A mellékelt kép 150/1200-as ED távcsővel készült a Jupiterről 2021. október 25-én Kiskunhalasról. A távcső EQ-6-os mechanikára volt felszerelve, a kamera ASI178MC volt. 60 000 képkocka (frame) legjobb 18%-ából állítottam össze a képet.
A C/2021 A1 (Leonard) üstököst G. J. Leonard fedezte fel 2021. január 3-án az amerikai Mount Lemmon Obszervatóriumból, pont egy évvel napközelségének elérése előtt. Felfedezésekor még csak 5 csillagászati egységre (CSE-re) járt a Naptól a kométa. (1 CSE a közepes Nap-Föld távolság.) 5 CSE megfelel kb. 750 millió km távolságnak. Ez volt a 2021-ben felfedezett első üstökös. Várhatóan 4 és 5 magnitúdó közötti fényességet érhet el 2021 decemberében.
Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76, becenevén a Kis Súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas erősítés (gain) mellett kisebb látszó méretű objektumokat fényképezni. Azt hiszem, a 10 másodperces expozíciók kissé rövidek voltak, és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. A kísérlet eredményének közzététele azonban éppen az ilyen tapasztalatok miatt fontos.
Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett, mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan lefújta, ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz: egy világosabb oszlopot két halvány “fül” vesz körül. Ezért nevezik “Kis Súlyzó-köd”-nek. A köd vastag oszlopszerű alakzatának teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű.
Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjűnek mért ködösséget.
Távcső: 200/800 Newton (Skywatcher)
Időpont: 2021. 09. 09.
Helyszín: Trahütten, Ausztria
Kamera: ASI 294MM PRO
Mechanika: HEQ5 GoTo
Expozíciós adatok: 600×10 s L, 3x300x10 s RGB, bin: 2, gain: 300.
Az oldal főszerkesztőjének (Cs. Sz.) kiegészítése: A Messier 76 a Messier-katalógus egyik legnehezebb és leghalványabb objektuma, de már kisebb távcsővel is észrevehető (7-8 cm-essel), jó égen. 13 cm-esben már feltűnik, hogy hasonlít az M27-re. – A planetáris ködök asztrofotózása sokkal nehezebb feladat, mint a hatalmas kiterjedésű diffúz ködösségeké. Ennek oka, hogy a nagy diffúzködök sok ezer-tízezer, sőt százezer pixelre is szétterülnek, így részleteiket jól felbontva lehet látni. Természetesen ezek a ködök halványak, ezért nagyon sok órányi expozíció, és néha szűrők használata szükséges a kevéske fényük megörökítéséhez, valamint segít a nagy távcsőátmérő is észlelésükben. A planetáris ködök azonban halványak és főleg kicsik. A kis méret azt jelenti, hogy pl. a sokszor 1″/pixel körüli képskálánál nem több tízezer, hanem néha csak néhány tucat pixelre képződnek le, ezért kevés részlet látszik bennük. Megoldás lehet hosszabb fókusz, esetleg jó minőségű Barlow-lencse használata a fókusznyújtáshoz. Vagy kisebb méretű pixelekkel bíró kamerát kell használni. Ekkor azonban másik probléma lép fel: a légköri nyugodtság elmossa a részleteket! A helyzet hasonló a bolygókhoz: 1 ívpercnél kisebb látszó átmérőjük miatt részleteik kevés pixelre képződnek le a fényképezőgépen, illetve kevés fényérzékelő elemre (csap, pálcika) esnek a szemben. Emiatt a légköri nyugodtság hatásai erőteljesen jelentkeznek: ami nem számít az egész képet betöltő nagy diffúzköd vagy galaxis esetében, az nagyon erőteljesen jelentkezik egy kis látszó méretű bolygónál vagy planetáris ködnél. A nyugodt légkör tehát elengedhetetlen a planetárisok fotózásához is. Bár a kép készítője szabadkozik a felbontás miatt (2×2 pixelt adott össze egy pixellé a Bin=2 módban), a kép így is nagyon szép és csodás lett. Gratulálunk hozzá!
További érdekesség, hogy a korai időszakokban, a 18-19. században még nem látszódott vizuálisan a teljes alakja, ezért a kisebb távcsővel egy foltként látszódó objektumot nagyobb műszerrel két különálló foltként látták a korai vizuális megfigyelők, az azt összekötő halovány részt nem. Ezért NGC 650 és NGC 651 neveken katalogizálták az egyik, illetve a másik felét. Az M76-ot ezért emlegetik gyakran NGC 650-1 néven is.
