A Pan-STARRS projekt keretében 2015. okt. 10-én fedezték fel az “ijesztően kinéző” 2015 TB145 kisbolygót. Felfedezésekor 20 magnitúdós volt, és egy 1,8 m-es RCC rendszerű távcső csípte el. Ez az ideiglenes jelölése, amiben a 2015 a felfedezés évét, a TB145 pedig az abban az évben újnak gondolt aszteroidák sorrendjében elfoglalt helyét jelöli. (Részletesebben az elnevezésekről lásd a cikk végén, a táblázat előtt.)

VCSE - Egy művész radarképek nyomán készített, a valóságot valószínűleg erősen kiszínező fantáziarajza a2015 TB145 kisbolygóról - Kép forrása: space.com
VCSE – Egy művész radarképek nyomán készített, a valóságot valószínűleg erősen kiszínező fantáziarajza a 2015 TB145 kisbolygóról – Kép forrása: space.com

A 2015 TB145 kisbolygóról annyit tudunk, hogy átmérője kb. 600 méter, albedója (fényvisszaverő képessége) 6%. Pályája nagyon elnyúlt, keresztezi a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars pályáját is. Mivel 100 méteresnél nagyobb a becsült mérete és keresztezi a földpályát, potenciálisan veszélyes kisbolygónak tartják (PHA-nak). Pályáját mindössze 21 napnyi megfigyelésből határozták meg…

Keringésideje 3,04 év, excentricitása 0,86.

VCSE - A halloweeen-aszteroida pályája a belső Naprendszerben, a Naphoz és a Merkúr, Vénusz, Föld és Mars pályájához viszonyítva. Forrás: wikipédia
VCSE – A Halloween-aszteroida pályája a belső Naprendszerben, a Naphoz és a Merkúr, Vénusz, Föld és Mars pályájához viszonyítva. Forrás: wikipédia

Felfedezése után 21 nappal, 2015. okt. 31-én a Hold átlagos földtávolságának 1,27-szeresére tartózkodott a Földtől, de e földközelítése után nem észlelték újra. A pályaszámítások szerint 2018. október-novemberben ismét földközelben fog járni.

Október 31-e az angolszász világban Halloween-nap, ezért a kisbolygót a 2015-ös földközelségének időpontja miatt Halloween-kisbolygónak kezdték el becézni csillagász-körökben.  Akkor az arecibói és a Green Bank-i rádiótávcsövekkel megradarozták, így 7,5, illetve 2 m felbontású térképét készítették el. A radarképek nyomán született fantáziaképek egy igazi sátáni arcra vélnek hasonlítani. Természetesen 2015-ös földközelségének időpontja és némi (vagy inkább nagyon is sok) fantáziával feljavított kinézete alapján emiatt nagyon felkapta a média ezt a kisbolygót.

VCSE - A Green Bank-i rádiótávcső radarméréseiből meghatározott aszteroidaalak. Ebből készült a fantáziadús művész képe az elképzelt világról, amit a legelső kép mutatott be. - Green Bank Observatory
VCSE – A Green Bank-i rádiótávcső radarméréseiből meghatározott aszteroidaalak. Ebből készült a fantáziadús művész képe erről az elképzelt világról, amit a legfelső kép mutatott be. A képre klikkelve a kisbolygó forgása is megmutatkozik a radarészlelések alapján összeállított animáción. – Green Bank Observatory

2018-as földközelsége idején sem nagyon fényesedik 18 magnitúdó fölé, de azért akár amatőr eszközökkel, fotózás révén megörökíthető.

A Halloween-kisbolygó pályája üstököseredetet sugall: egy halott üstökösről lehet szó, ami számtalan napközelsége során elveszítette kibocsátható por- és gázanyagát, és már nem fejleszt se kómát, se csóvát.  P. Jenniskens és J. Vaubaillon számításai szerint nem várhatók tőle meteorok, mert ha lennének is, túl messze elkerülnék a Földet.

Földközelségét 2018. november 8-án éri el 0,17 CSE-vel, legnagyobb fényességét pedig november 1-4. között – a VCSE őszi észlelőhétvégéje során – 18,3 magnitúdó előrejelzett fényességgel.

