VCSE – Napbemutatás Dobronhegyen – Németh Ferenc képe
A 2021. évi Göcseji Dombérozó fesztiválon terveztünk Nap- és Holdbemutatót tartani 2021. július 16-án, de az időjárás nem volt kegyes hozzánk. A Holdat egyáltalán nem sikerült megmutatnunk, a Napot is csak részben (de egy kicsi folt volt rajta!), mert hol felhők takarták, hol felhőfoszlányok vonultak előtte, csak néha lehetett tisztán látni a fénylő égitestet. Akiknek sikerült a foltot látniuk, örültek a látványnak, tetszett nekik. Kb. 30 fő nézhetett csak távcsőbe a rossz idő miatt. Nagy sikere volt a környező göcseji táj és ausztriai hegyek megfigyelésének Ágoston Zsolt 15×70-es binokulárjával. A kis létszám és a felhők ellenére sok érdeklődő kérdést kaptunk. A távcsöves bemutatók egymást váltva Jandó Attila, Jandó Dániel, Ágoston Zsolt, Vizsi Csaba, Vizsi Emília, Péter Attila és Csizmadia Szilárd voltak. Németh Ferenc tagtársunkkal és családjával is összefutottunk.
A Naprendszer nyolc nagybolygója és összes törpebolygója körüli holdakat eddig hivatásos csillagászok fedezték fel. (A kisbolygók körüli holdak felfedezésébe észlelésekkel néha amatőrcsillagászok is besegítettek.) 2021-ben történt meg először, hogy nagybolygó körüli holdat amatőrcsillagász fedezett fel. Ez a felfedezés egyben a Jupiter 80-ik holdját is jelenti.
A holdról a Sky and Telescope már hírt adott. Végleges elnevezésére éveket kell majd várni.
A szóban forgó amatőrcsillagász az amerikai Kai Ly, aki tavaly négy elveszett jupiterholdat segített újra megtalálni. (Az elveszett hold a csillagászatban olyan mellékbolygó, amelyet keveset észleltek, ezért pályája rosszul ismert, és később nem találták a rosszul ismert pályája miatt az előre jelzett pozíciójában.)
A nyolcvanadik jupiterhold felfedezése 2021. június 30-án jelent meg egy kisbolygós levelezőlistán, és a felfedezésről szóló közleményt a Minor Planet Electronic Circularnak benyújtották közzététel céljából.
Ly a kanadai-francia-hawaii (CFHT) 3,6 méteres távcső 2003-ban készült képeit kezdte el elemezni májusban. A képeket David Jewitt és a legsikeresebb hivatásos holdvadász, Scott Sheppard készítették. A két csillagász csoportja 23 holdat fedezett fel a Naprendszer nagybolygói körül. A képeik online adatbázisokban nyilvánosan bárki számára elérhetők. Később Sheppard ezeken a képeken fedezte fel a Valetudo, az Ersa és a Pandia jupiterholdakat.
A Jupiternek az IAU nyilvántartása szerint eddig 79 holdja volt. A képen nem látható a most felfedezett nyolcvanadik pályája. A legtöbb hold pályája retrográd, ezek kékkel és bíborral vannak jelölve. A retrográd holdak pályája vörös színű a képen. Carnegie Inst. for Science / Roberto Molar Candanosa
A 2003-as képek korábbi elemzése már gyanítani engedte, hogy számos, eddig felfedezetlen hold lehet még a képeken. Ly azoknak a képeknek az átvizsgálásával kezdte, amelyek a Jupiter oppozíciója környékén készültek, a holdak ugyanis ilyenkor a legfényesebbek, ezért a legkönnyebben felfedezhetők. 36-ból 19 képet vizsgált meg alaposan, és három holdjelöltet talált, amik 13 és 21 ívmásodperc/óra látszó sebességgel mozogtak a képeken a 2003. febr. 24-i éjszakán.
Ezek közül kettőt a későbbi éjszakákon készült felvételeken nem talált már meg. A harmadikat azonban a febr. 25-től 27-ig készült képeken igen! Sikerült a Subaru 8 méteres távcsövével készült még korábbi, febr. 5-i és 6-i képeken is megtalálnia, így egy 22 napos pályaívet határozhatott meg. A pálya máris mutatta, hogy a csillagokhoz és a Jupiterhez képest is mozgó égitest gravitációsan a Jupiterhez van kötve, vagyis egy új jupiterholdról van szó.