A legtöbb meteorraj üstökösökből származik. Némelyik kisbolygók ütközéseiből, mások a Marsba, a Holdba, vagy más nagyobb planetáris testbe történt becsapódások nyomán kiszórt anyagból keletkeztek. Némelyik meteorraj intersztelláris eredetű is lehet: más csillag körül kialakult meteorraj elhagyhatja azt a csillagrendszert, és idővel akár a Naprendszer is befoghatja (fordítva is megtörténhet). A meteorrajok meteoroidokból állnak, amelyek elsődlegesen a csillaguk körül keringenek (a naprendszerbeliek esetében a Nap körül). Számos más hatás is alakítja azonban a meteoroidok pályáját, amelyet a szerző a Meteor Csillagászati Évkönyv 2004-es kötetében összegzett:
“1. gravitációs kölcsönhatások a Nappal,
2. gravitációs kölcsönhatások a nagybolygókkal,
3. a napfény sugárnyomása,
4. a Poynting-Robertson- és a Jarkovszkij-Radzijevszkij-hatás,
5. kölcsönhatás az elektromosan töltött napszéllel,
6. fékeződés a bolygóközi poron,
7. fékeződés a semleges interplanetáris gázon,
8. kölcsönhatás az interplanetáris mágneses térrel.”
A közelünkben elhaladó meteoroidok esetében még a Hold hatását is célszerű figyelembe venni. Az egyes effektusok részletezése a fenti cikkben megtalálható, itt nem térünk ki rá. A lényeg az, hogy a meteorrajok mozgását nem könnyű előrejelezni, számos hatás a homályban van, és ezért csak tippelgetni lehet néha, hogy mennyire alakítják az egyes meteoroidok mozgását. Különösen nehézkes a helyzet akkor, ha egy alig ismert üstökösről kiáramlott anyag mozgását szeretnénk előrejelezni, és megmondani, mikor találkozik a Földdel. Éppen ezért jelent nagy sikert, amikor egy-egy meteorraj-kitörést sikerül előrejelezni, és az észlelések igazolják is az előrejelzést. Az első sikeres előrejelzések az 1990-es években jelentek meg. A sikertelenekkel és a sikeresekkel is sikerült újat tanulni és az előrejelzéseket biztosabbá tenni – de még ma sem válik be minden meteorraj-kitörés előrejelzése, vagy éppen egy-egy új meteorraj jelentkezésének megjóslása. Most azonban sikerült ismét egy meteorraj jelentkezését előrejelezni!
Az IAU Elektronikus Távirata (IAU Electronic Telegram) 5046-os számában ismertette ezt a legutóbbi esetet Peter Jenniskens holland-amerikai csillagász, a meteorok nagy kutatója. A közlemény további szerzői T. Cooper Dél-Afrikából és D. Lauretta Arizonából. A CAMS meteorészlelő videokamera-hálózattal Új-Zélandról és Chiléből észlelték az Arida meteorrajt, aminek radiánsa a déli Ara (Oltár) csillagképben van. Az Arida meteorraj egyértelműen a 15P/Finlay-üstökösből származik – ettől az üstököstől most először észleltek meteorokat. A meteorokat 2021. szept. 29-e és 30-a éjszakáján rögzítették. Az észlelt meteor radiánspontjai ezen a linken kereshetők vissza, először a dátumot kell kiválasztani a megtekintéshez.
Az új-zélandiak kilenc darab, 2021. szept. 28. 08:40-17:18 UT között feltűnt Arida-meteor radiánspontját és pályáját határozták meg háromszögeléssel, míg a chileiek négyet szept. 28/29. 23:49-03:45 UT között. Sajnos, más CAMS-állomások a déli féltekén rossz időjárás miatt nem észleltek. Az Arida-meteorok jelentkezése még mindig tart (2021. október 1-én írva ezeket). A radiánspont pozíciója 2000.0-s ekvinokciumra: RA = 262,7 fok és Dec = -57,8 fok. A rajtagok közepes pályaelemei a következők (ugyancsak 2000.0 ekvinokciumra):
Geocentrikus sebesség: 10,8 km/s
Fél nagytengely: a = 3,53 CSE
Napközelpont: q = 0,0010 ± 0,0004 CSE
Excentricitás: e = 0,717 ± 0,042
Inklináció: 9,10 ± 0,54 fok
Perihélium hosszúsága: ω = 356,1 ± 1,01 fok
Felszálló csomó hossza: 5,28 ± 0,29 fok
Az érdekesség továbbá az, hogy J. Vaubaillon francia csillagász egy évvel az Aridák jelentkezése előtt a WGN (Journal of International Meteor Organization) 2020. évi egyik számában (48-ik kötet, 29-ik oldal) megjósolta a meteorok jelentkezését, az ő előrejelzett radiánspozíciója RA = 260,8 ± 0,9 fok, Dec = -57,4 ± 0,5 fok volt, vagyis nagyon pontosan egyezik a megfigyelttel! A sebességre nézve 10,807 km/s-ot, a maximum időpontjára 2021. szept. 29-én 8:35 UT-t mondott, amik szintén jól egyeznek a megfigyelésekkel. Ez a mostani találkozás az Arida-meteorokkal a 15P/Finlay-üstökös 1995-ös napközelsége során kiáramlott anyagból származik. Ugyancsak megjósolta tőlük függetlenül a kitörést Ye és munkatársai (ApJ. 814, 79, 2015). Az üstökös 2008-as napközelségéből származó meteorok az előrejelzések szerint várhatóan 2021. október 7-én 00:35 UT körül érik el a Földet. A 2014-es napközelségéből származó anyag 2021. október 7-én 03:55 UT-kor érkezik a légkörünkbe.
