A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap májusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:15 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold május 5-én, első negyed május 12-én, telihold május 18-án, utolsó negyed május 26-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Az M100 galaxisban szupernóva-robbanás észlelhető. Információk pl. ezen a linken. Jelölése: SN 2019ehk.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):
05.06. 14:00 A májusi Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=40).
05.06. 18:59 A 4%-os fázisú Hold súrolva fedi a 4 magnitúdós 68 Taurit, a Hyadokon történő áthaladás során.
05.07. 18:41 A Mars 5°-ra a 9%-os Holdtól.
05.10. 21:49 A Ganymedes fogyatkozásának kezdete (vége: 00:07 UT).
05.13. 21:53 A 71%-os fázisú Hold földközelben.
05.16. 22:47 A Mars eléri legnagyobb deklinációját: +24°.
05.21. 02:21 A Jupiter 5°-ra a 95%-os Holdtól.
05.21. 12:13 A Merkúr felső együttállásban a Nappal.
05.23. 02:18 A Szaturnusz 2,4°-ra a 82%-os fázisú Holdtól.

A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. A hónap nagy részében kedvezőtlen a megfigyelhetősége, a hónap végére viszont megjelenik a nyugati ég alján.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti látóhatáron, de megfigyelhetősége kedvezőtlen.

A Mars előretartó mozgást végez, az esti órákban látható a nyugati égen, késő éjszaka nyugszik.

A Jupiter késő este kel, az éjszaka nagyobb részében a déli égen megfigyelhető.

A Szaturnusz éjfél körül kel, a déli égen alacsonyan megfigyelhető.

Az Uránusz a Kos csillagképben jár, a hónap végétől újra kereshető hajnaltól déli irányban.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, hajnalban kel. A hajnali szürkületben már kereshető a délkeleti látóhatár közelében.

Olvasd tovább

A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap áprilisban 05:40 (NYISZ) körül kel, 19:50 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold április 5-én, első negyed április 12-én, telihold április 19-én, utolsó negyed április 27-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

04.01. 00:13: A Hold földtávolban 405 575,1 km-re, látszó átmérője 29,5′
04.06. 17:39 33 órás holdsarló 7° magasan
04.09. 20: A Hold az Aldebaran közelében
04.10. A Merkúr naptávolban
04.10: A Jupiter hátráló mozgásba kezd
04.11. A Merkúr legnagyobb nyugati kitérésben, 28°-ra a Naptól
04.14. 19:37 A Hold mögé belép a 8 Leonis (6 magnitúdó, 72%-os holdfázis)
04.16. 22:06: A Hold földközelben 364 207,1 km-re, látszó átmérője 32,8′
04.18: A Vénusz naptávolban
04.19. A Nap a Halakból átlép a Kos csillagképbe
04. 21. Húsvétvasárnap
04.22. Az Uránusz együttállásban a Nappal
04.23. 00:00 A Lyridák meteorraj maximuma (ZHR=18)
04.23. 03:06 A Jupiter 5°-ra a 84%-os Holdtól
04.25. 03:02 A Szaturnusz 6°-ra a 67%-os Holdtól
04.27. 23:13 Az Io fogyatkozásának kezdete
04.28. 02:24 Az Europa fogyatkozásának kezdete
04.28. 18:17: A Hold földtávolban 404 580,0 km-re, látszó átmérője 29,5′
04.30. A Szaturnusz hátráló mozgásba kezd

Az (1) Ceres törpebolygó áprilisban 8,1 mag-ról 7,6 mag-ra fényesedik fel. A hó elején éjfélkor kel és hajnalban nyugszik, a hó végén már este 10 körül felkel és hajnali fél három felé delel. Júniusban lesz szembenállásban a Nappal, akkorra eléri a 7,0 mg-s fényességet is.

A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. Április 11-én legnagyobb nyugati elongációban, de csak 45 perccel kel a Nap előtt, így gyakorlatilag megfigyelhetetlen a hó folyamán.

