Szerzők archívuma: Csizmadia Szilárd

Mai kép: Közel és távol – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE – SkyWatcher BD 120/900 ED APO távcsővel, a Zselici Csillagparkban 2023. január 7-én (jobbra), illetve szeptember 29-én (balra) készült felvétel a Holdról, ugyanolyan összeállítással. Kamera: Canon EOS 6D. Mechanika: Skywatcher EQ5 GoTo. Expozíciós adatok: 2×1/500sec, ISO100, f/7,5. – Fotó: Schmall Rafael

A Hold távolságáról itt írtunk bővebben.

 

 

A 2011. feb. 8-án indult Mai kép sorozat a nap magyar csillagászati képe. Hazai és külföldi, amatőr és hivatásos, földi és űrtávcsövekkel készült felvételekkel  népszerűsíti a csillagászatot és mutat be tudományos ismereteket. Bemutatásra váró felvételeiteket a www.eszleles.hu oldalra várjuk, javaslataitokat és észrevételeiteket pedig a vcse@vcse.hu e-mail címre.

 

Gibárti Csaba (1943-2023) – Balogh Zoltán

Feltöltve : Szerkesztette :
Gibárti Csaba (1943-2023)
Gibárti Csaba (1943-2023)
November 7-én érkezett a szomorú hír,hogy 80 éves korában elhunyt Gibárti Csaba tagtársunk, ismert amatőrcsillagász, ásványgyűjtő.
Csaba az 1970-es évek második felében kezdett el a csillagászattal foglalkozni szülővárosában, Hajdúböszörményben. Több Newton-rendszerű távcsövet is épített, amivel észleléseit végezte. Tagja volt az MCSE-nek és a VCSE-nek is. 1986-tól pedig az ásványgyűjtés felé is fordult. Bejárta az egész Kárpát-medencét gyűjtései során. Több kiállítása is volt. Nagyon szép,több száz darabból álló ásványgyűjteménye volt. Halálával egy lelkes közösségi embert, barátot veszített el a VCSE Hajdúsági Területi Klubja. Nagyon fog hiányozni !🖤🥲 Isten veled Csaba !

A Mirach szelleme és egy halvány planetáris köd vizuálisan (NGC 404, NGC 6781) – Román Dávid

Feltöltve : Szerkesztette :

Az alábbi két vizuális észlelés a VEGA ’23 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból és a TUTY-projekttalálkozón készült.

Az NGC 404 galaxis (a LM közepe táján) a Mirach nevű fényes csillag alatt. Rajz: Román Dávid
Az NGC 404 galaxis (a LM közepe táján) a Mirach nevű fényes csillag alatt. Rajz: Román Dávid

A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 404 extragalaxis, vagy más néven a Mirach szelleme, ami igen közel található a Mirach csillaghoz (2 magnitúdós, β Andromedae, mindössze 7 ívpercre van a 11,2 magnitúdós galaxis ettől a csillagtól), ezért nem is könnyű megpillantani. Pici, halvány, elnyúlt ködösségként volt megfigyelhető.

Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.19.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3

Az NGC 404 egy ún. lentikuláris mezőgalaxis, kb. 10 millió fényévre tőlünk. W. Herschel fedezte fel 1784-ben. Mérete picit kisebb, abszolút fényessége picit nagyobb a Kis Magellán Felhőénél. Más, hasonló típusú galaxisokhoz képest nagyon gazdag semleges hidrogénben, amelynek többsége a galaxis körüli nagy gyűrűkben van. Közepén és a külső részeiben ma is folyik benne kis ütemben a csillagkeletkezés. Az NGC 404 valaha spirálgalaxis lehetett, de a vizsgálatok szerint kb. 1 milliárd évvel ezelőtt egy vagy több másik galaxissal egyesült, és lentikulárissá (lencse alakúvá) vált. Talán van a közepén egy nagyon nagy tömegű fekete lyuk néhány tízezer naptömeggel. Az NGC 404 egyben a LINER-galaxisok közé is tartozik. Bouchard, A.; Prugniel, P.; Koleva, M.; Sharina, M. (2010). “Stellar population and kinematics of NGC 404”. Astronomy & Astrophysics. 513: A54. arXiv:1001.4087 (Cs. Sz.)
Az NGC 6781 panetáris köd a Sas-ban. Rajz: Román Dávid
Az NGC 6781 planetáris köd a Sasban. Rajz: Román Dávid

Leírás

Az NGC 6781 a 13 cm-es tubusomban egy halvány kis planetáris köd a Sas csillagképben, a megpillantásában sokat segített a OIII szűrő.

Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.15.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3
Szűrő: OIII szűrő

Az NGC 6781 1788 óta ismert; távolsága a Naptól kb. 1500 fényév. A 11,4 magnitúdós, 1,9 ívperces, tehát nagy látszó méretű planetáris közepesen nehéz egy 13 cm-es távcsőnek. A 0,44 fénysugarú, vagyis a Neptunusz Nap körüli pályaméretét jó kilencszázszor felülmúló, hordó alakú ködre feltehetően felülről, a hordó elülső fenekéről nézünk rá. A planetáris ködöt létrehozó vörös óriás (pontosabban egy aszimptotikus óriásági csillag) eredetileg 2,5 naptömegű lehetett, és élete végén 0,41 naptömegnyi gázt és 1,53 naptömegnyi port lökött ki: ez alkotja ma ezt a ködösséget. A 17 magnitúdós központi csillagot vizuálisan nem lehet látni (legalább 65 cm-es távcső kellene hozzá), de fotografikusan kisebb műszerrel is megörökíthető. Érdekesség, hogy a fehér törpe központi csillagtól 5000 Csillagászati Egységre egy M típusú, fősorozati törpecsillag kering. E planetáris köd korát 9400 évre becsülik. A rajz jól visszaadja, milyen halvány objektumra számítsunk 13 cm-es távcsőben. (Cs. Sz.)

Mare Imbrium és Plato-kráter – Hegyi Zoltán Imre

Feltöltve : Szerkesztette :
A Mare Imbrium Hegyi Zoltán Imre rajzán
A Mare Imbrium Hegyi Zoltán Imre rajzán

A rajz ég alatt készült vázlat utólagos kidolgozásával született, saját fénykép segítségével. A fényképet a SW 90/900 refraktorral, 15 mm-es GSO Plössl okuláron át, Samsung mobiltelefonnal készítettem (egy kép). Az észleléshez használtam a Hino 60/800-as refraktorát is, 10 mm-es Baader ortho okulárral.

Távcső: SW 90/900 refraktor, 10,5 mm Lacerta PFF okulár, nagyítás: 86x

Időpont: 2023.10.22.

Helyszín: Budapest

Átlátszóság: 2

Nyugodtság: 8

Mechanika: AZ Pronto

A Mare Imbrium (Esők tengere) nevével ellentétben egy bazaltmező a Hold felszínén. A Mare Imbriumot egy 250 km-re becsült kisbolygó becsapódása hozta létre a Kései Heves Bombázás (Late Heavy Bombardment) során, a keletkezett medencét pedig a holdi lávakiömlések feltöltötték. Az uránium izotóparányainak mérésével a láva korát 3,9 milliárd évesre becsülik (sőt, egészen pontosan 3922 ± 12 millió évre), ekkor keletkezett tehát ez a holdtenger. A holdtenger széleit több hegylánc határolja.
A Plato-kráter Hegyi Zoltán Imre rajzán
A Plato-kráter Hegyi Zoltán Imre rajzán

Leírás

Látványos, lávával félig feltöltött kráter a Montes Alpes ívén, északra. Szerettem volna a tágabb környezetével együtt lerajzolni, de a feladat túl nagynak bizonyult, így a kisebb rajzra koncentráltam, a látómező középső, nagyjából 10′-es részét szeretem volna lehetőleg pontosan láttatni. Használtam Moon & Skyglow 50% szűrőt.

Távcső: SW 90/900 refraktor, 2,25x Barlow, 18 mm Baader ortho, nagyítás: 112,5x

Időpont: 2023.06.26.

