Az International Meteor Organization (IMO, Nemzetközi Meteoros Szervezet) 2018. évre szóló Meteor Shower Calendarium-a alapján ismertetjük, hogy derült időjárás esetén mit várhatunk a főbb meteorrajoktól 2018 hátralévő részére. Az alábbi rövidke ismertető természetszerűleg nem tartalmazza  a váratlan, nem előrejelzett és előrejelezhetetlen meteorraj-kitöréseket, fényes tűzgömböket.

Áprilisi Lyridák (LYR). A raj minden év április 14-30. között aktív, maximuma 2018-ban április 22-én, 18h UT-re van előrejelezve. Mint minden nagyobb raj esetében, a maximum jó pár órán, akár fél napon keresztül is elhúzódik, és az aktivitás kezdetétől a maximumig fokozatosan (többnyire exponenciálisan) nő az aktivitás, majd maximum után exponenciálisan csökken. A LYR-raj aktivitása maximumban általában ZHR=18 meteor/óra, de némely évben felmegy 90-ig is. Ekkora aktivitást legutóbb 1982-ben ért el a raj, tehát nem éppen gyakran bekövetkező jelenségről van szó. A maximum felénél nagyobb aktivitás periódusa évről-évre ingadozik, hol 15, hol 62 órán át ér el ekkora aktivitást. A modellek nem jeleznek előre semmilyen extrát a normálison túl a LYR-ekre 2018-ra, de az elmúlt évek videós tapasztalatai alapján az aktivitás esetleg árnyalatnyit az átlagos fölé mehet. Újhold éppen 2018. ápr. 22-én lesz, így a halvány meteorok megfigyelhetősége jó. Mivel a Lyridák radiánsa éjfél után emelkedik magasabbra, az éjfél utáni holdmentes órák ajánlottak a raj megfigyelésére.

Éta Aquaridák (ETA). Ez a raj az 1P/Halley-üstököstől származik. Április 19-től május 28-ig aktívak, maximumuk május 6-án van ZHR=50 meteor/órával. Ezt a rajt csak a hajnal kezdete előtti 1-2 órában lehet igazán jól megfigyelni (vagyis a napkelte előtti kb. 3-4 órában), előbb nem látszanak rajtagjai, mert a radiáns a horizont alatt van (vagyis a “talpunk alatt”, a meteorok pedig nem keresztezik a Földet…), de utolsó negyed május 8-án lesz: a hajnali erős holdfény gyakorlatilag lehetetlenné teszi a vizuális megfigyelést, ám a videós és a fotografikus megfigyelések folyhatnak, azok elkapják a fényes meteorokat és tűzgömböket. A raj gyakori zöldes tűzgömbökben, ha valaki bírja a hajnalozást, fagyoskodást, akkor érdemes kimennie. Május 3-án 19h UT-kor érhet a Földhöz a Halley-üstökösből Kr. e. 164-ben kivált meteorfelhő-filamentum, de ez Európából nem látható ebben az időpontban (kivéve, ha az előrejelzés pontatlan, és előtte vagy a rákövetkező európai hajnalon ér el minket – ez a megjegyzés a többi hasonló esetre is vonatkozik). Ennek a filamentumnak a meteoroidjai kicsik, tehát halvány hullócsillagokat okoz (vö. utolsó negyedbeli Holddal). Május 5-én 6-8h UT között viszont a szülőüstökös Kr. u. 218-ban történt visszatérésekor kilökött meteorok érnek el minket, ezek is inkább sok, de halvány meteort jelentenek.

Perseidák (PER). A Perseida-raj történetéről bővebben írtunk korábbi cikkünkben. 2010-ben Bázakerettyén, 2013-ban Őrimagyarósdon, 2016-ban Zselickisfaludon észleltük nagyobb maximumait, utóbbi esetben egy kisebb kitörését is. A 2018-as nyári táborban is tervezzük a PER-maximum vizuális és fotografikus megfigyeléseit.

A Perseidák (magyarosabban írva: Perzeidák, de elterjedt mindkét írásmód; angolul Perseids néven kell rákeresni) július 24-től augusztus 24-ig aktívak a régi könyvek szerint, de az újabb keletű videometeoros megfigyelések alapján a kezdetük két héttel korábban, a végük jó egy héttel később van. (Nem tisztázott, hogy vajon a régi vizuális észlelésekből nem tűnt fel a hosszabb periódus, vagy újabban nyúlt meg.) A maximum általában augusztus 12/13-a éjszakáján van. Az IMO 2018 Meteor Shower Calendar szerint idén egy elnyúlt maximumot láthatunk majd aug. 12-e 20h UT-től augusztus 13-a 8h UT-ig, vagyis az egész aug. 12/13-i éjszakán. A várt aktivitás mértéke ZHR=110 meteor/óra. A rajtagok gyorsak, fényesek, sok a tűzgömb, bármikor az éjjel folyamán fellángolhatnak az aktivitás során. A legnépszerűbb hullócsillag-raj.

Peter Jenniskens holland-amerikai csillagász szerint 2018. aug. 12. 20h UT körül egy kisebb aktivitás-növekedés lesz, mert a nagybolygókkal középmozgás-rezonanciában lévő meteoroidok ekkor érnek el minket. Ez magyar idő szerint este 10 óra felé van, vagyis az éjszaka kezdetén erős PER-aktivitást láthatunk annak ellenére, hogy a radiáns még lent van. Ezután csökken az aktivitás, mélypontját éjfél-egy óra körül éri el, majd rohamosan elkezd nőni és egész hajnalig egyre több meteort láthatunk a 2018-as maximum éjszakáján.