A 22 napos pályaív már lehetővé tette, hogy előre jelezze a következő időszakra az égitest helyzetét. Ennek nyomán célzottabban kereshette az új hold nyomát további CFHT-képeken. Meg is találta a március 12-e és április 30-a között készített további felvételeken. Ez még pontosabb pályameghatározást tett lehetővé. A még hosszabb pályaív még nagyobb időtartományra tette lehetővé az új jupiterhold pozíciójának előrejelzését. Egészen 2018-ig terjedően megtalálta az előre jelzett pozíció közelében a hold képét a Subaru, a CFHT, és a Cerro Tololo Inter-American Obszervatórium nyilvános képadatbázisaiban. A halvány hold képe 23,2 és 23,5 magnitúdó között váltakozik: még fényesebb állapotában is majdnem 5 milliószor halványabb, mint a szabad szemmel megpillantható leghalványabb csillag.
Összesen 76 pozíciómérés készülhetett róla, amik 15,26 évet (5574 napot) ölelnek fel. Az ideiglenesen S/2003 J24 jelöléssel bíró hold a Jupitert 1,9 év alatt kerüli meg (a Jupiter keringésideje kb. 11,8 év, vagyis egy jupiterév alatt átlagosan 6,2-szer kerüli meg a gázóriás bolygót. A mi Holdunk 12-13-szor járja körbe a Földet egy év alatt.)
A Ganymedes és az Európa, kettő a Jupiternek 1610-ben felfedezett négy holdjából. Damian Peach képe.
A hold talán az ún. Carme-féle jupiterholdcsoporthoz tartozik. Egyes tanulmányok szerint a Jupiternek akár 600 darab 800 méteresnél is nagyobb holdja vagy kísérője lehet.
Az, hogy egy amatőrcsillagász fedezett fel első ízben egy jupiterholdat, minden amatőrcsillagászt, sőt hivatásos csillagászt és csillagászatbarátot is büszkévé tesz. A hivatásos csillagászok óriási energiákat fektetnek bele minél nagyobb földi és űrtávcsövek építésébe, a képek felvételébe és használható adatbázisokba gyűjtésére. Az automata programok sem fedeznek fel még mindent, illetve a hivatásos csillagászok ideje is korlátozott. Ezért is tették nyilvánossá a felvételeket, és csodálatos, hogy ezt az amatőrök használják, és hobbicsillagászokként ilyen jelentősen hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez.
A cikk szerzője hivatásos csillagász, a Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt Bolygókutató Intézetének (DLR Institut für Planetenforschung, Berlin) kutatója, kutatási területe az exobolygók.
Újraindultak a szabadtéri rendezvényeink, beltéri előadássorozataink a járványügyi helyzet enyhültével. Így 2021. június hónapban már két távcsöves bemutatót is tudtunk tartani, és korábbról elhalasztott tavaszi észlelőhétvégénkre is sor kerülhetett. Most a 2021. júnuisi távcsöves bemutatókról számolunk be.
Távcsöves bemutató Cserszegtomajon június 24-én
VCSE – Távcsöves bemutató Cserszegtomajon – Fotó: Szalontai Tibor
2021-ben június 24-ére, Szent Iván éjszakájára esett a telehold. Valaha ezt tartották az északi félteke leghosszabb nappaljának és legrövidebb éjszakájának. Idén Zalaegerszegen a leghosszabb nappalok június 17-25. között voltak, ekkor – percre kerekítve – 15 óra 52 perc telt el mindennap napkeltétől napnyugtáig. A Nap mozgása miatt alakult ez így, ahogy az is, hogy a teljes sötétség és a szürkület aránya viszont változott. Június 21-én csak 2 óra 18 perc hosszú volt (Zalaegerszegről nézve) a teljes sötétség az éjszakából, a többi időben szürkületi ég volt, vagyis az égbolt még sötétetedett be vagy világosodott már ki). Június 24-én már 2 óra 20 perc jutott a teljes sötétségre.
VCSE – Távcsöves bemutató Cserszegtomajon – Fotó: Szalontai Tibor
Ennek alkalmából és hagyománytiszteletből a cserszegtomaji önkormányzat (Zala megye) szervezett programsorozatot kora délutántól késő estig, aminek része volt egy 22-23 óra közti távcsöves bemutató is: a teleholdon látható holdtengereket, sugársávokat, fényes krátereket, és néhány kettőscsillagot mutattak be tagtársaink (Jandó Attila, Császár Kornél, Péter Attila, Szalontai Tibor). A távcsőbe tekintő résztvevők száma kb. 50 fő volt.
A jelenlévők között feltűnően sok gyerek volt. Köztük volt olyan 11 éves lány is, aki a délutánt még a Zselici Csillagparkban töltötte és Schmall Rafael elődasában ismerkedett a meteoritokkal, valamint a napfoltokkal, protuberanciákkal. Számára így volt teljes a nap csillagászati élményekkel megpakolva. Az érdeklődő lány szüleitől felkérést kaptunk, hogy segítsük beállítani az új 90/900-as Newton távcsövét. Reméljük őt hamarosan tagtársaink között üdvözölhetjük.
