A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.
A Nap márciusban 6:00 (KözEI) körül kel, 18:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed március 6-án, újhold március 13-án, első negyed március 21-én, telehold március 28-án lesz.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. március 15-én este 20 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
Kép készítésének dátuma: 2021. február 15. 21:15 UT-től
Kép készítésének helye: Algyő
Expozíciós idő: 61×300 sec light
Érzékenység: ISO 800
Képfeldolgozás: Photoshop
Távcső: Jupiter objektív, 135 mm f/4 (f/5,6 rekeszállásban)
Mechanika: HEQ-5 Pro GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 100D (átalakított)
Vezetés: Lacerta MGEN
Leírás:
Végre volt pár óra derült idő, ezt kihasználva próbáltam nyers képeket gyűjteni az Orion csillagkép “közepéről” egy régi Jupiter 135 mm f/4 objektív segítségével. A feldolgozás nem ment túl jól, nehéz külön kezelni a ködösségeket, a csillagokat és a hátteret is.
A főszerk. (Csizmadia Szilárd) kiegészítése:
A képen észak balra, kelet lefelé van. A képen nagyon sok mélyég-objektum látszik, ezek közül néhányat megjelöltem a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Az Orion-ködtől balra (az égen északra) látszik az NGC 1981 nyílthalmaznak az Orion-ködnél kisebb területen összezsúfolódó, mégis teljesen bontott, fényes kék csillagokból álló csillagcsoportja is. A kép bal oldalán (égi tájolás szerint északra) az Orion-övének három fényes csillaga is észrevehető ezen a szokatlan beállítású fotón (ferdén balra fent látszanak, kékesek és fényesek). A képen azonosított objektumok:
VCSE – Néhány mélyégobjektum a felvételen. Azonosítás: Csizmadia Szilárd. Fotó: Nagy Berta László
M42: Nagy Orion-köd, diffúzköd, vidékről szabadszemes objektum
M43: Kis Orion-köd, diffúzköd, kis távcsővel is látszik
NGC 1973, 1975, 1977: a vizuálisan három ködösség fényképeken egy és ugyanazon diffúzköd három fényesebb csomójának látszik. Sh2 – 279 (Sh: Sharpless) néven is ismert így együtt ez a csoport. Csillagkeletkezés korai fázisait fgyelték meg benne. Az Sh2-279-et “Futó Ember – ködnek” is nevezik néha (Running Man Nebula).
NGC 1980 – nyílthalmaz – “Orion elhagyott drágaköve”, 14×14 ívperces, 2,5 magnitúdós összfényességű, fényes csillagokból álló nyílthalmaz
NGC 1981: egy 28 ívperces, 4,2 mag összfényességű, kevés, de nagyon fényes csillagokból álló csoport (valódi nyílthalmaz) az Orion-köd felett (tőle északra), ami könnyen látszik binokulárokkal és megkapó látványt nyújtott, amikor 14 évesen magam is felfedeztem egy 4 cm-es távcsővel. Kifejezetten keresőtávcsöveknek, kis távcsöveknek való célpont. Alakja miatt Krokodil- vagy Alligátor-halmaznak is nevezik nagyon ritkán.
NGC 2024: csillagkeletkezés folyik ebben a diffúz-ködben, kb. 800 csillagkezdemény van benne, 86%-uk körül még ott van a cirkumsztelláris korong. Láng-köd (Flame Nebula) néven is ismert. Az Orion övének egyik csillaga, az Alnitak mellett helyezkedik el az égbolton.
NGC 2023: az egyik legnagyobb (10×10 ívperces) reflexiós köd az égbolton, amely a HD 37903 csillag fényét veri vissza. W. Herschel fedezte fel a 18. században.
IC 420: egy halovány reflexiós köd, amit W. Fleming fedezett fel 1888-ban.
Ast: az Alnilam nevű csillag az Orion övének egyik csillaga. Ekörül egy ellipszis alakú, közepes fényű csillagokból állú öv figyelhető meg. Nincs tudomásom arról, hogy ennek az aszterizmusnak lenne külön neve, de vizuálisan érdekes lenne megfigyelni.
IC 434: egy vöröses színű emissziós köd, amely előtt látszik a B33 (Lófej-köd) sziluettje.
IC 435: reflexiós köd. Szintén Fleming fedezte fel.
M78, NGC 2071: reflexiós ködök. Az NGC objektumot W. Herschel fedezte fel a 18. században. P. Méchain találta meg az M78-at 1780-ban.
A következőkben februári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.
A Nap februárban 6:50 (KözEI) körül kel, 17:15 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed február 4-én, újhold február 11-én, első negyed február 19-én, telehold február 27-én lesz.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. február 15-én este 20 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – A Rozetta-köd (NGC 2237 köd és NGC 2244 halmaz) Paragi Zsolt és Budai Beáta felvételén
Kép készítésének dátuma: 2020. december 20.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 25×300 s
Érzékenység: gain 240
Képfeldolgozási lépések: Photoshop, ASTAP, StarNet++
Távcső: William Optics GT81, f/5,9
Mechanika: iOptron CEM40
Kamera: ZWO ASI533MC-P
Korrektor: 6AIII 0.8x
Szűrő: Optolong L-extreme
Vezetés: ASIair, ASI120MMmini
A Rozetta-köd lett az első olyan célpontunk, amit keskenysávú szűrővel kaptunk lencsevégre. És nem bántuk meg! Az Optolong L-extreme szűrő már megérkezett egy ideje, a jó idő viszont csak 2020. december 18-19-én jött el, amikor sokakat (beleértve minket is) a közelgő Jupiter-Szaturnusz együttállás tartott izgalomban. De aznap fényképeztük az itt korábban bemutatott Fiastyúk-képünket is. Egy emissziós köd azonban új kihívások elé állított minket.
VCSE – IC 405, nem hivatalos becenevén a Lángoló Csillag-köd a Szekeres csillagképben . Kép: Paragi Zsolt, Budai BeátaKép készítésének dátuma: 2021. január 12/13.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 60×300 s
Érzékenység: gain 240
Képfeldolgozási lépések: Photoshop, ASTAP, StarNet++
Távcső: William Optics GT81, f/5,9
Mechanika: iOptron CEM40
Kamera: ZWO ASI533MC-P
Flattener: 6AIII 0.8x
Szűrő: Optolong L-extreme
Vezetés: ASIair, ASI120MMmini
Lángol az égbolt!
Teller Ede 1942-ben, míg az atombombán dolgozott, felvetette annak lehetőségét, hogy egy nukleáris robbanás meggyújthatja az egész légkört. Pontosabban magfúziók láncreakcióját hozná létre. Később azonban részletes számítások szerint ez nem történhet meg (még jó!). A légkörben a nyomás messze nem elég nagy a láncreakció fenntartásához. De vannak helyek, ahol a rendkívüli fizikai körülmények ezt lehetővé teszik: a csillagok mélyén!
