A következőkben a júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap júliusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI + 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül másfél-két órával már elkezdhető. Telihold július 5-én, utolsó negyed július 13-án, újhold július 20-án, első negyed július 27-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Az aktuális felhőképet, csillagos égboltképet, a Nap állapotát itt meg lehet tekinteni.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra):
07.01. 00:54 Az Io fogyatkozásának kezdete
07.04. 11:35 A Föld naptávolban (1,01 CSE, 152 millió km)
07.05. 21:07 A Jupiter 3°-ra a 99%-os fázisú Holdtól
07.06. 02:12 A Szaturnusz 5°-ra a 99%-os fázisú Holdtól
07.11. 22:43 A Mars 3°-ra a 60%-os fázisú Holdtól
07.14. 07:58 A Jupiter oppozícióban a Nyilas csillagképben
07.17. – 07.25. VEGA ’20 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor, Őrimagyarósd
07.17. 02:24 A Vénusz 3°-ra a 14%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben
07.18. 19:56 Az Io fogyatkozásának vége
07.19. 0:29 Az Europa fogyatkozásának vége
07.19. 02:02 A Merkúr 3°-ra a 3%-os Holdtól az Ikrek csillagképben (38 órás holdsarló)
07.20. 22:27 A Szaturnusz oppozícióban a Nyilas csillagképben
07.22. 15:12 A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja (20°, 8″ átmérő, Ikrek csillagkép)
07.28. 21:32 A Hold mögé belép a 32 Librae (5,6 magnitúdó, 65% holdfázis)


A hónap második felében az összes bolygó megfigyelhető lesz!

A Merkúr a hónap elején nem figyelhető meg, 10-étől már kereshető keleten napkelte előtt. Láthatósága gyorsan javul, 22-én van a legnagyobb keleti kitérésben.

A Vénusz keleten, 2-3 órával napkelte előtt kereshető. Láthatósága a hónap során folyamatosan javul. -5 magnitúdós, 19%-ról 49%-ra nő a fázisa, átmérője 44″-ről 28″-re csökken.

A Mars éjfél előtt kel, délkeleten-délen kereshető, gyorsan fényesedik -1,1 magnitúdóra, átmérője 14,5″-re nő.

A Jupiter egész éjszaka megfigyelhető, -2,8 magnitúdós. A hónap során szembenállásba kerül a Nappal.

A Szaturnusz egész éjszaka megfigyelhető, fényessége 0,2 magnitúdó. A hónap során szembenállásba kerül a Nappal.

Az Uránusz éjféltől megfigyelhető a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található.

A Neptunusz éjfél előtt kel, a Vízöntő csillagképben található a délkeleti látóhatáron.

Napnyugtától látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).


Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mélyég-objektum kerül elő ilyenkor (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, M16 Sas-köd, M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai). (A térképen Veil Nebulának írt objektum a Fátyol-köd.)

Éjfél körül alacsonyan megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.

 

Néhány kedvező(bb) láthatóságú objektum haladóbb amatőröknek:

NGC 6910 NY Cyg: a kb. 70 csillagból álló nyílthalmaz a Hattyú csillagképben látszik. A halmaz legfényesebb csillagai kb. 10 magnitúdósak, a halmaz összfényessége 7,4 magnitúdó. Látszó átmérője kb. nyolc ívperc. A Gamma Cygnitől északkeletre található. W. Herschel fedezte fel 1786. okt. 17-én. Már kis, 7×50-es binokulárral is megtalálható, de felbontatlan marad és apró ködösségként látszik csak. 10 cm-es távcsővel, 15x-ös vagy nagyobb nagyítással már felbontható csillagokra. 13 cm-es távcsővel vizuálisan egyre több csillag tűnik fel elnyúlt, majdnem sarlószerű alakzatban.

IC 1318 DF Cyg: a Gamma Cygni ködösség. Sötét ködök öt különálló részre szabdalják. Sadr-régiónak is nevezik a Gamma Cygni másik neve után. Legnagyobb kiterjedése majdnem két teleholdnyi méretű egyik irányban, és teleholdnyi másik irányban. H-béta szűrő segíthet a megpillantásában. UHC szűrő is segíthet, egyes amatőrök az OIII-at itt nem találták megfelelőnek a köd észleléséhez. 10 cm-es távcsőben, 32x-es nagyításban már jól látszik a hatalmas ködösség. Fényerős (f/4-6) műszerek előnyösebbek megfigyeléséhez.

