NGC 4618, az egykarú spirálgalaxis a Vadászebek csillagképben. Hubble Űrtávcsp felvétele (ESA, NASA)
Az NGC 4618, az egykarú spirálgalaxis a Vadászebek csillagképben. A Hubble Űrtávcső felvétele (ESA, NASA)

Éppen ma van 236 éve, hogy William Herschel felfedezte 1787. április 9-én az NGC 4618-at. Ezen a mai napra eső évfordulójú felfedezéssel kívánunk kellemes húsvéti ünnepeket minden tagtársunknak és barátunknak!

Csak a felfedezés előtt egy évvel vetette fel Herschel, hogy az ő – és sok mai amatőrcsillagász – távcsövében csak ködösségnek látszó apró objektumok valójában távoli csillaghalmazok, amelyeket a távcső elégtelen fénygyűjtő- és felbontóképessége nem bont fel különálló csillagokra. Az NGC 4618-hoz hasonló objektumok esetében igaza volt, de csak 1925-ben tudta nagyobb, jobb távcsővel és fényképezés segítségével bebizonyítani Edwin Hubble, hogy tényleg erről van szó: a galaxisok távoli, sok milliárd csillagból álló csillagvárosok. (Lásd itt a történeti áttekintést 13:12 perc:másodperctől.) A fenti képet róla a NASA/ESA közös projektje, a Hubble Űrtávcső készítette.

Az NGC 4618 különlegessége, hogy mindössze egyetlen spirálkarja van. A legtöbb spirálgalaxisnak két vagy négy karja van. Néha előfordul három kar is, néha négynél több is, de a “klasszikus”, vagy Tökéletes vagy Nagyszerű Spirálgalaxisoknak (Grand Design Spiral Galaxies) szinte mindig két vagy négy spirálkarja van. A Tejútrendszernek négy nagy spirálkarja van.

Az NGC 4618 kb. 21 millió fényévre van tőlünk, valódi átmérője a Tejútrendszerének egyharmada. Közelében látszik az NGC 4625 galaxis, amellyel együtt egy kölcsönható galaxispárt alkot. Az ilyen galaxispárok olyan közel vannak egymáshoz, hogy az egymásra gyakorolt árapály-erejük eltorzítja egymás – vagy csak az egyikük – alakját, és akár csillagkeletkezést is beindíthat bennük.

Az egy spirálkar miatt a galaxis kinézete egészen aszimmetrikus.

Hogy a megszokottak ellenére miért csak egy spirálkarja van ennek a galaxisnak, az szakmai vita tárgya. Az egyik elképzelés szerint az NGC 4625-tel való árapály-kölcsönhatás miatt csak az egyik oldalon fejlődött ki a spirálkar. (A spirálkarokban mindig csillagkeletkezés zajlik, forró, fiatal, gyakran kékes színű csillagok vannak bennük. A fenti képen is jól látszik, hogy a magban sárgás (kisebb tömegű és öregebb), az egyetlen, felcsavarodott karban kékes (nagyobb tömegű, forró, fiatal) csillagok vannak.) Ugyanakkor a semleges hidrogéngáz eloszlásának megfigyelése azt mutatja, hogy az NGC 4618-ban csak e gáz egy kisebb részét perturbálta meg a szomszéd galaxis (vagy mert távol van, vagy mert még nem volt elég idő a perturbáció kifejlődéséhez), a nagyobb része továbbra is normálisan, a megszokott módon oszlik el galaxis korongjában. Lehetséges, hogy a galaxis valamilyen belső tulajdonsága (mágneses tere például) olyan, hogy nem engedte egy másik spirálkar kialakulását, vagy korábban más galaxissal hatott kölcsön.

Nem ez az egyetlen egy spirálkarú galaxis. Noha az ilyenek ritkák, azért kölcsönható galaxispárokban időnként előfordulnak.

Az NGC 4618-ban eddig csak egy szupernóvát észleltek, az Ib típusú SN 1985F-et.

Az NGC 4618 11,2 magnitúdós, kb. 4 ívperces méretű. (Furcsa módon IC 3667 néven is katalogizálták.) Nagyon jó, 6,5 szabadszemes határmagnitúdójú, holdtalan, tiszta égről 7 cm-es távcsővel is éppen észre lehetne venni, de a mai fényszennyezési helyzet mellett még jó hazai égről is 10-12 cm-es műszert ajánlunk vizuális észleléséhez, hogy biztosan és jól lehessen látni.

