A galaktikus cirruszfelhő (ang.: galactic cirrus cloud) – más nevükön infravörös cirruszfelhők (ang.: infrared cirrus clouds) – a Galaxisunkban előforduló, szálas – filamentáris – szerkezetű, ritka eloszlású por. Legerősebben távoli infravörösben sugároz. (A távoli infravöröst egyes szerzők 25-350 mikrométeres, mások megengedőbben a 15 mikrométer – 1 mm hullámhosszú elektromágneses sugárzásként határozzák meg.) Először 1965-ben figyelte meg őket látható fényben B. T. Lynds a Palomar Observatory Sky Survey (POSS, Palomar Csillagvizsgáló Égboltfelmérés) fotografikus lemezein. Részletes tulajdonságaikat az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) holland-amerikai-egyesült királyságbeli műhold észlelte 1983-ban, 60 és 100 mikrométeren, és ekkor sikerült őket első alkalommal alaposabban feltérképezni. Nevüket kinézetükről kapták.

Az Orion csillagkép látható fényben (balra), az Orion öve alatt a fényes Orion-köddel (M42-43). Jobbra szintén az Orion csillagkép, távoli infravörösben, az IRAS műhold képeiből összerakva. A jobb tájékozódás érdekében mindkét képen összekötötték az Orion csillagait. Figyeljük meg, mennyivel másképp néz ki az égboltnak ez a része látható fényben és infravörösben. Forrás: NASA/IRAS, Wikipédia

Olvasd tovább

A Kutatók Éjszakája 2022 programsorozat részeként került sor az újabb járdacsillagászatra Jákon, a Jáki Nagy Márton Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola egyik tantermében, 2022. szeptember 30-án.

VCSE – Bánfalvi Péter előadását Jandó Attila tolmácsolja a jáki iskolában. Fotó: Lampért-Csáki Marianna, 2022.09.30., Ják

Olvasd tovább

Ha a kutatók nem tévednek, ha nem történt műhiba, akkor nagy felfedezést tettek… Az a hír ért el ugyanis minket, hogy szerves anyag nyomait találta a NASA Perseverance nevű marsjárója. Igaz, hogy miféle szerves anyagét, az nem derült ki az első híradásokból (amik e cikk linkjein megtalálhatók), ami a cikkíró lelkesedését jelentősen csökkentette abban a tekintetben, hogy mennyire nagy felfedezés történt…

A Perseverance (magyarul: Kitartás) marsjáró 2020. július 30-án indult a Földről a Mars felé, ahová 2021. február 28-án érkezett meg. Tervezéséhez felhasználták a Curiosity marsjáró tapasztalatait, annak tervezői a Perseverance tervezésébe is besegítettek. A Perseverance energiaellátást 45 kg-os RTG generátor biztosítja, amiben 4,8 kg plutónium bomlása szolgáltatja  a hőt, ami villamos energiává alakítható – nem pedig napelemek. A Perseverance vitte magával az Ingenuity mars-helikoptert is, ami már nagyon sok repülést tett a Mars ritka légkörében. Maga a marsjáró a Jezero-kráterben szállt le és ott végzi vizsgálódásait. A kutatók törpe kisebbsége kétségbe vonja, döntően nagyobb része viszont elfogadja, hogy valaha, sok milliárd évvel ezelőtt volt folyékony felszíni víz a Marson, csak a bolygó kicsi gravitációja és gyenge mágneses tere nem tudta megtartani, és a vízkészlet elpárolgott, majd elszökött a világűrbe. (A mágneses tér a kozmikus sugarak távoltartásához kell, mert a kozmikus sugárzás képes felgyorsítani egy légkör elszökését.) Azt gyanítják, hogy folyók és tavak is voltak, esetleges tengerek mellett, és a  Jezero-kráterbe is egy folyó ömlött 3,5 milliárd éve, ami a kráterben kis tavat hozott létre. Ezért a Jezero-kráter ideális helyszíne lehet a korábban létezett, mára kihalt marsi élet maradványainak kutatására – már amennyiben volt bármilyen marsi élet ott.

A marsjáróban van egy kis cella, ahová a minta betehető, méretei megmérhetők, fényképek készíthetők róla és egyéb vizsgálatokat tud végezni, majd az eredményeket elküldi a Földre. (SHA, Sample Handling Assembly, vagyis Mintakezelő Egység).

A NASA 2022. szeptember 15-i bejelentése szerint a Perseverance által a Jezero-kráterben gyűjtött anyagmintában szerves anyag nyomait találták. Ez pedig – ha tényleg az, aminek gondolják – az ősi marsi, egyszerű élet bizonyítéka is lehet.

