Szilveszteri-újévi tűzgömbparádé c. jegyzetünkben említettem egy egy 2017. szentestéjén (2017. dec. 24. 20:16:51 UT-kor) feltűnt tűzgömböt, amit a HUVCSE01 észlelt, de ebből az egy észlelésből pályát számolni nem lehet. Jónás Károly hívta fel figyelmem, hogy a tűzgömböt a HUHOD kamera is észlelte, így a pályaszámítás lehetséges. Igaz Antal, a hódmezővásárhelyi HUHOD kamera tulajdonosa és operátora kérésemre örömmel el is küldte a szükséges adatokat a tűzgömbről, így a pályaszámítás eredményét az alábbiakban ismertetem.

VCSE - A 2017. december 24-i tűzgömb összegképe a zalaegerszegi HUVCSE01 meteorkamerán - Bánfalvi Péter
VCSE – A 2017. december 24-i tűzgömb összegképe a zalaegerszegi HUVCSE01 meteorkamerán – Bánfalvi Péter

Ezen felül Kővágó Gábor is elküldte adatait ugyanerről a tűzgömbről, amelyet a HUMFM kamerával vett fel.

Igaz Antal felvétele a HUHOD elnevezésű, Hódmezővásárhelyen működő kamerájával készült ugyanerről a tűzgömbről.
Igaz Antal felvétele a HUHOD elnevezésű, Hódmezővásárhelyen működő kamerájával készült ugyanerről a tűzgömbről.

 

Kővágó Gábor felvétele a HUMFM kamerával készült Budapestról. Míg a HUHOD és a HUVCSE01 Sirko Molau IMO-nál bevett MetRec szoftverével fut, addig a HUMFM a japánok UFOCapturíével, de aza adatformátum konvertálása nem okozott gondot.
Kővágó Gábor felvétele a HUMFM kamerával készült Budapestről. Míg a HUHOD és a HUVCSE01 Sirko Molau IMO-nál bevett MetRec szoftverével fut, addig a HUMFM a japánok UFOCapture-ével, de az adatformátum konvertálása nem okozott gondot.

A pálya:

A meteor feltűnése 99  9 km magasságban volt egy Ravazd és Táp közötti pont felett, eltűnése pedig a földfelszín felett 81  7 km magasságban történt Nyúl felett. Mindhárom település Győr-Moson-Sopron megyében van, és egymáshoz való közelségük mutatja, hogy a tűzgömb meredeken, a helyi függőlegessel mintegy 12 fokot bezárva jött lefelé.

(A kamerák közötti időpont-eltérésre, amit a nem túl jól járó órák okoznak, az általam használt saját program korrigál.)

Radiánspontja a RA= 79,61  0,02°, DEC = 32,39  0,04° pontban volt, ami a Szekeres (Auriga) csillagképbe esik.

Légkörbeli sebessége 23,4  1,1, Naphoz képesti sebessége 39,7  1,0 km/s volt. Nem lehetett valami nagy test, talán csak deciméter körüli lehetett az átmérője.

Pályaelemei:

a (CSE): 4,52  1,21
i (fok): 5,1  0,3 (7,2)
e = 0,81  0,05
 (fok): 272,27700   1,4802531e-005 (270,0)
 (fok): 247,56  0,09 (257,7)
Napközelpont (q, CSE): 0,71  0,01 (0,668)

Az IAU MDC-ben történt keresés alapján ez egyértelműen egy Decemberi Alfa Aurigida volt (a fenti táblázatban zárójelben ennek a DAR-ral jelölt rajnak a pályaelemeit lehet megtalálni – az excentricitást az IAU MDC nem adja meg erre a rajra, a fél nagytengely pedig a legkevésbé jól meghatározható pályaelem, ezért az azonosításban nem használtuk). Az egyezés a DAR és e meteor pályaelemei között elég jó, a meteorrajok fejlődése (pályaperturbációk, a Nap fénynyomása stb.) szétszórhatják a rajokat annyira, hogy ennyi – vagy ennél jóval több – különbség lehetséges legyen.

