VCSE - A 2018. aug. 12-én 23:22 NYISZ-kor (21:22 UT-kor) hullott Perseida-tűzgömb Kiss Péter felvételén - Kiss Péter
VCSE – A 2018. aug. 12-én 23:22 NYISZ-kor (21:22 UT-kor) hullott Perseida-tűzgömb Kiss Péter felvételén. A felvétel Zselickisfaludról, a VCSE 2018. évi táborából Nikon D3300 fényképezőgéppel, ISO 12800 érzékenység mellett, 10 sec expozíciós idővel, f/3,5 rekeszértéknél készült. A szerk. (Csizmadia Szilárd): kiegészítése: Figyeljük meg, hogy a tűzgömb kétszer is villant: maximális fényessége elérése után elhalványodott, majd a legvégén újra kifényesedett. Ezt hívják “pukkanó tűzgömbnek”, vagyis amikor a végén hirtelen kifényesedik, és utána vizuálisan már nem is látszik. A kép azt is mutatja, hogy egy kis darabka meteoroid még továbbrepült, és nagyon halványan világított meteorként nagyon rövid ideig. A kép kinagyításával látszik, hogy míg maximális fényessége relatíve hosszú ideig tartott a pálya mentén, a végén pukkanások sorozata következett be, ugyanis nagyon-nagyon rövid időtartamokra háromszor is felfényesedett a pálya legvége felé. Az ilyen többszörös felfényesedések és elhalványodások a tűzgömböt létrehozó meteoroid összetett szerkezetére utalnak, vagyis nem homogén volt, hanem anyagilag és sűrűségében eltérő anyagok keveréke. A nagyobb meteoroidora ez jellemző lehet.

 

VCSE - A tűzgömb pályájának legvégső szakasza Kiss Péter felvételéről kinagyítva.
VCSE – A tűzgömb pályájának legvégső szakasza Kiss Péter felvételéről kinagyítva. A szerk:: A kép szemcsés szerkezetét a nagy érzékenység okozta képzaj okozza. Jól látszik a pálya végső szakaszán történt háromszoros felfényesedés: rövid, hosszú, rövid kifényesedés. Utána jelentősen elhalványodott a tűzgömb, de a legvégén a nyűlszerű vastagabb fénygörbe egy utolsó, leheletnyi kifényesedést jelez. A vizuális észlelések 2018. aug. 12/13-án pontosan 00:00 NYISZ-től kezdődtek, vagyis e tűzgömb felvétele után. Ennek ellenére több tucatnyian látták a táborból vizuálisan.

2018. aug. 13-án és 15-én, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült az alábbi felvételem, mely tartalmazza az NGC 7331 galaxist, a “Deer Lick” csoportot, és a “Stephan’s Quintet” galaxiscsoportot. (A Deer Licket, azaz hivatalosan az NGC 7331 Galaxiscsoport angol becenevét magyarul finoman talán Szarvaspuszi-galaxiscsoportnak lehetne nevezni, a Stephan’s Quintet pedig E. Stephan francia csillagász nevére utalóan Stephan-ötösnek. A szerk.) 110x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből került összeállításra. A tábor során ez az objektumcsoport volt a fő célpontom, két éjszakát fényképeztem rá.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - NGC 7331 - Stephan's quintet - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 7331 – Stephan’s Quintet (Stephan-ötös) – Ágoston Zsolt

 

VCSE - NGC 7331 - Stephan's quintet - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 7331 középen, és a Stephan’s Quintet (Stephan-ötös) tőle balra lefelé a képen. – Ágoston Zsolt

Az NGC 7331 galaxis spirális szerkezete határozottan látható a felvételen, a kékes színű spirálkarokban sötét porködök figyelhetőek meg. 1784-ben fedezte fel William Herschel a tőlünk mintegy 40 millió fényévre elhelyezkedő, 120 000 fényév átmérőjű galaxist, melyet sokáig a Tejút ikertestvérének neveztek (amíg ki nem derült: a Tejút valójában “küllős” spirálgalaxis).

Az NGC 7331 közelében látható még négy galaxis: NGC 7335, NGC 7336, NGC 7337 és NGC 7340. Távolságuk a Földtől 300-370 millió fényév, így közelségük az NGC 7331-el csak látszólagos. Az öt galaxis együtt alkotja az NGC 7331 csoportot, vagy “Deer Lick” csoportot (magyarul talán Szarvaspuszi-halmaz lehetne szép szóval – a szerk.).

A másik nevezetesebb galaxiscsoport a “Stephan’s Quintet” csoport, ami a felfedezőjéről, Édouard Stephanról kapta nevét. Az első kompakt galaxiscsoport amit felfedeztek, öt tagból áll, melyek egymással gravitációs kapcsolatba léptek: az árapály erők megnyújtották a tagok spirálkarjait. A csoport tagjai 210-340 millió fényév távol vannak a Földtől.

