VCSE - A fénysebesség 70%-ával forgó Vela-pulzár és környezete képe a Chandra röntgenműhold felvételén. A kilövelő nyaláb (jet) 0,7 fényév hosszú, és némi anyag is látható a pulzár körül. - Forrás: NASA, Chandra
VCSE – A fénysebesség 70%-ával forgó Vela-pulzár és környezete képe a Chandra röntgenműhold felvételén. A kilövelő nyaláb (jet) 0,7 fényév hosszú, és némi anyag is látható a pulzár körül. – Forrás: NASA, Chandra

Az ausztráliai Sydney közelében lévő Hawkesbury Rádiócsillagászati Obszervatórium (HawkRAO) egy amatőrcsillagászati megfigyelőállomás. Honlapja itt érhető el. A jelenleg használt műszer egy szimpla, Yagi-tömbantenna (Yagi Array antenna):

VCSE - A HawkRAO amatőrcsillagászati megfigyelőállomás főműszere - Kép: HawkRAO
VCSE – A HawkRAO amatőrcsillagászati megfigyelőállomás főműszere – Kép: HawkRAO

 

Steve Olney, az obszervatórium tulajdonosa már több, mint négy éve folyamatosan figyeli a Vela-pulzárt. Ez egy 11 ezer – 12 ezer éve feltűnt szupernóva maradványa, ami tőlünk 800 fényévre robbant. A pulzár 23,6 magnitúdós V-ben. Optikai, rádió- és röntgentartományban is megfigyelhető. A maradvány-neutroncsillag 11,915-ször fordul meg másodpercenként, így forgási periódusideje mintegy 89 millimásodperc. A nyolc négyzetfoknyi Vela-szupernóvamaradvány közepe -45 fokos deklináción van, így a teljes maradvány Magyarországról éppen nem figyelhető meg, de amúgy is jobb, ha magasabb horizont feletti magasságra emelkedik, akkor ugyanis a látványa jobb. Így érdemes jóval délebbre utazni megfigyeléséhez. Mérete nyolc fok, de nagyon halvány (összfényessége 12 magnitúdó). Északi része így kavarog optikaiban:

VCSE - A Vela-szupernóvamaradvány északi része. Harel Boren képe. A Kalahári-sivatagból készült kép expozíciós ideje 11:40 óra:perc volt. Észak balra van a képen. A távcső egy Officina Stellare Riccardi-Honders Veloce RH 200 OTA volt, a kamera SBIG STL-11000M, a mechanika AP GTO1200, a vezetéshez PHD-t használt. - Forrás: wikipedia
VCSE – A Vela-szupernóvamaradvány északi része. Harel Boren képe. A Kalahári-sivatagból készült kép expozíciós ideje 11:40 óra:perc volt. Észak balra van a képen. A távcső egy Officina Stellare Riccardi-Honders Veloce RH 200 OTA volt, a kamera SBIG STL-11000M, a mechanika AP GTO1200, a vezetéshez PHD-t használt. – Forrás: Wikipedia
A pulzárok gyakran mutatnak glitch-eket (ejtsd: gliccs), ami azt jelenti, hogy hirtelen a forgási sebessége megnő, periódusa szinte pillanatszerűen lecsökken. Normálisan egy pulzár periódusideje csökken, és két gliccs között csökken is, mert a pulzár mágneses tere lassítja a pulzár forgását, ami így perdületet veszít. A gliccsek oka nem ismert, de talán a pulzárbeli neutroncsillag szuperfolyékony magja és a szilárdabb külső köpeny közti súrlódás okozza – nem biztos.
2021. július 22-én ismét gliccset észleltek a Vela-pulzárban, amikor is periódusideje 1,25 milliomod résszel megváltozott. A 14808-as számú Astronomer’s Telegram szerint ezt a megfigyelést a nevezett amatőrcsillagász megerősíti, a saját adataiból is látszik a korábbi négy év és július 22-e utáni mérései összehasonlításából, hogy a pulzár forgási periódusideje megváltozott. Igen érdekes, hogy amatőrként is lehet komoly és pontos rádiócsillagászatot művelni.
A periódusugrás konkrétan mindössze 0,113 mikroszekundum nagyságú, és 30 méteres rádiótávcsövekkel történt észlelések nyomán jelentették be először hivatásos csillagászok.
(ATel 14806, 14807, 14808)