A DAR-rajt csak 1994-ben fedezte fel 554 tűzgömb pályáját analizálva Porubcan és Gavajdova. A rajról kifejezetten keveset tudni, mindössze öt (5) rajtag pályája ismert. Egy rendkívül kevéssé ismert, pici meteorrajról van tehát szó, aminek a szülőégitestje sem ismert.

VCSE - A 2017. dec. 24-i tűzgömb pályája. A szagatott vonalak a Föld, Mars és a Jupiter pályáját jelzik. A folytonos vonal a tűzgömb pályáját mutatja a Naprendszerben a becsapódása előtt. A számok a tengelyeken CSE-t jelentenek. - Csizmadia Szilárd rajza.
VCSE – A 2017. dec. 24-i tűzgömb pályája. A szagatott vonalak a Föld, Mars és a Jupiter pályáját jelzik. A folytonos vonal a tűzgömb pályáját mutatja a Naprendszerben a becsapódása előtt. A számok a tengelyeken CSE-t jelentenek. – Csizmadia Szilárd rajza.

Ennek a tűzgömbnek a pályája nagyon messze esett a 2017. december 18-án esett norvégiai tűzgömbétől. Annak radiánspontja, a RA-DEC: 331°+62° pontban volt, ami kizárja az azonos rajtagságot ezzel a szentestei tűzgömbbel. Az évvégi tűzgömbparádé tehát csak véletlen egybeesések sorozata volt.

Izgalmas, ahogy az amatőrcsillagászok szép és pontos mérései hozzájárulnak naprendszerünk apró titkainak felderítéséhez.

Köszönet Jónás Károlynak, Igaz Antalnak, Kőváró Gábornak adataik megosztásáért és észlelőmunkájukért!

Szerző: Csizmadia Szilárd

Talán csak a napfogyatkozások látványosabbak a fényes, villanó tűzgömböknél. Ezek olyan meteorok, amelyek fényessége meghaladja a Vénuszét (vagyis a -4 magnitúdót). Néha csak pár tizedmásodpercig látszódnak, ritkán tart a jelenség 3-5 másodpercnél tovább. Gyakran elég fényesek, hogy árnyékot vessenek éjszaka, bevilágítsák a tájat. Színeik rendkívül változatosak. Évente 2-4 alkalommal előfordul, hogy a tűzgömb fényessége eléri a teleholdét (-12,7 mg), és 1-2 évente történik meg, hogy hangrobbanás kíséretében a Földre is leesik a maradványa, a meteorit (esetleg több apró darabban).

Valamikor február végétől április közepéig az átlagosnál gyakrabban lehet fényes tűzgömböket látni, ősszel, szeptember tájékán pedig sokkal ritkábban.

Az év vége, az új év eleje sem arról híres, hogy az átlagot meghaladóan lehetne sok-sok rendkívüli tűzgömböt látni.

Éppen ezért szokatlan a 2017/2018 fordulóján tapasztalt tűzgömbaktivitás, ami esetleg egy ismeretlen meteorrajnak tulajdonítható.

A tűzgömbok sora egy norvégiai eseménnyel kezdődött 2017. december 18-án. Az aznap 16:37:07 UT-kor feltűnt tűzgömb fényessége bizonyára meghaladta a teleholdét. 69 km magasságban kezdett el izzani a földfelszín felett és kb. 27 km magasságra jött le ferde pályáján, amin 17 km/s sebességgel haladt. (Forrás: https://www.imo.net/ és http://norskmeteornettverk.no/meteor/20171218/163707/.)

A norvégiai esemény fényképe és videója:

VCSE -- A 2017. dec. 18-i norvégiai tűzgömb egyik képkockája a videóról kivágva. -- Tore Myhren (Lillehammer, Norvégia) felvétele.
VCSE – A 2017. dec. 18-i norvégiai tűzgömb egyik képkockája a videóról kivágva. – Tore Myhren (Lillehammer, Norvégia) felvétele.

