Kategória-archívum: Cikkek – ismeretterjesztő

A 15P/Finlay-üstökös meteorjai – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A legtöbb meteorraj üstökösökből származik. Némelyik kisbolygók ütközéseiből, mások a Marsba, a Holdba, vagy más nagyobb planetáris testbe történt becsapódások nyomán kiszórt anyagból keletkeztek. Némelyik meteorraj intersztelláris eredetű is lehet: más csillag körül kialakult meteorraj elhagyhatja azt a csillagrendszert, és idővel akár a Naprendszer is befoghatja (fordítva is megtörténhet). A meteorrajok meteoroidokból állnak, amelyek elsődlegesen a csillaguk körül keringenek (a naprendszerbeliek esetében a Nap körül). Számos más hatás is alakítja azonban a meteoroidok pályáját, amelyet a szerző a Meteor Csillagászati Évkönyv 2004-es kötetében összegzett:

“1. gravitációs kölcsönhatások a Nappal,

2. gravitációs kölcsönhatások a nagybolygókkal,

3. a napfény sugárnyomása,

4. a Poynting-Robertson- és a Jarkovszkij-Radzijevszkij-hatás,

5. kölcsönhatás az elektromosan töltött napszéllel,

6. fékeződés a bolygóközi poron,

7. fékeződés a semleges interplanetáris gázon,

8. kölcsönhatás az interplanetáris mágneses térrel.”

A közelünkben elhaladó meteoroidok esetében még a Hold hatását is célszerű figyelembe venni. Az egyes effektusok részletezése a fenti cikkben megtalálható, itt nem térünk ki rá. A lényeg az, hogy a meteorrajok mozgását nem könnyű előrejelezni, számos hatás a homályban van, és ezért csak tippelgetni lehet néha, hogy mennyire alakítják az egyes meteoroidok mozgását. Különösen nehézkes a helyzet akkor, ha egy alig ismert üstökösről kiáramlott anyag mozgását szeretnénk előrejelezni, és megmondani, mikor találkozik a Földdel. Éppen ezért jelent nagy sikert, amikor egy-egy meteorraj-kitörést sikerül előrejelezni, és az észlelések igazolják is az előrejelzést. Az első sikeres előrejelzések az 1990-es években jelentek meg. A sikertelenekkel és a sikeresekkel is sikerült újat tanulni és az előrejelzéseket biztosabbá tenni – de még ma sem válik be minden meteorraj-kitörés előrejelzése, vagy éppen egy-egy új meteorraj jelentkezésének megjóslása. Most azonban sikerült ismét egy meteorraj jelentkezését előrejelezni!

Az IAU Elektronikus Távirata (IAU Electronic Telegram) 5046-os számában ismertette ezt a legutóbbi esetet Peter Jenniskens holland-amerikai csillagász, a meteorok nagy kutatója. A közlemény további szerzői T. Cooper Dél-Afrikából és D. Lauretta Arizonából. A CAMS meteorészlelő videokamera-hálózattal Új-Zélandról és Chiléből észlelték az Arida meteorrajt, aminek radiánsa a déli Ara (Oltár) csillagképben van. Az Arida meteorraj egyértelműen a 15P/Finlay-üstökösből származik – ettől az üstököstől most először észleltek meteorokat. A meteorokat 2021. szept. 29-e és 30-a éjszakáján rögzítették. Az észlelt meteor radiánspontjai ezen a linken kereshetők vissza, először a dátumot kell kiválasztani a megtekintéshez.