További érdekesség, hogy a Southern-Argentina Agile Meteor Radar Orbital System (dél-argentínai meteorradar) rendszerrel is észlelték ugyanezt az Arida-jelentkezést. Az általuk mért radiánspont és pályaelemek tökéletes egyezésben vannak a fentiekben meghatározottakkal.
Az észlelések a CAMS-sal később is folytatódtak. Részlegesen derült égen 19 további Arida-meteor volt észlelve Chiléből, hat Namibiából, ugyancsak hat Texas-ból, és végül kettő Ausztráliából a 2021. október 6-a 11:04 – október 7-e 04:10 UT közötti intervallumban. A populációs index 4,2 volt, ami extrém halvány meteorokat jelent!
Nemcsak a CAMS észlelte ezeket az Aridákat. Ismét megfigyelések érkeztek a dél-argentínai SAAMER-OS-tól is, akik ugyanezidőtájt hét óra alatt észlelták a raj jelentkezését.
(IAUC 5046, 2021. okt. 1., CBET 5055, 2021. okt. 9.)
A következő időszakban az alábbi bemutatókat tartjuk:
október 9. Budapest, 10:00 óra: “A Világegyetem hétköznapi csodái” – ismeretterjesztő beszélgetés Bencze Balázs vezetésével KF&T Galéria, (1114 Budapest, Kosztolányi Dezső tér 11.) Az előadás során Galilei és Newton távcsöveinek másolatai a helyszínen kipróbálhatók, megtekinthetők, összevethetők egy mai kistávcső lehetőségeivel.
október 9. Budapest, 19:00 órától: kizárólag derült idő esetén távcsöves bemutató, járdacsillagászat a Feneketlen-tó (a Bocskai út felőli rész, Kosztolányi tér) mellett, Bencze Balázs vezetésével (150/1200-as Dobson és/vagy egy 70/900-as Celestron): Jupiter, Szaturnusz. Borult időjárás eseténa program elmarad!
október 9., online: nyilvános online nyilthalmaz-észlelés, 19-20 óra (ld. lentebb)
október 11. Zalaegerszeg, 18:00-tól: Apáczai ÁMK-nál Hold-bemutató, kizárólag derült idő esetén. Ugyancsak távcsővégre kerülhet a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz (Bánfalvi Péter vezetésével).
október 15. Kávás, 18 óra: Utazás a Naprendszerben és azon is túl címmel diaképes előadás Káváson (Közösségi Ház) a csillagászati környezetünk bemutatására. Azt követően távcsöves bemutató. (Bánfalvi Péter vezetésével).
október 16. Pusztaszentlászló, 19:30-tól: az Újhegyi Kilátó mellett csillagászati bemutató a Vega Csillagászati Egyesület tagjai közreműködésével
október 18., online: MCSE Zalaegerszegi Csoport zártkörű online gyűlése és online holdészlelés, 19-20 óra.
A Csillagászat napja évente kétszer: egy tavaszi és egy őszi első negyed-beli holdfázishoz közeli rendezvény, amit világszerte megtartanak. A Vega Csillagászati Egyesület és a TIT Öveges József Egyesület szervezésében a „Csillagászat Napja” zalaegerszegi programja a 2021. évi őszi Csillagászat Napján ezúttal egy online távcsöves bemutató lesz 2021. október 9-én (szombat) este 20:15 órai kezdettel (nyári időszámítás szerint). A VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójából néhány fényesebb mélyeget fogunk megfigyelni kizárólag derült idő esetén, és a távcső által adott képet kivetítjük az interneten. Borult idő esetén a rendezvény elmarad! A közvetítés linkjét szombaton tesszük itt közzé, kérjük, látogassatok vissza aznap ide további információkért. A közvetítés linkje (zoom-belépés szükséges, a részvétel 100 főre limitált): https://us06web.zoom.us/j/82721773370 (Meeting-ID: 827 2177 3370).
VCSE – 250/1200-as Newton, a távészleléshez és online bemutatóhoz használt műszer Olvasd tovább
