VCSE - A Halfej-köd (IC 1795, Fishhead-nebula) - Fotó: Mezei Balázs
VCSE – A Halfej-köd (IC 1795, Fishhead Nebula) – Fotó: Mezei Balázs

A képen látható ködkomplexum a gyakran fotózott Szív-köd (IC 1805) északnyugati csücske, ami IC 1795 jelöléssel van ellátva, és Halfej-köd néven is ismert.

Távcső 250/960 Newton+TS Maxfield korrektor, F=912 mm

Kamera: QHY163M

Képrögzítés és vezetés:: Kstars-Ekos, Off-axis vezetővel, ASI120 mini kamerával.

Képfeldolgozás: AstroPixelProcessor, (flat-dark-bias korrekciók, az RGB csatornák egyesítése, képelforgatás, kivágás és skálázás). Utómunkák: Images Plus 6.5 (zajszűrés és kontraszt), Topaz Denoise AI – zajszűrés.

Expozíciós adatok:

SII 12 nm: 56 x 5 perc (4,6 óra)
H-alfa 12 nm: 113 x 5 perc (9,4 óra)
OIII 12 nm: 65 x 5 perc (5,4 óra)
Összesen: 19,5 óra expozíció.
A készítés dátumai: 2020. november 6-7-8-20-21-22., 2021. január 11.
A kép Zalaegerszegen, a belváros széléről, a kertünkből készült.
A színek keverése nem pontosan az SII-vörös, H-alfa-zöld, OIII-kék sémát követi. Ha így lenne, lila csillagok és rettenetes zöld – lila ködszínek lenne az eredmény. A színösszeállítás az alábbi arányok szerint történt:
SII: (100% vörös + 54% zöld + 10% kék + 10% fehér) x 1,25
H-alfa: (80% vörös + 100% zöld + 24% kék + 100% fehér) x 1,0
OIII: (10% vörös + 100% zöld + 100% kék + 0% fehér) x 1,731
A legfényesebb és részletesebb H-alfa csatorna (+ egy kicsi SII) lett L (fehér, light) rétegként felhasználva, így sokkal részletesebb a kép. Terveztem még OIII, SII expokat, de a lassan két hónapja tartó felhős idő ennyit tett lehetővé.
A szerk. (Cs. Sz.) megjegyzése: az alábbi kép a Szív-ködről hidrogén-alfa fényben készült. A Halfej-köd ennek a képnek a jobb felső részén található:
VCSE - A Szív-köd, jobbra fenn a Halfej-köd egy H-alfa képen - Forrás: wikipédia
VCSE – A Szív-köd, jobbra fenn a Halfej-köd egy H-alfa képen – Forrás: Wikipédia

A hidrogén-alfa kép adatai: 6 óra expozíció, Orion RD80T CF távcső, 0,8x-os fókuszreduktor. A képet 2017. március 8-án készítette Chuck Ayoub H-alfa szűrővel.

VCSE - AZ M31 (Androméda-köd), M32 és M110 galaxisok. - Fotó: Krischbaum Tamás
VCSE – Az M31 (Androméda-köd), M32 és M110 galaxisok. – Fotó: Krischbaum Tamás

Végre volt pár óra derült pénteken (2021. febr. 5-én), így azonnal ki is pakoltam és elkezdtem a nemrég épített Astroberry-szerver tesztelését. Az Androméda-galaxist vettem célba. Régóta álmom volt egy saját nagy felbontású képet készíteni erről az objektumról. Ezúton is köszönöm Ágoston Zsolt tagtársnak az átalakított Nikon fényképezőgépet, amit nemrég vásároltam Tőle, illetve a rengeteg segítségét.

Végül 25 db 180 másodperces képet sikerült összegyűjtenem, amíg megjöttek a felhők. A kép adatai a következők:

Objektumkép (light):  25 x 180 sec

Sötétkép (dark): 15 db

Mezősimító kép (flat-field): 15 db

A képfeldolgozáshoz használt programok : Seaquator és Photoshop.

