Hello mindenki!
A ballon projekthez szeretnék néhány gondolatot mondani.

A légkör hőmérsékletének változása:
10-12km -> -45- -55°C
50km -> -3°C
80/85km -> -120°C

A légnyomás változása:
0m – 1024 mbar
3000m – 690 mbar
8848m – 310 mbar
30.000m – 1 mbar

Magasság szerinti légnyomás számolására képlet:

log10P~5-(h/15500)

P- légynomás
h – tengerszint feletti magasság méterben

 

Szél iránya Magyarországon (http://www.sci.u-szeged.hu/eghajlattan/pdf/moeghajl06m.pdf – részletek ide kimásolva):
– Az uralkodó szélirányok tekintetében 4 jellegzetes régió van Magyarországon:

Az Alpokalján és a Zalai-dombság területén északias szélirány jellemzi. Ez a Dévényi-szélkapun át belepi a ÉNy-i alapáramlás szétterülésével alakul ki.

A Zalai-dombság területen a meridionális völgyhálózat tovább erősíti a felszín közeli szel E-i irányat.

– A szélirányok százalékos gyakoriságát a szélirány diagrammokkal szokás ábrázolni. Ezekből jól kirajzolódik egy-egy területen az uralkodó irány melletti szélirányok gyakorisága.

– Amint az a táblázatból látható, a súrlódási réteget jóval elhagyva, 5 km-es magasságban, ahol a domborzat szélirány-módosító hatása már nem érvényesül, a kép sokkal egyöntetűbb.

– Az esetek 59 %-ában a Ny-i szektorból fúj a szél, ami megfelel a mérsékelt övezetben jellemzi nyugatias alapáramlásnak.

 

Nem értek a meteorológiához, de ebből azt szűrtem le, hogyha Zala megye területén déli irányba fújja az északi szél a ballont, majd kb. 5km magasság után nyugatra indul útjára, akkor a Balaton vagy Somogy megye irányába fog repülni. A szél sebességétől függően akár a Balatonba is leszállhat!

Tartósan vízállónak, úszóképesnek kell lennie a leszállóegységnek! A GPS adónak is sokáig kell működnie, mert nem tudni mennyi idő alatt sikerül a Balaton áramló felszínéről lehalászni a dobozt. Ha nem jön össze más jármű, akkor legrosszabb esetben vizibiciklivel is kimehetünk érte !

 

VCSE - Magaslégköri ballon projekt
VCSE – Magaslégköri ballon projekt

 

Küldök egy képet, amin narancssárga vonallal az 50km-es, kék vonallal a 100km-es távolságot jeleztem Zalaegerszerghez viszonyítva.

Hegyi Norbert

Szervusztok!

Egy érdekes, házilag kivitelezhető egyszerű kísérlettel bármelyikünk megmérheti a fény terjedési sebességét. Egy mintegy hétperces videó be is mutatja, hogy ezt az “édes” kísérletet hogyan kell kivitelezni csokival, mikrohullámú sütővel, számológéppel és egy vonalzóval:



http://index.hu/video/2010/12/05/fenysebesseg/

Érdekes lenne tudni, ki ismételte meg otthon a kísérletet, és milyen eredményre jutott? 🙂

„A kozmológia egyik legbonyolultabb problémája a galaxisok létének megmagyarázása. Igazából nem kellene, hogy galaxisok létezzenek, ennek ellenére mégis ott vannak…”

Dr. James Trefil, Mason Egyetem, Virginia

Igen, ott vannak. A spirál galaxisok (S), mint az Andromeda – köd vagy akár Tejútrendszerünk. Küllős spirálok (SB), mint az NGC 1365 és az M91. Elliptikus galaxisok, amelyek lapultsága 0-7-ig érvényes számskálán mozog, rálátásunk függvényében, az egészen gömb alakúaktól (M87) a lapultabb ellipszisekig (M110).

És végül vannak a szabálytalan vagy irreguláris galaxisok is – mint pl. a Magellán felhők – amelyeket ezen belül is két csoportba sorolhatunk: I és II.

És ezek a galaxisok távolodnak. Minél messzebb vannak tőlünk, annál gyorsabban: a Hubble állandó (H0=] 50; 100 km/s/Mpc[) függvényében. (A legújabb mérések – WMAP – alapján 72 km/s/Mpc.)