Egy feltűnő galaxiscsoportosulás is megfigyelhető a jobb szélen, melyet nem tudtam beazonosítani. (A szerk. megjegyzése: nem is könnyű beazonosítani. Az USGC U820 galaxiscsoportról van szó. Mindössze 2002-ben fedezték fel, írták le ezt a galaxiscsoportot modern csoportosítási technikák alkalmazásával. A kinagyított képen az NGC 7342 és a tőle balra és lefelé látszú közeli galaxisok alkotják. Az azonosított halmaztagokat az alábbi képen megjelölték: 

VCSE - Az Aladin Sky Atlas segítségével, Csizmadia Szilárd által azonosított USGC U820 galaxishalmaz tagjai. Ezeket a galaxisokat Ágoston zsolt képén is meg lehet találni az NGC 7342-től elindulva. - Aladin, Cs. Sz.
VCSE – Az Aladin Sky Atlas segítségével, Csizmadia Szilárd által azonosított USGC U820 galaxishalmaz tagjai. Ezeket a galaxisokat Ágoston zsolt képén is meg lehet találni az NGC 7342-től elindulva. – Aladin, Cs. Sz.

Ágoston Zsolt képén látszik az NGC 7345 is, ami szintén ehhez a galaxiscsoporthoz tartozik. Cs. Sz.)

A következőkben októberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap októberben 7:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KözEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed október 2-án, újhold október 9-én, első negyed október 16-án, telehold október 24-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Vénusz és a Merkúr napkelte előtt megfigyelhető alacsonyan keleti irányban; a Jupiter napnyugta előtt, a Mars, és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, az Uránusz és a Neptunusz éjszaka 10 óra körül látható. A Mars továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes megfigyelni, amíg még földközelben van.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

10.11. 16:35 A Jupiter 5°-ra a 8%-os fázisú Holdtól.
10.14. 18:07 A Szaturnusz 5°-ra a 31%-os fázisú Holdtól.
10.18. 16:22 A Mars 2°-ra a 68%-os fázisú Holdtól.
10.21. Az Orionidák meteorraj maximuma.
10.24. Oppozícióban az Uránusz.
10.27. 0:48 A Vénusz alsó együttállásban a Nappal.
10.29. 16:04 A Merkúr és a Jupiter 3°-os közelsége a Mérleg (Libra) csillagképben.

2018. augusztus 16-án, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor záróéjszakán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet az NGC 891 galaxisról és az Abell 347 galaxishalmazról készítettem, 70x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből, a Zselici Csillagpark területéről.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - NGC 891 és Abell 347 - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 891 és Abell 347 – Ágoston Zsolt

 

VCSE - NGC 891 és Abell 347 - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 891 és Abell 347 – Ágoston Zsolt

 

Az NGC 891 galaxist az éléről láthatjuk, megfigyelhető a sötét porsáv a galaxis síkjában, és a galaktikus mag kidudorodása. William Herschel fedezte fel 1784. október 6-án, távolsága a Földtől 30 millió fényév. 100 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis.

Az Abell 347 galaxishalmaz tagjai: NGC 906, NGC 909, NGC 910, NGC 911, NGC 912, NGC 913, NGC 914, NGC 923. Nyolcszor messzebb vannak, mint az NGC 891, közel 240 millió fényévre, tagjai között vannak elliptikus, és spirális galaxisok is.

Számos távolabbi, halvány és apró galaxist is találtam az Aladin segítségével 15-18 magnitúdó fényességgel, de távolságukról nem találtam információt.

A hasonló felvételek számomra jól visszaadják a világegyetem méreteit, és az időbeli távolságokat: a kisebb NGC galaxisokból a fény akkor indult el, amikor a Földön még a Pangeán korai őshüllők éltek. A szerencsésebb fotonok az évmilliókon át tartó utazást pedig a fényképezőgépem érzékelőjén fejezték be 🙂

2018. augusztus 13-án hajnalban, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Perseida-maximum alatt készítettem a Messier 2 jelű, ugyan nem a legnagyobb, de az egyik legfényesebb gömbhalmazról, 37x150s és 31x60s light, 20 dark, 1 flat, 20 flatdark, ISO 800 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült. A felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - Messier 2 (M 2) - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 2 (M2) – Ágoston Zsolt

Az éjszaka során egy csoportos meteorszámlálásban vettem részt, és az éjszaka fő objektumaként fotózott M22 gömbhalmaz már egy fa mögé bújt, de az éjszakából hátralévő órákat nem akartam elvesztegetni, gyorsan beállítottam egy egyszerűbben fotózható (“könnyű célpont”) gömbhalmazt, és nyugodtan számolhattam a hullócsillagokat, amíg a fotós rendszer készít néhány képet.

Mivel a halmaz magja nagyon sűrű volt, készítettem néhány egy perces expozíciót is, a két expozíciós idejű felvételeket szerencsére az Astro Pixel Processor demó verziója sikeresen összerakta, elkerültem a gömbhalmaz felvételekre néha jellemző mag környéki beégést.

A halmaz magja nagyon fényes és sűrű, gyors átmenetet követően csatlakozik hozzá egy ritkásabb gyűrű, amit egy egészen ritka, apró csillagokból álló réteg övez. A halmaz határa világosan kirajzolódik, könnyen elkülöníthető a halmaz a háttértől.

A Vízöntő csillagképben található, Jean-Dominique Maraldi fedezte fel üstököskeresés közben 1746. szeptember 11-én, majd tőle függetlenül 1760-ban Charles Messier újra felfedezte, katalogizálta.

Átmérője 175 fényév. 150 000 csillagból áll, 55 000 fényévre található a Földtől. Kifejezetten sok csillagból álló kompakt gömbhalmaz. 13 milliárd éves, 21 ismert változócsillagot tartalmaz.