VCSE - A felfedezést hozó képek 2015-ből. Figyeljük meg, hogy a két elnyúlt, pici elliptikus galaxis mellettről elinduló kisbolygó csak fénypontnak látszik az optikai képeken. - wikipédia, PannSTARRS
VCSE – A felfedezést hozó kép 2015-ből. Figyeljük meg, hogy a két elnyúlt, pici elliptikus galaxis mellől elinduló kisbolygó csak fénypontnak látszik az optikai képeken. – wikipédia, PannSTARRS
  1. A kisbolygók elnevezéséről
  2. A 2018 TB145 égi koordinátái 2018. évi szembenállása környékén

A kisbolygók elnevezéséről. A kisbolygók (aszteroidák) ideiglenes jelölésében minden első betű egy kb. kéthetes időszakot jelöl, pontosabban a hónapok felét, amikor a felfedezés történt: pl. A január 1-15., B jan. 16-31., C feb. 1-15., stb., a második ezen belül a felfedezés sorrendjét, tehát pl. a január második felében elsőként felfedezett aszteroida a BA, a másodikként felfedezett a BB, a harmadikként felfedezett a BC stb. jelölést kapja. Az adott félhónapban felfedezett első 25 aszteroida az angol ABC nagybetűiből A-tól Z-ig – az I kihagyásával, mert régi írógépeken összekeverhető volt az J-vel – betűjelet kap a felfedezés sorrendjében. Ha az ABC betűi elfogytak, akkor újrakezdik A2, B2, stb-vel, tehát akkoriban már jó 145-ször újrakezdték az ABC-t a felfedezések sorrendjének nyilvántartásához. Ahol nem lehet alsó indexet írni, nem megengedett, de bevett és elfogadott, nem kritizált, ha nem indexként írják, tehát meg lehet találni ezt a kisbolygót 2015 TB145 néven is.

E kisbolygónak végleges neve még nincs. Ehhez ugyanis a pályát nagyobb biztonsággal kell ismerni. A Nemzetközi Csillagászati Unió Kisbolygóközpontja (International Astronomical Union Minor Planet Center) szerint általában négy, ritkán több Nappal történő szembenálláskor kell megfigyelni a bolygót, hogy biztos pályához jussunk. A Földre veszélyes, különleges, érdekes kisbolygók esetében három, néha két szembenállásbeli megfigyelés is elég (mert közel vannak hozzánk és ezért a pályameghatározás pontosabb kevesebb mérésből is vagy mert az elnevezés fontos). Ezután kapja meg a kisbolygó a sorszámát. A sorszám kiadása után a felfedező(k)nek tíz évük van arra, hogy a kisbolygó nevére javaslatot tegyenek. A tíz év elteltével bárki más is javaslatot tehet. A javaslatokról az IAU Kis Égitestek Elnevezési (Nómenklatúra) Bizottsága dönt, amelynek 15 tagját az IAU testületei jelölik ki. A neveknek lehetőleg 16 írott, latinbetűs karakternél rövidebbnek kell lenniük, egy szóból álljanak, ha lehet, valamilyen nyelven kiejthetők legyenek, ne sértsenek senkit és ne hasonlítsanak már létező hold- vagy kisbolygó-elnevezésekre. Katonákról és politikusokról csak száz évvel haláluk után lehet elnevezni kisbolygót, de ilyenre elég kevés példa van. Kedvenc kisállatokról nagyon ritkán, kereskedelmi jellegű bármilyen előnyhöz, tevékenységhez kapcsolódva egyáltalán nem lehet javaslatot benyújtani. A Neptunuszon túli objektumokat lehetőség szerint teremtéshez kapcsolható istenségekről, a Neptunusszal 3:2 arányú rezonanciában lévő objektumokat alvilági istenségekről, a Jupiter és Neptunusz közötti, nem trójai jellegűeket kentaurokról nevezik el (amíg csak a nevek el nem fogynak vagy amíg ez lehetséges). A Jupiterrel 1:1 arányú rezonanciában lévők a trójai háború szereplőiről kapják a nevüket, az elől haladók a görögökről, a hátul lévők a trójaiakról. A földközeli és földsúroló kisbolygókat a mitológiákból veszik, de nem olyanokról nevezik el őket, amelyek a teremtéshez vagy az alvilághoz kapcsolódnak. Kezdetben a római és a görög mitológiákból, később más népekéből is választanak neveket.  

