A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap decemberben 7:30 (KöZEI) körül kel, 16:00 (KöZEI) körül nyugszik. (A KöZEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KöZEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed december 8-án, újhold december 14-én, első negyed december 22-én, telehold december 30-án lesz.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. december 20-án este 20 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. december 20-án este 20 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KöZEI-1 óra):

12.04. 01:21 A 87%-os, csökkenő fázisú Holdtól 13′-re  látható a K Geminorum (3,6 magnitúdó)
12.10. 17:51 A 141P/Machholz üstökös 32′-re látható az Epszilon Aqr-től (4 magnitúdós)
12.13. 06.01. 34 órás holdsarló, 6°-ra a Vénusztól
12.14. 09:55 A Hold elfedi a Merkúrt. Zalaegerszegen a fedés 9:51 UT = 10:51 KözEI-kor kezdődik, a bolygó a Hold mögül 11:18 UT = 12:18 KöZEI-kor bukkan elő. A jelenség a nappali égen zajlik.
12.16. 15:16 23 órás holdsarló 24°-ra a Jupitertől és Szaturnusztól
12.21. 10:02 Téli napforduló
12.21. 15:35 A Jupiter és Szaturnusz 6′-es közelsége


A Merkúr a hónap elején még jól megfigyelhető napkelte előtt a délkeleti ég alján. Láthatósága gyorsan romlik, 19-én felső együttállásban a Nappal.

A Vénusz keleten, 2 órával napkelte előtt kereshető. -3,9 magnitúdós, 88%-ra nő a fázisa, átmérője 11″-re csökken. Láthatósága lassan romlik a hónap során.

A Mars az éjszaka első felében megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége -0,3 magnitúdóra, látszó átmérője 10,5″-re csökken.

A Jupiter megfigyelhető a Nyilas, majd a Bak csillagképben napnyugta után, a koraesti órákban. -2,0 magnitúdós.

A Szaturnusz koraestig megfigyelhető a délnyugati ég alján, fényessége 0,6 magnitúdó.

Az Uránusz az éjszaka nagy részében megfigyelhető a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található.

A Neptunusz koraeste figyelhető meg, a Vízöntő csillagképben található.

Észlelési ajánlat vizuális észlelésekhez, különböző méretű távcsövekhez (a nagyobb távcsövekkel természetesen a kisebbhez ajánlott objektumokat is meg lehet nézni!):

3-8 cm-es binokulároknak és keresőtávcsöveknek:

Eljegyzési Gyűrű aszterizmus, Messier 45 (Bika), Alfa Persei halmaz, Orion-köd, Vállfa-halmaz (Cr 399), Alcor-Mizar kettőscsillag (Göncölszekérben), M31=Androméda-galaxis, Ikerhalmaz (Perseus-ban), NGC 2232 (nyílthalmaz, Egyszarvúban), M39.

Kicsi, 5-8 cm-es nyílású távcsövekhez: nyílthalmazok: M45, Alfa Persei halmaz, NGC 1980, NGC 1981, NGC 663, NGC 457, NGC 752, M29, M34, M36, M37, M38, M41, M52, planetáris ködök: M27, M57 (mindkettő kora este). Galaxisok: M31, M32, M110. Gömbhalmazok: M2, M15. Ködök: Orion-köd (M42-32). Kettőscsillagok: Albireo, Epszilon Lyrae, Gamma Andromedae.

Közepes távcsövekhez (8-15 cm): M33, M103, NGC 404.

Nagy távcsövekhez (15 cm felett): NGC 404, NGC 7680.

Alrescha – Alfa Piscium (Sue French Deep-sky Wonders 293.o.)
A Halak csillagképben található ez a csillag, a „kötél” töréspontjában. Valójában egy szoros kettőscsillag, amelynek mindkét tagja fehéres színű. Fényességük 4,1 és 5,2 magnitúdó. Mindössze 1 ívmásodpercre vannak egymástól. Pl. 105 mm-es refraktor 122x-es nagyítás mellett, éppen csak hajszálnyira bontja szét őket. Egy 8,1 magnitúdós narancssárga csillagot találunk 14’-re az Alfa Pisciumtól nyugatra és további két kicsit halványabb, sárga csillagot, 6’-cel K-ÉK-re, illetve 7,2’-cel É-ÉNY-i irányban. Ez a három csillag egy egyenes vonalat formáz. Az utóbbi két csillag a Washington Kettőscsillag Katalógusban a rendszer C és D komponenseként szerepel, de valószínűleg fizikailag nem részei a csillagrendszernek.