Jérémie Vaubaillon francia csillagász, meteorkutató szerint aug. 13-án 01:37 UT körül egy másik, ősi filamentum ér el minket, ami így sok tűzgömböt kell hogy tartalmazzon. Ez magyar idő szerint 03:37-kor van.

A raj általában a hajnali egy óra utáni időkben produkál normálisan nagyobb aktivitást, ekkor emelkedik a radiáns magasra. A rajtagok gyorsak, fehérek, de a fényes tűzgömbök lehetnek narancsos, vöröses színűek (ritkán más színűek is).

Újhold aug. 11-én van, a maximum megfigyelését a Hold nem befolyásolja negatívan.

Capricornidák és Aquaridák (CAP, ill, AQR). 2018-ban nem lesz kedvező alkalom e két raj megfigyelésére (a Capricornidákat Konkoly Thege Miklós fedezte fel a 19. században). Mindkét raj július elejétől augusztus közepéig, ill. végéig aktív. A CAP-maximum július 30-án, az AQR-maximum ugyanaznap van idén, csakhogy ezek nagyon közel esnek a július 27-i teleholdhoz, így halvány rajtagjaik vizuálisan nem láthatók. Az Aquaridák maximuma ZHR=25, a Capricornidáké csak ZHR=5 meteor/óra. Az AQR-ek  valójában egy rajkomplexumot jelentenek, a Déli és Északi Delta Aquaridák, a Déli és Északi Iota Aquaridák együttesét, amelyek vizuálisan szétválaszthatatlanok. Mindkét raj, ill. rajkomplexum gazdag tűzgömbökben, maximum idején óránként 1-2 tűzgömb jön belőlük, de a maximum előtti és utáni napokban is előfordulhat pár óránként egy. A Cap-meteorok gyakran vörösek és mindig lassúak, hosszúak, az Aqr-meteorok gyorsak, zöldesek, de ezek is lehetnek hosszúak.

Kappa Cygnidák (KCG). Ez a raj kváziperiodikusan kitöréseket produkál és rendkívül gazdag fényes meteorokban, tűzgömbökben. A kitörések közti években azonban csak gyenge, pár meteor/óra nagyságú aktivitást mutat. Utolsó kitöréseik 2007-ben és 2014-ben voltak, utóbbit Magyarországról is észlelték fotografikus és videós meteorészlelők. Ha ez hétéves periodicitást jelent, akkor a következő nagy kitörés 2021-ben lesz, de sajnos ezt így, ilyen egyszerűen nem lehet kimondani. A meteorrajok nagyon bonyolultan viselkednek, és a KCG-k is tartalmazhatnak olyan filamentumokat, amikről még nem tudunk. Ezért megfigyelésük különösen fontos – a kis aktivitás feljegyzéséé is!

Aug. 3-25. között aktívak, a maximum aug. 18-án van ZHR=3 meteor/órával. Idén aug. 18-án lesz első negyed, fotografikus és videós megfigyelésük minden éjjel, egész éjjel ajánlott, vizuálisan éjfél után (a Hold miatt, de valójában egész éjszaka jól észlelhetők lennének, ha idén a növekvő Hold nem zavarna be).

Szeptemberi Epszilon Perseidák (SPE). Ez ugyan egy kis raj, kivétel ebben a listában, de Mikiya Sato japán kutató szerint 2018. szeptember 9-én, 19:12 UT körül kitörést fog produkálni, hasonlót a 2008. szept. 9-én és a 2013-ban észlelt fényes meteorokból álló, nagyobb aktivitáshoz. 2013-ban az óránkénti darabszám elérte a közel 100-at a mintegy két óra hosszú időintervallumban!

A normálisan szeptember 5-21. között jelentkező raj maximuma ZHR=5-tel szeptember 9-én van. A fenti becsléssel ellentétben Esko Lyytinen úgy véli, hogy a 2040-ik év előtt nem fogunk a 2008-as és a 2013-as meteorzáporhoz hasonlót látni az SPE-től. A megfigyelések tehát fontosak, hogy az ellentmondó jóslatok közül eldönthessük, melyik kutató számításai a helyesek.

Giacobinidák avagy Drakonidák (GIA vagy DRA). A két név egy és ugyanazon rajt jelöli. A 21P/Giacobini-Zinner üstökösből származnak. Normálisan csak okt. 6-10. között mutatkoznak ZHR=10-15 meteor/órával vagy kevesebbel. A 20. században azonban kétszer is, 1933-ban és 1946-ban kb. 500 meteor/óra ZHR-rel jelentkeztek! A szülőüstökös következő napközelsége 2018. szeptember 10-én lesz, ezért ismét megnövekedett aktivitásra számítunk, mert friss meteoranyag kerül az áramlatba, és mert a rajok legsűrűbb részei mindig közel vannak a szülőüstököshöz. Ennek jeleként 2011-ben ZHR ~ 300 meteor/órával tértek vissza. 2012. október 8-án rengeteg halvány meteor okozott egy kitörést, amit a kanadai CMOR meteorradar detektált.

Mikiya Sato az 1953-as üstökös-napközelségből származó meteorokat vár 2018. okt. 9-én 00:14 UT-re ZHR=20-50 meteor/órával, míg J. Vaubaillon okt. 8-án 23:31 UT-re 15-ös ZHR-rel.

Déli és Északi Tauridák (STA, ill. NTA). Mindkét raj a 2P/Encke-üstökösből származik. A Déli Tauridák szept. 10. – nov. 20. között aktívak okt. 10-i, ZHR=5-ös maximummal. Az Északi Tauridák megfelelő adatai: okt. 20. – dec. 10., nov. 12., ZHRmax=5.

Radiánsaik hatalmasak, 20×10 fok méretűek az égen.

Lassúak, de mindkét raj képes nagyon nagy tűzgömböket produkálni.