Az elfogadott nevek a Minor Planet Circularokban jelennek meg. Mivel a Halloween-kisbolygót még csak a 2015-ös oppozíciójában (Nappal való szembenállásában) észlelték, a másodikra csak 2018. novemberében kerül sor, ezért e sorok írásakor végleges sorszáma és neve még nincs.

A 2018 TB145 égi koordinátái 2018. évi szembenállása környékén. A mellékelt táblázatbeli koordináták alapján legnagyobb fényessége idején felkereshető. A dátum év, hónap, nap formátumban van megadva, RA rektaszcenzió és D deklináció óra:perc:másodpercben, illetve fok:ívperc:ívmásodpercben 2000.0-es epochára és a napok 0h UT-jére. (Köztes időpontokra lineáris interpolációval kell meghatározni a helyzetét.) Delta a földtávolsága, r a naptávolsága, mindkettő CSE-ben. El. az elongáció – Naptól mért szögtávolság – fokokban, Ph. a fázisszög ugyancsak fokokban, V az előrejelzett fényessége V sávbeli magnitúdókban.

 

Dátum        R.A. (J2000) Decl.    Delta     r     El.    Ph.   V      
2018 10 15  03 06 28.7 -10 52 35   0.471   1.416  147.1  22.5  20.2    
2018 10 16  03 03 22.0 -11 12 09   0.453   1.402  148.0  22.1  20.1    
2018 10 17  02 59 56.8 -11 32 42   0.435   1.387  148.9  21.8  20.0    
2018 10 18  02 56 11.4 -11 54 17   0.417   1.373  149.8  21.4  19.8    
2018 10 19  02 52 03.3 -12 16 59   0.400   1.359  150.6  21.1  19.7    
2018 10 20  02 47 30.0 -12 40 52   0.383   1.344  151.3  20.8  19.6    
2018 10 21  02 42 28.5 -13 05 59   0.366   1.330  151.9  20.6  19.5    
2018 10 22  02 36 55.5 -13 32 24   0.350   1.315  152.4  20.5  19.3    
2018 10 23  02 30 47.1 -14 00 08   0.334   1.301  152.7  20.5  19.2    
2018 10 24  02 23 58.8 -14 29 14   0.318   1.286  152.8  20.7  19.1    
2018 10 25  02 16 25.6 -14 59 40   0.303   1.271  152.6  21.1  19.0    
2018 10 26  02 08 01.7 -15 31 23   0.288   1.256  152.2  21.7  18.8    
2018 10 27  01 58 40.8 -16 04 12   0.273   1.241  151.3  22.6  18.7    
2018 10 28  01 48 15.7 -16 37 53   0.260   1.225  150.0  23.9  18.6    
2018 10 29  01 36 38.9 -17 12 00   0.246   1.210  148.3  25.5  18.5    
2018 10 30  01 23 42.6 -17 45 55   0.234   1.195  146.1  27.6  18.5    
2018 10 31  01 09 19.2 -18 18 45   0.223   1.179  143.4  30.1  18.4    
2018 11 01  00 53 22.1 -18 49 17   0.212   1.163  140.2  33.1  18.3   
2018 11 02  00 35 46.9 -19 15 57   0.203   1.148  136.4  36.6  18.3
2018 11 03  00 16 32.8 -19 36 53   0.194   1.132  132.1  40.5  18.3
2018 11 04  23 55 44.4 -19 49 58   0.187   1.116  127.4  44.9  18.3
2018 11 05  23 33 33.0 -19 53 07   0.182   1.100  122.2  49.7  18.4
2018 11 06  23 10 17.1 -19 44 36   0.178   1.083  116.7  54.8  18.4
2018 11 07  22 46 22.0 -19 23 23   0.176   1.067  111.0  60.2  18.5
2018 11 08  22 22 17.6 -18 49 28   0.175   1.050  105.1  65.6  18.6
2018 11 09  21 58 34.3 -18 03 56   0.177   1.034   99.2  71.1  18.8
2018 11 10  21 35 39.8 -17 08 49   0.179   1.017   93.3  76.5  19.0
2018 11 11  21 13 56.0 -16 06 47   0.184   1.000   87.7  81.7  19.2
2018 11 12  20 53 37.4 -15 00 35   0.190   0.983   82.3  86.6  19.4
2018 11 13  20 34 51.3 -13 52 46   0.197   0.966   77.3  91.2  19.6
2018 11 14  20 17 39.3 -12 45 28   0.205   0.948   72.5  95.5  19.9
2018 11 15  20 01 58.4 -11 40 14   0.215   0.931   68.1  99.5  20.1
2018 11 16  19 47 42.9 -10 38 10   0.225   0.913   64.0 103.2  20.4
2018 11 17  19 34 45.7 -09 39 53   0.236   0.896   60.3 106.5  20.6
2018 11 18  19 22 58.9 -08 45 44   0.248   0.878   56.8 109.6  20.8
2018 11 19  19 12 15.0 -07 55 50   0.260   0.860   53.5 112.4  21.1
2018 11 20  19 02 26.6 -07 10 09   0.273   0.841   50.5 115.0  21.3
2018 11 21  18 53 27.1 -06 28 33   0.286   0.823   47.7 117.4  21.5
2018 11 22  18 45 10.7 -05 50 51   0.300   0.805   45.1 119.6  21.7
2018 11 23  18 37 31.9 -05 16 53   0.314   0.786   42.7 121.6  21.9
2018 11 24  18 30 26.1 -04 46 27   0.329   0.767   40.4 123.5  22.1
2018 11 25  18 23 49.4 -04 19 23   0.344   0.748   38.3 125.2  22.3
2018 11 26  18 17 38.3 -03 55 30   0.359   0.729   36.3 126.8  22.5
2018 11 27  18 11 49.6 -03 34 42   0.375   0.710   34.4 128.2  22.7
2018 11 28  18 06 20.9 -03 16 50   0.391   0.691   32.7 129.6  22.8
2018 11 29  18 01 09.9 -03 01 51   0.407   0.671   31.0 130.8  23.0

