Emlékszünk Pandóra szelencéjének történetére? Bár Pandóra neve azt jelenti, “minden ajándék”, mégis rossz emlékünk lehet róla. Bár megtiltották neki, hogy akárcsak a közelébe menjen, őt annyira furdalta a kíváncsiság, mi lehet benne, hogy kinyitott egy szelencét (kicsi dobozkát; más forrásokban hombárt), amiből kiszabadult a Betegség, a Bánat, a Szegénység, a Bűn, az Öregség – mire Pandóra megijedt, lecsapta a fedelet, így csak a Remény maradt a szelencében.

VCSE - Pandora halmaza, vagyis az Abell 2744 jelű galaxishalmaz a James Webb Űrtávcső felvételén. A képskálát a jobboldali vízszintes szakasz adja meg (40 ívmásodperc, a az átlagos telehold látszó méretének negyvenötöd része), Forrás: Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA), a baloldali nyílak az égi irányokat mutatják, míg a legalsó sorban a szűrők nevei vannak, és hogy melyik szűrőnek milyen színt adtak a hamisszínes kompozit kép elkészítéséhez. A szűről neveiben szereplő számokat százzal osztva a szűrő centrális hullámhosszát kapjuk mikrométerben, tehát pl. az F115W szűrő áteresztésének közepe 1,15 mikrométer található. https://esawebb.org/images/weic2220b/
VCSE – Pandóra halmaza, vagyis az Abell 2744 jelű galaxishalmaz a James Webb Űrtávcső felvételén. A képskálát a jobboldali vízszintes szakasz adja meg (40 ívmásodperc, az átlagos telehold látszó méretének negyvenötöd része). A baloldali nyilak az égi irányokat mutatják, míg a legalsó sorban a szűrők nevei vannak, és hogy melyik szűrőnek milyen színt adtak a hamisszínes kompozit kép elkészítéséhez. A szűrők neveiben szereplő számokat százzal osztva a szűrő centrális hullámhosszát kapjuk mikrométerben, tehát pl. az F115W szűrő áteresztésének közepe 1,15 mikrométeren található. – Forrás: Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) https://esawebb.org/images/weic2220b/

Olvasd tovább

A Nemzetközi Meteoros Szervezet 2023. évi meteor-naptára szerint idén augusztus 13-án 7-14 UT (magyar idő szerint 9-16 óra között) lesz a Perseidák maximuma. Az előrejelzés beválása esetén előtte és utána éjszakán (vagyis 12/13-án hajnalban és 13/14-én az éjszaka első felében) számíthatunk maximumközeli aktivitásra, ebből – a radiáns magassága és időbeli közelsége okán – az aug. 12/13-a éjszaka néz ki jobbnak. Perseidákat azonban július 17-e tájától augusztus 24-ig minden éjjel láthatunk, de minél távolabb vagyunk időben aug. 12/13-a fordulójától, annál kevesebbet.

Érdemes lenne 2023. augusztus 14-én 1-3 h UT (vagyis 13/14-e éjszakáján hajnali 3-5 óra magyar idő szerint) is észlelni a Perseidákat, mert J. Vaubaillon szerint egy, a szülőüstökösből Kr. e. 68-ban kidobott porcsomó (meteoroidfelhő) ekkor éri el a Földet, és a meteoraktivitás ismét megnő egy picit (hogy mennyivel, azt nem tudták előrejelezni).

Tartalom: Mik azok a meteorok, más néven hullócsillagok? – Mik azok a Perseidák? – Szent Lőrinc könnyei: mik azok? – Mik azok a meteoroidok? – Mik azok a meteoritok? – A Perseidákról részletesebben – Tippek a megfigyeléshez

Perseidák Schmall Rafael, Kaposfő, 2021-08-13 00:00 - 03:00.
Perseidák Schmall Rafael, Kaposfő, 2021-08-13 00:00 – 03:00. Canon EOS 6D, ISO 6400, expozíció (s/ms): 15 s, felvételek száma: 300. Az észlelt Perseidák esetében elmaradt a tűzgömbök sokasága, melyek inkább más rajokból érkeztek. Amelyek a képre hullottak, azokat sikerült észlelni is az adott időintervallumban a kiváló zselici ég alatt. Megjegyzés: A felvétel 300 képkockából a meteort tartalmazó képek kiválogatásának összeadásából készült. Egy Star Adventurer mechanika által lett követve az égbolt és a nagy érzékenység, közepesen hosszú záridő és a tág f/2-es rekesz miatt szinte minden hullócsillag, ami látszódott, az a képre került.

MIK AZOK A METEOROK, MÁS NÉVEN HULLÓCSILLAGOK?