Az új-zélandiak kilenc darab, 2021. szept. 28. 08:40-17:18 UT között feltűnt Arida-meteor radiánspontját és pályáját határozták meg háromszögeléssel, míg a chileiek négyet szept. 28/29. 23:49-03:45 UT között. Sajnos, más CAMS-állomások a déli féltekén rossz időjárás miatt nem észleltek. Az Arida-meteorok jelentkezése még mindig tart (2021. október 1-én írva ezeket). A radiánspont pozíciója 2000.0-s ekvinokciumra: RA = 262,7 fok és Dec = -57,8 fok. A rajtagok közepes pályaelemei a következők (ugyancsak 2000.0 ekvinokciumra):

Geocentrikus sebesség: 10,8 km/s

Fél nagytengely: a = 3,53 CSE

Napközelpont: q = 0,0010 ± 0,0004 CSE

Excentricitás: e = 0,717 ± 0,042

Inklináció: 9,10 ± 0,54 fok

Perihélium hosszúsága: ω = 356,1 ± 1,01 fok

Felszálló csomó hossza: 5,28 ± 0,29 fok

Az érdekesség továbbá az, hogy J. Vaubaillon francia csillagász egy évvel az Aridák jelentkezése előtt a WGN (Journal of International Meteor Organization) 2020. évi egyik számában (48-ik kötet, 29-ik oldal) megjósolta a meteorok jelentkezését, az ő előrejelzett radiánspozíciója RA = 260,8 ± 0,9 fok, Dec = -57,4 ± 0,5 fok volt, vagyis nagyon pontosan egyezik a megfigyelttel! A sebességre nézve 10,807 km/s-ot, a maximum időpontjára 2021. szept. 29-én 8:35 UT-t mondott, amik szintén jól egyeznek a megfigyelésekkel. Ez a mostani találkozás az Arida-meteorokkal a 15P/Finlay-üstökös 1995-ös napközelsége során kiáramlott anyagból származik. Ugyancsak megjósolta tőlük függetlenül a kitörést Ye és munkatársai (ApJ. 814, 79, 2015). Az üstökös 2008-as napközelségéből származó meteorok az előrejelzések szerint várhatóan 2021. október 7-én 00:35 UT körül érik el a Földet. A 2014-es napközelségéből származó anyag 2021. október 7-én 03:55 UT-kor érkezik a légkörünkbe.

További érdekesség, hogy a Southern-Argentina Agile Meteor Radar Orbital System (dél-argentínai meteorradar) rendszerrel is észlelték ugyanezt az Arida-jelentkezést. Az általuk mért radiánspont és pályaelemek tökéletes egyezésben vannak a fentiekben meghatározottakkal.

Az észlelések a CAMS-sal később is folytatódtak. Részlegesen derült égen 19 további Arida-meteor volt észlelve Chiléből, hat Namibiából, ugyancsak hat Texas-ból, és végül kettő Ausztráliából a 2021. október 6-a 11:04 – október 7-e 04:10 UT közötti intervallumban. A populációs index 4,2 volt, ami extrém halvány meteorokat jelent!

Nemcsak a CAMS észlelte ezeket az Aridákat. Ismét megfigyelések érkeztek a dél-argentínai SAAMER-OS-tól is, akik ugyanezidőtájt hét óra alatt észlelták a raj jelentkezését.

(IAUC 5046, 2021. okt. 1., CBET 5055, 2021. okt. 9.)

 

A leggyorsabban keringő kisbolygó – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A kisbolygók döntő többsége a Mars és a Jupiter között húzódó fő kisbolygóövezetben, vagy a Neptunusz pályáján túl, az Edgeworth-Kuiper övezetben kering. Csak nagyon kevés olyan van, amelynek a pályája ezeken a kisbolygóövezeteken kívülre esik részben vagy egészben.

Egy művész fantáziarajza a Napról (jobbra), a 2021 PH27-ről (középen), és a Merkúrról (jobbra). Forrás: www.space.com
Egy művész fantáziarajza a Napról (balra), a 2021 PH27-ről (középen), és a Merkúrról (jobbra). Forrás: www.space.com

Nemrégiben felfedeztek egy olyan kisbolygót, ami mindössze 113 nap alatt kerüli meg a Napot. Ideiglenes jelölése: 2021 PH27. Ezzel ez az újonnan megismert objektum lett a legrövidebb keringésidejű kisbolygó. Megjegyzendő, hogy a Merkúr, a legbelső nagybolygó a Napot 88 nap alatt járja körbe, a Vénusz, a második leggyorsabb keringésidejű nagybolygó pedig 225 nap alatt.