Helyszín: Budapest

Átlátszóság: 3

Nyugodtság: 9

Mechanika: AZ Pronto

A 101 km átmérőjű Plato-kráter 3,84 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. A kráterben számos tranziens holdjelenséget véltek megfigyelni, de többek véleménye szerint ezek a fényfelvillanások, szokatlan színek, elhomályosodások nem gázkitörések, lávakiömlések voltak, hanem csak a rossz légköri viszonyok és a Nap állásszögének kombinációja által keltett optikai csalódások.

A milliárd éves nyílthalmaz: IC 166 a Cassiopeia-ban – Mezei Balázs

Feltöltve : Szerkesztette :
Az IC 166 nyilthalmaz akép közepén lévő, sárgás-narancsos csillagok csoportja - Fotó: Mezei Balázs
Az IC 166 nyílthalmaz a kép közepén lévő, narancsos és vöröses csillagok csoportja – Fotó: Mezei Balázs

Leírás

A fotózott nyílthalmaz a Kassziopeia csillagképben, gazdag csillagmezőben található. A kép szerint a halmaz nagyrészt vörös csillagokból áll, kora alapján középkorúnak osztályozott halmaz. A képek gyenge légköri nyugodtság mellett készültek.

Távcső: 250/960 Newton+Skywatcher F4 kómakorrektor

Időpont: 2023.11.07.

Helyszín: Zalaegerszeg

Átlátszóság: 5

Nyugodtság: 2

Kamera: QHY294PROM

Mechanika: Stabi7Proto

Expozíciós adatok: L: 115×1 perc, R: 50×1 perc, G: 61×1 perc, B: 59×1 perc, összesen 4,75 óra

Szűrők: Antlia LRGB

Az IC 166 nyílthalmazt William Frederick Denning (1848-1931) brit amatőrcsillagász fedezte fel. 8×8 ívperces csak, és összfényessége mindössze 11,7 magnitúdós, így vizuálisan 11-13 cm-es távcsővel nehezen, de látszódhat; a biztos látványhoz és felbontáshoz minimum 20 cm-es távcső kell. Nagyon gazdag, a téli Tejút csillagmezejében látszik. A közepesen idős nyílthalmazok csoportjába tartozik 1,32 milliárd éves korával. Csak kevés nyílthalmaz ismert 5 milliárd éves korral, és a legtöbb nyílthalmaz 500-700 millió évnél fiatalabb.

A halmaz jellegzetessége a nagyon narancsos és vöröses színű csillagok. Kék vagy fehér nincs is benne. Ezt a hatást nem az arrafelé egyébként gyakori csillagközi porfelhők okozzák, hiszen a halmaz környezetében a csillagok kékesek-fehéresek is tudnak lenni a képen. Az ok abban keresendő, hogy az IC 166 öreg, ezért mára gyakorlatilag csak kétféle csillag maradt benne: vörös törpecsillagok, amik akár sok tízmilliárd évet is eltölthetnek a fősorozaton, lassan fuzionálva hidrogént magjukban héliummá; és vörös óriáscsillagok, amelyek a közepes tömegű fősorozati csillagokból fejlődtek el és azok ma megfigyelhető állapotait mutatják (ha volt benne nagy tömegű csillag, az már régen II-es típusú szupernóvává vált). De hogyan élhette meg az IC 166 ezt a kort, hogy csak ez a kétféle típusú csillag maradjon benne? Nos, ez a halmaz a Perzeusz-spirálkaron is túl van, tőlünk 4500-5500 parszekre, a Galaxis centrumától 12700 parszekre (a Nap a centrumtól csak kb. 8000 parszekre), ahol a Galaxisunk árapály-ereje már kicsi, és nem tépte szét teljes mértékben pár galaktikus keringés alatt a nyílthalmazt. A többi, közelebbi halmazra ugyanis ez a sors vár, és a csillagaik elszöknek, majd elkeverednek a Galaxis többi csillagával. Az IC 166 nagy halmaz lehetett eredetileg, de a magja, benne vörös óriásokkal és törpékkel, megmaradt. Az IC 166 tehát annak a kevés nyílthalmaznak az egyike, amelyek ritkán, messze a Galaxis középpontjától fordulnak elő, ahol később bomlanak csak fel, mint a beljebb lévők. Forrás: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/1538-3881/aad048/pdf (Cs. Sz.)