 

myhren-20171218

VCSE – A 2017. dec. 18-i norvégiai tűzgömb videófelvétele kivágva. – Tore Myhren (Lillehammer, Norvégia) felvétele.

Szenteste a HUVCSE01 jelzésű meteorkamera fogott egy igen érdekes tűzgömböt Zalaegerszegről (Bánfalvi Péter):

 

VCSE - Szentestei tűzgömb a HUVCSE01-gyel, Zalaegerszegről - Bánfalvi Péter
VCSE – Szentestei tűzgömb a HUVCSE01-gyel, Zalaegerszegről – Bánfalvi Péter

Más elérhető felvétel hiányában ennek a tűzgömbnek a pályája még nem ismert.

2017. december 31-én Magyarországról láttak többen vizuálisan 16:24 KöZEI tájban egy tűzgömböt, ami akár -12 mg-s is lehetett. Kereszty Zsolt all-sky kamerája rögzítette a jelenséget (a napnyugta körüli terület felett látszik):

CBO - Kereszty Zsolt győrújbaráti all-sky (teljes-ég) meteorkamerájának felvétele a 2017. dec. 31-i tűzgömbről. Balra lenn a majdnem telehold látszik.
CBO – Kereszty Zsolt győrújbaráti all-sky (teljes-ég) meteorkamerájának felvétele a 2017. dec. 31-i tűzgömbről. Balra lenn a majdnem telehold látszik.

Ugyancsak szilveszter estéjén az Egyesült Királyság felett láttak egy fényes tűzgömböt, amelynek pályaszámítási eredménye nemsokára ismert lesz. Ez a tűzgömb 17:33 UT-kor, vagyis mintegy az előző után két órával tűnt fel (figyeljünk az UT és a KözEI közötti különbségre!):

VCSE - A 2017. dec. 31. 17:33 UT-kor az Egyesület Királyságból megfigyelt fényes tűzgömb képe. - Haylie Campbell képe.
VCSE – A 2017. dec. 31. 17:33 UT-kor az Egyesület Királyságból megfigyelt fényes tűzgömb képe. – Haylie Campbell képe.

Részletek az UK-beli tűzgömbről itt: https://www.imo.net/.  Aki ezt a linket meglátogatja, több videófelvételt is találhat róla.

2018. január 1-én pedig újabb fényes, teleholdnál alig halványabb tűzgömböt láttak Romániából. Erről képek és videók itt találhatók: http://stirileprotv.ro/stiri/actualitate/un-obiect-misterios-luminos-a-fost-reperat-pe-cerul-capitalei-video.html. Szabó M. Gyula kommentárja a romániai hírről: “Én sem tudok románul, de ez a cím mondja, hogy hétfő este tűnt föl a főváros fölött. Nyilván 19:44 [feltehetően romániai idő szerint, ami egy órával több a magyarnál – a szerk.] előtt még. Kiderült még, hogy sokan látták, többen beszámoltak zöld színről. … A “részletek” gomb a Tiangong-1 részleteire mutat, az alatta található hír egy márciusi tűzgömb-észlelés Temesvár fölött, az ottani csillagvizsgáló munkatársainak kommentelésével. Érzésre ez tisztességes forrás.” Várhatóan újabb felvételek is előkerülnek majd erről a tűzgömbről és akkor pályaszámítás is lehetségessé válik.

Amennyiben mindezen tűzgömbök naprendszerbeli pályája ismert lesz, érdemes lesz összehasonlítani őket: vajon különböző eredetűek-e vagy egy szülőégitestből származhatnak, amelynek fiatal meteorárama most érte el a Földet?