2021. július 23-án este távcsöves bemutatót tartott három tagtársunk: Jandó Attila, Jandó Dániel és Csizmadia Szilárd a 362. számú Szent Mihály cserkészcsapatnak a Zala megyei Barlahidán, ahol a helyi evangélikus templom kertjében táboroznak. A távcsöves bemutatókat amerikai eredetű kifejezéssel újabban járdacsillagászatnak is nevezik, de ez esetünkben nem megfelelő szóhasználat. Ugyanis a távcsöveket a tábor füves területére raktuk le, így talán a “fűcsillagászat” jobb megnevezés lenne.

A résztvevők első és második osztályos, tehát 6-7 éves kiscserkészek voltak, valamint idősebb kamasz és felnőtt kísérőik, felügyelőik, táborvezetőik. Idei táboruk Verne Gyula: 80 nap alatt a Föld körül című klasszikus regényére épül. Ez a regény igen sok földrajzi, és nem kevés csillagászati ismeretet (pl. naptár- és időszámítási kérdést) tartalmaz. A regény csattanója is egy, a csillagászat tárgykörébe tartozó naptártudományi szakkérdésre épül. Nekünk nagyon tetszett, hogy ilyen mesés formában, Verne Gyula egyik legjobb történetével – gyakorlatilag a természettudományok köré szervezve a tábor tematikáját – terelgetik a kiscserkészek érdeklődését és fejlesztik ismereteiket.

“A cserkészet alapvető célja, hogy támogassa a fiatalokat testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik teljes kifejlesztésében mind egyénként, mind felelős állampolgárként és helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjaiként.” (wikipedia) A Magyar Cserkészszövetség honlapja itt érhető el. Honlapjukon megtalálható mottójuk szerint “Cserkészként egy jobb világért dolgozunk”.

A távcsöves bemutatáson Jandó Attila 130/1000-es Dobsonjával és Csizmadia Szilárd 127/1500-as MC-jével a teleholdat, a Szaturnusz gyűrűjét, a Jupiter Galilei-holdjait mutattuk meg. A gyerekeket teljesen lenyűgözte a látvány. A bemutatót Szalontai Tibor egy nagyon hasznosnak bizonyuló holdszűrő kölcsönzésével támogatta.

Miközben Jandóék végezték a bemutatást, Szilárd tartotta szóval a gyerekeket: mesélt nekik a holdfázisok alakulásáról, a Naprendszer bolygóiról, zöld lézer segítségével megmutatta a Nagygöncölt, és hogy hogyan lehet megtalálni vele a Sarkcsillagot és így éjszaka az északi irányt. A telehold előtti, 98%-os holdfázis miatt csak néhány fényesebb csillagot tanított meg a kisgyerekeknek az égen, és mesélt tulajdonságaikról, de a közelgő Perseidákról is. Sokat beszéltek a gyerekek kérdései alapján a Földön kívüli életről, annak kereséséről. A táborbeli felnőtteket nagyon érdekelte, hogyan lehetne megfigyelési bizonyítékot találni a multiverzum-hipotézisre. Szokott módszerével azzal kezdte, ami az égen könnyen megpillantható: a vörös színben kelő Holddal, és együtt követték végig, hogy a bemutató alatt eltelő órák során hogyan változik az egyre magasabbra hágó Hold színe vörösről citromsárgává, majd fehéressé. Sokan először figyelték meg életükben, hogy a telehold árnyékot vet. Ezután elkezdett mesélni, és hagyta, hogy a gyerekek félbeszakítsák, kérdéseket tegyenek fel, olvasmányaikról vagy a TV-ben hallottakról beszéljenek. Ezeket kommentálta, megválaszolta, ha kellett, ismereteiket az ő szintjükön beszélve korrigálta, pontosította, kiegészítette.