Olvasd tovább →

A Jupiter 80-ik holdja: az első amatőrcsillagász holdfelfedezés egy nagybolygó körül – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A Naprendszer nyolc nagybolygója és összes törpebolygója körüli holdakat eddig hivatásos csillagászok fedezték fel. (A kisbolygók körüli holdak felfedezésébe észlelésekkel néha amatőrcsillagászok is besegítettek.) 2021-ben történt meg először, hogy nagybolygó körüli holdat amatőrcsillagász fedezett fel. Ez a felfedezés egyben a Jupiter 80-ik holdját is jelenti.

A holdról a Sky and Telescope már hírt adott. Végleges elnevezésére éveket kell majd várni.
A szóban forgó amatőrcsillagász az amerikai Kai Ly, aki tavaly négy elveszett jupiterholdat segített újra megtalálni. (Az elveszett hold a csillagászatban olyan mellékbolygó, amelyet keveset észleltek, ezért pályája rosszul ismert, és később nem találták a rosszul ismert pályája miatt az előre jelzett pozíciójában.)
A nyolcvanadik jupiterhold felfedezése 2021. június 30-án jelent meg egy kisbolygós levelezőlistán, és a felfedezésről szóló közleményt a Minor Planet Electronic Circularnak benyújtották közzététel céljából.

Ly a kanadai-francia-hawaii (CFHT) 3,6 méteres távcső 2003-ban készült képeit kezdte el elemezni májusban. A képeket David Jewitt és a legsikeresebb hivatásos holdvadász, Scott Sheppard készítették. A két csillagász csoportja 23 holdat fedezett fel a Naprendszer nagybolygói körül. A képeik online adatbázisokban nyilvánosan bárki számára elérhetők. Később Sheppard ezeken a képeken fedezte fel a Valetudo, az Ersa és a Pandia jupiterholdakat.

 

Jupiter moon orbits
A Jupiternek az IAU nyilvántartása szerint eddig 79 holdja volt. A képen nem látható a most felfedezett nyolcvanadik pályája. A legtöbb hold pályája retrográd, ezek kékkel és bíborral vannak jelölve. A retrográd holdak pályája vörös színű a képen.
Carnegie Inst. for Science / Roberto Molar Candanosa

A 2003-as képek korábbi elemzése már gyanítani engedte, hogy számos, eddig felfedezetlen hold lehet még a képeken. Ly azoknak a képeknek az átvizsgálásával kezdte, amelyek a Jupiter oppozíciója környékén készültek, a holdak ugyanis ilyenkor a legfényesebbek, ezért a legkönnyebben felfedezhetők. 36-ból 19 képet vizsgált meg alaposan, és három holdjelöltet talált, amik 13 és 21 ívmásodperc/óra látszó sebességgel mozogtak a képeken a 2003. febr. 24-i éjszakán.

Ezek közül kettőt a későbbi éjszakákon készült felvételeken nem talált már meg. A harmadikat azonban a febr. 25-től 27-ig készült képeken igen! Sikerült a Subaru 8 méteres távcsövével készült még korábbi, febr. 5-i és 6-i képeken is megtalálnia, így egy 22 napos pályaívet határozhatott meg. A pálya máris mutatta, hogy a csillagokhoz és a Jupiterhez képest is mozgó égitest gravitációsan a Jupiterhez van kötve, vagyis egy új jupiterholdról van szó.

A 22 napos pályaív már lehetővé tette, hogy előre jelezze a következő időszakra az égitest helyzetét. Ennek nyomán célzottabban kereshette az új hold nyomát további CFHT-képeken. Meg is találta a március 12-e és április 30-a között készített további felvételeken. Ez még pontosabb pályameghatározást tett lehetővé. A még hosszabb pályaív még nagyobb időtartományra tette lehetővé az új jupiterhold pozíciójának előrejelzését. Egészen 2018-ig terjedően megtalálta az előre jelzett pozíció közelében a hold képét a Subaru, a CFHT, és a Cerro Tololo Inter-American Obszervatórium nyilvános képadatbázisaiban. A halvány hold képe 23,2 és 23,5 magnitúdó között váltakozik: még fényesebb állapotában is majdnem 5 milliószor halványabb, mint a szabad szemmel megpillantható leghalványabb csillag.

