2022. július 28-án, a VEGA ’22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételem az NGC 6826 jelű planetáris ködről, más néven a Pislogó-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával, TS Maxfield kómakorrektorral, Optolong hidrogén és oxigén szűrőkkel készült, 2x35x60 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.
Az NGC 6826 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A fényes, középső pontszerű objektum a kihunyt csillag fehér törpévé alakult magja.
A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű “bin1” módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel.
A ködösség türkízes színű, elliptikus alakja tűnhet fel elsőre, majd ahogy megfigyeljük a ködösség belsejét, egy fényesebb, elliptikus gyűrűt is láthatunk. A planetáris köd magjában egy fényes csillagot figyelhetünk meg, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakult fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi.
Az elnevezése (Pislogó-köd) annak tudható be, hogy ha vizuális megfigyelés során közvetlenül a központi csillagára nézünk, az azt körülvevő ködösség eltűnni látszik. Ha egy picit az objektum mellé nézünk, akkor pont fordítva, a köd egyre fényesebbnek látszik, míg a központi csillag szinte eltűnik, mintha a köd “pislogna”.
A ködösséget William Herschel fedezte fel 1793 szeptemberében, a Hattyú csillagképben. Látszó átmérője csak 30″, valós átmérőjét 0,2 fényévre becsülik, Távolsága tőlünk körülbelül 2000 fényév.
A planetáris ködökről és vizuális megfigyeléséről Csizmadia Tamás írt egy cikket a VEGA 97. számának 5-9. oldalán, ami ide kattintva ingyenesen elérhető.
