(A Journal of Astronomical Hostory and Heritage, peer-reviewed csillagászattörténeti szaklapban megjelent “On the origin of the Name of the Minor Planet (1441) Bolyai” (Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd) magyar nyelvű kivonata.)

A kutatás folyamata

 

1.1 A probléma jelentkezése

Általánosan elterjedt nézet, hogy az (1441) Bolyai kisbolygót Bolyai Jánosról (1802-1860) nevezte el a felfedező Kulin György. Az ezt közlő munkák azonban általában nem adnak meg valós, eredeti forrást jelölő referenciát. (Kivételek pl. Sárneczky Krisztián: Magyarok a Naprendszerben – és azon túl, és Keszthelyi Sándor idézete a CSIMABI-ban.)

A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) és a Minor Planet Center hivatalos álláspontja azonban, Lutz D. Schmadel: Dictionary of minor planet names IAU-védnökség alatt készült munkájára támaszkodva (amely könyv a neves tudományos kiadónak, a Springernek referencia-kiadványa) Bolyai Farkasról elnevezettnek tartja a kisbolygót.

A Dictionary (1441) Bolyairól szóló pontos szövege a következő: ”(1441) Bolyai. 1937 WA.  Discovered 1937 Nov. 26 by G. Kulin at Budapest. Name proposed by the discoverer in honor of Farkas Wolfgang Bolyai (1775-1856), a Hungarian astronomer and computer.”

Irodalom

Schmadel, Lutz D. (2003): Dictionary of minor planet names. Prepared on behalf of Commission 20 under the auspices of the International Astronomical Union. Fifth revised and enlarged edition. Springer: Berlin, Heidelberg, New York. Az (1441) Bolyai kisbolygó a 115-116. oldalakon.

Naming of astronomical objects, minor planets a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalos weboldalán:

http://www.iau.org/public/naming/#minorplanets

 

Az (1441) Bolyai elnevezése kapcsán a Minor Planet Center oldalára irányít. („The alphabetic list of all names is available at the Minor Planet Center including the discovery circumstances.”)

Az (1441) Bolyai a Minor Planet Center hivatalos weboldaláról (www.minorplanetcenter.net) elérve:

http://scully.cfa.harvard.edu/cgi-bin/showcitation.cgi?num=001441, amely a Bolyai elnevezésére vonatkozóan a Dictionaryt ajánlja figyelmünkbe. („Explanations behind the naming of low-numbered minor planets are included in the Dictionary of Minor Planet Names, edited by Lutz Schmadel.”)

SpringerReference www.springerreference.com A SpringerReference a Dictionaryt mint referenciaművet magában foglalja, és idézi az (1441) Bolyaira vonatkoztatva is.

Sárneczky Krisztián (2005): Magyarok a Naprendszerben – és azon túl. Magyar Csillagászati Egyesület: Budapest. Bolyai kisbolygó a 89. oldalon.

 

1.2 A felfedező Kulin György eredeti névadási szándéka

A kisbolygók elnevezésének joga a felfedezőt illeti.  Esetünkben Kulin György adhatott nevet az 1937WA ideiglenes jelölésű kisbolygónak. Az aszteroida elnevezésére vonatkozóan a legteljesebb Kulin-bibliográfiát és a cikk írásakor 59 200 tételt tartalmazó A csillagászat magyar nyelvű bibliográfiáját használva is csupán egyetlen közleményt találtunk, amelyben Kulin világosan kifejtette szándékát: ez pedig a Csillagászati Lapok 3. kötetének 2. számában, a 118. oldalon lévő rövid cikk az 1939. évből. Itt Kulin így fogalmaz: „Az 1441 sorszámú és 1937 WA ideiglenes jelzéssel ellátott bolygó a nagy magyar matematikus Bolyai János nevének megörökítésére a Bolyai nevet kapta.”

Azaz a felfedező szándéka egyértelműen az volt, hogy a kisbolygó Bolyai Jánosról legyen elnevezve. Ezzel ellenkező, vagy a Bolyai Farkasról történt elnevezést erősítő forrást nem találtunk.

