Emlékezés egy régi észlelésre… Mindig jólesik régi, pozitív emlékeket felidézni. Lássuk, hogyan indultak a rendszeresen távcsöves bemutatók falunkban.

2020. augusztus 29-ére távcsöves észlelést szerveztem a településünkön, Nagymágocson. Ez volt az első ilyen alkalom a részemről, de reméltem, hogy nem az utolsó.

A falu közepén találtam egy jó helyet, ahol kevés a fényszennyezés, és az egész égbolt belátható. Olyan volt, mint egy igazi észlelőrét. A Nagymágocsi Alkony – Sasoló Angyalok (NASA) – amiben alapító tag vagyok – és az én meghívásomra szívesen jöttek a Nagyszénási Kiss György Csillagda vezetői, tagjai. 18:00 NYISZ-kor kezdtünk Nap-észleléssel. A lenyugvás előtti Napot egy 200/1250-es Dobson-távcsővel, és természetesen napszűrővel felszerelve észleltük. A távcsövet a Nagyszénási Csillagda munkatársai hozták magukkal. Ehhez a távcsőhöz csatlakozott még a nagymágocsi csoportból egy 130/650-es Newton, és az én 90/1250-es Makszutov-Cassegrain típusú teleszkópom. A Nap után megpillantottuk a Holdat is. ami aznap éjszaka gyönyörű együttest alkotott a Szaturnusszal és Jupiterrel. A látvány már szabad szemmel is tetszetős volt. Megnéztük a Hold krátereit, tengereit, kedvencemet: a Derültség tengerét is, majd a Szaturnuszt és Titán nevű holdját, a Jupitert és Galilei-holdjait. Sötetedés után lézeres csillagkép-bemutató volt, majd távcsővel többek közt az M13 gömbhalmazt, az Androméda-galaxist, a Bagoly-halmazt is láthattuk. Nem váratott magára oly sokat a Mars bolygó sem, amire nagyon sokan kíváncsiak voltak. Igyekeztünk összehangolni az észlelést, hogy mindegyik távcsőben mást fedezhessenek fel az érdeklődők.

Már akkor elhatároztuk, hogy szalonnasütögetős-sátras észlelést is szervezünk a következő években, de addig is igyekszünk legalább időközönként egy-egy derült estére lemenni az észlelőrétünkre.

Sikerült! Nem csalódtam a reményeimben. Az eltelt közel négy évben sokszor sikerült távcsöveznünk, járdacsillagászkodnunk, bemutatóznunk, és a lelkesedés töretlenül kitart. Szeretettel várunk eseményeinkre továbbra is mindenkit!

A Condor-távcsőrendszer
A Condor-távcsőrendszer. A rendszerről itt lehet bővebben olvasni: https://condorarraytelescope.org/

A régi kínaiak vendégcsillagnak nevezték azokat a hirtelen, váratlanul és előrejelezhetetlenül megjelenő új csillagokat az égbolton, amelyek korábban nem látszódtak, hirtelen felfényesedtek az égen, majd lassan elhalványodtak, és végül eltűntek az égboltról. Helyzetüket a csillagokhoz képest nem változtatták, és némelyik pár napig-hétig volt látható, mások akár 1-2 évig is, folyamatosan, lassan halványodva a szabadszemes határ alá. Némelyek szupernóvának bizonyultak később, mások nóvának.

Az újonnan üzembe állt Condor-távcsőrendszerrel egy távoli, régi vendégcsillagot sikerült (majdnem) igazolni. A Condor-távcsövek hat lencsés távcsövet takarnak, amelyek közös állványon vannak, és a hat távcső ugyanazt az égterületet nézi. A képek egyesíthetők, és így jobb határmagnitúdó érhető el, azaz halványabb objektumok is tanulmányozhatók, mintha csak egyetlen távcsővel vizsgálnák az égboltot.
A Condor egyik első célpontja a Z Camelopardalis (Z Cam) nevű törpenóva volt. Az Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója, Michael M. Shara azt szerette volna kideríteni a műszeregyüttessel, hogy az ókori Kínai Birodalom asztrológusai által Kr. e. 77-ben feljegyzett vendégcsillagnak volt-e köze a Z Cam nevű változócsillaghoz.

Olvasd tovább

VCSE - A Csikóhal-köd (Barnard 150, B150, LDN 1082). Távcső: SkyWatcher Quattro 200P (200/800 Newton), mechanika: SkyWatcher EQ-6R Pro GoTo, szűrő: Astronomik L2 UV/IR 2
VCSE – A Csikóhal-köd (Barnard 150, B150, LDN 1082). Távcső: SkyWatcher Quattro 200P (200/800 Newton), mechanika: SkyWatcher EQ-6R Pro GoTo, szűrő: Astronomik L2 UV/IR 2″, kamera: ASI 294MC Pro. Átlátszóság: 4. Nyugodtság: 7. Expozíciós adatok: 148×180 s (7h 24′), gain121, f/4, 40/20-20/60 db dark/flat/flat-dark. Helyszín: Makói úti kilátó, Tótkomlós környékén. – Kép: Galambos Gábor

A Barnard 150 (B 150) sötétköd a Cepheus csillagkép irányában, a Földtől mintegy 1200 fényév távolságban helyezkedik el. A csillagkép felé tekintve látható porfelhők tulajdonképpen a Tejútrendszer molekulafelhőinek részét képezik. Az B 150 egy sűrű, poros ködösség, mely jellegzetes formája miatt Csikóhal-köd néven is ismert.