A Vénusz a hó közepén Zalaegerszegről nézve 5:11-kor kel és 16:45-kor nyugszik, ezért megfigyelhetetlen. Egyre korábban kel. A hó végén  már 4:51-kor kel, és a hajnali égbolton, keleten, alacsonyan elkezd feltűnni a látóhatár felett.

A Mars Zalaegerszegről nézve 8 órakor kel, a hó közepén 23:43-kor nyugszik. Így az esti nyugati égbolton, 1,6 mg-s vörös objektumként még megfigyelhető a Bikában. 16-án 7 fokra az Aldebarantól. Szép asztrotájképek készíthetők a Marssal, a Hyadokkal és a Plejádokkal.

A Jupiter -2,5 mg-s, a Hold és a Vénusz után az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb égitestje. Éjfél után kel a hó közepén (00:38-kor) Zalaegerszegről nézve, az éjszaka második felében jól látszik a Kígyótartóban.

A Szaturnusz 0,4 mg-s, hajnali 2:20 körül kel Zalaegerszegről nézve, és a Nyilas keleti oldalán látszik.

Az Uránusz a Kosban jár, túl közel a Naphoz, nem megfigyelhető.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, hajnali 5 körül kel, nem megfigyelhető.

 

Olvasd tovább

A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap márciusban  06:00 (KözEI) körül kel, 17:50 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold március 6-án, első negyed március 14-én, telihold március 21-én, utolsó negyed március 28-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Jupiter, a Szaturnusz és a Vénusz napkeltekor keleten, a Mars, az Uránusz kora estétől délnyugati irányban figyelhető meg. A hónap elején a Merkúr koraeste nyugaton látható.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = KözEI – 1 óra):
03.03. 04:49  A Vénusz 4°-kal a 10%-os fázisú Holdtól.
03.07. 01:00 A Neptunusz együttállásban a Nappal.
03.13. 17:29 A Hold mögé belép a 97 Tauri. Kilépés: 18:37 UT-kor.
03.15. 03:57 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
03.20. 00:52 Az Io fogyatkozásának kezdete, 02:32 az Europa fogyatkozásának vége.
03.20. 21:58 Tavaszi napéjegyenlőség.
03.27. 02:43 Az Europa fogyatkozásának kezdete, 02:45 az Io fogyatkozásának kezdete.

A Hold földtávolban: március 4. 12:27  KözEI, 406 387 km-re a Földtől, látszó átmérője 29,4′.
A Hold földközelben: március 19. 20:45 KözEI, 359 378 km-re a Földtől, látszó átmérője 33,3′.

Olvasd tovább

2019. február 4-én és 6-án 20:30 és 23:59 KöZEI között, Zalaegerszeg kertvárosi részén készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 2244 nyílthalmazról és az azt körülvevő Rozetta-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült,  100x90s szűrő nélküli és 32X240s UHC szűrővel exponált objektum (light), 40 sötét (dark), 40 mezősimító (flat), 40 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel feldolgozásakor a szűrő nélküli felvételsor színeit az UHC szűrős képsorozat fényintenzitásával kombináltam, Schmall Rafael ötlete alapján.

VCSE - NGC 2244 és Rozetta-köd - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2244 és Rozetta-köd – Ágoston Zsolt

Az NGC 2244 nyílthalmaz 6-8 fényesebb, téglalap alakba rendeződő és néhány kisebb csillagból áll, melyet a Rozetta-köd középen lyukas, szabálytalan “fánk” alakban vesz körül.  A nagy kiterjedésű emissziós ködöt  fodrozódások, továbbá a látható fényt kitakaró porködök teszik látványosabbá. A ködösség több NGC számot kapott: NGC 2237, 2238, 2239 és NGC 2246. A különböző számok a köd különböző részeit jelölik, a régi vizuális észlelések során ugyanis csak a köd fényesebb részeit látták meg, az őket összekötő halványabb részeket nem: így különállóknak gondolták. A főleg hidrogénből és oxigénből álló emissziós köd anyagából keletkezett az NGC 2244 halmaz számos más csillaggal együtt, ezek sugárzása ionizálja a ködösséget.