Fontos kiemelni, hogy bár Kulin e közleménye magyar nyelvű, a nemzetközi történeti kutatások elől nincs elrejtve, és elismert szaklapban történt a cikk publikálása. A korszak csillagászati irodalmának legfontosabb és legalapvetőbb bibliográfiáit az Astronomischer Jahresbericht adta közre, és az 1939. évre vonatkozó irodalmat a 41. kötetben összefoglalva, a 135. oldalon, 5617. tételként a „Kleine Planeten” fejezet alatt, helyes bibliográfiai adatokkal, német címmel ismerteti Kulin cikkét („Drei neue Kleine Planeten mit ungarischen Namen”). A cikk címéből egyértelmű, hogy kisbolygó-elnevezésekre vonatkozó adatokat tartalmaz.

 

Irodalom

Kulin György (1939): Három új, magyarnevű kisbolygó. Csillagászati Lapok, 3, 2, 118

Coppernicus-Institut (Astronomisches Rechen-Institut) zu Berlin-Dahlem (herausgegeben) (1941): Astronomischer Jahresbericht. Bd. 41. Die Literatur des Jahres 1939. Walter de Gruyter & Co: Berlin. Kulin cikke német címmel a 135. oldalon az 5617. tétel.

Bartha Lajos – Keszthelyiné Sragner Márta: Kulin György műveinek bibliográfiája

Sragner Márta (főszerk.): A csillagászat magyar nyelvű bibliográfiája

http://csimabi.csillagaszat.hu/cs-onlin.htm

 

1.3 Az (1441) Bolyai névadása a korabeli, nemzetközi csillagászati szakközleményekben

A korszak vezető csillagászati szakfolyóirata a német nyelvű Astronomische Nachrichten (AN) volt, míg a kisbolygókkal kapcsolatos kutatások központja a berlini (ma heidelbergi) Astronomisches Rechen-Institut (ARI). Sem az AN és körlevele, sem az ARI körlevele nem ad több információt annál, minthogy a Kulin György által Budapesten felfedezett, 1937WA ideiglenes jelölésű kisbolygó sorszámot és végleges elnevezést kapott: az (1441) Bolyait. A Bolyai elnevezés mögött álló személyről (Farkas vagy János) egyik forrás sem ír.

Stracke, G. von (1940): Elemente und Numerierung von Kleinen Planeten. Astronomische Nachrichten, 270, 2, 93-98. A Bolyai kisbolygó sorszámozása és elnevezése a 94. oldalon.

Planetenbenennungen. Astronomisches Rechen-Institut Zirkular (1939), 2011

Benennungen. Beobachtung-Zirkularen der Astronomischen Nachrichten (1939), 21, 22, 104

 

1.4 A Dictionary referenciája és a kisbolygó elnevezések két, II. világháború után írt alapműve

A Dictionary referenciája a Cincinnati Obervatory által kiadott The names of the minor planets c. kötet 130. oldala.

Az 1-38. oldalak 1955-ben, a 39-138. oldalak 1968-ban jelentek meg, azaz a 130. oldalon sorra kerülő (1441) Bolyaira vonatkozó adatok 1968-ban lettek publikálva. Az alább közölt bibliográfiai adatok a legelterjedtebb hivatkozási módot követik, de megjegyzendő, hogy Herget csak a bevezetőt írta. A címoldal szerint az összeállítás a Cincinnati Observatory-ban működő IAU Minor Planet Center műve („compiled by I.A.U. Minor Planet center at The Cincinnati University Observatory”), a bevezető szerint pedig a legfőbb alkotó szerző R. C. Cameron („The major contribution has been made by Mr. R. C. Cameron…”).

A Dictionary így ír a referenciakönyvről (12. oldal): „An important source of information has been the compilation The Names of the Minor Planets, edited by Paul Herget and published by the Cincinnati Observatory (1955, 1968). It reports not only on discovery circumstances but also gives explanations to the names of numerous minor planets, with reference to the astronomers who contributed to the explanations of these names. We took over, partly revised and completed a great part of the notes published by Herget. This is shown in the dictionary by the letter ‘H,’ followed by the page number.”

A The names of the minor planets  összefoglalása a Bolyai-kisbolygóról: „(1441) Bolyai. 1937 WA. Discovered 1937 Nov. 26 by G. Kulin at Budapest. Name proposed by the discoverer in honor of Farkas Wolfgang Bolyai (1775-1856), a Hungarian astronomer and computer.”