A világűrből a Föld légkörébe érkező apró, porszemnyitől a méteres darabig nagy sebességgel érkező kőzetdarabok a Föld légkörében lefékeződnek. A fékeződéskor elvesztett energia nagyobb része a kőzetdarab pályája mentén a légkör ionizálására fordítódik. Az ionizációkor az oxigén- és nitrogénatomokról és molekulákról elektron(ok) szakad(nak) le. Amikor ezt az atom gyorsan (század-, tizedmásodpercen belül) visszaszerzi, fényjelenséget bocsát ki. Úgy mondjuk, izzik az ioncsatorna: a kőzetdarab pályája mentén pár száz méteres átmérőjű területen, de sok-sok kilométeren (akár 10-30 km is lehet) fénylik pár tizedmásodpercig – pár másodpercig a légkörünk. Ezt a fénylést nevezzük meteornak, a belépő kőzetdarabot, ami a rövid időtartamú fénylést létrehozta, meteoroidnak. A meteor népi neve: hullócsillag.

Olvasd tovább

Ezen a Hubble Űrtávcső által 2014-ben készített felvételen a Kelly által észlelt szupernóva látható a MACS J1149+2223 jelzésű galaxishalmaz mögött. A halmaz és egy magányos elliptikus galaxis is gravitációs lencsehatáson keresztül látszik, ezért torzult és megtöbbszörőzödött a kinézetük. az alakjuk. A legfelső piros kör mutatja, hol lett volna a szupernóva képe 1995-ben - amit akkor nem észleltek. A legalsó piros kör mutatja azt a galaxist, amelyik a gravitációs lencsehatást létrehozza. A középső kör mutatja a szupernóva képét, ahol 2015-ben ismét lehetett látni. Forrás: NASA / ESA / S. Rodney (JHUAPL), FrontierSN team / T. Treu (UCLA), P. Kelly (UC Berkeley) and the GLASS team / J. Lotz (STScI) and the Frontier Fields team / M. Postman (STScI) and the CLASH team / Z. Levay (STScI)
Ezen a Hubble Űrtávcső (HST) által 2014-ben készített felvételen a Kelly által észlelt szupernóva látható a MACS J1149+2223 jelzésű galaxishalmaz mögött. A halmaz és egy magányos elliptikus galaxis is gravitációs lencsehatáson keresztül látszik, ezért torzult és megtöbbszöröződött a kinézetük, az alakjuk. A legfelső piros kör mutatja, hol lett volna a szupernóva képe 1995-ben – amit akkor nem észleltek. A legalsó piros kör mutatja azt a galaxist, amelyik a gravitációs lencsehatást létrehozza. A középső kör mutatja a szupernóva képét, ahol 2015-ben ismét lehetett látni. A rövid ívdarabok mind-mind valamely, a galaxishalmaz mögött lévő galaxisnak a gravitációs lencsehatás által torzított képe. Forrás: NASA / ESA / S. Rodney (JHUAPL), FrontierSN team / T. Treu (UCLA), P. Kelly (UC Berkeley) and the GLASS team / J. Lotz (STScI) and the Frontier Fields team / M. Postman (STScI) and the CLASH team / Z. Levay (STScI)

Ugyan ki tudná megjósolni egy szupernóva-robbanás pontos időpontját? Csillagfejlődési elméleteink nincsenek azon a szinten, hogy másodperc, perc, óra vagy akár egy év pontossággal megjósolhassuk a robbanás időpontját. Jó, ha százezer-millió év pontossággal tudunk valami előrejelzést tenni erre vonatkozólag – ha ismert a szülőégitest. (Ráadásul a robbanás fényének időre van szüksége ahhoz, hogy elérjen minket. Minél távolabbi objektumról van szó, annál pontatlanabbul ismerjük a távolságát. Ha pl. egy 1 milliárd fényévre lévő extragalaxis távolságát 1% pontossággal (vagyis nagyon pontosan!) ismerjük, akkor a robbanás fénysebességgel haladó fénye beérkeztének időpontjában 1% szorozva 1 milliárd év = 10 millió év bizonytalanság lesz. Ember legfeljebb 2 millió éve, távcső 1609, mintegy négy évszázada létezik…)

Mégis vannak előre jelezhető szupernóva-robbanások!

Olvasd tovább

Az 1990-ben indított űreszköz igen hasznosan szolgálja a csillagászatot ma is. A Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) ultraibolya, a teljes látható és közeli infravörös tartományban végez méréseket. A James Webb űrtávcső a látható fénynek csak a vörös szélén, fő célként pedig a közeli és közép-infravörösben. Más űrtávcsövek végzik az égbolt figyelését gamma-, röntgen-tartományban, látható fényben és rádióhullámhosszakon pedig sok földi távcső üzemel.

A Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) élettartama véges: nemcsak a fényt felfogó detektorok fognak elöregedni benne, ahogy a Föld sugárzási terében kering az eszköz, hanem egyszerűen a ritka felsőlégkörön való fékeződés miatt a HST Föld körüli keringési magassága folyamatosan csökken, míg végül lezuhan valamikor. Ezek azonban középtávon és a távoli jövőben játszanak szerepet. A legfőbb és közvetlen veszélyt a HST-re az űrszemét jelenti. Az űrszemét szaporodása miatt jelentősen megnőtt a veszély, hogy a HST és egy űrszemét-darabka ütközése bekövetkezik. Ez a HST-re végzetes következményekkel járna.