5000 fényévre található a Földtől, átmérője 130 fényév. Tízezer naptömegű, A nyilthalmazt John Flamsteed fedezte fel 1690-ben. William Herschel is megfigyelte a halmazt 1784-ben. Az NGC 2237-2238-2244 néven ismert ködrészeket John Herschel fedezte fel először. A 2237 a köd északnyugati része, a 2238 a déli, a 2246 pedig az északkeleti. Az NGC 2239 pedig azonos az NGC 2244-gyel, de J. Herschel pozíciómeghatározási hibát követett el, így sokáig az NGC 2239-et egy nemlétező halmazra használták megnevezésként. 1864-ben Albert Marth német csillagász részletesebben is megfigyelte a komplexumot. 1871-ben Lewis A. Swift észlelte a ködösség nagyobb, nyugati részét. Szokás őt megadni sok helyen – pl. a wikipédián is – felfedezőként. Ez, mint látjuk, kissé sommás összefoglalása egy bonyolult történetnek. Hogy fokozzuk: Swift munkáját nem ismerte E. E. Barnard, és 1884-ben ő is tanulmányozta a köd nyugati oldalát. Csak az 1890-es években realizálták, hogy itt egyetlen összefüggő ködról van szó. (A dőlt betűvel szedett részeket a szerkesztő, Csizmadia Szilárd adta hozzá.)

A köd  jelenleg is csillagkeletkezési régió, valószínűleg az évmilliók alatt az anyagából születő új csillagok az NGC 2244 nyílthalmazt fogják tovább bővíteni. Keskeny sávú felvételeken jól látható, hogy a halmaz korábban keletkezett, nagytömegű csillagai keltette szupernóva-robbanások által szétszórt oxigén nagy mennyiségben van jelen, így a távoli jövőben esetleg kialakuló élethez adottak a legszükségesebb alkotóelemek.

E sorokat 2017. november végén írtam eredetileg – ekkortájt már nem éri meglepetés az embert, hogy fagyosak az éjszakák. Mégis, gyakran elkövetett hiba, hogy alábecsüljük a hideget és nem öltözünk fel megfelelően. Hamar elmegy a kedv a megfigyeléstől, ha nincs meg a komfortérzet, ezért kell biztosra menni.

Készülök a télre. Az új zoknim és hótaposóm már bizonyított egy korábbi mínuszos éjszakán, most az új télikabát került górcső alá. Már a pénteki előrejelzés biztató volt: vasárnap késő estére tisztulást írt. Ennek reményében szabadságot vettem ki hétfőre, hogy az éjfél körüli holdnyugtát követően kitelepülhessek szokásos megfigyelőhelyemre. A délutáni alvásnak köszönhetően könnyű volt az ébredés fél 12 körül. Az ég valóban kitisztult!

VCSE - Időjárás - sat24.com
VCSE – A felhőzet megnyílása a nyugati országrészben 2017. november 27-én hajnalban – Forrás: sat24.com

Betettem az autóba a 100/500-ast is, mert volt egy-két célpont, amit mindenképp szerettem volna azzal is megnézni. Az előre elkészített lista szerint az Orion, a Nagy-Kutya, a Hajófara és az Egyszarvú csillagképek területén volt a legtöbb megfigyelnivaló. Kiérve a helyszínre örömmel láttam, hogy átlagon felüli az átlátszóság és a csillagok vibrálása is mérsékelt volt. Megkezdtem a 300-as Dobson felállítását. Először az ekvatoriális platformot igazítottam be a Sarkcsillag irányába. Ezután jött a zsámoly, majd a tubus, amire felaggattam a szokásos extrákat: szabályozható ledes világítás, ventilátoros tükörhűtés, valamint okulár-, keresőtávcső- és segédtükör-fűtés. (Utóbbiak nélkül rövid lenne az észlelés ilyen körülmények között. A párásodás télen is probléma, sőt, ilyenkor a lehelet könnyen rá is fagyhat az optikákra.) A zöld lézer célzó ezúttal a 100/500-asra került. Még egy gyors jusztírozás és kezdődhetett a megfigyelés.