Mind a Dictionary, mind a The names of the minor planets forrásként használta Antonio Paluzíe-Borrell könyvét, a The names of the minor planets and their meanings-t. A Dictionary bevezetőjében így említi ezt a művet: „After the end of World War II, Antonio Paluzíe-Borrell, a librarian from Barcelona and General Secretary of the ’Sociedad Astronómico de Espana y America’, started a first investigation on the origin of some of the names of the first 1650 numbered planets. It is entirely owing to Paul Herget, however, that after the foundation of the minor Planet Center at the Cincinnati Observatory he demanded of the discoverer that the assignment of each name should be accompanied by an explanation of its meaning.”

A Cincinnati Observatory könyve, a The names of the minor planets a következőképp említi Paluzíe-Borerel szerepét: „Entirely by coincidence, the Minor Planet center received a request for information at about the same time from Senior A. Paluzie, who had undertaken a similar projekt in Barcelona, Spain. He very willingly contributed to this project all of the material which he had painstakingly collected.”

Paluzíe-Borrell az (1441) Bolyairól a következőket mondja (110. oldal): ”Farkas Wolfgang Bolyai (1775-1856), Hungarian astronomer who computed cometary orbits.”

Sem Herget (Cameron), sem Paluzíe-Borrell nem adnak meg referenciát az (1441) Bolyaira. A két szöveg azonban olyannyira hasonló, hogy: 1. vagy közös forrást kell feltételeznünk.; 2. vagy Cameron átvette az adatokat Paluzíe-Borrelltől, és ezt nem jelölte. A hiba rendkívül jellegzetes: Bolyai Farkas, bár polihisztor volt, mégis mint matematikus ismert, ebbéli munkássága jelenti életműve lényegét. Csillagászati tevékenységéről nem tudunk, legfeljebb mint középiskolai tanár tanított csillagászati ismereteket is. Mindezek miatt erősen feltételezhető, hogy ha találunk egy forrást, amely Bolyai Farkast üstököspályák számítójaként említi, megtaláltuk az életrajzba került hiba és a Bolyai kisbolygó neve hibás azonosításának ősforrását.

 

Irodalom

Herget, Paul (1955, 1968): The names of the minor planets. IAU Minor Planet Center, Cincinnati Observatory: Cincinnati. (1441) Bolyai a 130. oldalon, az 1968-ban kiadott második részben.

Paluzíe-Borrell, Antonio (1963): The names of the minor planets and their meanings. Jean Meeus: Kessell-Lo. (1441) Bolyai a 110. oldalon.

Gazda István (2007): Bolyai Farkas (1775-1856) életében megjelent szépirodalmi és tudományos könyvei, dolgozatai, emlékbeszédei és más nyomtatott anyagai http://mek.oszk.hu/05200/05212/05212.pdf

 

 

1.5 Az ősforrás: J. C. Poggendorff’s Biographisch-Literarisches Handwörterbuch, 1898

Paluzíe-Borrell és Cameron eredeti forrásának keresésénél az alábbiakat érdemes tekintetbe vennünk. Mivel a szerzőknek több száz személy után kellett kutatniuk, akikről kisbolygót neveztek el, és csak a főbb életrajzi adatok voltak érdekesek, feltehetően néhány általánosan elfogadott (és világnyelven: azaz jól valószínűsíthetően mindkét szerző által olvashatóan írt), megbízhatónak tartott lexikonból, enciklopédiából dolgozhattak. A kisbolygó-elnevezések sajátosságai miatt célszerű lehetett tudósok életrajzait tartalmazó lexikont is használniuk. Mindezeknek a műveknek pedig Paluzíe-Borrell 1963-ban kiadott könyve előtt kellett megjelenniük. Természetesen még így számos kiadvány szóba jöhet, és a hivatkozások hiánya miatt teljesen bizonyosat nem állíthatunk, ám egy alapvető, általánosan ismert és elismert, tudóséletrajzokat már 1863 óta közzétevő lexikon-folyam mindenképpen szóba jöhet. Ez pedig a kezdet-ben a J. C. Poggendorff által írt, halála után pedig a nevével fémjelzett Biographisch-Literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften sorozat. Ennek első kettő, 1863-ban kiadott kötetét még maga Poggendorff állította össze, és sem Bolyai Farkas, sem Bolyai János nem került be a kézikönyvbe. A második kötetben azonban Poggendorff felsorolta azok neveit, akik a következő, kiegészítő kötetben helyet fognak kapni: és ebben a listában már megjelent „Bolyai, W.” – azaz Wolfgang (Farkas), de Bolyai János nem. Ez a harmadik kötet jóval később, 1898-ban jelent meg, J. C. Poggendorff’s Biographisch-Literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften címmel, B. W. Feddersen és A. J. von Oettingen összeállításában. E 3. kötetben valóban csak Farkas szerepel önálló szócikkel. János neve mellett ugyanis csak ennyi áll: „Bólyai, Joh., s. Farkas Bólyai Anm.”, és ennek megfelelően a Farkasról szóló szócikkben kapott egy megcsillagozott lábjegyzetet – azaz a két tudós között nem adódik valós választási lehetőség sem. „Bólyai de Bólya, Farkas (Wolfgang)”-ról viszont részletesen szól a lexikon, felsorolva alapvető életrajzi adatait és műveit, és végül a szócikk azzal a megjegyzéssel zár, hogy „berechnete auch mehrere Cometen.”

