VCSE - Hafla Nap - 2016.01.26. - Bognár Tamás
VCSE – H- alfa Nap – 2016.01.26. – Bognár Tamás

Dátum: 2016. január 26 . 10:37 UT
Felszerelés: 70/700 módosított Coronado PST
Nyugodtság: 4-6/10
Átlátszóság: 2-3/5
Hőmérséklet : –
Páratartalom: –
Szél : –
Helyszín : Canis Maior Napobszervatórium, Nagykanizsa , É46° 27′ 13.81″  K16° 59′ 05.57″
Észlelő: Bognár Tamás

Media: DMK 41AU02.AS  (USB) + AutoStakkert! 2 + GIMP

 

VCSE – Az AR 2489 napfolt észleléseiből készített animáció. A Föld csak a méretarányok szemléltetése végett került a képre. – Bognár Tamás
VCSE – Az AR 2489 napfolt észleléseiből készített animáció. A Föld csak a méretarányok szemléltetése végett került a képre. – Bognár Tamás

 

VCSE - Messier 8 és Messier 20 widefield - Schmall Rafael
VCSE – Messier 8 és Messier 20 nagylátószögű felvételen – Schmall Rafael

 

Egy ilyen fotóra már régóta vágytam – most sikerült. Ilyen déli objektumokat nehéz fotózni… egyetlen fátyolfelhő miatt kuka lehet az egész munka. De ma kora hajnalban nem így volt. Amolyan ajtótól kilépve fejbekólintós Tejút volt. Bőven megérdemelt egy kint maradást az egész.
A felvételen a Messier 8 és a Messier 20 látható. Sok képen látjuk őket együtt, itt is együtt lettek lefotózva Galaxisunk magjával. A képen láthatók további mélyég-objektumok is.
A felvétel technikai adatai:
Canon EF 200mm f/2.8 L USM
Skywatcher EQ5 GOTO
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D fullspectrum
Képadatok:

– 45×120 sec light + / 20 dark / 10 flat / ISO1600 / f3.2 / 200mm

Feldolgozás:
– stackelés Nebulosity-ben

– utómunka PSben

Égbolt tulajdonságai (Zselici Csillagpark):

– 2016. június 11.:
– nyugodtság 8 (Antares állt… Jupiteren az Io árnyéka simán jött)
– átlátszóság 4,5

– hőmérséklet 15 °C

Az Uppsala General Cataloge of Galaxies (Galaxisok uppsalai általános katalógusa, röv. UGC) 1973-ban jelent meg, és 12 921, az északi féltekén látható extragalaxist sorol fel a -2,5 fok deklinációtól északra. Összeállításakor szempont volt, hogy a belekerülő galaxisok mérete legalább 1 ívperc legyen, és fényesebbek legyenek 14,5 magnitúdónál. A régebbi Palomar Observatory Sky Survey keretében készült nagy, kék szűrővel felvett fotólemezek szolgáltak alapul e galaxiskatalógus elkészítéséhez. Néhány, a fenti kritériumokat nem teljesítő más galaxist is belevettek azonban a katalógusba, ha azok szerepeltek a CGCG-ben (Catalogue of Galaxies and of Clusters of Galaxies, vagyis galaxisok és galaxishalmazok katalógusa). Az UGC különösen a galaxisok morfológiai (vagyis kinézeti) jellemzőire koncentrál, azokat osztályozza és jellemzi.

Természetesen vannak olyan galaxisok, amik az UGC-ben és az NGC-ben is szerepelnek, pl. az Androméda köd Messier 31, NGC 224 és UGC 454, LEDA 2557 és még kb. háromtucat katalógusszámon is ismert, amik egy és ugyanazon galaxist jelölnek meg. (Pl. rádióforrásként 2C 56 néven ismert az Androméda-köd.)

Az UGC 9391 egy közepesen jól tanulmányozott, 15,5 mg-s galaxis a Draco (Sárkány) csillagképben, így most nyáron különösen jól észlelhető, de az év egész szakában látható nagyobb amatőrtávcsövekkel.

A 2003du jelű szupernóva a nevében is szereplő év során B sávban maximális fényességekor 13,5 mg-s volt. A mellékelt képet a Hubble Űrtávcső készítette róla, X-szel a 2003du (hűlt) helye van megjelölve, a körökben lévő csillagok pedig cefeida változócsillagok.

