A 2017. aug. 31-i észlelésünk után több nap borult következett, majd a második szerző angliai útja akadályozta a megfigyelést. Szeptember 5-én azonban ismét sikerült a kisbolygót felkeresni, az IAU Minor Planet Center efemerida-szolgáltatásának koordinátái tökéletesek voltak. Az alábbi felvételek a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójának 250/1200-as Newton-távcsövével készültek, ami GoTo-s EQ-6 mechanikára van feltéve és Zalaegerszegen található. Kómakorrektor és átalakítatlan Canon 6D került alkalmazásra, az érzékenység ISO 800 volt, az expozíciós idő 15 sec és minden 65. másodpercben kezdődött egy új expozíció. A vezetőkamera a sietség miatt nem volt bekapcsolva, ezért lehet látni, hogy a látómező elmozdul az égen. A kisbolygó az animáció alján látható. Érdekesség, hogy az egyik észlelő (Cs. Sz.) a megfigyelés során az angliai Coventry-ben tartózkodott, és onnét vezérelte a távcsövet. A másik észlelő (Á. Zs.) nemcsak asszisztált az észleléshez, de a képfeldolgozást is ő végezte el Photoshoppal összeadogatva a képet. Így jött létre az alábbi, 29 egyedi képből álló animáció. A képek 2017. szept. 5-én 23:05 – 23:42 NYISZ között készültek. Az aug. 31-i 8,7 mg-ról kb. 10,1 mg-ra halványodott kisbolygó még mindig látványos, gyors látszó mozgása ezeken a képeken is jól nyomon követhető. Élesebb szeműek észrevehetik, hogy a kisbolygó látszó mozgása azért valamennyit már lelassult az aug. 31-i képekhez képest.

Az animáció 4 frame/sec sebességű.

Az animáción a csillagok ugrálását a mechanika (periodikus) hibája okozza, amire most nem korrigáltunk, mert a képeket minél hamarább meg akartuk osztani.

A megfigyelés jó átlátszóság, de közel telehold mellett történt (egy nappal voltunk telehold előtt).

 

 

A 2017. augusztus 31-i észlelésekből összeállított animáció után Ágoston Zsolt összeállította az összegképet is. Ezt az összegképet itt mutatjuk be:

VCSE - A Florence kisbolygó elmozdulása mintegy 50 perc alatt 2017. augusztus 31-én - Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd
VCSE – A Florence kisbolygó elmozdulása mintegy 50 perc alatt 2017. augusztus 31-én – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

A 250/1200-as Newton távcsővel, kómakorrektorral, Canon 6D-vel ISO800 ézékenységen készített 120 db 20 másodperces képet a Sequator nevű szoftverrel állította össze Ágoston Zsolt, miután Startoolssal feldolgozta és Photoshoppal eltüntette a hotpixeleket. A Sequator feltehetően nem olyan pontos, mint a DSS vagy a Nebulosity szoftverek, de csak vele tudta összeállítani a képet. Jobban kinagyítva a képet ugyan látható, hogy nem teljesen egyenes vonalba rendeződik a kisbolygó, de szerinte ez inkább a szoftver pontatlansága miatt van így. A Sequator inkább asztrotájképek összeállítására készült, nem mély-ég felvételek feldolgozásához.

A kép többi adatai és a képhez csatolt animáció itt érhető el.

Elég reménytelennek látszott a helyzet napközben 12-én a felhők miatt. Olvastam, déli irányban is megpillanthatunk meteort, de a fényképezés szempontjából az északkeleti irány a jó. Érdemes belefoglalni a Sarkcsillagot is fotózáskor a “beforgatásos technika” miatt. Konkrét fotózással nem készültem a kedvezőtlen körülmények miatt, de ebből a szempontból is szerettem volna végezni a megfigyelést. Ezért előzetesen tájékozódtam a Stellarium programban, hogy megjegyezzem a környező csillagképeket és egymáshoz való helyzetüket: Nagy Medve, Kis Medve, Perzeusz, Szekeres, Zsiráf. Ha jól értelmeztem a Perseida meteorraj radiánsa a Perzeusz és Zsiráf csillagkép között van. Kezdő megfigyelőként én csak a két legelsőként említettet csillagképet ismertem, azokat is csak a népies nevükön.

Este 22:00 NYISZ körül elmentem aludni (felhő mindenütt), gondoltam úgyis ki kell majd mennem a mosdóba 1-2-szer éjjel, majd akkor kint is körülnézek. Éjfél előtt még mindig felhő minden irányban. Majd (13-án) 03:45 NYISZ körül ismét kinéztem. Részben felszakadozott a felhő. Minden irányban láttam csillagokat és felhős részeket is. Megkerestem a megfelelő irányt úgy, hogy az utcai lámpák fényei ne zavarják a látásomat. A Sarkcsillagot a Kis Medvéből megtaláltam, valamint a csillagképből a két másik fényesebb csillagot még éppen láttam. Megtaláltam a fényes Capella csillagot is, valamint a hozzá tartozó Szekeres csillagképet. A Tejút sávjából semmit sem láttam. A Nagy Medve már egy ház takarásában lehetett. A Perzeusz és Zsiráf csillagképből nem sokat tudtam kivenni, részben felhő takarta. (Néhány csillagot láttam arrafelé, de nem álltak össze számomra a csillagképek.)