A Poggendorff’s mint ismert és elismert kézikönyv célszerűen használható lehetett a szerzők által, és a – másutt és más nyelven talán elő sem forduló, ritka életrajzi hibát tartalmazó – német szöveg jó egyezést mutat Paluzíe-Borrell és Cameron angol nyelvű szövegeivel; ezért állítható, hogy nagy valószínűséggel a Poggendorff’s harmadik kötetében foglaltak miatt vélték a szerzők úgy, hogy a kisbolygó elnevezése mögött Bolyai Farkas áll.

 

Irodalom

  1. C. Poggendorff (1863): Biographisch-Literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften. Enthaltend Nachweisungen über Lebensverhältnisse und Leistungen von Mathematikern, Astronomen, Physikern, Chemikern, Mineralogen, Geologen, u. s. w. aller Völker und Zeiten. Erster Band A-L. Zweiter Band (M-Z). Verlag von Johann Ambrosius Barth: Leizig
  1. W. Feddersen, A. J. von Oettingen (herausgegeben) (1898): J. C. Poggendorff’s Biographisch-Literarisches handwörterbuch zur geschichte der exacten Wissenschaften. Enthaltend Nachweisungen über Lebenverhältnisse und Leistungen von Mathematischern, Astronomen, Physikern, Chemikern, Mineralogen, Geologen, Geographen u. s. w. aller Völker und Zeiten. Dritter Band (1858 bis 1883). Verlag von Johann Ambrosius Barth: Leipzig

Bolyaiak a 156. oldalon.

Sächsischen Akademie der Wissenschaften zu Leipzig (herausgegeben) (1940; unveränderter nachdruch 1968): J. C. Pggendorff’s Biographisch-Literarisches Handwörterbuch für Mathematik, Astronomie, Physik mit Geophysik, Chemie, Kristallographie und verwandte Wissengebiete. Band VI 1923 bis 1931.

Akademie Verlag: Leipzig

Bolyai János a 272. oldalon.

 

  1. Összegzés

Ezek után összefoglalhatjuk az okokat, ami miatt feltételezhetjük, hogy Paluzíe-Borrell és Cameron azonos forrásra támaszkodtak, és ez a forrás, ha esetleg csak végső soron is (azaz talán csak olyan műből dolgoztak, amely a Poggendorff’s-ból merítette a Bolyaiakra vonatkozó adatait, azokat esetleg még tovább csonkítva), de a Poggendorff’s Biographisch-Literarisches Handwörterbuch 3. kötete (1898). Egyrészt, a Poggendorff’s üstököspályák számítására vonatkozó német szövege jó egyezést mutat Paluzíe-Borrell és Cameron angol nyelvű szövegeivel. Másrészt, a Poggendorff’s szócikke egy olyan ritkán – lehetséges, hogy csak egyedül ebben a műben – előforduló életrajzi elemet citál Bolyai Farkashoz, amelyet a szerzők idéznek. Harmadrészt, ez a mű a két Bolyai között nem hagy valós választási lehetőséget. A jelentősebb fiú, Bolyai János tulajdonképpen csak lábjegyzetben jelenik meg. Bolyai Farkas részletesen taglalt életművébe pedig a Poggendorff’s egy csillagászati vonatkozású életrajzi elemet is citál. A két szerző előtt így egyértelmű lehetett, hogy Kulin György csillagász Bolyaija a szintén csillagászati érdeklődésű: Farkas.