A közönség többi tagja is nagyon lelkes és érdeklődő volt, annak ellenére, hogy a kedvezőtlen holdfázis miatt korlátozott volt a megfigyelhető objektumok száma. Szívesen jövünk máskor is Cserszegtomajra. Köszönjük a meghívást Süléné Elekes Évának.
Távcsöves bemutató a Múzeumok Éjszakáján Zalaegerszegen (június 26.)
A Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat zalaegerszegi állomására a zalaegerszegi Magyar Gáz- és Olajipari Múzeumtól kaptunk meghívót. Ennek keretében először Császár Kornél tagtársunk tartott előadást “A Naprendszer helye a Tejútrendszerben” címmel, majd ő, Szalontai Tibor, és Péter Attila tartott távcsöves bemutatót kb. 50 főnek. Mivel telehold után nagy volt a holdfázis, az Albireót, a Mizárt, más kettőscsillagokat és egyes fényes nyiltalmazokat (M29, M39, stb.) mutattak meg a műszerekkel a telehold mellett.
Az olajipari múzeum rendezvényére csak védettségi kártya birtokában lehetett bemenni.
Júniusi észlelőhétvége (jún. 4-5.) – Szalontai Tibor élménybeszámolója
Sokéves egyesületi hagyományok szerint a Sümegi-pincénél rendeztük meg az észlelőhétvégénket, amit a tagtársak elfoglaltságai miatt csupán egyetlen éjszakára, péntekről szombatra virradóan hirdetett meg Vizsi Csaba, a mostani rendezvény szervezője. Az Egyesület elnökének és titkárának erre az időre esett más, fontos elfoglaltságai miatt most őt bízta meg a VCSE a szervezéssel, és Csaba a feladatnak remekül eleget is tett. A legtöbb korábbi alkalomhoz hasonlóan ez az észlelőhétvége is „kirakodóvásárral” kezdődött: péntek koraeste azzal voltunk elfoglalva, hogy felcipeljük és összeállítsuk az állványainkat, felszerelésünket.
VCSE – 2021. júniusi észlelőhétvége: Péter Attila és Mezei Balázs igyekszik összerakni egy EQxx-mechanikát. – Foto: Ágoston Zsolt
Azok, akik korábban tudtak érkezni és végeztek már a maguk logisztikai feladataival, nagyon kedvesen, előzékenyen segítettek a későn érkezőknek a nehéz felszerelés cipelésében!
A hosszú és hideg, borult ősz-tél-tavasz elmúltával, s legfőképp az életünket beszűkítő járvány csitultával felmerült, hogy most már feltétlenül ki kellene használni a havonta egyszer kedvező, újholdközeli hétvégéket. Sokunk készült már hosszú hónapok óta, hogy végre kiszabadulhasson és az égbolt-elvonási tüneteit enyhíthesse.
Az M101 galaxis és környezete (Paragi Zsolt, Budai Beáta)
Az M101 egy kedvelt asztrofotós célpont a Göncölszekér rúdja felett. Talán azért, mert viszonylag nagy és könnyen elérhető célpont, meg azért is, mert nagyon szép (és kissé töredezett) spirálszerkezettel rendelkezik, benne számos nagyon aktív csillagkeletkezési területtel. Az M101 valódi mérete a Tejútrendszer majdnem kétszerese, látszó méretét tekintve pedig a telihold kétharmada.
Kis teleszkóppal fényképezve ugyan nem lehet a spirálkarok és a csillagkeletkezési területek finom részleteit megörökíteni, viszont jó pár egyéb, halványabb galaxist is megfigyelhetünk körülötte (érdemes csillagtérképpel összehasonlítani a teljes méretű felvételt). Egyike ezeknek az NGC 5474, ami a kép alján látható (az égen a valóságban az M101-től kb. délkeletre). Ez az M101 egyik kísérőgalaxisa, amivel korábban összeütköztek.
Az M101 és környezete a Cartes du Ciel (Skychart) planetáriumprogram alapján. Az NGC 5474 az M101-től délkeletre található az égen. A narancssárga vonal a Vadészebek (balra) és a Nagymedve (Nagygöncöl, jobbra) csillagképek határát jelöli. A térkép tájolása csak kb. ugyanaz, mint a képé, de ezen is lefelé van az NGC 5474 a fényképjez képest.
Számítógépes szimulációk fedték fel, hogyan torzította el a korábbi találkozás az NGC5474 és (kisebb mértékben) az M101 alakját. Ezek a gravitációs kölcsönhatások nagyon fontosak a galaxisok fejlődésében, felgyorsíthatják a csillagkeletkezés folyamatát, de beindíthatják a központi, nagyon nagy tömegű fekete lyuk aktivitását is. Érdekesnek találod? Fogj egy távcsövet és nézd meg magad!
