Az alábbi felvételek 2017. augusztus 29-én készültek a 29P/Schwassmann-Wachmann 1 üstökösről, amely egész fényes kitörésben volt. A felvétel adatai: a képek 22:36:10 és 22:54:58 UT között készültek 100/900 mm ED-refraktorral, Canon 500D fényképezőgéppel ISO 1600 és 3200, 60 és 90 sec expozíciók alkalmazásával. A képkivágás kb. 18×18 ívperc méretű. A jobb láthatóság érdekében egyik-másik képet negatívban is közlöm.

 

 

 

NGC 6888
A kép 2017. június 18-án, 19-én és 20-án, valamint július 2-án, 24-én és 25-én felvett egyedi képekből állt össze (87×8 min expozíció ISO 800 érzékenység mellett).
200/1000 Newton, EQ-6R mechanika
Vezetés: Lacerta Mgen 
Detektor: Canon 60D mod CLS ccd clip filter
Feldolgozáshoz használt szoftverek: Nebulosity és Photoshop.

Elég reménytelennek látszott a helyzet napközben 12-én a felhők miatt. Olvastam, déli irányban is megpillanthatunk meteort, de a fényképezés szempontjából az északkeleti irány a jó. Érdemes belefoglalni a Sarkcsillagot is fotózáskor a “beforgatásos technika” miatt. Konkrét fotózással nem készültem a kedvezőtlen körülmények miatt, de ebből a szempontból is szerettem volna végezni a megfigyelést. Ezért előzetesen tájékozódtam a Stellarium programban, hogy megjegyezzem a környező csillagképeket és egymáshoz való helyzetüket: Nagy Medve, Kis Medve, Perzeusz, Szekeres, Zsiráf. Ha jól értelmeztem a Perseida meteorraj radiánsa a Perzeusz és Zsiráf csillagkép között van. Kezdő megfigyelőként én csak a két legelsőként említettet csillagképet ismertem, azokat is csak a népies nevükön.

Este 22:00 NYISZ körül elmentem aludni (felhő mindenütt), gondoltam úgyis ki kell majd mennem a mosdóba 1-2-szer éjjel, majd akkor kint is körülnézek. Éjfél előtt még mindig felhő minden irányban. Majd (13-án) 03:45 NYISZ körül ismét kinéztem. Részben felszakadozott a felhő. Minden irányban láttam csillagokat és felhős részeket is. Megkerestem a megfelelő irányt úgy, hogy az utcai lámpák fényei ne zavarják a látásomat. A Sarkcsillagot a Kis Medvéből megtaláltam, valamint a csillagképből a két másik fényesebb csillagot még éppen láttam. Megtaláltam a fényes Capella csillagot is, valamint a hozzá tartozó Szekeres csillagképet. A Tejút sávjából semmit sem láttam. A Nagy Medve már egy ház takarásában lehetett. A Perzeusz és Zsiráf csillagképből nem sokat tudtam kivenni, részben felhő takarta. (Néhány csillagot láttam arrafelé, de nem álltak össze számomra a csillagképek.)

Mindegy, a Kis Medve részleteiből és a Szekeres csillagkép alapján tudtam, merre kell legyen a Perseida meteorraj radiánsa. Nagyjából öt perc múlva láttam egy meteorívet 1/3 vagy 1/4 másodpercig. Gondoltam, még egyet megvárok, majd bemegyek. Jött is, szintén nagyjából még öt perc múlva. Mindkettő fényesebb volt, mint a csillagok. (Konkrétabb fényességadatokat én még nem tudok megbecsülni.) A megfigyelés alapján tényleg olyanok voltak, mint az asztrotájképeken. Így végül 03:55 NYISZ-kor jöttem be. Reggelre megint teljes felhőzet volt. Délelőtt viszont már jórészt felszakadozott a felhőzet. (Megfigyelési hely: Pókaszepetk, Zala megye.)

VCSE - NGC 281 fotografikus észlelés - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 281 fotografikus észlelés – Ágoston Zsolt

2017. július 22-én, a VEGA ’17 Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 281 emissziós ködről. 60x240s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 képből készült.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

A kiváló hangulatú, bár a legtöbb éjszaka során kedvezőtlen időjárású Ispánki táborozás során fordítottam a tubusom a “Pacman-ködként” is ismert emissziós köd irányába. Az észlelőrétre nagyon alacsony fényszennyezettség volt jellemző, viszont a horizonton túli villámcsapások bevilágították a megfigyelőhelyet.

A szabálytalan kör alakú, hidrogénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotoja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk.

A nebula peremén láthatóak a Bok-globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek.

Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.