De mi volt a felfedező Kulin György valós szándéka? Az Astronomische Nachrichten nagyon szűkszavú, és Stracke 1940-es közleményében csupán annyit említ, hogy az 1441-es számú kisbolygó elnevezése „Bolyai”. A Beobachtungs-Zirkulare der Astronomischen Nachrichten egy évvel korábbi közleményében sem olvashatunk ennél többet. Az Astronomisches Rechen-Institut Planetenzirkulare No. 2011 valamelyest bőbeszédűbb, és az 1939. augusztus 16-ai keltezésű Planetenbenennungen cím alatt szó szerint idézi a felfedezőt: „Ich möchte folgenden Planeten Namen geben: 1441 1937 WA ’Bolyai’, 1442 1937 YF ’Corvina’, 1445 1938 AF ’Konkolya’. G. Kulin.”

Ezek a közlemények tehát nem igazítanak el minket, ám egyértelmű bizonyítékul szolgál a felfedező 1939-es cikke a magyar nyelvű Csillagászati Lapokban. Kulin a „Három új, magyarnevű kisbolygó” című közleményében így ír: „Az 1441 sorszámú és 1937 WA ideiglenes jelzéssel ellátott bolygó a nagy magyar matematikus Bolyai János nevének megörökítésére a Bolyai nevet kapta.” A Csillagászati Lapok cikkeit, német címmel, a berlini Coppernicus-Institut (Astronomisches Rechen-Institut) évkönyve, az Astronomischer Jahresbericht felsorolta a csillagászati irodalmat évről évre összefoglaló bibliográfiájában. Azaz, ha valaki kisbolygók elnevezéseinek eredete után kutatva használta volna az Astronomischer Jahresbericht adatait, a Bd. 41. 135. oldalán megtalálhatta volna az 5617. tételt, amelynek kétségkívül témába vágó a címe: „G. Kulin, Drei neue Kleine Planeten mit Ungarischen Namen. Csillagászati Lapok 2 118 (Ungarisch)”.

A felfedező szándéka tehát egyértelmű volt, és azt publikálta is a magyar csillagászati szaklapban. Magyar nyelve ellenére nincs elrejtve a nemzetközi történeti kutatások elől sem, hiszen az Astronomischer Jahresbericht bibliográfiájában pontos, egyértelmű adatokkal, címmel, könnyen fellelhetően szerepel.

Következtetésünk tehát az, hogy a Dictionary of minor planet names olyan forrásra támaszkodott, amely nem járt utána az (1441) Bolyai kisbolygó neve pontos eredetének, csupán a Bolyai személynevet azonosította be, hibásan, a két Bolyai közül Farkast választva. Ennek okaként azt feltételeztük, hogy a Poggendorff’s Biographisch-Literarisches Hand-wörterbuch zur Geschichte der exacten Wissen-schaften 3. kötetét használva csak Farkasról találtak szócikket, Jánosról csak lábjegyzetet, ráadásul Farkasnál csillagászati vonatkozás is említve volt. Ezzel szemben megmutattuk, hogy Kulin György, a felfedező nemzetközileg elismert csillagászati szaklapban publikálta az általa felfedezett három kisbolygó elnevezéseit, benne az 1937WA ideiglenes jelzésű, 1441-es sorszámmal lajstromba vett Bolyai kisbolygóét, mely nevét Bolyai Jánosról, a nagy magyar matematikusról kapta.

 

Köszönet a segítségért:

Turtóczki Tímea (Konkoly Obszervatórium)

Szabados László (Konkoly Obszervatórium)

ifj. Bartha Lajos

Sárneczky Krisztián (Konkoly Obszervatórium)

Keszthelyi Sándor (Pécsi Tudományegyetem)

Marc Hurn (University of Cambridge, Institute of Astronomy)

Clara Schmitt (University of Wisconsin, Physics Library)

Melissa Loggans (University of Virginia, Brown Science and Engineering Library)

Beth Blanton-Kent (University of Virginia, Brown Science and Engineering Library)

Herbert Hefele (Zentrum für Astronomie Heidelberg/Astronomisches Rechen-Institut)

Marcus Rößner (Universität Wien, Fachbereichs-bibiliothek Astronomie)