Újhold október 9-én lesz, tehát a Hold nem zavarja sem a DRA, sem az STA raj maximumának és maximumkörnyéki aktivitásának megfigyelését, de az NTA raj maximumát is csak egy első negyed előtti Hold befolyásolja alig pár órán át a hosszú novemberi éjszakákon (újhold nov. 7-én).

Orionidák (ORI). Az ETA-val együtt az 1P/Halley-üstökösből származó raj, de megfigyelhetősége általában is jobb az ETA-nál. Október 2. – november 7. között aktívak, egy elhúzódó, október 21-23. közti maximummal. A ZHR meghaladhatja a 20 meteor/órát. Kár, hogy az okt. 24-i telehold kissé bezavar, de a Hold a maximum első napján, okt. 21-én már lenyugszik a hajnali órákra, az Orionidák pedig inkább éjfél után jelentkező raj. Sokat mégsem várhatunk tőle idén, pedig 2006-2009 között a szokottnál nagyobb aktivitást produkált, 40-70 közötti ZHR-rel.

Leonidák (LEO). Noha minden év nov. 6-30. között láthatunk belőlük, igazán csak a nov. 17-i maximum környékén látványosak. Idén nov. 22. 22:30 UT-re helyezik a maximumot, a ZHR meghaladhatja a 20 meteor/órát, és első negyed után leszünk ekkor a holdfázist illetően. A Leo-meteorok rendkívül gyorsak, inkább csak éjfél után látni őket.

Geminidák (GEM). Az év második legnagyobb hullócsillag-záporát okozó meteorraja a Quadrantidák után (amelyek jan. 3/4-án mutatják be maximumokat); a PER-raj csak a harmadik. A GEM sok fényes meteort és tűzgömböt ad, közepesnél kissé kisebb sebességűek az égen.

2018-ban a dec. 14-én bekövetkező maximumot a dec. 15-i első negyed nem fogja túlzottan befolyásolni, csak az éjszaka első óráiban, éjfél előtt. A mintegy egynapos maximum közepe dec. 14-én 12:30 UT-re esik, így Magyarországról az előtte és az utána lévő éjszakán lehet a legtöbb GEM-meteort látni és rögzíteni majd. A ZHR elérheti, sőt meghaladhatja a 120 meteor/órát!

 

IMO Meteor Shower calendar 2018 alapján (szerk. J. Rendtel)

 

Bár vannak sűrűbb meteorrajok nála, az év leglátványosabb meteorhullását mégis az ún. Perseida-meteorraj okozza. Ennek oka, hogy a Quadrantidák (QUA) raj ZHR-je1 ugyan 110 db/óra, de a QUA-raj csak pár órán keresztül igazán aktív, egyébként csak 1-2 meteor érkezik belőle január elején pár napig. Ez a pár órás maximum is eshet nappalunkra, amikor nem látjuk a meteorjait, vagy eshet borult, téli, esetleg havazós-borongós időszakra, ráadásul hideg is van, ami csökkenti a hideg éjszakai ég alá vágyók számát. A Geminidák (GEM) ZHR-je ugyan ennél is magasabb, 120 db/óra, és akár az egész dec. 14-i éjszakán élvezhetjük látványukat, sokkal stabilabb jelentkezésűek, mint a QUA-k, de a decemberi hideg, és esetleges rossz időjárás ugyancsak elriasztja az észlelőket. A Perseidák (PER) raj, bár ugyancsak 110 meteor/óra ZHR-t produkálnak maximumban, azonban augusztus 12/13-a éjszakáján mutatják a legnagyobb aktivitást, amikor gyakran van jó idő, többnyire meleg van, és igen sokan veszik ki ekkortájt szabadságukat, ezért könnyen megfigyelhetjük őket. Ezért váltak a legnépszerűbb és legjobban megfigyelt meteorrajjá.

VCSE - Szlovéniai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. a
VCSE – Szlovákiai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. aug. 10-én (Petr Horálek képe 2016-ból)

A meteorokat (magyarul hullócsillagokat) kevésbé ismerőknek Csizmadia Szilárd cikkét ajánljuk elolvasásra (in: Meteor Csillagászati Évkönyv 2004, kiadja: MCSE). Az itt nem részletezett meteorcsillagászati fogalmak magyarázatát vagy abban a cikkben, vagy a Meteorcsillagászati fogalomtárban találhatja meg az érdeklődő olvasó (VEGA 99., 15-19. oldal, 2014).

A raj főbb adatai

A PER-raj főbb adatai a következők:

_______________________________

Jelentkezési időszak: minden év július 17-től augusztus 24-ig.

Maximum időpontja: a tradicionális maximum SL=140°-kor van, ami általában aug. 12/13-a éjszakájára esik.

Radiáns pozíciója: maximumkor RA=49°, DEC=+58°, ami az Ikerhalmaztól az égen keletre (augusztusi kora estéken lefelé, hajnaltájban keletre) esik tőle.

A raj szülőégitestje: 109P/Swift-Tuttle üstökös

A rajtagok átlagos pályaelemei (zárójelben a Swift-Tuttle üstökösé):

Fél nagytengely: a = 81 CSE (27 CSE)

Periódusidő: 730 év (133 év)

Napközelpont: q = 0,948 CSE (0,958 CSE)

Excentricitás: e = 0,996 (0,964)

Felszálló csomó hossza:  = 139,61° (139,44°)

Perihélium hosszúsága:  = 150,53° (153,0°)

Pályahajlás (inklináció): i = 113,27° (113,43°)

_______________________________

A szülőüstökös

A PER-raj szülőüstököse a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Egymástól függetlenül 1862. július 16-án fedezte fel Lewis Swift és az év július 19-ém Horace P. Tuttle. Az üstökös átmérőjét 26 km-esre teszi a JPL adatbázisa.