A kilenc órától fél tizenkettőig tartó programnak leginkább az vetett véget, hogy a cserkészek szigorú napirend szerint élnek, és másnapra is szükségük volt az erejükre, így aludni tértek.

Érdekesség, hogy ezekben a poszt-kánikulai, napi 30-32 °C hőmérsékletet elérő nappalok után is este 11 órára már nagyon hidegre fordult az idő e teleholdas éjszakán, a gyerekek pokrócokba burkolózva hallgatták az előadást a szabad, holdas ég alatt, és alaposan felöltözve mentek a távcsövekhez.

 

 

VCSE - Napbemutatás Dobronhegyen - Németh Ferenc képe
VCSE – Napbemutatás Dobronhegyen – Németh Ferenc képe

A 2021. évi Göcseji Dombérozó fesztiválon terveztünk Nap- és Holdbemutatót tartani 2021. július 16-án, de az időjárás nem volt kegyes hozzánk. A Holdat egyáltalán nem sikerült megmutatnunk, a Napot is csak részben (de egy kicsi folt volt rajta!), mert hol felhők takarták, hol felhőfoszlányok vonultak előtte, csak néha lehetett tisztán látni a fénylő égitestet. Akiknek sikerült a foltot látniuk, örültek a látványnak, tetszett nekik. Kb. 30 fő nézhetett csak távcsőbe a rossz idő miatt. Nagy sikere volt a környező göcseji táj és ausztriai hegyek megfigyelésének Ágoston Zsolt 15×70-es binokulárjával. A kis létszám és a felhők ellenére sok érdeklődő kérdést kaptunk. A távcsöves bemutatók egymást váltva Jandó Attila, Jandó Dániel, Ágoston Zsolt, Vizsi Csaba, Vizsi Emília, Péter Attila és Csizmadia Szilárd voltak. Németh Ferenc tagtársunkkal és családjával is összefutottunk.

Olvasd tovább

A Naprendszer nyolc nagybolygója és összes törpebolygója körüli holdakat eddig hivatásos csillagászok fedezték fel. (A kisbolygók körüli holdak felfedezésébe észlelésekkel néha amatőrcsillagászok is besegítettek.) 2021-ben történt meg először, hogy nagybolygó körüli holdat amatőrcsillagász fedezett fel. Ez a felfedezés egyben a Jupiter 80-ik holdját is jelenti.

A holdról a Sky and Telescope már hírt adott. Végleges elnevezésére éveket kell majd várni.
A szóban forgó amatőrcsillagász az amerikai Kai Ly, aki tavaly négy elveszett jupiterholdat segített újra megtalálni. (Az elveszett hold a csillagászatban olyan mellékbolygó, amelyet keveset észleltek, ezért pályája rosszul ismert, és később nem találták a rosszul ismert pályája miatt az előre jelzett pozíciójában.)
A nyolcvanadik jupiterhold felfedezése 2021. június 30-án jelent meg egy kisbolygós levelezőlistán, és a felfedezésről szóló közleményt a Minor Planet Electronic Circularnak benyújtották közzététel céljából.

Ly a kanadai-francia-hawaii (CFHT) 3,6 méteres távcső 2003-ban készült képeit kezdte el elemezni májusban. A képeket David Jewitt és a legsikeresebb hivatásos holdvadász, Scott Sheppard készítették. A két csillagász csoportja 23 holdat fedezett fel a Naprendszer nagybolygói körül. A képeik online adatbázisokban nyilvánosan bárki számára elérhetők. Később Sheppard ezeken a képeken fedezte fel a Valetudo, az Ersa és a Pandia jupiterholdakat.

