A mai képen egy klasszikus planetáris-köd, a tőlünk 3000 fényévre lévő Macskaszem-köd (NGC 6543) látszik a HST felvételén.

VCSE - Macskaszem-köd - HST/NASA
VCSE – Macskaszem-köd – HST/NASA

Ez a köd egy Nap-szerű csillag halála után alakult ki. A köd központi csillaga haldoklása idején produkálta – külső rétegei lefújásával – a koncentrikus gyűrűket. A belső, sokkal szebb, szálas szerkezet kialakulása kevésbé értett. A köd belső része a “szem”, mindössze fél fényév átmérőjű. A Nap valami hasonló ködösséggé, közepén egy fehér törpévé válik egyszer majd… úgy öt milliárd év múlva.

A mi Lokális Galaxiscsoportunkhoz (amely 3-5 nagyobb és vagy 60 kisebb galaxisból áll) a legközelebbi, igazi galaxishalmaz a Virgo-galaxishalmaz, amely jóval több, mint 1000 galaxisból áll (mellékelt képen látható). Az égbolton hatalmas területet foglal el, így nehéz egyben megmutatni.

VCSE - Virgo-halmaz - APOD/ Rogelio Bernal Andreo
VCSE – Virgo-halmaz – APOD/ Rogelio Bernal Andreo

A mellékelt kép csak egy kisebb (5×3 fokos) részletét mutatja. A képen látható fátyolosság a mi Tejútrendszerünkben lévő halovány ködösség, amit igen nehéz megörökíteni ebben az irányban. A kép közepétől kissé lejjebb a Messier 87 galaxis látszik, amely a halmaz egyik domináns elliptikus galaxisa. Az M87 felett az NGC 4438, amely egy kölcsönható galaxis (torzult alakjáról könnyen felismerhető).

VCSE - Virgo-halmaz - APOD/ Rogelio Bernal Andreo
VCSE – Virgo-halmaz – APOD/ Rogelio Bernal Andreo

A képen látható galaxisok 48 millió fényévre vannak tőlünk, és a bennük lévő cefeida-típusú változócsillagok kulcsszerepet játszottak a Hubble-állandó pontosításában. A kép eredetije a http://apod.nasa.gov/apod/ weblapon elérhető.

A mai képen a HST felvétele látható az Arp 273 jelzésű pekuliáris, kölcsönható galaxisról. A fénypöttyök a képen a mi galaxisunk csillagai, a képen látható távoli galaxis pedig 300 millió fényévre található.

VCSE - Arp 273 - HST/APOD
VCSE – Arp 273 – HST/APOD

Az Androméda-galaxis is majd egyszer megközelíti a Tejútrendszert, és eltorzítja az alakját. Az Arp 273 közelébe is jutott egy másik galaxis, és annak a két galaxisnak a gravitációs kölcsönhatása, a galaxisok árapályereje torzította el így az alakját. Az Androméda-galaxis majd egyesül a Tejútrendszerrel, ás átmenetileg az egyesület galaxisnak több magja is lesz. Az Arp 273 is egy galaxisegyesülés nyomait mutatja, a benne lévő két galaxismagot kicsit több, mint 100 ezer fényév választja el egymástól.

A mai kép hétfőn készült, és a közel telehold nyugvását látjuk Rio de Janeiro-ból (Brazília). A hegyeket az égbolt átellenes pontján (a fényképezőgép mögött) a felkelő Nap vöröses fénye világítja meg.

VCSE - Holdkelte Rio-ban - Babak Tafreshi
VCSE – Holdkelte Rio-ban – Babak Tafreshi

A képet 6,5 percenként felvett képkockából állította össze a fotós, Babak Tafreshi. Megjegyzendő, hogy a képen látható tengeri madarak csak az utolsó képkockán tűntek fel, ahogy fészkeikből kirepülnek kora reggel.

A mai képen a Swift amerikai műhold által felfedezett, március 28-án kitört GRB 110328A jelű gammakitörés optikai tartományban a felfedezést követően 12 órával a HST-vel mért képe (nyíllal jelölve). A Tejútrendszeren kívül még soha nem láttak olyan gammaforrást, amelyik egynél több alkalommal mutatott volna gammakitörést.

VCSE - Távoli gammakitörés - HST/NASA
VCSE – Távoli gammakitörés – HST/NASA

(A Tejútrendszerben vannak folyamatos gammaforrások is.) Ez a különleges objektum azonban azonban az első kitörése után 45 perccel még egy kitörést okozva alapos fejtörést okoz – különösen azért, mert egyetlen gammakitörésről sem tudjuk igazából, hogy micsodák… Talán összeolvadó neutroncsillagok, vagy nagy mágneses terű hipernóvák vagy valami ilyesmik, de pontosan senki nem tudja…

Ezt a kettős kitörést infravörösben, röntgentartományban és rádióhullámhosszakon is észlelték. Közel négy milliárd fényévnek mérték e kitörés távolságát.