A tárgysorban emlegetett jelű csillagról röppent fel 1-2 hónapja a hír, hogy rendkívül szabálytalan elhalványodásait esetleg idegenek által épített megastrúktúrák (pl. napelemfarm vagy űrállomás) okozná. Ezt a legtöbb kolléga – én is – igencsak valószínűtlennek tartotta, egyébként is, egy ilyen ötlet igencsak sok egyéb, további mérést igényelne a bizonyítás során.
Rádiótávcsövekkel is mérték rövid ideig az ötlet felvetése óta a csillagot, de semmi különlegeset nem találtak. Olvasd tovább →
Egy idén október 10-én felfedezett, 280-620 méter közöttire becsült kisbolygó fog elhaladni a Föld mellett a Hold távolságának 127%-ára megközelítve a Földet október 31-én este. Legközelebb hozzánk este 18 óra felé lesz (Közép-Európai Idő szerint). Az előrejelzés szerint legfeljebb 10,1 mg-s lesz, amikor legfényesebb lesz a megközelítés során, tehát legalább 15 cm-es műszer kell megfigyeléséhez. Viszont 898 ívmásodpercet is megtesz majd a közelítéskor percenként, vagyis kb. 15 ívpercet egy perc alatt (a telehold átmérője kb. 30 ívperc!). A felfedezés a PannSTARRS projekt 1,8 méteres műszerével történt.
A Földre nem veszélyes a kisbolygó.
Halloween-kisbolygónak is nevezik, de ennek semmi jelentősége nincs…
Modellszámítások szerint a 2015 TB145 egy alvó vagy kialudt üstökös lehet, de szoros földközelsége ellenére sem várnak belőle meteorokat. Ha mégis haladna meteoráramlat a pályája mentén, akkor azok 35 km/s sebességgel a RA = 64°, D=-3° pontból érkeznének. E rajt leginkább Ázsiából lehetne látni. A modellszámítások ugyanis azt mutatják, ha ez a halott üstökös a múltban aktív volt, akkor a Földet idén elkerülik a meteoroidjai; 2009-ben és 2014-ben viszont észlelni kellett volna őket, de egyik évből sem jelentettek semmi különöset, ami ehhez az objektumhoz lenne kapcsolható.
Naprendszerbeli pályája itt látható:
Gyakorlatilag a közelség idején a Bika-Szekeres-Zsiráf-Göncölszekér csillagképekben fog haladni (a Zsiráf csillagszegénysége nem sokat segít a felkeresésében, főleg, mert gyorsan mozog; érdemes koordináták alapján keresni GoTo-s műszerrel).
Magyarországon napnyugta és sötétedés körül még csak olyan 10-13° magasan lesz az objektum, és horizont feletti magassága csökkeni fog, majd este kilenc felé le is fog nyugodni, vagyis legfényesebb állapotában, a legszorosabb megközelítésekor bizony nagyon nehézkes lesz az északi, északnyugati horizont közelében keresni.
Sajnos, emiatt a VCSE csillagdájából csak nagyon rövid ideig észlelhető, de majd megpróbálkozunk vele.
Aki megfigyelésre adná a fejét, az alábbi táblázat segít neki. Az adatokat kb. Zala megye közepére számoltuk ki, de az ország teljes egészéből egész jól használható lesz. (Ilyen szoros kisbolygó megközelítéskor a parallaxis már érezhető, ezért kellett adott földrajzi helyre kiszámíttatni a pozíciókat.)
Az első oszlopokban az év, hó, nap található, majd a következő hat számjegy első két jegye az órákat, a második kettő a perceket, az utolsó kettő a másodperceket kódolja: az időadatok UT-ben vannak, ehhez egy órát kell adni, hogy a mi téli időszámításunkat kapjuk (TISZ vagy KÖZEI = UT + 1 óra).
Utána 2000.0-s epochára a kisbolygó rektaszcenziója (óra-perc-másodperc) és deklinációja (fok, ívperc, ívmásodperc) alakban található.
Delta: a kisbolygó földtávolsága CSE-ben.
r: a kisbolygó naptávolsága CSE-ben.
El: elongáció, vagyis a kisbolygó szögtávolsága az égen a Naptól.
Ph: a kisbolygó fázisszöge (kevés jelentősége van a mostani megfigyeléshez)
V: a kisbolygó várt fényessége V-sávban, vagyis vizuális tartományban.
Sky Motion: a kisbolygó mozgása ívmásodperc/perc egységekben és iránya (PA). A PA-t 0-tól
360 fokig mérük, 0 az égi északi, 90° az égi keleti irány.