 

Jupiter moon orbits
A Jupiternek az IAU nyilvántartása szerint eddig 79 holdja volt. A képen nem látható a most felfedezett nyolcvanadik pályája. A legtöbb hold pályája retrográd, ezek kékkel és bíborral vannak jelölve. A retrográd holdak pályája vörös színű a képen.
Carnegie Inst. for Science / Roberto Molar Candanosa

A 2003-as képek korábbi elemzése már gyanítani engedte, hogy számos, eddig felfedezetlen hold lehet még a képeken. Ly azoknak a képeknek az átvizsgálásával kezdte, amelyek a Jupiter oppozíciója környékén készültek, a holdak ugyanis ilyenkor a legfényesebbek, ezért a legkönnyebben felfedezhetők. 36-ból 19 képet vizsgált meg alaposan, és három holdjelöltet talált, amik 13 és 21 ívmásodperc/óra látszó sebességgel mozogtak a képeken a 2003. febr. 24-i éjszakán.

Ezek közül kettőt a későbbi éjszakákon készült felvételeken nem talált már meg. A harmadikat azonban a febr. 25-től 27-ig készült képeken igen! Sikerült a Subaru 8 méteres távcsövével készült még korábbi, febr. 5-i és 6-i képeken is megtalálnia, így egy 22 napos pályaívet határozhatott meg. A pálya máris mutatta, hogy a csillagokhoz és a Jupiterhez képest is mozgó égitest gravitációsan a Jupiterhez van kötve, vagyis egy új jupiterholdról van szó.

A 22 napos pályaív már lehetővé tette, hogy előre jelezze a következő időszakra az égitest helyzetét. Ennek nyomán célzottabban kereshette az új hold nyomát további CFHT-képeken. Meg is találta a március 12-e és április 30-a között készített további felvételeken. Ez még pontosabb pályameghatározást tett lehetővé. A még hosszabb pályaív még nagyobb időtartományra tette lehetővé az új jupiterhold pozíciójának előrejelzését. Egészen 2018-ig terjedően megtalálta az előre jelzett pozíció közelében a hold képét a Subaru, a CFHT, és a Cerro Tololo Inter-American Obszervatórium nyilvános képadatbázisaiban. A halvány hold képe 23,2 és 23,5 magnitúdó között váltakozik: még fényesebb állapotában is majdnem 5 milliószor halványabb, mint a szabad szemmel megpillantható leghalványabb csillag.

Összesen 76 pozíciómérés készülhetett róla, amik 15,26 évet (5574 napot) ölelnek fel. Az ideiglenesen S/2003 J24 jelöléssel bíró hold a Jupitert 1,9 év alatt kerüli meg (a Jupiter keringésideje kb. 11,8 év, vagyis egy jupiterév alatt átlagosan 6,2-szer kerüli meg a gázóriás bolygót. A mi Holdunk 12-13-szor járja körbe a Földet egy év alatt.)

 

Jupiter, Ganymede, Europa and double shadows, March 25, 2019
A Ganymedes és az Európa, kettő a Jupiternek 1610-ben felfedezett négy holdjából. Damian Peach képe. 

A hold talán az ún. Carme-féle jupiterholdcsoporthoz tartozik. Egyes tanulmányok szerint a Jupiternek akár 600 darab 800 méteresnél is nagyobb holdja vagy kísérője lehet.

Az, hogy egy amatőrcsillagász fedezett fel első ízben egy jupiterholdat, minden amatőrcsillagászt, sőt hivatásos csillagászt és csillagászatbarátot is büszkévé tesz. A hivatásos csillagászok óriási energiákat fektetnek bele minél nagyobb földi és űrtávcsövek építésébe, a képek felvételébe és használható adatbázisokba gyűjtésére. Az automata programok sem fedeznek fel még mindent, illetve a hivatásos csillagászok ideje is korlátozott. Ezért is tették nyilvánossá a felvételeket, és csodálatos, hogy ezt az amatőrök használják, és hobbicsillagászokként ilyen jelentősen hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez.
A cikk szerzője hivatásos csillagász, a Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt Bolygókutató Intézetének (DLR Institut für Planetenforschung, Berlin) kutatója, kutatási területe az exobolygók.