Nem hiszem, hogy csak a jó időjárás miatt szaporodtak meg újév környékén a fényes tűzgömbök. Az sem biztos, hogy véget is ért ez az érdekes, szokatlan tűzgömbszezon. Érdemes lenne a meteorészlelőknek – de bárki másnak is – kimenni derült esetén az ég alá, fotózni, lesni, hátha valamilyen új raj aktív most! A múlt években nem volt ilyen tapasztalat, hogy ennyi fényes tűzgömb legyen évfordulókor. A beszámolókat a vcse@vcse.hu email-címre várjuk.

VCSE - Egy hosszú, horizont alattról induló LMI fényes meteor - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – Egy hosszú, horizont alól induló LMI fényes meteor – Ágoston Zsolt felvétele
A VCSE 2017. évi Őszi Észlelőhétvégéjén, 2017. október 21-én 20:01 UT-kor, a time-lapse felvételem készítése közben rögzítettem egy kb. -3 magnitúdós tűzgömböt. Iránya alapján úgy tűnik, hogy Epszilon Geminida volt: a radiáns ekkor 4° magasan volt a horizont felett, és a meteor iránya majdnem pontosan a radiánsra mutat. Vizuálisan is többen láttuk, ahogy a horizont irányából a zenit felé haladt; rendkívül hosszú látszó utat tett meg. Időtartama kb. 0,6-0,8 másodperc vagy több volt, színe enyhén vöröses, ahogy az a fényképről is látszik (a meteor vége leszaladt a képről, így az már nem került rá a felvételre, hogy még pukkant is egyet: a pukkanás rövid, tizedmásodperces fénye elérhette a -5…-6 mg-t).
A kép adatai: expozíciós idő 30 másodperc, Canon 6D típusú fényképezőgép, Samyang 14/2,8 objektív, ISO 6400 érzékenység.

Sokan lefényképezték, és a HUBEC, valamint a HUSOR2 meteorészlelő kamerák videón is rögzítették a 2017. július 29-én 23:35:25 UT világidőkor feltűnt többször villanó, fényes tűzgömböt. Jónás Károly (HUSOR2) és Perkó Zsolt (HUBEC) észlelők osztották meg velünk a Soroksáron, illetve Becsehelyen elhelyezett videokamerák képeit. Az alábbiakban a HUBEC összegképét és ugyanazon kamera által készített videóját mutatjuk be a jelenségről:

A HUBEC videometeoros kamera felvétele a jelenségről. Nagyon jól megfigyelhető, hogy a tűzgömb többször is felfényesedett (villant). Ezt valószínűleg belső szerkezetbeli inhomogenitása okozta.
A HUBEC videometeoros kamera felvétele a jelenségről. Nagyon jól megfigyelhető, hogy a tűzgömb többször is felfényesedett (villant). Ezt valószínűleg belső szerkezetbeli inhomogenitása okozta.

233525

 

Szokás szerint a halvány meteorok statisztikai vizsgálatára kifejlesztett MetRec alulmérte a fényességet, csak -3,7 mg-t adott meg rá. Ennek oka, hogy a metRec csak egy kb. 30×30 pixeles tartományban vizsgálja a fényességet, ha a meteor képe ennél többön terül el, a többletet figyelmen k jvül hagyja. A képekre tekintve ez a tűzgömb lehetett akár -8 mg fényességű is.

A két kamera méréseiből a SimMet programmal az alábbi meteorpályát lehetett kiszámolni a jelenségre:

Feltűnés földfelszín feletti magassága: 94,0  1,8 km

Eltűnés földfelszín feletti magassága: 71,7   0,2 km

Észlelt radiánspont: RA = 339,43°  0,03°, DEC = -14,89  0,05°

Észlelt sebesség: 45,572  0,006 km/s

Heliocentrikus (Naphoz képesti) sebesség: 39,49  0,03 km/s

Pályaelemek:

Fél nagytengely: a = 4,72  0,06 CSE
Inklináció: i = 31,88  0,05°
Excentricitás: e = 0,987  0,001

Felszálló csomó hossza:  306,08816  1,6480171e-006 fok
Napközelség helyzete (perihélium argumentuma):  153,95  0,14°
Napközelpont: q = 0,0575  0,0005 CSE

Megjegyezzük, hogy a pályaelemek hibái egy 3-5-ös faktorral alábecsültek lehetnek, ha csak két kamera adata áll rendelkezésre.