Felfedezésekor fényessége a Sarkcsillaggal egyező, +2 magnitúdós volt. A 19. századi, felfedezéskori pozíciómérésekből visszatérését 1979 és 1983 közöttre várták, de az üstökös nem mutatkozott az égen. Sokáig figyelmen kívül hagytak egy 1902-ből származó megjegyzést, miszerint az 1862-ben észlelt Swift-Tuttle üstökös azonos lehetett a Keller által 1737-ben látott üstökössel. Brian Marsden komolyan vette később ezt a megjegyzést, és az 1737-es – 1862-es üstököst azonosnak feltételezve új pályát számított, ebből pedig a következő visszatérést 1992-re tette. Ez a jóslat már igazolódott, az üstökös 1992-ben valóban visszatért. (Az üstökösök pályáját a felszínükön lévő gejzírekből kiáramló gázok és por rakétahatása is befolyásolja, amit nagyon nehéz figyelembe venni, mert nem ismerjük e gejzírek elhelyezkedését, működésének idejét, az üstökös forgásidejét és tengelyét, és annak változásait.)

Az üstököspálya 1:11 arányú rezonanciában van a Jupiterrel, ami segít megőrizni a pálya helyzetét. Ez a rezonancia azt jelenti, hogy amíg a Jupiter 11-szer járja körbe a Napot, az üstökös csak egyszer. Ezt a rezonanciát talán csak kb. 1000 évvel ezelőtt érte el a kométa, azelőtt más pályán keringhetett a Naprendszerben.

Míg 1862-ben bőven szabadszemes volt, 1992-ben binokuláris objektumnak mutatkozott az üstökös. 2126-os földközelsége idején 0,7 mg-snek várják. A ma már ismert pálya alapján kimutatható, hogy ókori kínai csillagászok 188-ban 0,1 mg-s objektumként észlelték. Kr. e. 69-ben és 322-ben is látták.

Történeti áttekintés

A rajról az első információ a Távol-Keletről származik. A Perseidákat így legalább 2000 éve folyamatosan észlelik. Angolszász nyelvterületen Szt. Lőrinc könnyeinek nevezik őket, a mártírhalált szenvedett szent ünnepe ugyanis augusztus 10-én volt/van. A Perseidák pályájának a magas pályahajlás és a retrográd (a bolygókéval ellentétes irányú) mozgása igen nagy stabilitást ad. Míg pl. a nagybolygók perturbációs hatására a Leonidák maximuma az utóbbi 1500 évben több hetet elvándorolt későbbi időpontra, hogy elérje mai november 17-i maximumát, a Perseidák maximuma többé-kevésbé igen stabilan megmaradt a mostani dátum idején.

1871-ben Schiaparelli olasz csillagász mutatta meg szimultán meteorészlelésekből, hogy a PER-meteorok és a Swift-Tuttle üstökös pályája megegyezik. Ez volt az első bizonyíték a meteorok és az üstökösök kapcsolatára (a másodikat két évvel később adta meg Konkoly Thege Miklós, amikor a Királyi Csillagászati Társaság ma is megjelenő lapjában megmutatta, hogy a meteorok és az üstökösök színképe megegyezik, vagyis egy anyagból vannak.)  1871 óta minden évben, megszakítás nélkül észlelték a Perseidák jelentkezését.

Az 1970-es évek végétől az észlelők a PER-aktivitás folyamatos emelkedését vették észre, ami évről évre nőtt. Az 1980-as évek elején a mainál sokkal nagyobb volt az aktivitás, a mostanság megfigyelt és idénre is várható 110 meteor/óra ZHR helyett 180-at észleltek! 1980. augusztus 12-én hajnali 3 és 4 UT között voltak olyan percek, amikor percenként (!) 14 darab (!!) PER-meteort láttak a svájci Alpokból. Akkoriban azt gondolták, hogy a szülőégitest akkortájt tért vissza, csak maga az üstökös észrevétlen maradt. Ma már tudjuk, hogy a Swift-Tuttle üstökös csak 1992-ben járt újra napközelben, amit akkor hivatásos és amatőrcsillagászok meg is figyeltek. 1862-ben a Swift-Tuttle ugyan 2 magnitúdós volt, de pályáját mégis gyengén határozták meg; 1992-ben sikerült tehát csak újra észlelni. 1992-ben sikerült csak pontosítani az 1862-ben felfedezett és több, mint egy évszázadra szem elől vesztett üstököst. (1992, a pontosabb pályamérések után az is kiderült, hogy a Swift-Tuttle üstökös olyan közel jár a Földhöz néha, hogy a Földre legveszélyesebb objektumként kell nyilvántartani: pályája legközelebbi pontja csak 130 ezer km-re jár a Földtől, ami a Hold átlagos 384 ezer km-es távolságának töredéke. Az üstökös és a Föld azonban többnyire elkerüli egymást, a következő legszorosabb megközelítés 3044-ben lesz, akkor mintegy 1 millió km-re halad el majd a Földtől. Mivel az üstökösről kiáramló gázok rakétaszerű erőkként hatnak, viszont ezeket a kitöréseket nem tudjuk előrejelezni, a pálya jövőbeni sorsa nem teljesen ismert. 3044-ben egy a millióhoz eséllyel csapódik a  Földbe ez a kométa, 4479 után viszont a becslések szerint a becsapódás esélye 50-szer kisebbre csökken. Ha nekünk ütközne ez az égi vándor, akkor az bizony 27-szer nagyobb energiájú becsapódást jelentene, mint annak a kisbolygónak az impaktja, ami a krétakor végén a dinoszauruszok kihalását okozta. Ugyanakkor ennek a jelentős földközelségnek és veszélyességének köszönhetjük, hogy minden augusztus közepén olyan sok meteorral áraszt el minket ennek az üstökösnek az elhullajtott pora, amit Perseida-meteorrajként ismerünk.)

