VCSE - Messier 12 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 12 – Ágoston Zsolt

2017. július 1-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 12 gömbhalmazról. 16x120s objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 10 flatdark, ISO 800 képből készült.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

Az új tubusom, és a hozzá tartozó kómakorrektor tesztjének szántam a képet, de a kedvezőtlen időjárás miatt jóval kevesebb képet tudtam készíteni, mint terveztem. A kora esti teljesen borult ég kitisztult kb. egy órára, annyi idő alatt igyekeztem minél több expót gyűjteni, amit az 50%-os holdfázis sem könnyített meg.

A sűrű, fényes mag és a halványabb külső régió között éles határvonal figyelhető meg, a magból mintha spirális “csápok” nyúlnának ki a perem irányába.

A tesztkép célpontjaként a ritkán fényképezett Messier 12 katalógusszámú gömbhalmazt választottam, amit Charles Messier 1764. május 30-án fedezett fel a Kígyótartó csillagképben. A Földtől 18 000 fényévre található, 80 fényév átmérőjű, kb. 70 000 csillag alkotja a 12,6 milliárd éves gömbhalmazt.

A felvételek feldolgozásához Nebulosity, Startools és Photoshop szoftvereket használtam.

Fényképezés közben 20×80-as binokulárral megfigyeltem az IC 4665 nyílthalmazt, mely kb. 10 fényes csillagból áll, jellegzetes “IH” betűket formázva. Ezután a Messier 22 gömbhalmazt találtam meg, magja nem volt szembeötlő fényességű, az egész halmaz homogénnek tűnt, csillagokra nem bomlott fel. Pereme és a környezete között éles határvonal látszott.

VCSE - Hold - Balogh Gabriella
VCSE – Hold – Balogh Gabriella

A képet tegnapelőtt este (2017. július 1/2.) készítettem. Kb. fél 11-kor jutott eszembe, hogy ki kéne pakolni a távcsövet, mostanában sajnos nem volt rá alkalmam, sokszor a rossz idő miatt. Kinéztem és megláttam a Holdat, egész magasan volt és azonnal elcsábított az őt “kísérő” Jupiterrel.

Lélekszakadva futottam a távcsőért. Apum nem ért rá, így életemben először felügyelet nélkül szereltem össze a Newtont és raktam össze a követőrendszert. Mivel a Polarist kitakarja a diófa onnan, ahonnan észlelek, mindig elrontom a pólusra állást, de most nem mászott el túlzottan a kép. Az udvarunkba, ahonnan kémleljük az eget, bevilágít az utcalámpa, így a tuják árnyékába kell bújnom, ha nem akarom kisütni a közvilágítással a retinámat. Miután végeztem az összeszereléssel, ráálltam a Holdra és elkezdtem a szabad szemes észlelést – első az élmény, aztán a fotó!

Ujjongtam, amikor a Hold 1 másodperces korú fényét megláttam, és türelmetlenül cserélgettem az okulárokat, míg el nem jutottam a legnagyobb nagyítású 6 mm-es Plössl-ig. Varázsos élmény volt látni a krátereket, amelyek hegyeknek és völgyeknek tűntek ekkora nagyításban. Olyan volt, mintha csak repülőgéppel repülnék fölöttük.

Azt kívánom, bár minden ember láthatná ezt, és bár mindegyikük felfogná ennek a fantasztikusságát!
Gondolkodtam, hogy átálljak-e a Jupiterre, megnézni, hogy mi újság a legnagyobb gázbolygóval, de a türelmetlenségem, hogy (első alkalommal) fotót készíthessek a Holdról, rávett, hogy rakjam rá a Canon fényképezőgépet a tubusra és kezdődjön a móka. Jó pár percig libikókáztam a tubussal, míg végül eltaláltam az ideális súlyelosztást. Ráadásul a DSLR nagyon nehéz volt, így azzal is machinálnom kellett, hogy merre és hogyan áll ki a kihuzatból, míg végül majdnem a földre merőlegesen állítottam be. Így viszont székre kellett állnom, hogy lássam is, mit fotózok.

Távkioldóval és a követőmotorral a kezemben ügyeskedtem, hogy minél jobb és több képet csináljak (a kis kezdő!). Mivel a nagyítás kötött volt (a DSLR érzékelője, a Barlow és a távcső méretei alapján, apum, azt hiszem, 75x-ös nagyítást számolt) -, ezért nem fért bele teljes egészében a Hold a képbe (amit nem is bántam, mert reméltem így a nagyobb felbontást). Emiatt több képből kellett összevarázsolnom a kész képet.

12 képből raktam össze, bár kevesebb is elég lett volna. Szerkesztéskor jutott eszembe, hogy nem csináltam flatfield-et, pedig korábban tanácsolták – így a tükrön és a CCD-n lévő szmötyiket Photoshopban távolítottam el, remélem, észrevettem mindet.

A kép szerkesztéséhez sok hasznos tanácsot kaptam Schmall Rafaeltől, aki szerintem sokunk példaképe asztrofotózás terén. Ezúttal is köszönöm a segítséget!

Amikor megláttam az összeragasztgatott képet, boldogságban úsztam. A szerkesztés végén pedig elégedett voltam a munkámmal. Persze, össze sem hasonlítható az asztrofotósok képeivel, hibákat én is látok benne, de mégis olyan jó kimondani, hogy ezt a fotót én készítettem, én állítottam be hozzá mindent és én egyensúlyoztam egy széken a távcső fölé hajolva. Hihetetlen tapasztalat volt ez nekem és boldog vagyok, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy apum által jó útra terelődtem és ezáltal mindig csodálattal fogok föltekinteni a csillagos égre.

VCSE - Cygnus és Hidrogenfelhők - Majoros Attila
VCSE – Cygnus és hidrogénfelhők – Majoros Attila
Ha nyár van, akkor a Cygnus csillagkép és a benne lévő hidrogénfelhők hálás téma.
A fenti képet Canon 500D-vel (fullspektrum) készítettem, Canon 50 mm f1.8 objektívvel, Skywatcher Star Adventurer mechanikán, Astronomy 12 nm sávszélességű H-alfa szűrővel.
59 x 4 perces felvételeket adtam össze, amiket 20 db dark kép felhasználásával korrigáltam.
Képfeldolgozás: Nebulosity és Photoshop.
A kép készítésének dátuma: 2017. június 18., helye: Guernsey-sziget.

A Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD) 2017. június 20-án a Hubble Űrtávcsőnek a Westerlund 1 csillaghalmazról készített csodálatos felvétele volt.

VCSE - Mai kép - Westerlund 1 csillaghalmaz - Csizmadia Szilárd
VCSE – Mai kép – Westerlund 1 csillaghalmaz – Csizmadia Szilárd

 

Bengt Westerlund (1921-2008) svéd csillagász, 1969-1975 között az ESO igazgatója, három csillaghalmazt fedezett fel. A Westerlund 1-et 1961-ben találta, ami egy ún. szuper csillaghalmaz a Tejútrendszerben. Az Ara (Oltár) csillagképben látszik. Becsült távolsága a Földtől 3500-5000 parszek. Pontos távolságát csak 2018-ra méri meg a jelenleg is adatokat gyűjtő Gaia asztrometriai műhold. A halmaz irányában mutatkozó nagyon erős csillagközi fényelnyelés miatt sokáig alig tanulmányozták. Hat sárga szuperóriás, négy vörös szuperóriás, 24 Wolf-Rayet csillag, egy fényes kék változócsillag és sok fényes OB szuperóriás csillag található benne. Legalább egy pulzárt is tartalmaz. Olvasd tovább