VCSE - Andromeda es Triangulum galaxisok - Majoros Attila
VCSE – Andromeda- es Triangulum-galaxisok – Majoros Attila

Az Androméda-köd (vagy Androméda-galaxis) és a Triangulum-galaxis az úgynevezett Lokális Galaxiscsoport legnagyobb tagjai közá tartoznak. A Lokális Galaxiscsoportról (röviden Lokális Csoport vagy Lokális Halmaz) “Közeli galaxisok” címmel Csizmadia Szilárd írt bővebben a VEGA 102-ik számában, ami ide kattintva elolvasható.

Az Androméda-galaxis – a kép jobb oldalán látható, nagyobb látszó méretű, elnyúlt ködösség – más néven Messier 31 (röv. M31) vagy NGC 224 egy Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól kb. 2,5 millió fényév. Az M31 a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, egyben a Lokális Csoport legnagyobb tömegű tagja. Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejút felé, és ha a kozmológiai állandó nulla, akkor mintegy három milliárd év múlva összeütközik a mi Galaxisunkkal.

A Háromszög-galaxis, vagy más nevén Triangulum-galaxis (Messier 33, M33) a kép bal oldalán látható kisebb folt.

Az M33 mintegy hárommillió fényévre lévő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben, így nevét is erről kapta. Mérete kicsinek számít a szomszédaihoz, vagyis a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz képest, de átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.

A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport tagjaként szoros gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A két galaxis között a múltban lezajlott szoros megközelítésről és az általa kiváltott csillagkeletkezésről itt írtunk bővebben.

Az itt bemutatott felvételt 2016. november 28-án készítettem a Guernsey-szigeten Skywatcher gyártmányú, Staradventurer típusú mechanikát használva. A képeket Canon 700D fényképezőgéppel és annak gyári objektívjével rögzítettem. Összesen 41 db három perces expozíció készült, 20 sötétkép (dark) es 10 mezősimító (flat-field) frame került feldolgozásra a Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6 -ban lettek elvégezve.

Sajnos csak a második nekifutásra sikerült a sorozatot rögzíteni az első alkalommal a hatalmas szél akadályozott meg. A seeing (nyugodtság) így sem volt a legjobb. Én 3/5-re saccolnám.

Hatalmas élmény volt a kép készítése számomra.

A Nap Csillagászati Képe 2017. január 19-én az Elefántormány-ködöt bemutató kép volt. 36,8 cm nyílású, f/9-es fényerejű Ritchey-Chrétien típusú távcsővel készítette a felvételt Stephen Leshin SBIG STL-11000XM CCD-kamerával, RGB (3×260 sec exp. idő) szűrőkkel, amiket H-alfa szűrővel (420 sec) és fehér fényben (320 sec) készült képpel egészített ki. A képek 2006. július 9-én kerültek rögzítésre Arizonából.

VCSE- Mai kép - Elefántormány-köd, APOD
VCSE – Mai kép: Elefántormány-köd, APOD

Az Elefántormány-köd az IC 1396 néven ismert csillagkeletkezési komplexum része, ahol ma is keletkeznek új csillagok. vdB 142 néven is ismerik. Maga az Elefántormány-köd néven ismert rész egy 20 fényév hosszú, elnyúlt, a végén feltekeredett alakúra emlékeztető sötétköd. Mintha csak egy elefánt ormánya lenne… Távolsága tőlünk kb. 2400 fényév. Az erősen ionizált hidrogénköd háttere előtt megjelenő porfelhő alakja igazán drámai hatást ad a képnek. A hidrogént a köd közelében elhelyezkedő HD 206 267 jelű csillag erős ultraibolya sugárzása készteti fényre: O6Vf színképtípusú, vagyis erős emissziós vonalak vannak színképében. Kísérője egy O9V színképosztályú csillag, ami 3,7 naponta kerüli meg őt, és a rendszerhez egy kisebb, harmadik csillag is társul. Noha szabad szemmel csak 5,7 mg-s objektum, ha a távolságát és a csillagközi gáz fénygyengítő hatását figyelembe vesszük, akkor abszolút fényességben sokkal fényesebbek, mint a a mi Napunk. A két fő komponens 42 és 14 naptömegű lehet, így abszolút fényességük -5,4 mg körüli, vagyis 11 000-szer több fényt bocsátanak ki egyenként, mint a Nap. (AJ 80, 454, 1975)

 

Észlelés ideje: 2016. november 6. Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D + Canon 50mm f/2.8.
Mechanika: Skywatcher Star Adventurer mechanika.
Expozíciós idő: 41 x 3 perc, ISO 800-on.

Képfeldolgozás: Nebulosity.

 

A felvétel bal oldalán a Bika csillagképben található Hyadok (lat. Hyades) – más néven Melotte 25 – nyílthalmaz látható. A tág, laza nyílthalmazban lévő legfényesebb, narancsos (szemmel enyhén vöröses) árnyalatú csillag az Aldebaran, ami csak véletlenül látszik a Hyadok területén, de nem tagja a halmaznak: jóval a csillagcsoport mögött van. A Hyadok a Naprendszerhez legközelebbi nyílthalmaz, távolsága csak 46 parszek. A halmaz nagyobb része és közepe a képen az Aldebarantól lefelé, a valóságban pedig kissé délkeletre helyezkedik el.