A XX. század elején Edward Emerson Barnard, amerikai csillagász rendszerezte és katalogizálta a sötétködöket. Munkájának eredménye Barnard-katalógusként, a benne eredetileg felsorolt 182 db sötétködök pedig Barnard-objektumokként váltak ismertté. A csillagász halálát követően, 1927-ben kiadott, kibővített katalógusban a Barnard-objektumok száma már 300 db fölé emelkedett.

A Csikóhal-köd 1962-ben az LDN (Lynd’s Dark Nebulae) katalógusba is bekerült, ahol az LDN 1082 azonosítót kapta.

Az LDN 1082 sötét köd 1° hosszúságúnak látszik az égbolton. Maga a köd három fő részből áll, melyek az LDN 1082 A, B és C jelöléseket kapták. E sűrű ködösségekben kis tömegű csillagok születnek, melyek csak infravörös tartományban érzékelhetőek.

A poros háttérből kiemelkedő sűrű köd és a látómezőben ragyogó színes csillagok igazán szép látványt tárnak elénk.

Az objektumot 2023 nyarán két éjszakán keresztül, július 17-én és 23-án fotóztam.

A Barnard-katalógusról bővebben itt lehet olvasni.

Lynds sötétköd és emissziós (fényes) köd katalógusáról itt írtak bővebben.

Egy óriási kiterjedésű és hatalmas tömegű galaxis-szuperhalmazt találtak. Ezek a szuperhalmazok galaxis-halmazokból állnak, és az Univerzum legnagyobb méretű szerkezeti elemeit jelentik.

Galaxis-szuperhalmazok a Világegyetemben - Forrás: wikipedia
Galaxis-szuperhalmazok a Világegyetemben – Forrás: wikipedia

A Jaan Einasto észt csillagászról elnevezett Einasto-szuperhalmaz olyan hatalmas méretű lehet, hogy egyik végétől a másikig 360 millió évig halad a fény. A 2024-ben 95 éves Jaan Einasto a galaxishalmazok és szuperhalmazok neves kutatója. Ennek az óriási szuperhalmaznak a felfedezésében a fia, Maret Einasto vett részt, és édesapja tiszteletére nevezték el a talált legnagyobb szuperhalmazt kutatótársaival.

Az Einasto-szuperhalmaz 3 milliárd fényévre van tőlünk és a becslések szerint össztömege 26 billiárd naptömeg lehet. (A billiárd azt jelenti, hogy az 1 után még 15 nullát kell írni. Az amerikai angolban e számnak a neve: quadrillion).

Olvasd tovább

M. Jaeger felvétele 2024. február 6-án készült a 12P/Pons-Brooks kométárül
M. Jaeger felvétele 2024. február 6-án készült a 12P/Pons-Brooks kométáról
Fridrich János felvétele 12 darab képből készült a 12P/Pons-Brooks üstökösről 200/1000 Newton-távcsővel 2024. január 29-én a Ság-hegyről, Canon EOS 4000Da kamerával. Mechanika: EQ5 PRO Go-To.
Fridrich János felvétele 12 darab képből készült a 12P/Pons-Brooks üstökösről 200/1000 Newton-távcsővel 2024. január 29-én a Ság-hegyről, Canon EOS 4000Da kamerával. Mechanika: EQ5 PRO Go-To. “Szerencsém volt, mert 2 db fenyőfa között éppen ráláttam, sajna sok kép így nem készülhetett.” – írta a megfigyelő.
Pons a történelemben mindenki másnál több üstököst fedezett fel: 1801 és 1837 között történt 37 üstökös-felfedezésének rekordját mai napig nem döntötte meg senki. A Marseille-i Csillagvizsgálóban, egy toszkán kis csillagvizsgálóban, majd a Toszkána fővárosában lévő Firenzei Csillagvizsgálóban dolgozott. A szegény családba született Pons jó tanuló volt, a Marseille-i Csillagvizsgáló gondnoka lett, onnét küzdötte fel magát észlelő csillagásszá. 1801-ben felfedezett első üstökösét Messier-vel együtt találta; észlelései dokumentálásában azonban nem jeleskedett. Öt periodikus üstököst talált, ezek közül három a 7P/Pons-Winnecke, 12P/Pons-Brooks, 273P/Pons-Gambart neveket viselik. Két további periodikus üstököséről pályaszámítók derítették ki, hogy periodikus, és nagy nehezen illesztették össze az észleléseket: ezek a 2P/Encke és a 27P/Crommelin. A többi üstökös parabola- vagy hiperbolapályán mozog, és csak egyszer látták őket napközelben.

Olvasd tovább