 

A Boyajian-csillagot (katalógusszáma: KIC 8462852) Tabetha Boyajian amerikai csillagásznőről nevezték el, aki az első szerzője volt a csillagot elsőként tanulmányozó kutatócsoport cikkének. Ez a cikkük 2015-ben jelent meg, és a Kepler űrtávcső mérési adatai között vették észre a furcsa fényváltozásokat mutató objektumot. A csillagot néha Tabby csillagaként is nevezik, ami könnyebben kiejthető és megjegyezhető…

VCSE - A Boyajian-csillag fényváltozása az utóbbi időkben - B. Gary gyűjteményéből
VCSE – A Boyajian-csillag fényváltozása az utóbbi időkben. A szaggatott vonal a csillag feltételezett viselkedését mutatja, a zöld kockák V-sávbeli, a zöld körök g’-sávbeli fotometriai mérések. A függőleges tengelyen 1,0 jelentené a csillag normális fényességét, egyébként pedig fluxusértékek vannak feltüntetve (a magnitúdó ennek logaritmusa szorozva 2,5-del lenne, amihez járulna még egy konstans tag). – B. Gary gyűjteményéből

A csillag a fenti ábrán is bemutatott irreguláris, érthetetlen, előrejelezhetetlen és rapszodikus elhalványodásairól vált híressé. Igen sok magyarázat látott napvilágot. A csillagot azóta gyakorlatilag folyamatosan észlelik, színképét sokszor felvették és lényegében minden hullámhosszon több időpontban is megfigyelték.

Az így gyűjtött hatalmas anyag a javasolt magyarázatok némelyikével jobb, másokkal rosszabb egyezésben áll. Egyelőre a csillagászok még nem találták meg a végleges okot, ami a fényességváltozásokat okozza ebben az esetben.

J. T. Wright 2018-ban megjelent rövid cikkében újraértékelte az eddig javasolt megoldásokat a problémára:

Műszerhiba: ma már teljesen kizárható, hogy a Kepler vagy bármelyik másik távcső valamilyen rejtett hibája okozná a fényváltozásokat, hiszen nagyon sok földi és űrtávcsővel is észlelték a jelenségeket. Ennyi távcső ennyi különböző évben ugyanolyan módon nem hibásodhat meg, még rejtett módon sem.