A Hyadok fényesebb csillagai
A Hyadok fényesebb csillagai – a térkép alapján beazonosíthatók a képen látható csillagok is

 

A felvétel jobb oldalán a Messier 45, vagy közismertebb nevén a Plejádok (lat. Pleiades), vagy Fiastyúk látható. Távolsága a Naprendszertől kb. 130 parszek. Mindkét nyílthalmaz a Bika csillagképben látszik, és már az ókor óta ismertek.

A Messier 45 részletes térképe
Szervusztok!
Idén is fel lehet ajánlani a személyi jövedelemadó (SZJA) 1%-át a VCSE-nek. A felajánláshoz szükséges tudni az adószámunkat, ami: 189 537 21 – 1 – 20. Kérjük, támogassátok ilyen módon is Egyesületünket! Ha tudtok olyan szülőről, testvérről, rokonról, barátról, munkatársról, aki nem adja máshová az 1%-át, akkor hívjátok fel a figyelmét arra, hogy a VCSE-nek is adhatná.

A 2022. évi VCSE-tagdíjak befizetési határideje 2022. január 31-e, de érdemes minél korábban elintézni. Részletesebb információk ezen a linken találhatók, itt csak a legfontosabbakat írom le.
Olvasd tovább

Megtalálták az eddig ismert legtávolabbi UFD-galaxist. Az UFD az Ultra Faint Dwarf-galaxy, vagyis a nagyon halvány törpegalaxis rövidítése (vagy, ha úgy tetszik, ultrahalvány törpegalaxis). Az UFD-k az Univerzum leghalványabb galaxisai közé tartoznak, és hihetetlenül alacsony felületi fényességűek, ezért nagyon nehéz felfedezni őket. Az UFD-k csak ezer-százezer naptömegűek (egy Tejútrendszer méretű közepes galaxis látható anyagának tömege 100 milliárd naptömeg!), öregek, fémszegények. Némelyik UFD abszolút fényessége halványabb, mint egyik-másik tejútrendszerbeli gömbhalmazé. Sötét anyag tartalmuk magas. A Tejútrendszer körül hat UFD-t ismernek. Az UFD-k talán az első galaxiskezdemények fosszíliái lehetnek, amelyek nem tudtak elfejlődni igazi galaxissá: csillaganyaguk megszökött és a csillaghalmaz felbomlott, csak a magjukból maradt vissza valamicske kevés. Több csillagász lehetségesnek tartja, hogy az összes galaxistípusból szám szerint az UFD-kből van a legtöbb, csak nagyon nehéz felfedezni őket. Mindenesetre a legnagyobb UFD-kből is milliónyit kellene egybehordani, hogy a Tejútrendszer látható anyagának tömegét kitegyék – tehát ezek nagyon kicsi galaxisok. Az első UFD-ket csak 2005-ben fedezték fel a Sloan Digital Sky Survey-jel, tehát ez nagyon új eredménynek számít a csillagászatban. A mi Galaxisunkon túl az M31 körül is ismert pár UFD. 2015-ben 15 UFD-t találtak a Nagy Magellán-felhő és a Tejútrendszer körül. 2014-ben a Virgo galaxishalmazban is találtak egyet (neve Virgo UFD1), amely csak 81 parszek átmérőjű. Látszólag egyik galaxishoz sem tartozik, ezért tekintik aprónyi önálló csillagvárosnak. Annyira új felismerés az UFD-k léte, hogy 2017 januárjában még önálló szócikket sem találtunk erről az új objektumtípusról az angol nyelvű wikipédián.

A Kemence (Fornax) csillagképben lévő Fornax galaxishalmaz egyik óriásgalaxisa, az NGC 1316 körül készítettek a Hubble Űrtávcsővel (HST) mély felvételeket; így találtak az NGC 1316-tól 55 kpc-re egy felbontott csillagcsoportnak tűnő objektumot, ami valójában egy UFD. Az új törpegalaxisbeli felbontott csillagok fémszegény vörös óriáságbeli csillagok, ezért nagyon fényesek és innen a Föld környékéről is láthatók a HST-vel. A törpegalaxisbeli két legfényesebb vörös óriás segítségével kiderült, hogy az új UFD 19 (plusz-mínusz 1,3) Mpc-re van tőlünk, ezzel a legtávolabbi ismert UFD-nek számít. Neve Fornax UFD1 lett. A 12 milliárd éves vörös óriáscsillagai extra fényszegények (a Nap fémtartalmának csak négy ezredét tartalmazzák). Tényleg törpegalaxisról van szó: becsült átmérője 146 parszek. Ezzel mérete hasonló a Virgo UFD1-hez. A kutatók szerint még jobb határmagnitúdójú vizsgálatokkal még több UFD-t lehetne felfedezni.

VCSE - NGC 1316 (ESO)
VCSE – NGC 1316 (ESO)

A mellékelt képen balra a nagy kép az NGC 1316-ot mutatja az Európai Déli Obszervatórium (ESO) archívumából. A bal alsó sarokbeli négyzet mutatja a jobboldali képek elhelyezkedését az NGC 1316 körül. (Észak felfelé, balra kelet.) A nagy NGC 1316-tól északra (a képen felfelé) látszó galaxis az NGC 1317. A jobb felső képen az egyik galaxis melletti piros kör jelöli az UFD1 helyét. A jobb alsó, 15×15 ívmásodperces képkivágáson egy csillagsűrűsödés látszik, ez a HST-vel készült kép. Ez a csillagcsoport a Fornax UFD1 jelű új, extragalaktikus objektum. Csillagai felbontottak a HST képén.

(Forrás: https://arxiv.org/abs/1701.03465)