NGC 1499 DF Per: Kalifornia-köd néven is ismerik. Júliusban is észlelhető már az éjszaka végén, augusztusban az éjszaka második felében jó a láthatósága, ősszel pedig a kora esti égre kerül át. 145×40 ívperces ködösség (a telehold mérete kb. 30′!), és bár összfényessége 6 magnitúdó, de óriási területen oszlik el. Így haloványnak tűnik, egyes részei talán csak 14 magnitúdósak. A Kszí Persei csillag fényét tükrözi vissza. Voltak, akik látták közepes, 12 cm-es műszerrel, mások, ha az ég nem volt megfelelően sötét, még 45 cm-essel sem vehették észre. A köd észlelését nagyban elősegíti egy megfelelő ködszűrő alkalmazása. Nagyon sötét égen azonban észlelték 10 cm-es f/6-os refraktorral 22x-es nagyítással és 23 cm-es Schmidt-Cassegrainnel, 50x-es nagyítással is. Egyszer valaki összehasonlította az OIII, UHC és H-béta szűrőket ezen a ködön az említett műszerekkel. Szerinte a H-béta szűrő drámaian megnövelte a látványt és a köd észrevehetőségét. Az OIII szűrő gyakorlatilag használhatatlan volt ezen az objektumon, az UHC alig javított a köd észrevehetőségén. A 23 cm-es SC-ben még részletek is előjöttek, viszont a H-bétával. A köd megfigyelésének nehézségére jellemző, hogy a legendás mélyég-megfigyelő, D. J. Eicher azt írta róla, hogy “Legyünk türelmesek, ha sikerül megpillantanunk a Kalifornia-ködöt, a legkiválóbb mélyég-észlelők közé sorolhatjuk magunkat.” (Eicher 15 éves korában alapította a Deep Sky Monthly magazint, egyébként pedig amatőrcsillagász, foglalkozása történész, kutatási területe pedig az amerikai polgárháború. Csillagászati népszerűsítő tevékenységéért a 3617-es sorszámú kisbolygót nevezték el róla (3617) Eicher-nek. Az Univerzum c. könyve magyarul is megjelent 1993-ban, onnét származik tőle a fenti idézet.)

NGC 6357 DF Sco: egy fényes diffúzköd alacsonyan a Skorpióban, nevezik Homár-ködnek és Sharpless 11-nek is. 5500 fényévre van tőlünk, és rengeteg nagy tömegű, fiatal, forró és fényes csillagot tartalmaz, amelyek gyakran fényesek. Benne látszik a Pismis 24 nyílthalmaz is. A Pismis 24-1 egy három csillagból álló többescsillag, ahol mindhárom csillag valószínűleg egyenként 100-100 naptömegű: ezzel a Galaxis rendkívül ritkán előforduló, legnagyobb tömegű csillagai közé tartoznak. -34°-os deklinációja nem könnyíti meg észlelését, Magyarországról alig emelkedik 8-9 fokra a horizont fölé. Mivel az idei VCSE-tábor igen jó déli horizonttal bíró helyen lesz, és a Skorpió az éjszaka kezdeti óráiban még nem nyugszik le, érdemes lenne megpróbálnunk vizuálisan észlelni. Legjobb hozzá az OIII szűrő, de az UHC is segít kontrasztosabbá tenni. H-béta viszont nem ajánlott hozzá, szinte teljesen eltünteti az égről.

NGC 6781 PL Aql: ez egy kis planetáris köd a Sasban. 11,8 magnitúdós, gyűrű alakú, két ívperces objektum. 10-15 cm-es távcsövekkel már látható, de sötét éjszaka kell hozzá. Ködszűrő nélkül is könnyen megpillantható ilyen közepes méretű amatőrcsillagászati távcsövekben, de mind UHC, mind OIII szűrő javítja a látványát. Egy H-béta szűrő azonban teljesen eltünteti az égről.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2020-at és a Stellariumot használtuk, július 17-ei dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok, ahol nincs percre pontosan kiírva).