Egy hónap alatt kétszer is találkoztunk a Hegyháti Csillagvizsgálóban. Ennek egyik indítéka, hogy a Horváth Tibor által készített, és mostanáig az udvarán álló Scutum Csillagvizsgálót áthelyezték a csillagvizsgáló udvarára, ahol felújított állapotában avattuk. A második találkozásra a Hegyháti Csillagvizsgáló felújítása adott okot.
Mi közöm ehhez az egészhez?
Az NGC 2022 planetáris ködöt először William Herschel látta az emberek közül 1785. december 28-án. Ez az Orion-beli planetáris köd kb. 8210 fényévre található a Naprendszertől. A csillagászok alaposan tanulmányozták, és a következőket állapították meg róla:
28″ látszó átmérőjű. (A Jupiter látszó átmérője 30 és 50 ívmásodperc (“) között változik. 30″-nek azonban akkor mutatkozik, amikor együttállásban van a Nappal, és ilyenkor optikai távcsövekkel nem, vagy csak nehezen észlelhető. Szokásosan 40-50″-nek látjuk a korongját, amikor a Nappal átellenes oldalon jár.) Halványabb és ritkásabb halója azonban 40”-ig elnyúlik, ez kis távcsővel nem észlelhető.
Kettős héjú planetáris köd, ami azt jelenti, hogy egy, a csillagszél által összenyomott belső héj és egy sokkal diffúzabb, ködszerűbb külső héj alkotja. A belső, vékonyabb vastagságú, gömb alakú héj sugarát 0,326 ± 0,039 fényévre becsülik. Ez 28 ± 2 km/s sebességgel tágul. A külső héj vetületben kör alakú, így akár a valóságban gömb alakú is lehet; sokkal lassabban tágul, mint a belső héj. (Emiatt a belső héj egyre közelebb kerül a külső héj külső sugarához.) A ködben lévő anyag mindössze a Nap tömegének 19%-a. A központi fehér törpe 15,92 magnitúdós vizuálisan, így nagyon nagy távcső és nagyítás kell a megpillantásához. A törpe felületi hőmérséklete 122 000 K.
8 cm-es távcsővel, OIII szűrő használatával már látható jó égen az Orion tetején, a Vadász feje közelében; ekkora távcsővel azonban még csak egy egyenletes fényű, szürkés fénykorong, aminek a kiterjedése kicsi és fényessége alacsony. Kis nagyításokkal akár csillagszerűnek is tűnhet, esetleg felfúvódott csillagnak, de 60x-os nagyítás környékén már feltűnik, hogy kiterjedtebb, mint a csillagok.
Varga György 30 cm-essel ilyen leírást adott vizuális látványáról:
300/1500 Dobson (2018. jan. 19., Ják): Kicsi, kerek, homályos folt.
Ennek a bejegyzésnek a szerzője örült volna, ha hasonlóan röviden fogalmazhatja meg a látványt. Ő így látta 35,5 cm-es műszerrel:
355/1600 Dobson (2023. nov. 11/12., Őrimagyarósd, VCSE novemberi észlelőhétvége, T=4, S=9): N=239x (6,7 mm Scientific Explorer): azonnal feltűnő, könnyen észrevehető, az M57-hez képest kb. nyolcadakkora méretű planetáris köd az Orion északi részén; fényes, a SAC katalógusban megadott 11,7 magnitúdónál fényesebbnek, olyan 10,5 mag körülinek saccoltam; szürkésfehéres, homogén belső fényességű, közel kör alakú folt szűrő nélkül; OIII szűrővel a széle árnyalatnyit halványabb (kb. a teljes méret 1/8-át kitevő szélességű külső halója van), ami recézett-csipkés szélű; széle az égi háttértől határozottan elválik. OIII szűrő még inkább kiemeli a háttérből. OIII szűrővel közepesen gazdag csillagmezőben látszik. Tetszetős, bár részletet alig mutató PL. (A VCSE 2023. nov. 10-12-i észlelőhétvégéjén történt megfigyelés, amit többek szintén megtekintettek.)