1988-ban és 1989-ben a hagyományos maximum előtt 12 órával egy kisebb mellékmaximumot is észleltek. 1991-ben ez a korábbi mellékmaximum 350 meteor/óra nagyságú kitörést okozott. 1992-ben a kitörés megismétlődött.

Az üstökös akkor már jobban ismert pályája miatt előrejelezték, hogy 1993-ban Perseida-szupermaximum lesz. Az előrejelzések beváltak. A Vega Csillagászati Egyesület (pontosabban akkor még csak Vega Klub) három észlelője és egy írnoka megszakítás nélküli kerek hét óra alatt 842 db meteort látott, köztük 13, a tájat fényesen bevilágító tűzgömböt. Számos horizont alatti tűzgömb fényének villanását is észlelték, két további észlelő pedig meteorokat rajzolt vizuális észlelésük alapján térképre, amiből szépen kiadódott a radiánspont. Az első negyedbeli Hold által visszavert napfény rájutott a Föld és a Hold között elhaladó PER-meteorfelhőre is, ami ismét visszaverte a fényt, így a meteorfelhő mint két teleholdnyi méretű diffúz, elmosódott, elnyúlt, halovány, alacsony kontrasztú felhőcskeként láthatóvá vált. Ezt a különleges megfigyelést a következő észlelők tették Dióskálból (Zala megye): Csizmadia Ákos, Paksa Sebestyén (meteorpálya-rajozolók), Smodics Mónika, Konkoly Péter, Simonkay Piroska (vizuális észlelők) és Csizmadia Szilárd (írnok).

Nemcsak sok fényes meteor volt ekkor, nemzetközi adatok szerint 1993-ban a ZHR meghaladta a 300 meteor/órát.

2009-ben Bázakerettyéről észleltünk ismét egy nagyobb PER-maximumot, akkor 150 meteor/óra érkezett, a 2010-es maximumot pedig – a derült és a borult váltakozásának köszönhetően – csak a bázakerettyei tábor résztvevői látták, igaz, akkor csak 88 meteor/óra volt a maximum mértéke. De azt az észlelést egy, a hajnali szürkületben érkezett -10 mg-s tűzgömb tette feledhetetlenné.

2013-ban egy átlagos, 112 meteor/óra nagyságú maximumot észleltünk Őrimagyarósdról, amit számos hajnali tűzgömb tett emlékezetessé (a legfényesebb -7 mg-s volt).

2016-ban Zselickisfaludról láttunk egy újabb PER-kitörést, ami a normális maximum előtti éjszakán következett be. Ekkor 5 másodperc alatt egy -5, -4 és -6 mg-s tűzgömb is érkezett!

Az 1988-2008 közötti évek nyomán az alábbi diagram tudja szemléltetni a PER-aktivitás menetét SL=115° és 155° között (közelítőleg július 17 és aug. 26 között). Az aktivitás éjszakáról éjszakára lassan emelkedik július közepétől, aug. 12/13-a éjszakáján éri el a maximumot, és utána gyorsan csökken. Aug. 24-e után már nem lehet PER-meteorokat látni.

VCSE - A Per-meteorok aktivitási görbéje kb. júl. közepe - augusztus vége között. A 100 db=óra ZHR-ű maximumot a két függőleges vonal között ki kellett hagyni az ábráról, hogy az aktivitási görbe jobban látszódjék a kis aktivitású szakaszokon is. Az ábra az amatőrcsillagászok 1988-2008 közötti megfigyeléseiből készült. -- Forrás: Rendtel: Meteor Shower Workbook 2014
VCSE – A Per-meteorok aktivitási görbéje kb. júl. közepe – augusztus vége között. A 100 db=óra ZHR-jű maximumot a két függőleges vonal között ki kellett hagyni az ábráról, hogy az aktivitási görbe jobban látszódjék a kis aktivitású szakaszokon is. Az ábra az amatőrcsillagászok 1988-2008 közötti megfigyeléseiből készült. — Forrás: Rendtel: Meteor Shower Workbook 2014

2017. és 2018. évi kilátások

Lényeges, hogy egy meteorraj keltette hullócsillag-aktivitás akkor figyelhető meg a legjobban, ha a radiáns felé fordul a Föld: ekkor ugyanis a meteorokból a lehető legtöbbet láthatjuk. Ez azt jelenti, hogy ha a radiáns a zenitben van, akkor jön a legtöbb meteor.

“A fénykép [2016. aug.] 12-e éjféltől egészen hajnali 4-ig készült sorozatfelvétellel (ISO 5000, f/2, 24mm) és sajnos leállt követőmechanikával. A markáns párát  sajnos nem heverte ki aznap, de a fő rendszer maradéktalanul teljesítette a küldetést. Szinte minden meteort megfogott ami abba a látómezőbe esett.” – írta Schmall Rafael a zselickisfaludi táborban készült fenti képéről. A kép felső részében jól kivehető az Androméda-köd, valamint a rajtagok pályáit visszafelé meghosszabbítva jól látszik, hogy a radiáns az Ikerhalmaz alatt van. Érdemes megkeresni a Per és Cas csillagképeket a képen. A kép jobb alsó sarkában a Fiastyúk látszik.