Az átlátszóság tesztelésére az Orion keleti övcsillaga (Alnitak) feletti NGC 2024 ködöt állítottam be először a 30 centissel. A közeli fényes csillag és a viszonylag alacsony felületi fényesség miatt ez egy jó alany az égbolt minőségének megállapítására. Ezúttal fantasztikusan látszódtak benne a sötét hasadások. Kicsit délebbre vettem az irányt, és a Lófej-ködöt (B 33) hoztam a látómezőbe. Próbáltam a lófej alakot meglátni, de sajnos most is csak egy kerek „beharapás” látszódott az IC 434 ködfüggönyébe.

VCSE - Alnitak
VCSE – Az Alnitak környéki ködök. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 3,45°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

Folytatva az utat délre az Orion köd alatti Kulcslyuk-köd (NGC 1999) következett. Próbáltam erősen felnagyítani, hogy a kulcslyuk forma jobban kivehető legyen, de az 500x-os nagyítás soknak bizonyult ennél a nyugodtságnál, és egy megnyúlt sötét foltnál jobbat nem tudtam kihozni a témából. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve rámozdítottam az M 42-re a csövet ugyanezzel a nagyítással, konkrétan a Trapéziumra. Érdemes kipróbálni! Főleg, amikor OIII szűrőre váltottam, nagyszerű, hálós szerkezet terpeszkedett keresztül a látómezőn, és egyáltalán nem volt halvány. Na de ennyi elég volt bemelegítésnek.

Az első objektum a listámon az Sh2-308 szupernóva-maradvány volt. (A Sharpless-katalógusról bővebben itt lehet olvasni.) Könnyű rátalálni, a Nagy Kutya közepe táján van. OIII szűrővel szépen látszódott, ahogy egy kb. negyed körív észak felé fokozatosan halványul. Sokkal könnyebb látvány, mint az Ikrekben levő IC 443 csillagmaradvány. Kipróbáltam a 100/500-assal is. Ugyanúgy követhető volt az ív OIII-mal, csak halványabb volt. Ha már a lencsés került a kezembe, megnéztem az IC 2177 ködkomplexumot. A 24 mm-es okulárba belefért a komplett ködösség, a csomókkal, és a környező nyílthalmazokkal együtt. Bár nem volt olyan részletes a látvány, mint a 300-assal, mégis jobban tetszett így, hogy az egész belefért egyszerre a látómezőbe.

VCSE - Sh2-308 - Aladin
VCSE – Az Sh2-308 szupernóva-maradvány a Nagy-Kutyában. Figyeljük meg, hogy még negatívba átfordítva is a nagytávcsöves képet, milyen halovány a ködösség. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 2°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

 

VCSE
VCSE – A Sirály-köd és környéke. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 4,5°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

Nagy távcsővel vizsgálva kitűnik, hogy egy 3°-os égterületen egész sok mélyég-objektum zsúfolódik össze. Csillaghalmazok és ködösségek birodalma ez. A külföldi írásokban Sirály-ködként elhíresült gázköd hazánkban nem népszerű, pedig -10 fok körüli deklinációja még egészen barátságosnak mondható. Valójában több különálló ködöt különböztethetünk meg. Némelyik reflexiós tulajdonságokkal bír, másoknak erős H-emissziója van, vagy éppen az OIII vonalak hullámhosszán sugároznak erősebben. Maga a „sirály” az IC 2177. Nagy kiterjedése és alacsony felületi fényessége nem teszi könnyű célponttá, könnyen el lehet siklani felette. Ennek déli végén van a Ced 90, ami viszont már kis távcsövekkel is jól kivehető egy csillag körüli ködpamacs formájában. A sirály úgymond feje az Sh2-292, ami jól reagál a H-béta szűrőre. Egy sötét porsáv szeli át, ami látszik is a 300-as Newtonnal. Az NGC 2327 egy reflexiós köd. Jelentősebb nyílthalmazok az NGC 2343, az NGC 2335, a Cr 465 és Cr 466. A terület hatékony vizsgálatához nem árt a nagy látómező, a mélyég-szűrők használata pedig elengedhetetlen.