Távcsőmechanika: Skywatcher EQ3 GoTo

Távcső: Skywatcher 80/600 ED APO

Fényképezőgép: Nikon D5300 Full Spectrum

Használt szűrők: Optolong UV/IR Cut Filter

Vezérlés: Astroberry server (Raspi4 4 GB)

Vezetés: ASI120Mini vezető kamera

Kómakorrektor: Altair Lightwave Field Flattener

VCSE - Schmall Rafael szenzációs fotója a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről 2020. július 20-án készült a tábor melletti egyik felhagyott kőbánya környékéről - Fotó: Schmall Rafael
VCSE – Schmall Rafael szenzációs fotója a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösről 2020. július 20-án készült a tábor melletti egyik felhagyott kőbánya környékéről. A kép hangulata jól visszaadja a tábori érzéseket: a hatalmas üstököslátványt, a családias, baráti légkört ember és Természet, az amatőrcsillagász és a Világegyetem között, valamint a táborlakók felnőttként is gyermeki kedvességgel megélt vidám és csodásan megható együtt töltött egy teljes hetének érzését. A kép azt is bemutatja, milyen üstökös, égi jelenség miatt aggattuk a “generációformáló” jelzőt a táborra. – Fotó: Schmall Rafael (Canon EOS6D, Canon 50 mm f/1.4, Skywatcher Star Adventurer, 1 x 30s, f/4, ISO3200)

Olvasd tovább

VCSE - A Jupiter és a Szaturnusz látszó helyzetének előrejelzése 2020. decemberére a délnyugati horizont fölött, napnyugta utánra - Forrás: APOD, 2020. dec. 15.
VCSE – A Jupiter és a Szaturnusz látszó helyzetének előrejelzése 2020 decemberére a délnyugati horizont fölött, napnyugta utánra – Forrás: APOD, 2020. dec. 15., Sebastian Volmer

A Jupiter és a Szaturnusz nagybolygók Nagy Együttállása a napokban következik be, a legszorosabb megközelítés 2020. december 21-én lesz. A Jupiter látszó mozgása az égen mostanában gyorsabb, mint a Szaturnuszé, ezért lehagyja majd a gyűrűs bolygót. A legszorosabb együttállás véletlenül éppen a téli napforduló napjára esik. Ilyen Nagy Együttállást e két bolygó mintegy 19,86 évente mutat be. De nem mindig kerülnek ebben a majdnem húsz éves ciklusban ennyire közel egymáshoz – ez lesz a legszorosabb látszó megközelítésük 1623 óta. A növekvő fázisú Hold is a közelben látszik egyes éjszakákon.

A mellékelt kép a Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day) volt 2020. december 15-én, és a Nagy Együttállás látványát jelzi előre a következő napokra, egészen az év végéig. Háttérként a Francia Alpok szolgálnak, de a hegyek látványától eltekintve mi is hasonlót láthatunk a vörös aljú égen, napnyugta után fél-egy órával. A kép azt is előrevetíti, hogy élőben is távolodni fognak majd az égitestek égboltra vetített képei a Nagy Együttállás után.

VCSE - Tunc Tezel és Onur Durma képe a Jupiter és a Szaturnusz 2020. év június 19-aug. 28. közti mozgását mutatja a csillagos égi háttér előtt. - Forrás: APOD, 2020. december 12.
VCSE – Tunc Tezel és Onur Durma képe a Jupiter és a Szaturnusz 2020. év június 19 – aug. 28. közti mozgását mutatja a csillagos égi háttér előtt. – Forrás: APOD, 2020. december 12.

A Jupiter Nap körüli keringésideje mintegy 12 év, a Szaturnuszé 30 év, ebből következik, hogy kb. 5:2 arányú középmozgás-rezonanciában állnak egymással: kb. 60 évente ismétlődik az, ahogy állnak a Naphoz képest. A Földről nézve az égre vetített mozgásukat látjuk. Ha az égen a csillagokhoz képest a Szaturnusz egy helyben állna, akkor a Jupiter, amelyik jó tucatnyi év alatt ugyanoda jut az égi körmozgása révén, ennyi időközönként együttállásban lenne vele. Valójában a Szaturnusz szintén lassan odébb megy az égbolton. Így a Jupiternek a mintegy 12 évnyi teljes keringésidő után még egy kicsit mozognia kell, hogy utolérje a Szaturnuszt, és ismét együttállásban legyen vele. A keringésidők pontos figyelembevételével azt kapjuk, hogy a Jupiter és a Szaturnusz ismétlődő együttállásaira mintegy 19,86 évenként kerül sor. Míg a Mars földközelben bekövetkező szembenállásait a csillagászatban a Mars Nagy Oppozíciójának, addig a Jupiter és a Szaturnusz együttállását Nagy Együttállásnak vagy Nagy Konjunkciónak nevezik. A fenti kép azt mutatja, hogy 2020 nyarán látszólag hogyan közelített egymáshoz a két égitest.

Olvasd tovább