A Perseus kettős nyílthalmaza – NGC 884 és NGC 869 (11-12.o)
A híres kettős halmaz – az antik világ óta ismert – egy szabad szemmel is látható kettős nyílthalmaz. Ikerhalmazként is említik.

Keressük meg a Cassiopea γ és δ csillagát és az őket összekötő vonalat, hosszabbítsuk meg a Perseus irányába és a távolságukat kétszer véve megtaláljuk az Ikerhalmazt.

Egy ködös, homályos foltként látszik, ami  be van ágyazva a Tejút halvány sávjába. Bár a páros beleszorítható egy 1 fokos látómezőbe, sokkal jobban érzékelhető egy rövidfókuszú távcső másfél fokos látómezejében. A megfelelően sötét égbolt megnöveli az élményt. A halmazok valós párt alkotnak. Tudomásunk szerint közel egykorúak és azonos távolságra vannak tőlünk.

105 mm-es refraktorban 68x-os nagyítás mellett a kettős K-i tagjában (NGC 884) nagyjából nyolcvan, különböző fényességű csillag látszik. Fényesebb csillagok két kisebb közeli csoportja található DNy-ra a központtól. Az NGC 884-et néhány narancssárga csillag pettyezi, amiből kettő úgy tűnik, mintha a két nyílthalmaz közös szülöttje lenne. Ezek a narancssárga csillagok, változócsillagok, amelyek színe a maximumfényességük idején már kis távcsőben is jól látható.

A nyugati halmaz jelölése az NGC 869, ami kicsit kisebbnek és sűrűbbnek tűnik, mint a társa. Két meglehetősen fényes csillaga mellett kis távcsőben nagyjából hatvan csillagot láthatunk benne. A közepén lévő fényes csillagtól DK-re látszólagosan ívbe rendeződtek a csillagok.

További objektumok:

Sötétedéstől kezdve rövid ideig még megfigyelhető az M57 és az M27 planetáris köd, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.






Napnyugtától megfigyelhető a Kefeusz (Cepheus) csillagképben az Elefántormány-köd (IC 1396), a Perzeusz csillagképben (Perseus) az Ikerhalmaz, a Szív-köd és a Lélek-köd, az Androméda csillagképben (Andromeda) az Androméda-köd, a Háromszög csillagképben (Triangulum) a Triangulum-galaxis.


 

A Kassziopeja csillagkép (Cassiopeia) számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán napnyugtától, mint pl. az NGC 457 Bagoly-halmaz, az M52, M103, az NGC 654, az NGC 663 nyílthalmazok.

Sötétedéstől megfigyelhetők az M74 és M77 galaxisok is. Ezek viszonylag közepesen nehéz objektumok, kezdők nehezen találják meg, legalább 8 cm-es távcső kell hozzájuk, de ha valamivel többet akarunk látni egy pacánál, érdemes minimum 15 cm-est igénybe venni.



19:00-tól látható a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is. Ezek mindegyike könnyű, kezdőknek is ajánlható objektum, bármilyen távcsőben jól mutatnak. Kis nagyítás jobb hozzájuk, sőt, a Fiastyúk – nagy kiterjedése miatt – esetleg a keresőtávcsövekben és a binokulárokban szebb látványt is ad.


21:00-tól megfigyelhetők az Orion csillagkép (Orion) és környékének látványos mélyég-objektumai: a Nagy és a Kis Orion-köd (M42-43), a Rozetta-köd (NGC 2237), a Tölcsér-köd (NGC 2264) és a Lófej-köd (Barnard 33, IC 434).

Éjfél körül már láthatók a Hajófar és Egyszarvú csillagképek (Puppis és Monoceros) nyílthalmazai, az M46, M47, M48 és az M50 halmazok, melyek vizuálisan és fotografikusan megfigyelve is nagyon látványosak; az M46 egy kisebb planetáris köddel (NGC 2438) együtt látható.



A Monoceros-ban az NGC 2301 nyílthalmazt is érdemes felkeresni. Már egy 5 cm-es távcsőben is látszik, sőt, binokulárokkal is észrevehető. Nagyobb távcsővel könnyen csillagokra bomlik kisebb nagyításoknál is.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2020-at és Stellariumot használtuk a CdC mellett, december 16-i dátummal.