Mindegy, a Kis Medve részleteiből és a Szekeres csillagkép alapján tudtam, merre kell legyen a Perseida meteorraj radiánsa. Nagyjából öt perc múlva láttam egy meteorívet 1/3 vagy 1/4 másodpercig. Gondoltam, még egyet megvárok, majd bemegyek. Jött is, szintén nagyjából még öt perc múlva. Mindkettő fényesebb volt, mint a csillagok. (Konkrétabb fényességadatokat én még nem tudok megbecsülni.) A megfigyelés alapján tényleg olyanok voltak, mint az asztrotájképeken. Így végül 03:55 NYISZ-kor jöttem be. Reggelre megint teljes felhőzet volt. Délelőtt viszont már jórészt felszakadozott a felhőzet. (Megfigyelési hely: Pókaszepetk, Zala megye.)

A következőkben szeptemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap szeptember hónapban 06:30 (NYISZ) körül kel, 19:00 (NYISZ) körül nyugszik. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold szeptember 20-án, első negyed 28-án, telehold 6-án, utolsó negyed 13-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot nem éri el.

A Jupiter nyugati irányban napnyugta előtt még megfigyelhető, a Szaturnusz délkeleti irányban kora estig látható. A Merkúr és Vénusz napkeltekor keleti irányban, alacsonyan már megfigyelhető, az Uránusz és Neptunusz este tíz óra után észlelhető.

Látványosabb események UT időzóna szerint:

09.01. 19:16 A (3122) Florence földközeli kisbolygó kedvező láthatósága a Csikó és Delfin csillagképek határán.
09.04. 10:28 A Neptunusz földközelben.
09.05. 03:36 A Merkúr és a Mars 3,2°-os közelsége az Oroszlán csillagképben.
09.13. 03:25 A Merkúr, a Vénusz, a Regulus és a Mars együttállása az Oroszlán csillagképben, a Merkúr kedvező láthatósága.
09.22. 20:02 Őszi napéjegyenlőség.

Szeptember során hajnalban, a Bika csillagképben megfigyelhető lesz a C/2017 O1 (ASASSN1) üstökös. Jelenleg 8,7 magnitúdós fényességű, az elérhető becslések szerint október második felében éri el maximális fényességét: 8 magnitúdót, ekkor már a Zsiráf csillagképben lesz.

 

 

Napnyugtától még egy rövid ideig észlelhető lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M13, M92, M10, M12, M14).


Sötétedéstől kezdve megfigyelhető az M 57 és az M 27 planetáris köd, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.






 

Számos nyári mélyég-objektum figyelhető még meg szeptemberben, de már nagyon alacsonyan (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, M16 Sas-köd, a Nyilas csillagkép gömbhalmazai, M22 gömbhalmaz).




 

Este tíz-tizenegy óra körül körül alacsony szögben megfigyelhető a Cepheus csillagképen az Elefántormány-köd (IC1396), a Perzeusz csillagképben az Ikerhalmaz, a Szív-köd és a Lélek-köd, az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.


 

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán napnyugtától, mint pl. az NGC 457 Bagoly-halmaz, az M 103, az NGC 654, az NGC 663 nyílthalmazok.

 

Éjfél körül már megfigyelhetőek az M 74 és M 77 galaxisok is.



Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2017-et és Stellariumot használtam, szeptember 15-i dátummal.

 

Az arecibo-i rádiótávcsővel radarfelvételeket is készítettek a (3122) Florence kisbolygóról földközelsége idején, 2017. szeptember 1-én. A képekből készített animáció itt érhető el:

 

 

 

 

A radarképeken két hold is felismerhető, amelyek a 4-5 km átmérőjű Florence-kisbolygó körül keringenek.A kisbolygó felső részén egy világos folt látható: itt világítja meg a Nap a legjobban a kisbolygót (szubszoláris, vagyis Nap alatti pont).

Ezenfelül a holdak jelenléte a kisbolygó tömegének jobb megmérését is lehetővé teszi.

A radarképek alapján a belső hold keringésideje 8 óra körüli lehet, a külsőé 22-27 óra közötti. Átmérőjük 100 és 300 méter közé eshet. A Florence forgásideje 2,4 órának adódott a radarképek alapján. A radarészleléseket szeptember 8-ig folytatják, így a holdak pályáit pontosabban meg lehet majd határozni. (Forrás: CNEOS/NASA közlemény, 2017. szept. 1.)