Azi, Alt: a kisbolygó azimutja és horizont feletti magassága fokokban.
Sun Alt: a Nap horizont feletti magassága °-ban. Ha ez negatív, akkor a Nap lenyugodott vagy még nem kelt fel; ha -18° alatt van a Nap, akkor beállt az éjszaka, elég sötét van az észleléshez.
Moon Phase: a Hold fázisa (1,0 = telehold, 0,5 = első vagy utolsó negyed, 0,0 = újhold). Az erős Hold nem nagyon kedvez a kistávcsöves vizuális megfigyeléseknek… A Dist a Holdtól mért szögtávolságot adja fokokban, az Alt a Hold horizont feletti magasságát °-ban.
Végezetül az utolsó oszlopok a bizonytalanságokat jelzik.
Remélem, érdekes, amit írok és nem spammelek vele Titeket…
A (99 942) Apophis kisbolygót 2004-ben fedezték fel, és hamarosan az érdeklődés középpontjába került, mert a korai pályaszámítások szerint 2,7% esélyt láttak arra, hogy 2029. április 13-án beleütközzön a Földbe. Ez óriási esélyt jelent (durván 1:37), sokszorosa annak, hogy ötös lottótalálata lesz az embernek, pedig időnként egyeseknek az is előfordul… Éppen ezért az egyiptomi Ra Apep-ről, a pusztító istenség görögösített nevéről nevezték el Apophis-nak (ejtsd: apofisz). Későbbi mérések szerint 330-350 méter átmérőjű lehet (a Tunguzka-katasztrófát, ami egy kb. fél kontinensre kiterjedő esemény volt 1908-ban, egy kb. 200 méteres test okozta). Az Apophis sűrűsége kb. 2,6 g/cm^3.
Ahogy gyűltek az észlelések, pontosabb pályát lehetett számítani, ezzel természetesen megváltoztak a Földbe való becsapódás esélyei is. A pontosabb pályaszámítás szerint a 2029-es földközelségekor 3,4 magnitúdós lesz, vagyis lehet, hogy szabad szemmel akár még Zalaegerszeg külterületéről is megpillanthatjuk a kisbolygót!! (Ha nem lesz derült, érdemes ezért kocsiba vágni magunkat és elutazni közelebbi derült helyen lévő helyre.) Mozgása akkor 42 fok lesz óránként (vagyis 0,7 fok percenként, a telehold átmérője ugye 0,5 fok). Érdemes lenne régi krónikákat megnézni, vajon nem láttak az írásos kor 5-6 ezer éve alatt ilyesmit? (Akár UFO-észlelésnek minősítettek között is előfordulhatott ilyen.) Szenzációs látványnak ígérkezik, hálás szabad szemes, vizuális távcsöves és fotografikus téma lesz. Mivel legnagyobb közelségekor látszó méretét 2 ívmásodpercre várják, már egy 5 cm-es távcsővel is kiterjedt objektumnak látszódhat az égen, ha jó lesz a nyugodtság. Mivel azonban a nyugodtság Közép-Európából ritkán jobb 1 ívmásodpercnél, a legjobb lesz talán 9-13 cm-es távcsövet és nagy nagyítást használni. (Végül is az ISS, a Nemzetközi Űrállomás mérete futballpályányi, és Rafi nyári táborban 15 cm-essel készült képén jól kivehető volt a szerkezete – ez meg háromszor nagyobb, mint egy focipálya hossza, úgyhogy szerintem vizuálisan is kiterjedt lesz.)
A Földbe való becsapódás esélyei így változtak évről-évre, aminek oka a gyarapodó megfigyelési anyag által lehetővé tett egyre pontosabb pályaszámítás:
2004. április: 2,7% (1:37)
2004. december 23.: 1:62
2004. december 27.: nulla esély
2004. december 27.: 0%
2006: 1:45 000
2009: 1:250 000
A 2029-es mellett érdekes a 2036-os földközelsége is (7:1 000 000 000 eséllyel a 2009-es mérések szerint, de a 2013-as észlelések kizárták, hogy ekkor, 2036-ban becsapódás lehetne); és a 2068-as is, aminek esélyét korábban 3 a milliárdhoz becsülték, de ennek esélye nemrégen megnőtt (ld. alább).
2005-ben és 2011-ben újabb képek készültek az égitestről.
