Láttuk a szupernóvát az M101-ben! Na de kérem… Nem itt kezdődik az este! Tudom, mindenki kíváncsi a szupernóvára, úgyhogy álljon itt: távcsővégre kaptuk a halványodóban lévő SN 2023ixf-et. Így is lehet. Aki viszont a tárcairodalmon és az amatőrcsillagászati bulvárhíreken túl valami bensőségesebbre is vágyik, az olvasson tovább. 

Csillagászat fényes nappal

2023. 07. 16. estéje nappal kezdődött. Mondanám, hogy egy átlagos estének indult, de hát ha az ember Piszkéstetőn tölt néhány hetet, egy este sem lehet átlagos. Szóval, az este egy Piszkésen átlagosnak mondható vacsorával indult: hűs szellő, csodás színekbe boruló természet, a leboruló Nap a hegyek mögött, illatozó vacsora, doromboló macskák, harmónia, béke és nyugalom. Szemben velem témavezetőm, Regály Zsolt, akivel az éppen aktuális kutatási témánkat vitatjuk meg két pohár frissítő között. 

A ház azonban nem csak tőlünk hangos: Pál András és Horti-Dávid Ágoston – szintén a Konkoly Csillagászati Intézet munkatársai – a főépület erkélyéről igyekeznek szabad szemmel megpillantani a Vénuszt. Ideig-óráig ugratjuk őket, hogy úgysem fog sikerülni, aztán mikor binokulárral látni vélik a célpontot, mi is felmegyünk, hogy tegyünk egy próbát a szabadszemes észleléssel. A feladat nem egyszerű, mivel a Nap még nem bukott le, a horizont pedig fátyolfelhős. A legjobb taktikának végül a következő bizonyul: “Állj ide”, mondja Andris, “takard ki a fallal a Napot és a hegyeket egészen addig a pontig, majd onnan a fal mentén gyere felfele egy arasznyit. Ha egyszer meglátod, már nem tudod nem meglátni!” És tényleg! Ott ragyog a Vénusz teljes pompájában. Sokáig nézegetjük, binokulárral a sarlóját is tanulmányozzuk. 

Egyszer csak észbe kapunk, hogy még mindig nappal van, és jó lenne naplemente előtt a Merkúrt is elcsípni. Hiába járjuk azonban körbe a bolygó potenciális helyét oda-vissza tízszer, százszor, szabad szemmel, majd binokulárral, állvány nélkül, aztán állvánnyal, nem leljük a Merkúrt. Maradnak tehát a napfoltok. Zsolt 20×80-as Celestron binokulárjának képét vetítjük ki az épület fehér falára. Öt hatalmas foltot figyelünk meg, mindegyik brilliáns. 

Idővel újra a domboldal felé fordulunk, hogy ámuljunk a naplementén. Milyen mindennapos dolog, mégis, itt valahogy minden egyes alkalom más, gyönyörű és igéző. A frissen lebukott Nap mögött vérvörösbe vált a táj, kezünket kitartva és lassan mozgatva gyönyörű krepuszkuláris jelenséget figyelhetünk meg: a környező magyar és szlovák hegységek árnyéka rávetül az égre, ami ekkor vörösben, narancsban, aranyban, lilában és türkizkékben játszik. 

A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkés-tetőről
A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkéstetőről.

Olvasd tovább

Egy hónap alatt kétszer is találkoztunk a Hegyháti Csillagvizsgálóban. Ennek egyik indítéka, hogy a Horváth Tibor által készített, és mostanáig az udvarán álló Scutum Csillagvizsgálót áthelyezték a csillagvizsgáló udvarára, ahol felújított állapotában avattuk. A második találkozásra a Hegyháti Csillagvizsgáló felújítása adott okot.

Mi közöm ehhez az egészhez?