 

A 33 éves HST űrszeméttől való megmentésére a NASA terveket és javaslatokat kért az űripar magánpiaci szereplőitől. A SpaceX cég elképzelése szerint magasabb plyára vinnék ők – a NASA, mint megrendelő költségére, természetesen – a HST-t, ahol már jóval kevesebb az űrszemét és így minimalizálható az ütközés veszélye. Ezt azonban a NASA elvetette.
Más cégek, mint pl. az űripari start-up Momentus és Astroscale közös javaslata a Vigoride rendszert javasolja használni a probléma kezelésére.

Olvasd tovább

62 új szaturnuszholdat fedeztek fel, amivel a Szaturnusz ismert holdjainak száma 145-re nőtt. Ezzel ismét a Szaturnusznak van a legtöbb ismert holdja.

Ezen a 2018 júniusában készült fenti Hubble Űrtávcső-felvételen a Szaturnusz látszik a gyűrűrendszerével, és – balról jobbra – a Dione, Enceladus, Tethys, Janus, Epimetheus és Mimas holdak: hat a 145 ismertből. Forrás: NASA, ESA, A. Simon (GSFC) és az the OPAL Team, valamint J. DePasquale (STScI)
Az 1990-es években a Jupiternek 16, a Szaturnusznak 23 holdját ismerték egy időben. Az időközben történt felfedezésekkel azonban azóta folyamatosan nőtt a Naprendszer gázbolygói ismert holdjainak a száma. Tegnapig a Jupiternek volt a legtöbb ismert – természetes eredetű – holdja, szám szerint 95, míg a Szaturnusznak “csak” 83. Az új felfedezésekkel azonban ismét a Szaturnusznak van a legtöbb ismert, természetes eredetű holdja. (A mesterséges holdakat is számolva a Földnek van a legtöbb – természetes és mesterséges – holdja, de ez nem tölti el örömmel a csillagászokat. A továbbiakban csak a természetes eredetű holdakat értjük a hold szó alatt.)
A Szaturnusz az első égitest az Univerzumban, aminek több, mint 100 holdját ismerjük.
Az új holdakat az Academia Sinica Institute of Astronomy and Astrophysics munkatársa, Edward Ashton vezetésével fedezték fel. Halvány holdakra vadásztak “a told el és add össze” technikával. Ez azt jelenti, hogy a holdak várt mozgásának irányában és sebességének megfelelően mozgatták a távcsövet az égen, és az így keletkezett képek összeadásával a csillagok csíkokat húztak, a holdak fénye azonban pontszerűen összeadódott. Ezzel a technikával a szokottnál halványabb holdak is felfedezhetők, mert a holdak fénye nem kenődik szét az expozíció alatt sok képelemre, hanem egy helyen marad (többé-kevésbé).
Ezt a holdkeresési technikát korábban eredményesen alkalmazták az Uránusz és a Neptunusz holdjai esetében. Most először próbálták ki a Szaturnuszon, hatalmas sikerrel.
Az észleléseket a 3,6 méter nyílású Kanadai-Francia-Hawaii Távcsővel (CFHT) készítették 2019 és 2021 között. 2,5 km pici holdakat is sikerült így megtalálni ezzel a műszerrel és ezzel a technikával. (A Mars kisebbik holdja, a Deimos még 13 km-es sincs.)
A kutatócsoport által talált 63 hold közül egyet már 2021-ben bejelentettek, a másik 62-t pedig az elmúlt hetekben, szakmai körökben.
Az új holdak ún. irreguláris holdak. Ez arra utal, hogy a holdak valószínűleg befogott kisbolygók, amik a Szaturnuszhoz túl közel haladtak el, és a bolygó gravitációs erőtere új, saját maga körüli pályára kényszerítette őket. Emiatt pályájuk síkja nagy hajlásszögű a bolygó egyenlítőjéhez képest, és erősen ellipszis alakú, gyakran pedig a keringésirány retrográd (azaz a bolygó forgásirányával ellentétes).
A Szaturnusznak 121 ilyen irreguláris holdja van, és csak 24 ún. reguláris (szabályos). A szabályos holdak valószínűleg a bolygóval egyszerre keletkeztek, közelebb vannak a bolygóhoz, prográd (a bolygó forgásirányával megegyező) keringésirányúak, kicsi az excentricitásuk és a pályahajlásuk (vagyis majdnem kör alakú, rövid keringésidejű pályákon keringenek a bolygó egyenlítői síkjához közel).

Forrás: space.com

Szaturnuszholdak részletesebb adatai itt.