2013-ban az Apophis csak 14,5 millió km-re haladt el a Földtől (durván egytized csillagászati egységre), ekkor nemcsak fotókon örökítették meg, hanem radarészleléseket is végeztek róla. Ekkor 15,7 mg volt látszó fényessége. Az ekkor végzett mérések ismét kizárták, hogy 2029-ben lehetne becsapódás. A CCD-kkel készült fényképekről kimért pozícióadatoknál sokkal pontosabb radarmérések is készültek ekkor, amelyek ráadásul a távolságot is nagyon pontosan megadták.
Ezeknek a 2013-as radarméréseknek az alapján 2068-ban lesz az Apophis-nak egy olyan földközelsége, amikor is viszont a becsapódás esélye 1:256 000.
A Gaia műhold csapata is mérte az Apophis pályáját. Ezeket a méréseket a Földiről végezték el a csapatuk gyakorlatoztatása és fejlesztése érdekében, jobbára még a Gaia műhold indítása környékén. Megjegyzendő, hogy a Földről 2732 saját nagyon pontos pozíciómérést tudtak felhasználni – de eddig 2103 ezek közül nem volt publikálva, most használták fel először pályaszámításban! 4138 korábbi földi mérést is felhasználtak. Külön rámutattak arra, hogy az IAU Minor Planet Center elektronikus leveleiben alkalmazott kerekítés befolyásolja a végeredményeket… A megfigyelő távcsövek pozícióit is pontosabban kell figyelembe venni a pályaszámításokban – az IAU MPC ezt is kerekítve és az utolsó tizedesjegyek nélkül adja meg.
Végeredményben azonban nem adtak új becslést a 2029-es becsapódás esélyeire. Ennek okául azt hozzák fel, hogy a meteoroidok mozgását befolyásoló Jarkovszkij-effektus (vagy az effektust tanulmányozók közül a többiek nevének kezdőbetűit is magában foglaló YORP-effektus, ahol a többiek a területen dolgozó O’Keefe-t, Radzijevszkijt és Paddackot takarják) nem ismert eléggé az Apophis esetében egy pontos pálya megadásához…
Ez az effektus abból áll, hogy bár a Nap fénynyomása valamerre nyomja kicsit a kisbolygót (a Napból érkező fotonokat elnyeli a kisbolygó, és egyben felveszi a lendületüket is, vagyis kifelé nyomja a Naprendszerből a kisbolygót), de a kisbolygó a Naptól a nappali oldalán felvesz hőt, amit az éjszakai oldalán elsugározz, és az eltávozó fotonok kissé visszalökik a kisbolygót. (Ez a YORP-effektus durva magyarázata, a finom részletek most kevésbé érdekesek.) Ennek figyelembevételéhez viszint ismerni kellene a kisbolygó forgási idejét, a forgástengely állásszögét és a kisbolygó alakját és albedóját.
Szóval, végeredményben a most megjelent új tanulmány szerint az Apophis helyzetét 2029-ben 2-3 km pontossággal ismerjük, ha a YORP-effektust nem vesszük figyelembe, az utóbbi évek meglepő elméleti- megfigyelési eredménye azonban az, hogy az ilyen méretű kisbolygóknál bizony ezt az effektust figyelembe kell venni. Következő feladat tehát az Apophis forgásidejének megállapítása lesz…
Egy -2,7 mg-s meteor pályájának kiszámítására kértek minket. Normál esetben a -4 mg-nél halványabb meteorok pályaszámítását néhány hónappal a feltűnés után végezzük el, amikor már minden, havi bontású észlelési adat fel van töltve a meteoros adatbázisba (kezelője: Tepliczky István). Ilyen halványabb meteorokból havonta akár több száz, nagyobb rajok jelentkezése esetén akár ezres nagyságrendű pályát is lehet számolni, ezt tehát automatizáltuk, és a program néhány havonta frissíti az adatbázist. Ennyi meteor pályáját egyesével kiszámítani természetesen időpazarlás lenne. Ezeket a pályaszámításokat új rajok felfedezésére, a régebbről ismertek pályájának pontosítására használjuk, és velük a naprendszerbeli por eredetét és fejlődését tanulmányozzuk.
A -4 mg-nél fényesebb meteorok már tűzgömbnek számítanak, és ezek pályaszámítását rutinszerűen pár napon belül elvégezzük. Egy -8 mg-s meteorból már le is eshet valami, bár ehhez kedvező körülmények összejátszása kell (pl. nagyon kicsi meteorsebesség, hogy alacsonyra le tudjon jönni a meteoroid a légkörben). Egy -10 mg-s tűzgömbből már biztosan leesik valami, bár általában csak nagyon kicsi darab, amit nagyon nehéz megtalálni, és ezért ritkán indulnak neki megkeresni olyan bonyolult vidéken, mint Európa. Egy telehold-fényességű (-13 mg-s) tűzgömbből, különösen, ha hangrobbanás is kíséri, egészen biztosan leesik akkora darab, hogy könnyen megtalálható lenne, ha jó észlelések vannak a pályájáról, ezeket tehát a feltűnést követő pár órán belül részletes pályaszámításnak vetjük alá.