A meteor pályája (folytonos vonallal rajzolt ellipszis) a Naprendszerben, mielőtt a Föld légkörében elégett volna. A számok Csillagászati Egységet (CSE) jelentenek. A szagatott ellipszisek a Föld, a Mars és a Jupiter pályáját szimbolizálják.
A meteor pályája (folytonos vonallal rajzolt ellipszis) a Naprendszerben, mielőtt a Föld légkörében elégett volna. A számok Csillagászati Egységet (CSE) jelentenek. A szaggatott ellipszisek a Föld, a Mars és a Jupiter pályáját szimbolizálják.

Az IAU MDC (International Astronomical Union Meteor Data Center, Nemzetközi Csillagászati Unió Meteor-adatbázis) táblázata több pályameghatározást is közöl a Déli Delta Aquarida meteorrajra (Southern Delta Aquarids, SDA). Számos különböző tanulmányok alapján az MDC a pálya fél nagytengelyére 2,33-3,10 CSE-t, az inklinációra 25-33° -t, az excentricitásra 0,966-0,975-t, a felszálló csomó hosszára 306-312°-t (z MDC-ben idézett, egy régi, 1973-as publikációban szereplő 152°-os adat nyilvánvalóan tipográfiai hiba), a napközelség helyzetére 149-154°-t adnak meg. A napközelség ott 0,06-0,09 CSE között változik. Mivel ezek a raj sok ezer tagjának átlagos pályaelemei, amelytől az egyes rajtagok többé-kevésbbé eltérnek, az észlelt tűzgömb egy SDA meteor volt, mivel a pályaelemek feltűnően jó egyezést mutatnak. A radiáns is egzaktul az SDA meteoroké.

A kialvás olyan nagy magasságban történt, hogy hullás e tűzgömbből nem várható. A tűzgömb  fényessége is éppen csak elérte azt a határt, amiből hullhatna meteorit – amennyiben a kialvás jelentősebben alacsonyabban történt volna.

Érdemes megjegyezni, hogy az SDA meteorok napközelben a Merkúr közepes naptávolságának ötödére-hatodára járnak a Naptül, tehát igen sok hőt kapnak tőle. A hő általában a meteorok széteséséhez is vezethet. Ugyanakkor ilyenkor a Nap fénynyomása is nagyobb,tehát erősebb perturbációt szenvednek el, mint a messzebbre járó meteorok.

Az SDA meteorokat 65 meteor pályáinak hátrametszéséből G. L. Tupman fedezte fel 1870-ben. Maximumuk általában július 29-én van, tehát éppen a maximum éjszakáján tűnt fel ez a szép tűzgömb. 1952-ben Almond fedezte fel a kettős radiánst, azóta beszélünk Északi és Déli Delta Aquaridákról, noha ennek a kettősségnek a létezését Hoffmeister és német észlelők az 1930-as években is gyanították. A raj júl. 12-aug. 23. között akt-v, csúcsban 16 db meteor/óra ZHR-rel; az Északi Delta Aquaridák (NDA) maximuma csak 10 db/óra ZHR-rel következik be augusztus közepén (13/14-én, többnyire egy nappal a Perseidák maximuma után). Az NDA meteorok július 16-szeptember 10-e között aktívak. Az SDA meteorok szülőégitestje az angol nyelvű wikipédia szerint a 96P/Machholz üstökös, de ezt az oda belinkelt hivatkozáson nem lehet látni – honnét veszik tehát ezt az információt? Ennek az üstökösnek a pályája egyébként sem emlékeztet az SDA/NDA komplexumra (pl. az inklinációja 58° ellentétben az SDA-k 30° körüli pályahajlásával), így biztosan nem eza  szülőüstökös. Gery Kronk régebbi listája nem adja meg a szülőégitestet. Egy újabb keletű oldal a 2008 Y12 SOHO-üstököst nevezi meg szülőégitestnek, de biztos, hogy valamelyik napsúroló üstökösből származnak, amely a nap szoros megközelítése során egy, esetleg több keringés során dezintegrálódott.