Források:
https://esahubble.org/images/potw1932a/
Finlay, Warren H. (2014), Concise Catalog of Deep-sky Objects
Pottasch et al. (2005): Abundances of planetary nebulae NGC 2022, NGC 6818 and IC 4191, Astronomy and Astrophysics 436, 953
Sabbadin et al. (1984): The planetary nebulae NGC 1535 and NGC 2022, Astronomy and Astrophysics 136, 193
Az Abell 31 az egyik legnagyobb ismert méretű öreg planetáris köd. Ismert Sh2-290 és PK 219+31.1 néven is. A planetáris ködök között ősinek, idősnek számít, kora akár 130 000 év is lehet. Éppen idős mivolta okán tágult nagyon nagyra, az idő elég volt, hogy a ködöt létrehozó csillag külső rétegei messzire eljussanak. Anyaga már kezd beleütközni a csillagközi anyagba. Éppen ezért az égbolton látszó egyik legnagyobb planetáris köd, 17 ívperces (!). 12 magnitúdónyi összfényessége azonban ezen a mintegy fél teleholdnál picit nagyobb területen terül el, ezért nagyon halvány felületi fényességű planetáris köd. A Rák (Cancer) csillagképben látszik. A ködösség főleg hidrogénből és oxigénből áll.
Távolsága kb. 2000 fényév, átmérője közel 10 fényév. Központi csillaga egy apró, de nagyon forró, felszínén 85 ezer °C-os fehér törpe, aminek mérete nagyjából négyszerese a Földének. Tömege körülbelül fele akkora, mint a Napunk tömege, ami azt jelenti, hogy egykoron valószínűleg kétszeres naptömegű csillag lehetett. Az elvesztett anyagot a csillag vörös óriás állapotában az idők folyamán a csillagszelek elfújták. Legalább egymilliárd évnyi „normális”, azaz fősorozati élet letelte után a csillagszelek jellemző sebességéből ítélve a drasztikus tömegvesztés folyamata körülbelül 130 ezer éve kezdődhetett.
A köd viszonylag nagy sebességgel, déli irányban mozog, itt jellegzetes ív alakú lökéshullám látható, ahol a köd anyaga a környező csillagközi anyaggal való kölcsönhatás során összenyomódik. Az ellenkező oldalon a gáz viszonylag szabadon mozog, itt a köd határa meglehetősen diffúz.
A képen a kék szín az oxigén, a piros a hidrogén jelenlétére utal. Annak ellenére, hogy a kék a szülőcsillag környezetében látszik, az oxigén valószínűleg az egész ködben jelen van, de csak a fehér törpéhez közel kap elegendő gerjesztő sugárzást, hogy világítson.
A kép készítésének adatai:
Távcső: 250/960 Newton+Skywatcher F4 kómakorrektor
Időpont: 2023-03-23
Helyszín: Zalaegerszeg
Átlátszóság: 3
Nyugodtság: 6
Kamera: QHY294PROM
Mechanika: Stabi7Proto
Expozíciós adatok: L: 108×2 perc R: 69×2 perc G: 52×2 perc B: 59×2 perc hidrogén alfa (4,5 nm): 70×20 perc oxigén III (4,5 nm): 64×20 perc, összesen 54 óra.
Szűrők: Antlia LRGB – H-alfa – OIII
Jandó Attila tisztítja meg a videón látható módon egyik tagtársunk 9 mm-es Goldline okulárját. Az okulár az évek alatt mindenfelé járt az ég alatt, és rengeteg koszt összeszedett a párás egek alatt. A tisztítás körtepumpával kezdődik, aktív szenes ecsettel folytatódik, majd optikai tisztítókendő és optikai tisztítófolyadék használatával fejeződik be. Az okulár tulajdonosa a következő, derült éjszakán jelentős határmagnitúdó-javulásról számolt be, és nagyon köszönte a beavatkozást!
Míg más optikai eszközöket tiszta, esetleg vákuumozott optikai laboratóriumokban használnak, mi ezt nem tehetjük meg: a csillagok a szabadban vannak, az Univerzumot nem a laboratóriumban, hanem a tágas ég alól figyeljük meg. A szennyeződések a legóvatosabb használat mellett is elkerülhetetlenek. Az itt bemutatott eljárás természetesen nemcsak okulárok, de keresőtávcsövek, zenittükrök tisztítására is használható. A segédtükröket és a főtükröket is lehet így tisztítani, főleg, ha esetleg csak egy kisebb szennyeződést akarunk eltávolítani, de ha az egész felületet tisztítjuk, akkor – nagyobb méretük folytán – másképp szoktuk ezt csinálni. Erről később mutatunk be egy videót.
A bemutatott tisztítóeszközök könnyen beszerezhetők távcsöves szakboltból vagy az internetről (eBay, Amazon stb).
A mobiltelefonos felvételt készítette: Csizmadia Szilárd.