Összesen 76 pozíciómérés készülhetett róla, amik 15,26 évet (5574 napot) ölelnek fel. Az ideiglenesen S/2003 J24 jelöléssel bíró hold a Jupitert 1,9 év alatt kerüli meg (a Jupiter keringésideje kb. 11,8 év, vagyis egy jupiterév alatt átlagosan 6,2-szer kerüli meg a gázóriás bolygót. A mi Holdunk 12-13-szor járja körbe a Földet egy év alatt.)

 

Jupiter, Ganymede, Europa and double shadows, March 25, 2019
A Ganymedes és az Európa, kettő a Jupiternek 1610-ben felfedezett négy holdjából. Damian Peach képe. 

A hold talán az ún. Carme-féle jupiterholdcsoporthoz tartozik. Egyes tanulmányok szerint a Jupiternek akár 600 darab 800 méteresnél is nagyobb holdja vagy kísérője lehet.

Az, hogy egy amatőrcsillagász fedezett fel első ízben egy jupiterholdat, minden amatőrcsillagászt, sőt hivatásos csillagászt és csillagászatbarátot is büszkévé tesz. A hivatásos csillagászok óriási energiákat fektetnek bele minél nagyobb földi és űrtávcsövek építésébe, a képek felvételébe és használható adatbázisokba gyűjtésére. Az automata programok sem fedeznek fel még mindent, illetve a hivatásos csillagászok ideje is korlátozott. Ezért is tették nyilvánossá a felvételeket, és csodálatos, hogy ezt az amatőrök használják, és hobbicsillagászokként ilyen jelentősen hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez.
A cikk szerzője hivatásos csillagász, a Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt Bolygókutató Intézetének (DLR Institut für Planetenforschung, Berlin) kutatója, kutatási területe az exobolygók.

Újraindultak a rendezvények az amatőrcsillagászatban is: távcsöves bemutatókat tartottunk – Jandó Attila, Ágoston Zsolt, Szalontai Tibor, Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

Újraindultak a szabadtéri rendezvényeink, beltéri előadássorozataink a járványügyi helyzet enyhültével. Így 2021. június hónapban már két távcsöves bemutatót is tudtunk tartani, és korábbról elhalasztott tavaszi észlelőhétvégénkre is sor kerülhetett. Most a 2021. júnuisi távcsöves bemutatókról számolunk be.

Távcsöves bemutató Cserszegtomajon június 24-én

VCSE - Távcsöves bemutató Cserszegtomajon - Fotó: Szalontai Tibor
VCSE – Távcsöves bemutató Cserszegtomajon – Fotó: Szalontai Tibor

2021-ben június 24-ére, Szent Iván éjszakájára esett a telehold. Valaha ezt tartották az északi félteke leghosszabb nappaljának és legrövidebb éjszakájának. Idén Zalaegerszegen a leghosszabb nappalok június 17-25. között voltak, ekkor – percre kerekítve – 15 óra 52 perc telt el mindennap napkeltétől napnyugtáig. A Nap mozgása miatt alakult ez így, ahogy az is, hogy a teljes sötétség és a szürkület aránya viszont változott. Június 21-én csak 2 óra 18 perc hosszú volt (Zalaegerszegről nézve) a teljes sötétség az éjszakából, a többi időben szürkületi ég volt, vagyis az égbolt még sötétetedett be vagy világosodott már ki). Június 24-én már 2 óra 20 perc jutott a teljes sötétségre.

VCSE - Távcsöves bemutató Cserszegtomajon - Fotó: Szalontai Tibor
VCSE – Távcsöves bemutató Cserszegtomajon – Fotó: Szalontai Tibor

Ennek alkalmából és hagyománytiszteletből a cserszegtomaji önkormányzat (Zala megye) szervezett programsorozatot kora délutántól késő estig, aminek része volt egy 22-23 óra közti távcsöves bemutató is: a teleholdon látható holdtengereket, sugársávokat, fényes krátereket, és néhány kettőscsillagot mutattak be tagtársaink (Jandó Attila, Császár Kornél, Péter Attila, Szalontai Tibor). A távcsőbe tekintő résztvevők száma kb. 50 fő volt.