 

A Los Angeles-ben található Kaliforniai Egyetem (University of California, UCLA, USA) a napokban egy rendkívül érdekes meteoritot állított ki híres Meteorite Gallery-jában. A mintát kölcsönbe kapták Ken és Jill Eltrich-től.

A 30 x 25 x 12 cm méretű termetes kondritot jó pár évvel ezelőtt túrázás közben találták a kaliforniai Mojave-sivatagban. Eltrich elmondása szerint a túra alatt teljesen véletlenül lenézett a földre, és egy oda nem illő, érdekes mintázatú követ vett észre. Leginkább sziromra hasonlító mintázat borította a hátoldalát. Hazavitte, és a Google segítségével utánanézett, hogy mi lehet az, de nem talált semmi érdemlegest, így három évig az otthonukban maradt. Közben – mint értéktelent – ajtókitámasztónak is használták (sic!). Három évvel később Eltrich a követ bevitte egy Orange megyei térkép- és ásványboltba, ahol a tulajdonos azt mondta neki, hogy az akár egy meteorit is lehet, és javasolta, hogy vigye be Marvin Kilgorehoz, aki az Arizonai Egyetem Hold és Bolygólaboratórimának (Lunar and Planetary Lab) meteorit-kurátora. Kilgore azonnal látta miről van szó. Egy egyedien orientált,  szinte tökéletes alakú kondritról!

Egy évvel később Eltrich találkozott John Wassonnal, aki az UCLA meteorit gyűjteményének alapító kurátora, és Nick Gesslerrel, aki az UCLA-n a “Meteoritok” tárgy előadója. Utóbbi elmondta:

“Számos orientált meteoritot láttam már, de ez a kiváló kondrit az összes közül a legérdekesebb és legbonyolultabb mintázatot mutatja.” Az orientált meteoritokról kevesen tudják, hogy felszínük hullás közben a legkevésbé ablatálódik (vagyis a legkevésbé gőzölög el), mert a forró plazmacsatorna lényegében lamináris áramlással, optimálisan kevés anyagot olvaszt le róluk. Szinte csak a folyásnyomvonalak olvadnak le, az eredeti kúp alakból a lehető legtöbb megmarad.

A mintát Jason Utas, az UCLA kozmikus geokémia szakos végzős hallgatója is látta, aki nem mellesleg profi meteoritgyűjtő, és szerinte a kő “a világ legorientáltabb meteoritja, amit valaha találtak!”. Alakjában tükröződik “az időben megfagyott fizika”.

Eltrich ekkor kezdte csak felfogni, hogy mit is talált: “akár egy véletlenül talált lottó ötös szelvény!” mondta.

Közben jó pár komoly meteoritgyűjtő megkereste kecsegtető ajánlatával, de azt gondolta, hogy ha eladja, akkor az egy meteoritgyűjtemény féltve őrzött kincseként eltűnik az emberek szeme elől és senki nem látja hosszú-hosszú időre. Ezért úgy döntött, hogy kiállítási célból két évre kölcsönadja az UCLA Meteorite Gallery-nek, hogy minél többen láthassák élőben ezt a csodát.

A világ “legorientáltabb” meteoritjának találóan a “krizantém-kő” nevet adták és júniustól tekinthető meg az UCLA-n. Végezetül Eltrich elmondta, “nem vagyok meteorit vadász, de most már próbálok az lenni…”.

Valóban lenyűgözően szép, tankönyvszerű mintázatot mutató orientált meteoritról van szó és tényleg kiállításon van a helye.

(Daily Bruin, UCLA, California, USA, forditotta Kereszty Zsolt. Jason Utas képei)