A mai képen a Mars látható, a kép közepén a Naprendszer leghosszabb, legnagyobb kanyonjával, a Valles Marineris-szel (Mariner-árok magyarul, a Mariner egy űrszonda-család volt, az elnevezés a Mariner-9 Mars-szonda emlékét örökíti meg).

VCSE - Mai kép - Valles Marineris
VCSE – Mai kép – Valles Marineris

A képet az 1970-es években a Viking űrszondák keringőegységeinek több, mint száz képének mozaikolásával kapták. A kanyon 3000 km hosszú, 600 km széles és 8 km mély. Összehasonlításképpen: a Föld legnagyobb kanyonja, a Grand-kanyon 800 km hosszú, 30 km széles és csak 1,8 km mély. A Valles Marineris eredete a homályba vész, a találgatások szerint talán a Mars kihűlésekor töredezett meg így a felszín sok milliárd évvel ezelőtt.

Az APOD képe a sarki fény jelenségét mutatja (nevezik északi fénynek is, latinul Aurora Borealis-nak).

 

VCSE - Mai kép - A Sarki fény
VCSE – Mai kép – A Sarki fény 

 

A mellékelt képet idén február 24-én készítette O Chul Kwon amatőrcsillagász Észak-Kanadából. 30 másodperces időközönként készített egy felvételt (balról jobbra időben előre haladunk a képeken), mutatván, milyen gyorsan változik a sarki fény. Felvételein a teljes látható égboltot rögzítette, a kép közepe a fejünk felett lévő pont, a széle pedig a látóhatár (erősen torzított kép!) A sarki fényt a Nap kitöréseiből származó, elektromosan tölött részecskék hozzák létre: e részecskéket a Föld mágneses tere csapdába ejti, a Föld mágneses pólusai felé írányozza, és a részecskék eközbern ionizálják a felsőlégkört, amely ionizáció következményeként létrejövő fényjelenséget látjuk. (Az ionizált oxigén- és nitrogénmolekulák hamar visszaszerzik leszakított elektronjaikat, és eközben sugároznak ki egy fotont.)

Az APOD felvételén az MWC 922 néven is ismert “Vörös téglalap”-nevű köd (amely egyes híresztelésekkel szemben nem planetáris köd!) látható.

VCSE - Mai kép - A
VCSE – Mai kép – A “Vörös téglalap”

 

Az MWC 922 néven is ismert “Vörös téglalap”-nevű köd szokatlan alakjával hívja fel a figyelmet magára: a többi égi ködösségtől alakja eltér (azok ugyanis kerekek, szférikusak vagy elliptikusak, netán irregulárisak, ez meg téglalap alakú). A mellékelt kép az 5 m-es Palomar-hegyi, és a 10 m-es hawaii-i Keck I távcsövek közeli infravörös képeiből készült kombináció. A feltevések szerint e köd szokatlan alakját az hozta létre, hogy egy öreg csillag kettős kúp alakban lefújja magáról több periódusban a külső rétegeit haldoklása idején, mi pedig pont ennek a kúpnak az irányából nézzünk az őt körülvevő ködre. A kúp anyaga pedig pl. a csillaggal való gravitációs kölcsönhatása és egyéb bonyolult hidrodinamikai effektusok miatt téglalap alakúnak létszik tőlünk nézve. ha ez igaz, akkor a központi csillagnak egyszer szupernóvaként kellene felrobbania. Mindenesetre egy nagytömegű csillag “haldoklása” látszik ezen a képen.

A mai kép a Hubble Űrtávcsővel készült és a hozzávetőleg tőlünk 80 millió fényévre, a Kígyótartó csillagképben lévő NGC 6384 jelű spirálgalaxist ábrázolja.

 

VCSE - Mai kép - NGC 6384
VCSE – Mai kép – NGC 6384

 

A mag sárgás, mutatva, hogy ott idősebb csillagok láthatók, a spirálkarok azonban kékesek a bennük lévő fiatal, nagy tömegű, forró csillagoktól. A galaxis csillagai az óriási távolság miatt összeolvadni látszanak, míg a képen látható, különálló csillagok a mi Tejútrendszerünk néhányszor 10-100-1000 fényévre elhelyezkedő csillagai. A Tejútrendszer legfényesebb csillagai tüskéket mutatnak maguk körül, ami nem valós: a távcsőben létrejövő fényelhajlási jelenség hozza létre őket mesterségesen. Olvasd tovább

Az Univerzum nagyon hideg (átlagosan 2,73 K fokos, azaz -270,42 fok Celsiusos hőmérsékletű). Létezik azonban az átlagosnál hidegebb hely is, amit a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás Hideg Foltjának hívnak. (A WMAP műhold mellékelt képe az Univerzum átlagos hőmérséklettérképét mutatja a Tejútrendszerből nézve, de az átlagolás miatt a csillagok, a galaxisok stb. nincsenek rajta megkülönböztethetően. A Hideg Folt ezen a térképen be van karikázva.)

VCSE - Mai kép - A Hideg Folt
VCSE – Mai kép – A Hideg Folt

Ahogy a korai Univerzum gyorsan tágult és hűlt, hirtelen egyszer csak átlátszóvá vált és a fény eljutott mindenhova. Többé nem nyelte el szinte semmi. Ez a folyamat szinte egyetlen pillanat alatt látszódott le. Ma is láthatjuk ennek a pillanatnak a lenyomatait.

Ez a lenyomat az Univerzum ma i észlelhető, mellékelt hőmérsékleti térképe: minden pontból jön éppen az a hő, ami az átlátszóvá válás pillanatában is jött. Csak éppen ma már hűvösebb, nem olyan forró mint több, mint 13 milliárd évvel ezelőtt. Ahol kissé több anyag volt, onnét hidegebb, ahol kissé kevesebb, több hő jön.

Kivéve egy hely: a Hideg Folt nem illeszkedik ebbe a képbe, onnét nem csak a véletlenszerű ingadozások miatt jön kevesebb hő, hanem ténylegesen sokkal kevesebb érkezik onnét ide. E hely létezésének megmagyarázása nem könnyű, és még nincs is végleges magyarázat. Egyesek szerint ez egy “szuper-üres” terület lehetett (ezekről lásd: VEGA 69. 15-23. oldalon: Galaxis szuperhalmazok), vagy egy párhuzamos univerzum kvantumfluktuációi hozhatták létre (ami még fantasztikusabb elképzelésnek mutatkozik a szemünkben és még kevésbé bizonyíthatónak,de mégis: elképzelhető), de a legvalószínűbb, hogy mégiscsak egy egyszerű, véletlenszerű fluktuációról van szó.

Mindenkinek boldog tavaszt! (A csillagászati tavasz ma, március 21-én 00 óra 21 perckor elkezdődött.)