VCSE -Horváth Tibor Scutum Csillagvizsgálója kívülről - Fotó: Keszthelyi Sándor
VCSE -Horváth Tibor Scutum Csillagvizsgálója kívülről – Fotó: Keszthelyi Sándor

Olvasd tovább

VCSE - Rakétamakettek a Hermann Oberth Múzeumban - Fotó: Csizmadia Szilárd
VCSE – Rakétamakettek a Hermann Oberth Múzeumban – Fotó: Csizmadia Szilárd

A rakétatechnika történetéről, a rakéták kialakulásának történetéről Jandó Attila tartott egy 54 perces előadást a Virtuális Csillagászati Klubon 2019. április 17. Az előadás a youtube-on ingyenesen megtekinthető itt!

A második világháború előtt is folytak már elméleti számítások és gyakorlati rakétakísérletek, amelyek aztán elvezettek az űrkorszakhoz 1957-ben, amikor is az első műhold pályára állt a Föld körül. Ennek a hőskornak három úttörője volt:

Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857-1935), ” a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója”. A róla elnevezett egyenlet ma is a rakéták végsebességének kiszámítására használt egyenlet, és elsőként mutatott rá a többlépcsős rakéták hasznára (ilyenek a mai, világűrbe hasznos terhet juttató rakéták is).

Olvasd tovább

VCSE - Napóra a Nürnberg, Innere Laufer Gasse 11. sz. magánházon. A napóra készítésének éve: 1569, restaurálásának éve: 1979, én magam pontosnak találtam járását. A Német Kronometriai Társaság (DGC) napóra-katalógusában a 4624-es számon szerepel. - Fotó: Csizmadia Szilárd
VCSE – Napóra a Nürnberg, Innere Laufer Gasse 11. sz. alatti magánházon. A napóra készítésének éve: 1569, restaurálásának éve: 1979. Pontosnak találtam járását. A Német Kronometriai Társaság (DGC) napóra-katalógusában a 4624-es számon szerepel. Az Astronomie Weg harmadik állomása. – Fotó: Csizmadia Szilárd

Nürnberg nemcsak a játékipar fellegvára ma, de nagy csillagászati múlttal is rendelkezik. Itt dolgozott pl. 1471-1475 között Regiomontanus, Mátyás király korábbi udvari csillagásza, a heliocentrikus világkép egyik megsejtője; vagy Tobias Mayer, aki egy holdtérkép elkészítése mellett tanulmányozta a Hold librációját és számos egyéb eredménye is volt a csillagászat terén. A nürnbergi csillagászati társaság egy 25 stációból álló “AstronomieWeg“-et, vagyis csillagászati körtúrát is összeállított a városba látogató érdeklődőnek. Ezeken számos régi csillagászati emléket, volt obszervatórium helyét vagy régi korok csillagászainak emléktábláit ugyanúgy fellelhetjük, mint annak a kazamatának a bejáratát, ahová a második világháború alatt mentették az értékeket. A kirándulás utolsó két állomása a helyi Nicolaus Copernicus Planetarium és a Regiomontanus Bemutató Csillagvizsgáló. (A bemutató csillagvizsgáló főműszere egy 600/6000-es Cassegrain-távcső, amire a helyi fényszennyezés miatt szükség is van.) Most csak a napórákra koncentrálok ezekből az alábbiakban.

Olvasd tovább

VCSE - Koraesti hangulat az egyesületi saját telken. Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 - Fotó: Makár Dávid
VCSE – Koraesti hangulat az egyesületi saját telken. Canon 6D & Samyang 20 mm F/1.8 – Fotó: Makár Dávid

Egyik 2022. február eleji pénteken (2022. feb. 4.) a déli órákban látva a szikrázó derültet, arra gondoltam, hogy jó volna aznap estére összetrombitálni néhány tagtársat és egy közös megfigyelést szervezni Kávásra!

Az ötletet megosztottam a VCSE zalaegerszegi eseményein rendszeresen résztvevő tagjainkkal, akik közül Dávid ért rá aznap estére. A többieknek sajnos nem volt alkalmas, persze a túl hirtelen jött indítványra már késő lett volna a családi, s egyéb programjaikat, teendőiket átszervezni.

Olvasd tovább