A Perseidák radiánsa augusztusi estéken kora este még alacsonyan van, éjfél felé emelkedik észrevehetőbb magasságokba, és hajnalban delel. Tehát éjfél után több Perseidát láthatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyon fényes (-9-nél fényesebb) tűzgömbök vagy kora este, 10 óra előtt, vagy a hajnali szürkületben jönnek a Per-ektől; az éjszaka folyamán azonban bármikor láthatunk -4, -5, -6, vagy akár -7-es tűzgömböt is. Ez azonban nem zárja ki, hogy egy nagyobb fényességű bármikor érkezzen az éjszaka folyamán. Legjobb tehát egész éjjel fenn lenni és figyelni, de ha valaki nehezebben bírja az éjszakát, akkor az javasolható neki, hogy kora este aludjon egyet, állítsa be az ébresztőórát, és éjfél után kezdje el a megfigyelést.

A legtöbb rajtag a radiánstól 40°-ra tűnik fel (referencia ehhez az állításhoz itt, VEGA 101. 11-12. oldal, 2014). Emiatt a legtöbb Per hajnali kettő előtt a zenitben, az And-Peg csillagképek határán, a Göncölszekér “jobb” oldalán, hajnalban pedig az Auriga-Taurus határon tűnik fel.

2017-ben a telehold utáni erős holdfázis fog zavarni, de 2018-ban tökéletes megfigyelési körülmények várnak majd minket a PER-ek észlelésére, ha az időjárás is úgy akarja.

2017-ben a 73%-os, nagyon nagy Hold 22:36 NYISZ (nyári időszámítás)-kor kel fel, és hajnali 04:19-kor delel. Mivel az észlelés 21:30 körültől kezdhető, gyakorlatilag egész éjszaka zavarni fog a Hold. Ekkor halvány meteorok észlelésére nincs esély, de akár vizuálisan, akár fotografikusan a fényes tűzgömböket fel lehet jegyezni/megörökíteni. Mivel a halvány meteorok hiányozni fognak, jó, ha 10 percenként lehet majd egy meteort látni átlagos észlelőhelyről – a Hold miatt. Azért is kellemetlen a nagy holdfázis, mert 2017-re 150-es ZHR-t várnak, nagyobbat a szokottnál, de a halvány meteorok hiánya miatt ebből nem sokat érzékelünk (a rádiós módszer vagy radarok segíthetnek ebben, lásd lentebb).

Az az egyik facebookos amatőrcsillagász csoportban adott tanács, hogy egy esernyővel takarjuk ki a Holdat, fordítsunk hátat neki, vajmi keveset ér. Talán inkább árt – nem tudom. Ugyan ezzel a megoldással a Hold közvetlen zavaró fényét kizárjuk a szemünkből, és ezzel kissé jobb lesz a szemünk érzékenysége, de a halovány meteorokat nem azért nem látjuk, mert a Hold belesüt a szemünkbe, hanem mert a Hold fénye szóródva a légkörön – amit esernyővel sem lehet kizárni, hiszen mindenütt ott van, ahová nézünk – lecsökkenti a meteorok és a csillagok, valamint az ég közötti kontrasztot, és ezért látunk kevesebb meteort és csillagot. Látott már valaki több csillagot esernyővel eltakarva a Holdat az égen? Ugye, hogy nem. Ugyanakkor az esernyő jól eltakarja akár az ég felét, jobb esetben harmadát, ahol így nem fogjuk észrevenni a tűzgömböket. Pedig sok észlelő még akkor is odafordul a nagyon fényes tűzgömbökért, ha a háta mögött vagy oldalt tűnik fel, mert látja őket a szeme sarkából vagy a talaj/ég világosodását érzékeli. Ha azonban a szemed sarkát kitakarod egy esernyővel, annyi a tűzgömb megpillantásának, sőt, akadályoz az esernyő a megfordulásban, a fejed hirtelen – tizedmásodperc alatti – odakapásában…

2018-ban viszont a maximum éjszakáján csak 3%-os Hold lesz, ami 21:02 NYISZ-kor már le is nyugszik, tehát praktikusan nem is fogjuk látni a Holdat akkor. 2018-ban, az időjárástól függően, nagyon szép PER-maximumot láthatunk. Ezért is szervezzük a 2018. évi VCSE-tábort aug. 10-18. közöttre. 2018-ra azonban csak normális, 110-es ZHR-t várnak.

2017-ben aug. 12/13-a éjszakájára várjuk a legtöbb meteort, de aug. 13/14-én is még szép hullás (és kisebb Hold) lesz. 2018-ban aug. 12-én 22 óra NYISZ-től 13-a délelőtt 10 óra NYISZ-ig fog érkezni a legtöbb meteor.

A Holdra megadott időadatok Zalaegerszegre vonatkoznak, Magyarország más részein ennél fél órával korábbi időpontok is előfordulhatnak.

Meteorokat borult, felhős időjárásban szabad szemmel, videósan és fotografikusan nem lehet megörökíteni, ekkor nem láthatunk hullócsillagokat (pláne nem, ha esik és havazik is hozzá, akkor a rendkívül fényes tűzgömbök fénye sem hatol át a felhőkön). Ilyen felhős, borult égen, sőt nappal is működik a rádiós módszer, amivel ekkor is lehet detektálni a meteorokat. A rádiós módszerről és eredményeiről itt lehet olvasni Tepliczky Istvántól.

A meteorok ioncsatornái – amit mi hullócsillagként látunk – visszaverik a radarhullámokat, ezért a meteorok radarral is észlelhetők, éjjel-nappal és akár borús, felhős, esős időben is. A kanadai CMOR meteorradar oldalán is nyomon lehet követni az aktivitást, ha valaki nem saját szemével akarja látni (de valójában a saját észlelés több, jobb, nagyobb élményt és mélyebb ismereteket ad, tehát mindenkit biztatunk, hogy derült idő esetén, a Hold ellenére is menjen ki az ég alá – én fogok!). A CMOR oldala itt érhető el.