Maradva a 10 centisnél, átfordítottam a Perzeusz irányába a csövet és megpróbáltam meglátni az Sh2-216 óriás planetáris ködöt. A fotók alapján nem számítottam rá, hogy ilyen „könnyen” megpillantható lesz – persze csak szűrővel. Lelkesen ráállítottam a 300-ast is, de azzal csak bizonytalanul látszódott enyhe fénylésként, holott a 100/500-asban 21x-es nagyítással szépen jött egy hosszúkás folt. Ezúttal győzött a nagy látómező.

VCSE
VCSE – Az Sh2-216 extrém nagy méretű planetáris köd. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 4,5°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

A nagy látótér erejében bízva, a Barnard-ív (Sh2-276) következett. Láttam már korábban is mindkét távcsövemmel, de ilyen szépen még nem bontakozott ki, mint most a 100/500-as 3,3°-os látómezejében, H-béta szűrővel. Jól lehetett követni az Orion-ködnél délebbi deklinációig is. Legfényesebb része mellett szépen kiegészítette a látványt az NGC 2112 nyílthalmaz, ami egy felbontatlan, kerek foltként tűnt elő.

Innen északkeletre indultam és pillanatokon belül a Rozetta-köd (NGC 2237) lebegett a látómezőben. Gyakran fotózott objektum, az unikornis sztárja, vizuálisan mégis ritkábban észlelik. Kár, mert megfelelő körülmények között lenyűgöző tud lenni. Ez alkalommal is OIII szűrővel fényképszerű volt még a kis lencsésben is. Itt is igaz volt, hogy a nagy látómező adott valami pluszt. A 300-assal bár sokkal több a részlet, de teljesen kitölti a köd az 1,1°-os látómezőt, így nem mutatkozik meg pompás alakja.

Tovább folytatva a kalandozást a Dobsonnal, néhány kevésbé izgalmas diffúz köd (Sh2-307) planetáris köd (IC 418, IC 2149, NGC 2452) és nyílthalmaz (NGC 2453) után megkerestem az Sh2-311 diffúz ködöt, a Hajófarában. Egy új kedvenc lett azonnal. Legmarkánsabb része egy fényes, kerek folt, benne sötét mintázattal. Ettől északkelet felé egy szép nyílthalmaz (NGC 2467) van, valamint további halványabb ködcsomók. Kicsit emeltem is a nagyításon (107x), hogy jobban jöjjenek az apróbb részletek. Miközben gyönyörködtem a látványban, egy hullócsillag szelte át a látómezőt és hagyott is egy kb. 5 másodperces nyomot. Egyébként meglepően sok hullócsillag tűnt fel az égen a hajnal folyamán. Jellemzően nagyon gyors mozgásúak voltak, közepesen fényesek és valahonnan a téli hatszög területéről jöttek.

VCSE - NGC 2467 - Aladin
VCSE – Az NGC 2467 emissziós köd és nyílthalmaz. Észak felfelé, kelet balra, a kép vízszintesen 1,3°-ot fog át. – Kép forrása: http://aladin.u-strasbg.fr/aladin.gml

Ez lett a vége a megfigyelésnek, mert a következő jelölt megkeresését már elkezdték zavarni a beúszó felhők. Úgy döntöttem, pakolok. Elégedett voltam a körülményekkel és az új kabáttal is. Jól tartotta a meleget. Még az éppen nem használt okulárokat is be tudtam tenni nagyméretű hálós belső zsebeibe, hogy kevésbé párásodjanak, ha hirtelen más nagyításra térnék át. Az okulárfűtésnek kell pár perc, míg átmelegíti az okulárt, így ezt az időt tudtam gyakorlatilag 0-ra csökkenteni. A pakolás befejeztével hajnali négy óra körül be is felhősödött.

A sorozat első része.

A sorozat második része.