A következőkben júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez, és az Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborhoz szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap július hónapban 05:00 körül kel, 20:30 körül nyugszik. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold július 23-án, első negyed 1-én és 30-án, telehold 9-én, utolsó negyed 16-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap -18° horizont alatti magasságot nem éri el.

A Jupiter nyugati irányban kora este még megfigyelhető, a Szaturnusz délkeleti irányban sötétedéstől kezdve egész hajnalig látható. A Vénusz napkeltekor keleti irányban, alacsonyan már megfigyelhető, az Uránusz és Neptunusz hajnali 2 körül már észlelhető.

Júliusban a C/2015 V2 (Johnson) üstökös a hidra csillagképben kora esténként megfigyelhető, de már nagyon alacsonyan.

A C/2015 ER61 (Pannstars) üstökös nem sokkal napkelte előtt látható lesz a Kos csillagképben.

Olvasd tovább

Dátum/Időpont:  2017. július 06., 09:05 UT
Felszerelés: 150/750 Newton + 3x Barlow + Baader Solar Filter ND5 + DMK 41AU02.AS (USB) + AviStack 2.0 + GIMP
Légkör nyugodtsága: 7-9/10
Légkör átlátszósága: 2-4/5
Hőmérséklet: 32°C
Helyszín: Canis Maior Napobszervatórium, Nagykanizsa
Észlelő: Bognár Tamás

A Föld csak a méretarányok érzékeltetése végett látszik a képen.

 

Dátum: 2017. július 6. 09:10 UT
Felszerelés: 70/700 módosított Coronado PST + 1,5 Barlow
Nyugodtság: 7-9/10
Átlátszóság: 2-4/5
Hőmérséklet: 30°C
Páratartalom: –
Szél: –
Helyszín: Canis Maior Napobszervatórium, Nagykanizsa, É46° 27′ 13,81″  K16° 59′ 05,57″
Észlelő: Bognár Tamás

Media: DMK 41AU02.AS  (USB) + AutoStakkert! 2 + GIMP

Benjamin Markarjan (1913-1985) örmény csillagász volt, a Szovjetunióban alkotott. (Markarjan nevét így kell átírni magyarra, angolul láthatjuk Markarian formában.) Legismertebb munkája a pekuliáris galaxisok egyik katalógusa, az ún. Markarjan-katalógus. Ebbe a katalógusba azokat a galaxisokat vette bele, amelyek magja erős ultraibolya többlettel bír.
Egy másik felfedezése az ún. Markarjan-lánc (ang. Markarian’s chain), amit a Szűz csillagképben egy láncszerű alakzatként megmutatkozó galaxiscsoport alkot, szám szerint nyolc csillagváros: M84 és 86, NGC 4477, 4473, 4461, 4458, 4438 és 4435. Mindegyik a Virgo-halmaz része. Az 1960-as években vette észre Markarjan, hogy e galaxisoknak egyirányú a sajátmozgása, tehát még a Virgo-halmazon belül is alcsoportot képeznek.
VCSE - Mai kép - Markarjan-lánctól az Messier 64-ig - Csizmadia Szilárd
VCSE – Mai kép – Markarjan-lánctól a Messier 64-ig – Csizmadia Szilárd
A fenti képen a Markarjan-lánc a kép tetején látszik, alján pedig a lánchoz nem tartozó, már a Coma Berenices-ben lévő M64 galaxisig és M53 gömbhalmazig láthatunk le a kb. 20 teleholdnyi területet átfogó képen (R. B. Andreo felvétele). A képen egyes csillagokat és több galaxis nevét is bejelölte. Képe a Nap Csillagászati Képe (APOD) volt 2017. június 24-én.
VCSE - Messier 12 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 12 – Ágoston Zsolt

2017. július 1-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 12 gömbhalmazról. 16x120s objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 10 flatdark, ISO 800 képből készült.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

Az új tubusom, és a hozzá tartozó kómakorrektor tesztjének szántam a képet, de a kedvezőtlen időjárás miatt jóval kevesebb képet tudtam készíteni, mint terveztem. A kora esti teljesen borult ég kitisztult kb. egy órára, annyi idő alatt igyekeztem minél több expót gyűjteni, amit az 50%-os holdfázis sem könnyített meg.

A sűrű, fényes mag és a halványabb külső régió között éles határvonal figyelhető meg, a magból mintha spirális “csápok” nyúlnának ki a perem irányába.

A tesztkép célpontjaként a ritkán fényképezett Messier 12 katalógusszámú gömbhalmazt választottam, amit Charles Messier 1764. május 30-án fedezett fel a Kígyótartó csillagképben. A Földtől 18 000 fényévre található, 80 fényév átmérőjű, kb. 70 000 csillag alkotja a 12,6 milliárd éves gömbhalmazt.

A felvételek feldolgozásához Nebulosity, Startools és Photoshop szoftvereket használtam.

Fényképezés közben 20×80-as binokulárral megfigyeltem az IC 4665 nyílthalmazt, mely kb. 10 fényes csillagból áll, jellegzetes “IH” betűket formázva. Ezután a Messier 22 gömbhalmazt találtam meg, magja nem volt szembeötlő fényességű, az egész halmaz homogénnek tűnt, csillagokra nem bomlott fel. Pereme és a környezete között éles határvonal látszott.