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/NGC_4618

https://www.esa.int/ESA_Multimedia/Images/2020/03/Single_arm_galaxy

A Jupiter holdrendszerének illusztrációja az újonnan talált 12 jupiterhold nélkül. (Kép: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science)

A Szaturnusznak eddig (2023. február 4-ig) 83, a Jupiternek 80 ismert holdja volt. Ez most változott, mert egyszerre 12 új holdat fedeztek fel a Jupiter körül amerikai csillagászok. Így a Jupiternek 92 ismert holdja van már, amivel ismét visszaszerezte a “Naprendszerben legtöbb holddal bíró nagybolygó” címét (egyidejűleg természetesen az összes naprendszer-beli égitest közül neki van a legtöbb holdja, nem csak a nagybolygók között).
A felfedezésekhez vezető észleléseket a legsikeresebb holdvadász, Scott Sheppard vezetésével végezték 2021-ben és 2022-ben. Ő a Carnegie Institute for Science intézetben dolgozik, ami Washington D. C.-ben található, vagyis az USA fővárosában. A felfedezés után még jelentős mennyiségű időt töltöttek további megfigyelésekkel, hogy az új bolygókísérők pályáját teljesen végigkövessék, ha lehet, egy teljes keringésen át vagy tovább, a pálya pontos meghatározása céljából.
Az újonnan felfedezett jupiterholdak mindegyikének több a keringésideje a Jupiter körül, mint 340 nap. (Mivel a Jupiter mintegy 12 év alatt tesz meg egy keringést a Nap körül, egy 1 év körüli keringésidejű hold kb. 12-szer kerüli meg a Jupitert egy Nap körüli keringés során. Ez hasonló a Föld-Hold pároshoz, hiszen a Hold a Földet mintegy egy hónap (27,3 nap) alatt kerüli meg, így egy évben kb. 13-szor járja körbe a Hold a Földet). A 12 új hold körül kilencnek még az 550 napot is meghaladja a keringésideje!
A holdak kicsik, első becslés alapján mindössze ötnek haladja meg a mérete a nyolc kilométert.
Nem teljesen váratlan módon a 12-ből kilencnek a pályája retrográd. (A prográd pályán haladó hold itt, ebben az esetben azt jelenti, hogy a Jupiter forgás- és keringésirányával megegyező, a retrográd pálya pedig azzal ellentétes irányban járja körbe a bolygót.) A retrográd keringésűek esetében szinte bizonyos, hogy befogott kisbolygók váltak a Jupiter holdjává valamennyi idővel ezelőtt. A legkisebbek akár nagyobb testek – kisbolygók vagy holdak egymással való – ütközése következtében alakulhattak ki. A prográd irányúak viszont a Jupiter körül alakulhattak ki eredetileg is, akár a bolygóval egyidejűleg.
A Jupiter első holdjait még Galileo Galilei fedezte fel távcsővel, 1610-ben (négyet: Io, Callisto, Europa és Ganymedes, ezek az ún. Galilei-holdak.) Hogy a jupiterholdak és más bolygók, törpe- és kisbolygók holdjainak felfedezése még ma is tart, mutatja, hogy rengeteg érdekesség van még odakinn. Eddig exoholdat még nem találtak, csak jelölteket.

Amerikai csillagászok egy csoportja (M. M. Knight és munkatársai, 2023. január 30., The Astronomers Telegram 15879,) megmérték a C/2022 E3 (ZTF) üstökös magjának forgásidejét. A méréshez a Lowell Obszervatórium 1,1 méteres távcsövét használták, a távcsővel a méréshez szükséges képeket 2023. január 22-én, 25-én, 26-án és 27-én vették fel; ezen túl január 26-án a 4,3 méter nyílású Lowell Felfedező Távcsővel (Lowell Discovery Telescope) is készítettek képeket a kométáról. Keskenysávú fotometriai szűrővel a CN-molekula vonalán mérték az üstököst (CN, egy szén és egy nitrogénatom vegyülete, amit először a csillagközi térben fedeztek fel 1938-ban). A több éjszakányi méréseken azt keresték, hogy a mag körüli kómában mikor jelennek meg ugyanazok a csomók, fényfoltok ugyanott. Ebből az üstökösmag forgási idejét 8,7 (plusz-mínusz 0,1) órára becsülték. A képeken ugyancsak megtalálták az OH, ionizált szén-monoxid (CO+) és nagy mennyiségű por jelenlétét.