Jó megfigyelést és derült eget kívánunk! Megfigyelési beszámolóitokat a vcse@vcse.hu címre, vagy a Tűzgömbök Világa blogra várjuk.

A cikkben külön nem jelölt, felhasznált források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Comet_Swift%E2%80%93Tuttle

J. Rendtel: Meteor Shower Workbook 2014, kiadja: IMO

https://en.wikipedia.org/wiki/Perseids

Gary Kronk: Meteor Showers Online

IMO Meteor Shower Calendar 2017, 2018 (az IMO oldalán online elérhető, én a nyomtatott verzióból dolgoztam)

Jegyzetek:

1 A ZHR az angol Zenithal Hourly Rate kifejezés, magyarul zenitre redukált óránkénti darabszám rövidítése. A ZHR-t meteor (darab)/órában mérjük. A ZHR egy idealizált mérőszám, ami megadja, hogy egy tökéletes észlelő, aki az egész horizont feletti égboltot belátja (tehát a háta mögé is lát), az egész égen hány darab meteort látna egy óra alatt 6,5-es határmagnitúdójú égen, ha a radiáns a zenitben lenne és nem lenne kitakarás fák, épületek, domborzat által. A valóságban ilyen ideális megfigyelési körülmények nincsenek, ezért az észlelt meteorszám kisebb.

VCSE - A Deimos vizuális észlelése - Kocsis Antal és társai
VCSE – A Deimos vizuális észlelése – Kocsis Antal és társai

Örömmel számolhatok be róla, hogy 2018. augusztus 4/5-én sikeresen észleltük a Deimos holdacskát a Mars fényes korongja mellett, a bolygótól nyugatra. A megfigyelést az MCSE Balatonfűzfői Csoport (Fücsop) tagjai Farkasréti György amatőrcsillagász társunk új, 508 mm átmérőjű Newton-rendszerű távcsövével végezték (SkyWatcher). Részletek az alábbiakban:

Észlelő neve: Kocsis Antal
Észlelés helye: Szentgál mellett DNy-ra, erdei úton
Észlelés időpontja: 2018-08-04 21:10:00 UT
Észlelés vége: 21:17 UT
Objektum neve: Mars Deimos holdja
Műszer típusa: Newton
Műszer átmérő (mm): 508
Műszer fókusz (mm): 2000
Eredő fókusz (mm): 2000
Okulár típusa: Plössl, Meade, kitakaró szállemez a fókuszsíkban
Okulár fókusza (mm): 9,7
Nagyítás: 206x
Leírás: Mars – (M2) Deimos
Látómező: kb. 8-9 ívperc
S: 6-7/10, T: 4-3,5/5, hmg: 6,5
Mars – Deimos távolság: 70-71 ívmásodperc (a bolygóperemtől)
Észlelő: Kocsis Antal
Látták még:
Farkasréti György
Dominek Anna
Schné Attila
Novák András
Németh Csaba
Presits Péter
Póta László

508/2000 T/206x: A Deimos viszonylag könnyen észlelhető, észrevehető a kitakaró szállemeznek köszönhetően. A segédtükör tartólábak diffrakciós tüskéje közelében, a bolygótól nyugatra (balra) található a Deimos (M2), fényessége 11,6 magnitúdó a Guide9 szerint, de csak alig 16 fok magasan látszik, így a légkör erősen befolyásolja, rontja a látványt. A kitakaró szállemezen egy kicsit világosabb körrel jelöltem a Mars korongját. Keletre, a látómező szélén a TYC 6910 27 katalógusszámú, 9,245 magnitúdós csillag látható, délre, de már a látómezőn kívül két csillag, a TYC 6914 40 és 42 jelűek (9,992 és 11,113 magnitúdósak). Sajnos a Phobos (M1) nem volt látható, mire kiértem és emberibb magasságba emelkedett a bolygó, addigra már túlságosan közel került a bolygóhoz. Nagy élmény és öröm 15 év után újra látni ezt a kis holdacskát, ugyanazokkal az észlelőtársakkal, akikkel akkor elsőnek sikerült megpillantani a bolygó két holdacskáját a 342 mm-es közös távcsövünkkel.

A következőkben az augusztusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez és a megfigyelőtáborhoz szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap augusztusban 05:30 (NYISZ) körül kel, 20:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ=KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed augusztus 4-én, újhold augusztus 11-én, első negyed augusztus 18-án, telehold augusztus 26-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Vénusz napnyugta előtt megfigyelhető alacsonyan nyugati irányban, a Jupiter és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, a Mars tizenegy óra körül, az Uránusz és Neptunusz éjféltől keleti irányban látható. A Mars egész augusztusban továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes vetni rá egy pillantást.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

08.02. 20:18 A Jupiteren látható az Io és Europa holdak árnyéka.
08.09. 05:28 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
08.12. 20:00 A Perseidák raj maximuma reggelig.
08.14. 18:32 A Vénusz 5°-al a 15%-os Holdtól.
08.17. 18:26 A Jupiter 4°-kal a 45%-os Holdtól.
08.18. A Kappa Cygnidák meteorraj maximuma.
08.21. 18:19 A Szaturnusz 5°-kal a 81%-os Holdtól.
08.28. 03:28 A Merkúr kedvező hajnali láthatósága, 49%-os fázis.

Augusztusban a Cassiopeia és a Zsiráf csillagképekben (Cassiopeia és Camelopardalis) megfigyelhető lesz a 21P/Giacobini-Zinner üstökös, megközelítőleg 8 magnitúdós fényességgel.

Napnyugtától látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).

Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mély-ég objektum kerül elő ilyenkor (pl. az M8 Lagúna-köd, az M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, az M16 Sas-köd, az M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai).