A jelenlévők között feltűnően sok gyerek volt. Köztük volt olyan 11 éves lány is, aki a délutánt még a Zselici Csillagparkban töltötte és Schmall Rafael elődasában ismerkedett a meteoritokkal, valamint a napfoltokkal, protuberanciákkal. Számára így volt teljes a nap csillagászati élményekkel megpakolva. Az érdeklődő lány szüleitől felkérést kaptunk, hogy segítsük beállítani az új 90/900-as Newton távcsövét. Reméljük őt hamarosan tagtársaink között üdvözölhetjük.

A közönség többi tagja is nagyon lelkes  és érdeklődő volt, annak ellenére, hogy a kedvezőtlen holdfázis miatt korlátozott volt a megfigyelhető objektumok száma. Szívesen jövünk máskor is Cserszegtomajra. Köszönjük a meghívást Süléné Elekes Évának.

 

Távcsöves bemutató a Múzeumok Éjszakáján Zalaegerszegen (június 26.)

A Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat zalaegerszegi állomására a zalaegerszegi Magyar Gáz- és Olajipari Múzeumtól kaptunk meghívót. Ennek keretében először Császár Kornél tagtársunk tartott előadást “A Naprendszer helye a Tejútrendszerben” címmel, majd ő, Szalontai Tibor, és Péter Attila tartott távcsöves bemutatót kb. 50 főnek. Mivel telehold után nagy volt a holdfázis, az Albireót, a Mizárt, más kettőscsillagokat és egyes fényes nyiltalmazokat (M29, M39, stb.) mutattak meg a műszerekkel a telehold mellett.

Az olajipari múzeum rendezvényére csak védettségi kártya birtokában lehetett bemenni.

Hogyan azonosítsunk egy nóvát? A Nova Cas 2021 esete – Fotó: Fridrich János, szöveg: Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - A nóva (jobbra) és üres helye (balra) mintegy tíz hónap külünbséggel készült felvételeken - Fridrich János Mihály
VCSE – A nóva (jobbra) és üres helye (balra) a mintegy 22 hónap különbséggel készült felvételeken – Fridrich János Mihály

A Nova Stella latin kifejezés új csillagot jelent. A szóösszetétel Tycho de Brahe-től származik a 16. századból. Tycho azt szerette volna kifejezni vele, hogy az égbolton 1572-ben feltűnt egy új csillag, ami korábban nem volt még ott. (Ezt ma SN 1572 szupernóvaként ismerjük.) Tycho és mások korabeli megfigyelései alapján az ő “Új Csillaga” kb. pár nap alatt fényesedett fel, néhány hétig ragyogott maximális fényességgel, majd halványodni kezdett, és kb. két év alatt eltűnt az égboltról: szabad szemmel többé már nem lehetett megfigyelni. Az ilyen jelenségeket a csillagászok nóvának vagy szupernóvának nevezik, attól függően, mi hozta létre a gyors felfényesedést (amit kitörésnek hívnak a kutatók). 2021-ben egy szintén felfényesedő, majd lassan halványodni kezdődő nóvát lehet megfigyelni a Cassiopeia (röv.: Cas) csillagképben, amit ezért Nova Cas 2021-nek kereszteltek. Fridrch János fenti képpárja egyaránt az M52 nyílthalmazról (jobbra lévő sűrű csillagcsoport) és a Buborék-ködről (NGC 7635, balra lévő pirosas-rózsaszínes ködösség) készült, de a baloldali, 2019. június 2-i képen még nem látszik a nóva, a jobboldali, mintegy 22 hónappal később készült, 2021. március 31-i képen a két vonal metszéspontjában van egy új csillag: a nóva. (A két kép mérete a különböző fényképezőgépek és képkivágások miatt kissé eltérő, de az azonosítást, összehasonlítást nem zavarja.)

Olvasd tovább →