Havi archívum: október 2020

2020. augusztus-szeptember hónapok folyamán készítettem a fenti képet a Messier 74 (M74, NGC 628, nem hivatalos becenevén: Fantom-galaxis) extragalaxisról. A kép készítésének helye a Ság-hegy, illetve Boba, az expozíciós idő 120 x 180 másodperc volt. A felvétel 200/1000-es Newton-távcsővel (EQ-5 GoTo), Canon 4000Da átalakított fényképezőgéppel, ISO 3200 érzékenységgel készült. A fényútban egy SkyWatcher gyártmányú F5/6 jelzésű kómakorrektor volt. (Vezetés: Lacerta MGEN-nel.) A képfeldolgozáshoz Deep Sky Stackert és Photoshopot használtam.

A Halak csillagképben fekvő M74 spirálgalaxis kb. 32 millió fényévre van a Földtől. Ebben a galaxisban több szupernóvát is felfedeztek már, közülük az egyiket, az SN 2002ap jelűt – amit hipernóvának osztályoztak egészen pontosan – magyar csillagászok is tanulmányozták, szakcikkük ingyenesen itt érhető el. Az ő méréseik szerint e hipernóva, így az M74 távolsága 6,7 megaparszek = 22 millió fényév, de óriási, 15 millió fényéves hibahatárral. Ennek oka megállapításaik szerint az, hogy a hipernóva színképe rendkívül bonyolult, nehezen értelmezhető, ráadásul a hipernóvákra nem teljesen ismert, hogy táguló gázfelhőjük mennyire átlátszó vagy átlátszatlan. Annak idején az SN 2002ap feltűnése nagyon nagy figyelmet vonzott, mert a mai napig is egyike a 10 millió parszeken belül feltárt kevéske hipernóvának (a hipernóvűk másik neve: Ic típusú szupernóvának).

Két további M74-beli szupernóva volt az SN 2003gd (II-P típusú) és az SN 2013ej (szintén II-P típusú) jelűek. Az előbbi tanulmányozása 31 ± 9 millió fényéves távolságot, az utóbbi 30 ± 6 millió fényéves távolságot ad. E közeli galaxis távolságát a szupernóvákkal csak ilyen pontosságig ismerjük – ha feltűnt volna benne egy Ia típusú, sokkal pontosabb adathoz juthatnánk. Mindenesetre e két utóbbi szupernóvával utólag javítható lenne a hipernóvákkal történő távolsgmérési eljárások javítása.

Az M74 a legjobb példák egyike a tökéletes spirálgalaxisokra. Csillagainak számát 100 milliárdra becsülik.

Fantom-galaxis nevét valószínűleg nehéz vizuális megfigyelhetősége okán kapta. Hiába 10 magnitúdós az összfényessége, 10 ívperces – egyharmad teleholdnyi! – látszó átmérője miatt fénye hatalmas területen oszlik el, ezért felületi fényessége alacsony. Emiatt még 13 cm-es távcsőben, jó égen is csak alig válik el az égi háttértől, és nagyon halvány derengésnek tűnik. Ez az egyik legnehezebben megfigyelhető Messier-objektum. Fényszennyezett égen, kis és közepes amatőr távcsövekkel nem látható. Még jó égen is sokat segít, ha elfordított látással figyeljük meg vizuálisan. Viszont nagy mérete miatt remek amatőr asztrofotós célpont.

Az M74 galaxiscsoport magából az M74-ből, és további, kb. 5-7  galaxisból áll, pl. az NGC 660-ból.

Az M74-et kiterjedten vizsgálták űrtávcsövekkel is. A Spitzer Infravörös Űrtávcsővel policiklikus aromás szénhidrogéneket fedeztek fel csillagkeletkezési területeiben, és a csillagközi por infravörös sugárzását is megfigyelték.

Az M74-nek is van központi fekete lyuka a galaxis magjában, amit 2005-ben találtak meg a Chandra röntgenműhold segítségével. Érdekesség, hogy míg sok galaxisban nagyon nagy tömegű (több millió vagy több milliárd naptömegű) fekete lyuk a centrális objektum, addig az M74-ben egy mindössze tízezer naptömegnyire becsült, ún. közepes tömegű fekete lyuk található csak a galaxis közepén. Emiatt nem a szokásos úton alakulhatott ki (sok szupernóva fekete lyuka egyesült és azok hatalmas mennyiségű anyagot “megettek” a galaxis közepén), hanem talán több kisebb, csillagtömegű fekete lyuk összeolvadásából keletkezett. Az ilyen “közepes tömegű fekete lyukakból” keveset ismerünk és szokatlannak számítanak.

Az M74-et Piere Méchain fedezte fel 1780-ban, felfedezését közölte Messier-vel, aki bevette a katalógusába.