 

NASA’s Perseverance rover puts its robotic arm around a rocky outcrop called “Skinner Ridge” in Mars’ Jezero Crater. Thursday, Sept. 15, 2022
A Perseverance robotkarja a Mars Jezero kráterében – Forrás: NASA, JPL, ASU, MSSS
A marsjáró által begyűjtött egyik minta belsejében izgalmas, szerves anyagra utaló összetevőket találtak a bejelentés szerint egy 3 láb (kb.0,9 m) méretű sziklában. A szikla neve Wildcat Ridge. Erről egy videóanimáció itt látható:
Ennek a kőnek az eredetéről azt gondolják, hogy a kráter belsejében lévő, lassan elpárolgó sósvízes tóban alakult ki, a finom homokszerű anyagban és a mocsaras részekben milliárd évekkel ezelőtt.
A Perseverance-on lévő SHERLOC nevű műszer neve a Scanning Habitable Environments with Raman & Luminescence for Organics & Chemicals rövidítése. Ez szerves és más anyagokat keres Raman-spektroszkópiával az ultraibolya tartományban.
A fenti linkeken lévő beszámolók szerint a műszerrel dolgozók találtak valamit, ami ősi szerves anyagra utal. A NASA Curosity nevű marsjárója anyagaiban már 2013-ban sejtették, hogy szintén van benne ilyen jellegű anyag, de az új eredmény a kutatók szerint sokkal biztosabban utal most szerves anyag jelenlétére.
Pontosabban arra, hogy szerves anyag is lehet az, amit találtak. Hogy pontosan mit találtak, az eddigi közleményekből nem derül ki. Nem véletlen, hogy a kutatók óvatosan fogalmaznak, és a cikk címében sem véletlen a kérdőjel. Volt már rá példa, hogy a Vénusz felhőiben életnyomokat véltek felfedezni, de az egész csak az adatok feldolgozási hibájának bizonyult. Ez azért óvatosságra int…
Ahogy a Perseverance egyik kutatója fogalmazott: “A Perseverance-on lévő műszereink teljesítőképessége olyan, hogy a végleges következtetésekkel várnunk kell mindaddig, amíg a Wildcat Ridge-ből származó anyagminták a Földre kerülnek.” Úgy vélte, hogy a NASA és az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) közös Mars Sample Return (Mars Anyagminta (Vissza)hozatal) küldetése teszi majd lehetővé pontosan megállapítani, mit is találtak.
Azt is nagyon fontos megemlíteni, amit a NASA cikke is kihangsúlyoz: ha meg is erősítik, hogy a Perseverance SHERLOC-spektrumaiban valóban szerves anyag van jelen, az még nem megerősítése vagy bizonyítéka annak, hogy a Marson valamikor volt bármilyen jellegű élet. Vannak ugyanis biológiai és nem-biológiai, vagyis élő és élettelen folyamatok is, amik szerves anyagot képesek létrehozni
VCSE - Rakétamakettek a Hermann Oberth Múzeumban - Fotó: Csizmadia Szilárd
VCSE – Rakétamakettek a Hermann Oberth Múzeumban – Fotó: Csizmadia Szilárd

A rakétatechnika történetéről, a rakéták kialakulásának történetéről Jandó Attila tartott egy 54 perces előadást a Virtuális Csillagászati Klubon 2019. április 17. Az előadás a youtube-on ingyenesen megtekinthető itt!

A második világháború előtt is folytak már elméleti számítások és gyakorlati rakétakísérletek, amelyek aztán elvezettek az űrkorszakhoz 1957-ben, amikor is az első műhold pályára állt a Föld körül. Ennek a hőskornak három úttörője volt:

Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857-1935), ” a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója”. A róla elnevezett egyenlet ma is a rakéták végsebességének kiszámítására használt egyenlet, és elsőként mutatott rá a többlépcsős rakéták hasznára (ilyenek a mai, világűrbe hasznos terhet juttató rakéták is).

Olvasd tovább

A Hickson 44 jelű kompakt galaxiscsoport - Fotó: Ágoston Zsolt
A Hickson 44 jelű kompakt galaxiscsoport – Fotó: Ágoston Zsolt

2022. április 29-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 44 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, a szabadban kellemes hőmérséklettel. Fotózás közben volt lehetőségünk vizuális észlelésekre is. Éjfél után volt némi felhőátvonulás foltokban, az ég minősége is változó volt.

Olvasd tovább