José J. Chambó képe a C/2022 E3 (ZTF) üstökösről az USA Új-Mexikó tagállamában lévő Mayhill-ből készült még 2022. december 24-én. 3 fok hosszú ioncsóvát figyelhettünk meg a képen. A kép 31 perc expozíciós idővel készült. Forrás: https://astronomy.com/photos/picture-of-day/2023/01/comet-ztf-arrives
José J. Chambó képe a C/2022 E3 (ZTF) üstökösről az USA Új-Mexikó tagállamában lévő Mayhill-ből készült még 2022. december 24-én. 3 fok hosszú ioncsóvát figyelhettünk meg a képen. A kép 31 perc expozíciós idővel készült. Forrás: https://astronomy.com/photos/picture-of-day/2023/01/comet-ztf-arrives
Ez csak egyetlen nyers, kalibrálva és kidolgozva. (Távcső: Esprit 80 Triplet APO. Időpont: 2023-01-30. Helyszín: Hetes (Somogy megye). Kamera: ZWO ASI 533MC PRO. Mechanika: Sky-Watcher AZ-EQ6 GT. Expozíciós adatok: 1x90s. Szűrő: Astronomik L2)
Ez csak egyetlen nyers kép, kalibrálva és kidolgozva. (Távcső: Esprit 80 Triplet APO. Időpont: 2023.01.30. Helyszín: Hetes (Somogy megye). Kamera: ZWO ASI 533MC PRO. Mechanika: Sky-Watcher AZ-EQ6 GT. Expozíciós adatok: 1×90 s. Szűrő: Astronomik L2)

2023. január 30.: Már egyetlen, másfél perces fotón is nagyszerűen feltűnik ennek az üstökösnek a kiterjedt por- és gázburka (kómája), és ioncsóvája is (hosszú, egyenes vonal az üstökösből kiágazva) a háttércsillagok tengerében Vámosi Flórián fenti képén.

2023. február 1-én kerül földközelbe a C/2022 E3 (ZTF) üstökös, amely január 12-én volt kb. 50 000 év eltelte után ismét napközelben. A magyarországi megfigyelők már tavaly nyár óta észlelik és szép fotókat készítettek róla (a rajzokat, szöveges megfigyeléseket külön cikkben mutatjuk majd be.) Az üstökös felfedezéséről és egyéb tulajdonságairól itt írtunk részletesebben, ahol az üstökös keresőtérképe és koordinátáinak, fényességének előrejelzése is megtalálható. Már korábban is bemutattunk pár, a www.eszleles.hu-ra érkezett fényképet itt, valamint itt is. Az üstökös február 6-ig cirkumpoláris, vagyis egész éjjel észlelhető, utána pedig gyorsan halványodik, de megfigyelhető marad kisebb távcsővel az esti égbolton. Február végén már 8,5 magnitúdós, február 8-án süllyed a szabadszemes 6 magnitúdós határ alá. (De addig is nehézkes megfigyelni szabad szemmel, de binokulárokkal könnyű. A szabadszemes megfigyelés feltétele a derült, holdfénymentes, nagyon tiszta, jó átlátszóságú és fényszennyezésmentes égbolt. Aki az Androméda-ködöt sem látja szabad szemmel, azt ezt az üstököst sem fogja; aki viszont a Triangulum-galaxist is észreveszi távcső nélkül, annak jó esélye van a kométa megpillantására.)

Most pedig lássuk a fotografikus észleléseket!

Vámosi Flórián - 2022-07-19 - 60s - Esprit 80 Triplet APO - ZWO ASI 533MC PRO
Vámosi Flórián – 2022.07.19. – 60 s – Esprit 80 Triplet APO – ZWO ASI 533MC PRO

2022. július 19.: “Arra voltam kíváncsi, hogy az újonnan összeállított rendszerem eléri-e a 14 magnitúdót. Akkoriban kb. 14,1 magnitúdós volt a C/2022 E3 üstökös, ezért ráálltam. Meglepő módon, már a 30 másodperces expozíción is látszott, de 60 másodperces expozíción azért jobban. Ebben a verzióban a kép középső 32%-át kivágtam, talán így jobban látszik az üstökös.” (Vámosi Flórián)

Olvasd tovább

 

Fotó: Krischbaum Tamás
Távcső: SkyWatcher 80/600 ED APO
Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro GoTo
Kép készítésének időpontja: 2022. december 26.
Kép készítésének helye: Kemendollár
Kamera: ASI294MC Pro
Expozíció: 60×180 sec, gain=121-en
Sötétkép (dark), mezősimító (flat) korrekció flatdarkkal
Szűrő: Optolong UV/IR-cut

Olvasd tovább