Mi az oka hát, hogy e -2,7 mg-s meteor pályáját mégis gyorsan kiszámoltuk? Egyfelől az, hogy barátaink nagyon kíváncsiak voltak rá, és ezt szeretnénk kielégíteni. Másfelől, kifejezetten jó észlelések születtek róla, három kamerán (HUPOL, HUSUL, HULUD1) rajta van teljes egészében a meteor. E három kamera adataiból 12 méter pontossággal tudtuk az észlelőtől való távolságot meghatározni! (Összehasonlításul: ez ritkán sikerül 100 méternél pontosabban.) Egy negyedik kamera adatait is megkaptuk, a HULUD3-ét, ez azonban nem látta a meteor teljes pályáját. Ezért kizártuk a további vizsgálatból, hogy csak a legszebb, legjobb észleléseket használhassuk.
A meteor a HULUD1-től 110 km-re tűnt fel, a HUPOL-tól 140 km-re, a HUSUL-tól pedig 150 km-re (kerekített, közepes távolságok). 63 km-es pályáját alégkörben 57,4 +/- 0,3 km/sec sebességgel futotta be, tehát kicsivel több, mint 1 másodpercig volt látható az égen. Vizuális megfigyelésről nincs tudomásunk. Földfelszínre vetített pályáját a mellékelt kép mutatja.
A meteor Magyarországtól északra tűnt fel, Szlovákia felett, Tugártól Zsember felé haladt. A földfelszín felett 113,7 +/- 1,4 km magasságban tűnt fel és 89,3 +/- 0,9 km magasságban hunyt ki.
A meteor magasságváltozásai a HULUD1 + HUPOL kamerapárosításból. Vízszintesen az idő van feltüntetve (23:17:00 UT-tól kezdve), függőlegesen pedig a földfelszín feletti magasság km-ben. Az elfordított négyzetek az egyes képkockákról lemért magasságokat tartalmazza, amiket folytonos vonallal is összekötöttünk. A három kamera képeiből hatféle párosítás volt képezhető, amiből három pár független, és ezek kombinációja (átlaga) adta a végeredményt és a hibát.
A meteor érdekes, kissé szokatlan sebességváltozásai a HULUD1 + HUSUL kamerapáros alapján. A végső sebességeket és sebességváltozásokat szintén az összes kamera összes lehetséges, független kombinálásával kaptuk meg.
A meteor naprendszerbeli pályájára utaló pályaelemel a következők voltak:
Elképzelhető, hogy a tűzgömb a 2012-ben felfedezett Alfa Corona Borealidák (ACB) rajhoz tartozik (ld. J. Greaves,http://adsabs.harvard.edu/abs/2012JIMO…40…16G A fenti kis táblázatocskában zárójelben álló számok éppen az ACB-raj közepes pályaelemeit jelentik. Mivel a meteorrajok a térben szétszóródnak idővel, a rajtagok pályája, és így pályaelemei természetszerűleg eltérnek az átlagostól. Ezt figyelembe véve, ez egy ACB-meteor volt. Az IAU MDC-ben csak 15 ACB-meteor pályáját ismerik.
A meteornak az egyik érdekessége tehát, hogy nemrég felismert, alig ismert rajból jött. Másik érdekessége a sebességváltozása. Kezdetben lassult, ahogy minden más normális meteor is teszi. Azután azonban a lassulás megállt, és a hullócsillag végén látható pukkanás árnyalatnyit ismét felgyorsította a meteort, amely kihunyásáig egyre gyorsulva mozgott. Mintha csak a meteor szerkezete többrétegű lett volna (nem pedig egyenletesen kitöltött, homogén), és a belsejére túl nagy erő, hő és nyomás hatott, ami felrobbantotta, amit pukkanásként láttunk. Ez azonban valószínűleg nem volt gömbszimmetrikus robbanás, lehet, hogy csak egyik irányba tört ki az anyag gejzírszerűen (közelítőleg hátrafelé), ami rakéta módjára felgyorsította a megmaradt testet, ami aztán elégett.
A meteor tömege 1-2 gramm lehetett csupán, fényességét sebességéből származó nagy mozgási energiája adta. Magasan hunyt ki, nem esett le belőle semmi, elégett odafenn.