Sarki csillagfoltok: változó méretű csillagfoltok okozhatnak ilyen elhalványodásokat, hiszen a csillagfoltok a napfoltokhoz hasonlóan többnyire rendszertelenül jelennek meg a csillagok felszínén, és mivel a csillagok felszínénél (fotoszférájánál) halványabbak, a csillag kevesebb fényt küld felénk. A fénygörbén azért nem látunk időben szinuszos modulációt, mert ebben az esetben a csillag pólusain jelennének meg a foltok, így forgási moduláció nem lép fel. A fényességváltozást a folt méretváltozása okozná. (A napon a foltok apró pórusként jelennek meg, növekednek, majd maximális méretük elérése után kisebbednek, végül eltűnnek. Hasonlót más csillagokon is megfigyeltek.) Mindenesetre a csillag mért színindexei nem férnek össze teljesen a sarki csillagfolt-hipotézissel, és ebben az esetben erős kalcium- és hidrogénemissziót is kellene mérnünk. Emiatt a sarki folthipotézis is valószerűtlen a mérések függvényében.

Felhő a Naprendszerben: vajon lehet-e egy felhő a Naprendszerben magas ekliptikai szélességeken, amely elhalad a csillag előtt, és a felhő sűrűbb-ritkább részei eltakarják a csillagot? De miért ilyen kis kiterjedésű ez a felhő, hogy csak ezt az egy csillagot takarja ki, és a látómezejében látszó többit nem? Mi lehet egy ilyen felhő eredete? Wright szerint ez a hipotézis továbbgondolásra, fejlesztésre szorul, mielőtt elfogadnánk vagy elvetnénk.

Csillagközi felhők okozta takarások: mindezidáig ez a legjobb magyarázat, amely – egy kivétellel – minden eddig kapott megfigyelési adattal összhangban áll, különösen a csillagnak az elhalványodások során mért színváltozásaival. Eszerint a felhő valahol a csillagközi térben van, amely köztünk és a Boyajian-csillag között mozog. E felhő sűrűbb-ritkább részei takarnák el a csillagfényt előlünk.

Az egyetlen hiányzó láncszem ebben a magyarázatban az, hogy a csillag felé a csillagközi gáz oszlopsűrűsége (vagyis a csillag felé irányított kúpban) a rádióadatok szerint a fedések során nem növekszik meg. Pedig pont ezt várnánk ebből az elméletből. De lehet, hogy ez nem is probléma. A rádiómérések a gáz mennyiségét mérik, de ilyen kis felhők esetén – esetleg egy másik felhőből leszakadt apró darab, ami a Hattyú csillagképben nem is lenne meglepő – a gázfelhő-darabka nem biztos, hogy tartalmaz port. A port infravörösben lehetne kimutatni, de jelenleg nincs fenn érzékeny infravörös űrtávcső a világűrben (a következő ilyen műszer a késlekedő James Webb űrteleszkóp lesz, kérdés, hogy elég hosszú hullámhosszakon is tudja-e ezt mérni az infravörösben ahhoz, hogy e kérdésben nyilatkozni tudjon), a földfelszínről pedig az érdekes hullámhosszak nem érhetők el a földi légkör e hullámhosszakon történő erős fényelnyelése miatt.

Elnyelt bolygó-hipotézis: e 2017-ben feldobott ötlet szerint 10-10 000 évvel ezelőtt (a bolygó tömegétől függ az időtartam) a csillag elnyelt egy hozzá túl közel merészkedő bolygót. A bolygó korábban is közel volt hozzá, és az árapályerők miatt pályasugara folyamatosan csökkent. A fényváltozásokat részben az okozná, hogy a csillag az elnyelt bolygóból felszabadult gravitációs energiát sugározza vissza – a 19. század vége óta 14%-kal csökkent a csillag fényessége az archív fotólemezek alapján, így ezzel összhangban van az ötlet -, a bolygó széttépődésekor keletkezett törmelékanyag pedig kering a csillag körül, és időről-időre elhalványodásokat okoz. Ez az elképzelés azonban nem magyarázza meg az észlelt színváltozásokat és azt sem, hogy néha mitől fényesedik ki a csillag.