Ez azonban még közel sem ad magyarázatot arra, hogy mikor és miért jöttek létre. Egyáltalán ha – feltételezzük, hogy a legszélesebb körben elfogadott kozmológiai elmélet, a Big Bang helyes és – a Világegyetem egy szingularitásban kezdődött, mi az oka annak, hogy az Univerzum anyaga ilyen mértékben inhomogén eloszlású és galaxisokat, galaxis-halmazokat alkot?

A jövőben ezekre talán választ kaphatunk!

A galaxisképződés rövid története, avagy jelenlegi tudásunk határai

„Kezdetben” mindent a sötétség uralt, mindaddig, amíg, mintegy félmilliárd évvel az Ősrobbanás után felragyogtak az első csillagok, lezárva a „Sötétség korát.” Ekkor következett be ugyanis, hogy a Nagy Bumm után 300 000 év múlva létrejött hidrogénből álló anyagfelhők – ún. mikrogalaxisok – összezsugorodtak, miközben maguk körül is „felszívták” a gázt, ami az első csillagokat „begyújtotta”. Ez a MAP (Microwave Anisotropy Probe) űrszonda eredményei szerint, ami alapján az Univerzum kora 13,7 milliárd évre becsülhető, az első csillagok keletkezését kb. a 13,5 milliárd évvel ezelőtti időpontra tehetjük. Az ősi kék szuperóriások ultraibolya sugárzásának hatására a semleges atomok – hidrogén, hélium és nyomokban lítium – újra ionizálódtak: atommagra és elektronokra estek szét. (Ezek a csillagok néhány millió évvel később szupernóva robbanással pusztultak el. A folyamatot gamma felvillanások kísérték, amik a Napnál sok milliárdszor fényesebbek voltak.)

Az első csillagokkal viszonylag rendben is volnánk… Olvasd tovább

Az eredeti megjelent:VCSE
VEGA 77. szám 5-8. oldal, 2006. szept. 30.
Utánközlésnél vagy bármely jellegű további felhasználás során kérjük hivatkozni!

2006 augusztusában, és még szeptember hó folyamán is tele volt a sajtó a „Plútó lefokozásáról” szóló hírekkel, sőt, még szeptember 30-án is jelentős teret kapott, hogy a „kisbolygóvá való lefokozás” miatt súlyos milliókért kell újraírni egyes földrajz- és fizika tankönyveket.

Annak megértését, hogy milyen döntést és miért hozott a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2006. augusztus 24-én Prágában, kezdjük azzal, hogy szó sincs lefokozásról. Lefokozni csak azt lehet, akit elő is lehet léptetni, márpedig a Plútó nem rendőr- vagy katonatiszt, akinek a rangját elöljárója megváltoztatja… Hogyan is lenne az IAU bármelyik bolygó elöljárója vagy bármilyen bolygónak rangja? Az újságírói termékenység újabb képtelen hírt hozott létre…

Az égitestek különböző osztályai közötti átsorolásról viszont beszélhetünk – és itt csak ennyiről van szó. Asztrofizikai szempontból minden olyan égitestet, amelynek tömege 13 jupitertömegnél kisebb, planetáris testnek nevezünk. Ennek a meghatározásnak az alapja az, hogy ezekben az égitestekben, sem pedig felszínükön – természetes úton – nem indulnak be magfúziós folyamatok, mert ehhez tömegük nem elegendő.

De szükség van-e rá, és ha igen, akkor hogyan osztályozzuk tovább a planetáris testeket? Olvasd tovább

Világegyetemnek (Univerzumnak) nevezünk minden anyagi létezőt. (Ezért értelmetlen azt kérdezni, mi van a Világegyetemen kívül, hiszen azon kívül per definitionem nincs semmi, ha egyszer minden anyagit magában foglal…). Az anyag a Világegyetemben előfordul elemi részecskék (különösen fotonok, neutrínók, valamint protonok, elektronok) illetve atomok formájában. Manapság egy galaxisbeli látható anyag atomjainak mintegy 10%-a a csillagközi felhőkben található por és különösen gáz formájában (a csillagközi felhőben található protonok eredete a felhő eredeti hidrogénkészletében keresendő: a felhőt ionizáló fényforrás a hidrogénatomokat ionizálta. Szemléletmódunk olyan, hogy ezeket a protonokat nem elemi részecskének, hanem egyszeresen ionizált hidrogénnek tekintjük a csillagászatban, mert az ionizáló fény megszűntével ezek a hidrogénatommagok rekombinálódnak, azaz visszaszerzik elektronjukat és újra hidrogénatomok lesznek.) A fennmaradó ~90% csillagok formájában, a maradék pedig planetáris testekben illetve kompakt objekumokban van jelen. Olvasd tovább