelni.

A vizuális megfigyelés után betanítottam a mechanikát, és célba vettem az M81 galaxist, amelynek magja 27x-es nagyítással már látszott. A fényképezőgép T2 adapterrel való csatlakoztatása, és a megfelelő fókusz beállítása után ISO 6400 érzékenységgel több 30 másodperces próbakép készítésével komponáltam meg a képet úgy, hogy az M81 (Bode-galaxis), az M82 (Szivar-galaxis), és az NGC 3077 galaxis is beleférjen a képbe. Mivel az objektumok a zenit közelében voltak, a magas páratartalom kevésbé volt zavaró.

ISO 800 érzékenységet, és 150 másodperces záridőt állítottam be exponáláshoz, 31 db képet tudtam készíteni. A “Light”, vagyis objektumképek mellé 20 flat (mezősimító) képet, 20 dark (sötét) képet és 20 bias (null)képet is készítettem.

Feldolgozáshoz IRIS-t, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M81-et Johann Elert Bode fedezte fel, 1774-ben, majd Charles Messier felvette katalógusába. Kb. 12 millió fényévre található a Földtől, több, mint 250 milliárd csillagot tartalmaz, 45 000 fényév a sugara, típusára nézve spirális galaxis.

Az M82-t szintén Johann Elert Bode fedezte fel, egyidőben az M81-el. 19 000 fényév a sugara, több, mint 30 milliárd csillagot tartalmaz, 300 000 fényévre helyezkedik el az M81 galaxistól. Csillagászati értelemben vett közelsége miatt az M81 galaxistól, annak gravitációjának hatására nagy mennyiségű csillagközi gáz jut az M82 magjába, intenzív csillagkeletkezést váltva ki. Főként nagy tömegű,  rövid élettartamú csillagok keletkeznek, melyek “szele” a galaxis síkjára merőleges irányban jelentős mennyiségű gázt söpör ki, és ionizálja azt. 2005 óta ismert csak, hogy spirális galaxis.

Az NGC 3077-et William Herschel fedezte fel 1801-ben, 13 millió fényévre található a Földtől, Az M81-hez nem csak látszólagosan, hanem fizikailag is közel van, “sajátos” alakú galaxis.

Aki kicsit is olvasott már kozmológiai elméletekről, az tudja, hogy százával léteznek kozmológiai elképzelések arról, hogyan keletkezett és hogyan fejlődik a Világegyetemünk, és az Ősrobbanás elmélete mellett van néhány másik jól kidolgozott teória is, ami az Ősrobbanástól független vagy ahhoz kapcsolódva, annak továbbfejlesztéseként többször előfordul kozmológiai fejtegetésekben. A puding próbája az evés – a természettudományos elméleteké meg az, hogy egyeznek-e a megfigyelésekkel vagy sem. A kozmológiai elméletek ilyetén elburjánzását elősegítette, hogy a nagyon távoli, halvány objektumokról igen nehéz képet kapni, ezért a megfigyelési anyag sokáig meglehetősen soványka volt.

A kozmológia azonban már nem az a tudomány, ami – mondjuk – negyven évvel ezelőtt volt, amikor még csak nagyon kevés mérési eredmény állt rendelkezésre, és azok is elsősorban a viszonylag közeli galaxisok és galaxishalmazok távolodási sebességére és cefeidákkal mért távolságára vonatkoztak, meg a kozmikus háttérsugárzás pár hullámhosszon mért értéke volt még elérhető. Egyre több új és változatosabb mérési eredményünk van ma már, pl. több műhold is alaposan feltérképezte a mikrohullámú háttérsugárzás szerkezetét (vagyis hogy jó felbontással az ég egyes irányaiban mennyit ingadozik ennek a sugárzásnak az erőssége). Olvasd tovább