A csillag saját fényváltozása: eszerint a csillag erősen mágneses, ami hihető egy konvekciós héjjal bíró F-csillag esetében. Elméleti számítások szerint a csillagnak e héjában mágneses energia tárolódik, majd amikor véletlenszerű módon erőt gyűjtve felszabadul, a csillag kifényesedik, de hasonlóképpen csillagfoltok jelennek meg rajta és elhalványodik. A konvekciós zónában, ahol a csillag anyaga fel-le áramlik, ott keletkezik a mágneses tér, és elég változékony, már-már véletlenszerű módon viselkedik. Bizonyos speciális csillagparaméterek (kor, tömeg, kémiai összetétel, vékony konvekciós zóna stb.) ilyen viselkedés elképzelhető. Végeredményben tehát ez a magyarázat fényes és sötét csillagfoltokkal operál. Érdekes módon az észlelt színváltozásokkal is összhangban van. Egyetlen dolgot nem magyaráz meg: miért csak egy ilyen csillagot ismerünk a galaxisban, miért nincs belőlük több??? Ugyancsak nem jósolja meg, hogy az elhalványodások során miért van gázabszorpció-növekedés.

Mára gyakorlatilag kikerült a lehetséges magyarázatok közül, hogy egy intelligens civilizáció Dyson-szférája venné körül a csillagot (az elhalványodások üteme és színe ezzel nincs összhangban), és az egyik legelsőként felvetett ötlet, az exoüstökösök is elvetett ötletnek tekintendők. Ez utóbbi esetben sok tíz, vagy akár százezernyi exoüstökös repülne rajokban a csillagok körül.

2016-ban felvetették azt is, hogy esetleg egy betolakodó fekete lyuk került a csillag rendszerébe, és az elkezdte az anyagot elszívni a normál F-csillagról, de még csak a folyamat kezdetén jár. Ez a magyarázat sem jó, mert ekkor az anyagbefogási korong (akkréciós diszk) sugárzását, és gázemissziót kellene látnunk.

Wright szerint az eddigi legjobb magyarázat a csillag fény-, szín- és színkép-változásaira egy mozgó csillagközi felhő köztünk és a csillag között, ami nemcsak az első helyen áll a lehetséges magyarázatok közül, de lassan minden bizonyíték összegyűlik rá. Sajnos, az utolsó bizonyíték, a közeli infravörös-beli emissziótöbblet hiányzik e magyarázathoz, pedig a por ilyet sugározna ki. Egyébként nem feltétlenül egy csillagközi felhőről szakadt le egy kis darab felhőcske (ez elég meglepő lenne egyébként is, hiszen egyfelől akkor miért nem észleltünk többször ilyet, másfelől, a felhők mágneses tere elég jól összetartja ezeket), hanem inkább a csillagtól távoli tartományokban, de még a csillag rendszerében sok-sok kisbolygó ütközött össze és keltett törmeléket. Ez legalább azzal is összhangban van, miért csak e csillag fényessége változik, a közelében látszódóké miért nem.

Végső magyarázat azonban még nincs a kezünkben. A mérések folytatása – akár amatőr fényességméréseké is – sokat segíthet.

2018. augusztus 12-én, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Magyarországról nagyon alacsony horizont feletti magasságban megfigyelhető, viszont az egyik legszebb gömbhalmaznak számító Messier 22 jelű halmazról készítettem, 23X180s light, 20 dark, 1 flat, 20 flatdark, ISO 800 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - Messier 22 - M22 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 22 (M22). A látómező mérete kb. 1.1 x0,9 fok, észak a képen jobbra van. – Ágoston Zsolt

A felvételen rögtön látható, hogy az M22 az egyik legnagyobb látszólagos kiterjedésű gömbhalmaz, amit belföldön láthatunk, magja viszont nem olyan sűrű, mint a legtöbb gömbhalmazé, sugárirányban kifelé haladva egyenletesen ritkulnak a csillagok. Környezetéből nem ugrik ki, nincs egyértelmű határ a gömbhalmaz pereme és a környező csillagok között.

Abraham Ihle figyelte meg először 1665-ben, végül Charles Messier 1764. június 5-én vette fel katalógusába. Nagy látszólagos méretét viszonylagos közelségének köszönheti, hiszen csak 10 600 fényévre helyezkedik el a Földtől, átmérője kb. 100 fényév. 80 000 csillag alkotja a 12 milliárd éves halmazt, mely egy apró planetáris ködöt, két fekete lyukat és harminckét változócsillagot is tartalmaz.

A tábor résztvevőinek lehetősége nyílt 46 cm és 50 cm átmérőjű Dobson rendszerű távcsövekkel is vizuálisan megfigyelni a halmazt, a fotóhoz hasonló, lenyűgöző látványban volt részük.