Éjfél körül megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.

Hajnalban előkerülnek az Auriga nyílthalmazai, a hajnali szürkületben az M1 és az M45, de ezekhez már jó horizont kell ilyentájt még. Az Androméda-galaxis, az NGC 891, a Stephan-ötös az éjszaka nagyobb részében jól látszik.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2018-at és a Stellariumot használtam, augusztus 10-i dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok).

Messier 17 - M17 - Ágoston Zsolt - VCSE
Messier 17 (M17) – Ágoston Zsolt – VCSE

2018. július 7-én, Keménfa Dózsa-hegy nevű részén készült felvételemet szeretném megosztani veletek. A kép a Messier 17 emissziós ködöt ábrázolja. 48x180s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből készült.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

Az időjárás miatt hosszú kényszerpihenőre kényszerültem, végül július elején sikerült újra derült ég alá kerülnöm kedvező holdfázis mellett. Célpontnak a most kedvező elhelyezkedésű Messier 17 , népszerű nevén Omega-ködöt, vagy más néven Patkó-ködöt vettem célba, márcsak azért is, mert két évvel ezelőtt ugyan fényképeztem ezt az emissziós ködöt, de nem sikerült igazán jóra az eredmény. Ezenkívül ideje volt már fél év után kipróbálnom az átalakított fényképezőgépemet is. Helyszínnek a kedvező panorámájú, Keménfa község melletti hegyi pincénket választottam. Sajnos teljesen még itt sem tudtam elmenekülni a fényszennyezés elől, de a szokásos városperemi hátsókerthez képest sokkal jobb volt a helyzet.

A ködösség legszembetűnőbb része a központi “pálcika”, melyet patkó alakban egy fényesebb, fodrozott ív vesz körül, a kettő között sötétebb térség figyelhető meg. Az íven túl halvány vöröses terület kapcsolódik az objektumhoz.

A Nyilas csillagképben, a Földtől 5500 fényévre található köd egy kisebb nyílthalmazt foglal magába, ennek sugárzása ionizálja a 16 fényév sugarú hidrogénfelhőt. 1745-46-ban fedezte fel Philippe Loys de Chéseaux. Charles Messier 1764-ben újrafelfedezte és katalogizálta.

A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Az ALMA rádiótávcső rendszer
VCSE – Az ALMA rádiótávcső rendszer – © ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)

Francia csillagászok az ALMA rádiótávcső-hálózattal kéksavat (HCN, hidrogén-cianid) fedeztek fel  Szaturnusz légkörében. A molekula 354.5 GHz frekvencián történt sugárzását figyelték meg  2018. május 25-én. Ez az első alkalom, hogy a Szaturnuszban a kéksav jelenlétét kimutatták.

A felfedezést a Nemzetközi Csillagászati Unió CBET rövidítésú elektronikus táviratának 4535. számában jelentették be 2018. július 19-én.

A kéksavhoz hasonló vegyületek viszonylag gyakran előfordulnak az Univerzumban. Itt lehet kémiai tulajdonságairól többet olvasni.

A VCSE most már hagyományosnak nevezhető ifjúsági cikkíró pályázatára a korábbiaknál kevesebb, de nívósabb pályaművek érkeztek 2018-ban. Az eredeti pályázati kiírás megtekinthető itt.

A pályázatokat az elnökség tagjai bírálták el (kivétel: Csizmadia Tamás, aki érintettség okán nem vett részt a bírálati folyamatban, valamint az időhiányban szenvedő elnökségi tagjaink).

A helyezések a következők:

I. helyezett: Szűcs Mátyás: Egy júniusi észlelésem története (244 pont, Budapest, Óbudai Egyetem, Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar, I. évfolyam)

II. helyezettek holtversenyben: Nagy Felícián: Távoli elérésű virtuális látómező (Győri Műszaki SZC Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakgimnáziuma, 12. oszt.) és Toldi Emese: Az elemek keletkezése a vasig és a vason túl (Kishegyes, Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Iskola, 10. oszt., Vajdaság), mindketten 226-226 ponttal.

III. helyezett: Simon-Zsók Anett: A csillagközi utazásról (225 pont, Mikes Kelemen Elméleti Líceum, Sepsiszentgyörgy, Erdély, 9. oszt.)

Különdíjban részesültek  Béres Tibor Flórián: “Amatőrcsillagászat? Kérem, ez az ügy nem anyagiakon múlik!” (Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, Miskolc, 8. oszt.) és Szalai-Figder Flóra Emese (Vörösberényi Általános Iskola, 7. oszt.) “A fekete lyuk” c. munkáik.

Minden helyezett és különdíjas egy-egy darab Izsák-könyvet kap ajándékba. Ezen felül az első helyezett ingyenesen, a II. helyezettek 15 000.- Ft, a harmadik helyezett 10 000.- Ft, a különdíjasok 5 000.- Ft kedvezménnyel vehetnek részt a VCSE idei nyári táborán.

Sajnos, a VCSE anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy kettéválasszuk korosztályilag a pályázókat, egy ifjabb és egy idősebb csapatra. Amennyiben a jövőben komolyabb pénzforrásokhoz jutunk, a díjak száma megnövelhető, és több korosztálynak hirdethetjük meg a pályázatot. Idén is a már hagyományos trend győzedelmeskedett: aki idősebb, az érettebben ír. Ez persze azt mutatja, hogy érdemes évről-évre elindulni a pályázaton, a fogalmazványok egyre jobbak lesznek! (Az idei I. helyezett tavaly pl. II. volt.)

Gratulálunk minden nyertesnek, és nagyon szépen köszönjük minden pályázó munkáját! A legtöbbet a VEGA-ban viszont lehet majd látni.