A közelebbi galaxisok (100 Mpc-ig) távolságát cefeidákkal, a távolabbiakét a fényesebb szupernóvákkal mérik. A szupernóvák(SN-ek)  abszolút fényességét azonban olyan SN-ekkel határozzák meg és kalibrálják, amelyek közelebbi galaxisokban robabnak fel, és amelyek esetében így biztosak lehetünk, hogy a cefeidák elég fényesek, hogy velük jól mérjünk távolságot, és az SN távolságát e cefeidák már meghatározzák. Ezért nagy jelentőségű, ha egy cefeidákkal előbb vagy utóbb már kimért galaxisban robban egy szupernóva.

A cefeidák alapján az UGC 9391 tőlünk mért távolsága 130 millió fényévnek adódott.

Egy új, a Nobel-díjas A. Riess által vezetett vizsgálat éppen olyan galaxisokra koncentrált, amelyek távolsága alaposan ismert cefeidák révén, és ezekkel újra meghatározták a szupernóvák abszolút fényességét, majd ezekkel még távolabbi galaxisok távolságát is (amelyek vöröseltolódását is ismerik). Az UGC 9391-en kívül még 19 másik galaxis távolságát is megmérték cefeidákkal (pl. az M106-ét), amely 20 galaxis mindegyikében robbant a múltban szupernóva. Ezek után 300 még távolabbi szupernóva fényességét kalibrálták ezzel a 20-szal újra. Következő lépésben a Hubble-állandó értékét tudták megmérni ezekkel a szupernóva-távolságokkal, és az állandó értékének hibáját – szerintük – a korábbi 3,3 %-ról 2,4 %-kra csökkentették. Eredményeik szerint a Hubble állandó jelenleg ismert értéke tehát 73,00 +/- 1,75 km/s/Mpc.

A mérések ismeretében kiszámítható az Univerzum tágulásának üteme is, és az is, hogy ez a tágulás milyen ütemben gyorsul. A mérések csak akkor egyeztethetők össze a Planck műhold mikrohullámú sugárzásra vonatkozó adataival, ha az Univerzum tágulása 5-9%-kal annál is gyorsabban gyorsul, mint amit pár éve gondoltunk. (A Planck az Univerzum legtávolabbi szegleteit mérte, szupernóvákkal a relatíve közeli tartományt vizsgáljuk.)


Aug. 7-14.: VCSE nyári tábor, már lehet jelentkezni!

Továbbra is lassan, de a várakozásoknak megfelelő lassúsággal érkeznek képek a New Horizons űrszondáról, amelyeket a tavalyi, vagyis 2015. július 14-i Pluto-megközelítés során vett fel. Az egyik legújabban megérkezett képeken a Pluto légkörére vonatkozó bizonyítékok láthatók.

www.space.com - a Pluto légköre - Csizmadia Szilárd
www.space.com – a Pluto légköre – Csizmadia Szilárd

A képet már a legszorosabb megközelítés után, hátulról vette fel az űrszonda egyik kamerája, amikor a Nap a Pluto mögött tartózkodott, vagyis az űrszonda a Pluto árnyékában repült. Így a Nap át tudott sütni a Pluto légkörén és ezt a fényképezőgépek rögzítették. A képeken világosan látható a Pluto sokrétegű légkörrendszer a (törpe)bolygó látszó szélein.

A jobb felső inzertképen pedig a Pluto alkonyati (szürkületi) zónája is látszik, amiben mintha egy pár tíz mérföld kiterjedésű felhő úszna.

www.space.com - a Pluto légköre - Csizmadia Szilárd
www.space.com – a Pluto légköre – Csizmadia Szilárd

A Pluto légköre nitrogéndominált (akárcsak a Földé vagy a Titáné), de az egyéb összetevőkben nem hasonlít a földi légkörre, mert a nitrogén mellett nem oxigén, hanem szén-monoxid és metán fordul elő. A légkör színe a Plutón elsősorban kékes. A légkör 160 km magasságig terjed ki, ami az elmélet sikertelenségét mutatja, mert a légkörmodellek szerint ennél ötször kevésbé vastag légkör előfordulására számíthatnánk a Plutón. E modellek finomítása a bolygólégkörök működésének jobb megértéséhez feltétlen szükséges.


Aug. 7-14.: Nyári tábor, már lehet jelentkezni!