A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - Az ALMA rádiótávcső rendszer
VCSE – Az ALMA rádiótávcső rendszer – © ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)

Francia csillagászok az ALMA rádiótávcső-hálózattal kéksavat (HCN, hidrogén-cianid) fedeztek fel  Szaturnusz légkörében. A molekula 354.5 GHz frekvencián történt sugárzását figyelték meg  2018. május 25-én. Ez az első alkalom, hogy a Szaturnuszban a kéksav jelenlétét kimutatták.

A felfedezést a Nemzetközi Csillagászati Unió CBET rövidítésú elektronikus táviratának 4535. számában jelentették be 2018. július 19-én.

A kéksavhoz hasonló vegyületek viszonylag gyakran előfordulnak az Univerzumban. Itt lehet kémiai tulajdonságairól többet olvasni.

Miközben a kilencedik (tizedik) nagybolygót sehol sem találják a Naprendszerben, az ismert holdfelfedező, Scott Sheppard és az általa vezetett munkacsoport tizenkét új jupiterhold felfedezését jelentette be 2018. július 17-én. Ezekkel együtt a Jupiternek már 79 holdját ismerjük, amely természetesen azt jelenti, hogy a Naprendszerben a Jupiternek van a legtöbb holdja.

A kép a Jupitert és holdrendszerét mutatja. A Galileo holdak és a Valetudo pályája is be van jelölve (zölddel) a keringési irányokkal együtt. Az újonnan felfedezett többi hold pályája vastagon van felrajzolva. Kép forrása: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science.
A kép a Jupitert és holdrendszerét mutatja. A Galilei-holdak és a Valetudo pályája is be van jelölve (zölddel) a keringési irányokkal együtt. Az újonnan felfedezett többi hold pályája vastagon van felrajzolva. A képre klikkelve mérete megnő. Kép forrása: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science.

A tizenkettő közül tizenegy szokásos holdnak tűnik, de a tizenkettedik mindössze 1 km átmérőjű lehet, vagyis ez a Jupiter eddig ismert legkisebb holdja. Ezt Valetudónak nevezték el, a higiénia és a tisztaság görög istennőjének latin nevéről. Elnevezésével arra akarnak utalni, hogy prográd irányban, vagyis a bolygó forgásának irányában kering, ellentétben a hasonló pályán található holdakkal, amelyek retrográd módon, a bolygó forgásirányával ellenkezően keringenek.

A holdakat a kilencedik bolygó utáni keresés közben találták, amikor a Jupiter éppen a keresési területen járt.

2018. májusában, az amerikaiak chilei 6,5 méteres Magellán-távcsővel felvett képek a Valetudóról. A narancssárga vonalakkal megjelölt objektum, aminek elmozdulását is lehet látni, a Valetudo. Kép forrása: Carnegie Institution for Science.
2018 májusában, az amerikaiak 6,5 méteres chilei Magellán-távcsövével felvett képek a Valetudóról. A narancssárga vonalakkal megjelölt objektum, aminek elmozdulását is lehet látni, a Valetudo. Kép forrása: Carnegie Institution for Science.

A Jupiter korábban ismert 67 holdja körül 33-nak volt retrográd pályája, a most felfedezett 12 közül kilenc kering ilyen módon.

A legkisebb holdak akár ütközések törmelékéből is származhatnak, de befogott kisbolygók is lehetnek.

Forrás: https://www.space.com/41180-oddball-moon-orbits-jupiter.html

Kiegészítés júl. 18-án: a 12-es szám tartalmaz két korábban – tavaly – már felfedezett és ideiglenes jelöléssel ellátott holdat is. A 12 hold ideiglenes jelölése: S/2016 J2 (Valetudo), S/2017 J2, S/2017 J3, S/2017 J4, S/2017 J5, S/2017 J6, S/2017 J7, S/2017 J8, S/2017 J9, S/2018 J1. Ezeket a jelöléseket 2018. júliusában adták. A következő kettő már 2017. nyarán megkapta ideiglenes jelölését: S/2016 J1 and S/2017 J1. Az S a satellite (hold) szóra, a J a Jupiterre utal a nevekben, az évszámok a felfedezés évét jelölik,  J utáni sorszámok a holdak felfedezésének sorrendjében lettek kiosztva.