VCSE - Vénusz - 2017.02.16 - Bognár Tamás
VCSE – Vénusz – 2017.02.16. – Bognár Tamás

 

A fényképen a  -4,8 magnitúdós, 27,8% fázisú (calsky.com adatai alapján) Vénusz látható. A végleges kép 2500 képkocka feldolgozásával készült.  A felvétel további adatai a képen láthatóak. A felvétel készítésekor a csillagda melletti focipálya fényvetői derengésbe vonták az égbolt alsó közel negyed részét. A köd is kezdett leszállni. Párás derengésbe kezdett burkolózni a város. A kupola belseje csillogott a kicsapódott párától.

Döbbenetes felfedezni, hogy a szabad szemmel igen fényes “csillagnak” látszó Vénusz a felvételen egy vékonyodó “kifli” csupán.

2016 során Csizmadia Szilárd újabb tesztképsorozatot készített az egyesületi távvezérelt csillagvizsgálóval. A fotografikus észlelés Skywatcher 250/1200 tubussal, EQmod segítségével távvezérelt EQ-6 GoTo mechanikával, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel történt, Zalaegerszeg Landorhegy városrészéről, Bánfalvi Péter hátsó kertjéből. Összesen 260 kép készült, 20 másodperces záridővel és ISO5000 érzékenységgel. Ezúttal a flat képeket is sikeresen feldolgoztam.
VCSE - Messier 27 tesztkép
VCSE – Messier 27 tesztkép
Mivel számos felvétel esetén jelentős háttérfény került a képekre, az este 11 óra előtt készült képeket ki kellett válogatnom, hogy valamennyire ki tudjam szűrni a közvilágítás által okozott háttérgradienst. Összesen 165 light képet és 15 flat képet adtam össze DeepSky Stacker segítségével, utána StarTools-szal végeztem az utófeldolgozást. Jelentős területet kellett levágnom a képről, hogy minél inkább csökkenteni tudjam a gradienst, illetve a felbontást is csökkentettem a jel/zaj arány javításának céljából. Deconvolutiont és élesítést végeztem, a DSS viszont egész pontosan beállította a fehéregyensúlyt, így azzal már nem kellett sokat foglalkoznom az utófeldolgozás során.
A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mély-ég objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27X-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.
1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, aki fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magja.
VCSE - Láng-köd és Lófej-köd - Majoros Attila
VCSE – Láng-köd és Lófej-köd – Majoros Attila

A képen az Orion csillagképben található Láng-köd (NGC 2024), Lófej-köd (Barnard 33), az IC 434 és az NGC 2023 ködösségek láthatók.

Észlelés ideje: 2017.  január 23.
Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D.
Távcső : Skywatcher 200/1000 Newton +  Baader MkIII3 kómakorrektor.
Mechanika: Skywatcher HEQ5 mechanika.
Expozíciós idő: 30 x 5 perc, 40 sötét kép (dark), és 10 mezősimító (flat-field) frame.
Képfeldolgozás: Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6-ban lettek elvégezve.
Készítette: Majoros Attila

Szerintem minden amatőrcsillagásznak az egyik legelső – vagy a legelső – felejthetetlen élményét a Jupiter és holdjainak megtekintése jelenti. Én is így voltam ezzel, de ezt a látványt szerettem volna megörökíteni.

Az egész kezdődött a felkészüléssel: a téma irodalmának áttekintése, tanulás, a szükséges mérőrendszer és a kamera meghatározásával.

Kézenfekvő volt az akkor már meglévő rendszeremet használni. Ez a következőkből állt:
– a Skywatcher cég 200/1000-es Newton-tubusa,
– Skywatcher HEQ5 mechanika synscan vezérléssel.

A továbbiakban a kamera kérdéséről szólok. Először beszereztem egy Orion “eyepiece” kamerát, ami nagyon jó volt holdazni és a Napot “fotózni”, de mint kiderült, az érzékenysége kevés a bolygózáshoz. De mégis megfelelő volt ahhoz, hogy elsajátítsam a képrögzítés és feldolgozás technikáját. A következő lépés az volt, hogy beszereztem egy ASI 120 MC színes bolygózásra alkalmas kamerát.

Utólag végiggondolva, a monokróm kamerát kellett volna választanom szűrőváltókkal.

Sajnos a színes kamerák igen érzékenyek a légkör nyugodtságára. Most már lehet ugyan kapni ADC-t, de ez jelentősen megnöveli a költségeket. (Szerkesztői megjegyzés: az ADC az Atmospheric Dispersion Corrector rövidítése.)

A kamera beszerzését követően a rendszer összeállt. Kezdődhetett a kaland.

VCSE - Jupiter - 2016 május - Majoros Attila
VCSE – Jupiter – 2016 május – Majoros Attila

Mint később kiderült, nem is olyan egyszerű a Jupitert fotózni. Amit addig tanultam a Hold és a Nap fotózásakor, az most semmit nem ért… Mivel a Jupiternek gyors a tengely körüli forgása, a részletek a felvételeken könnyen össze tudnak mosódni. Nekem a legjobb eredményeket a két perces videók adták. Ezeknek a videóknak a mérete megközelítette a 10GB-ot. (Szerkesztői megjegyzés: a képrögzítéshez használt ASI 120MC  kamera a maximális 1280×960 felbontás esetén 35 képkockát tud másodpercenként rögzíteni, ami két perces videó esetén 4200 képkockát jelent. Mivel 12 bites a kamera, ezért egy képkocka 14 745 600 bitnyi információt jelent. B. T.)

Az így kapott videófelvételeket dolgozzuk fel különböző szoftverekkel, hogy a végeredmény a legvégső kép legyen, ami tartalmaz minden olyan információt, amit ez alatt a két perc alatt sikerült rögzíteni, és a képfeldolgozás során sikerült előhozni.

Mivel a Jupiter mérete a kamera szenzorához képest kicsi, ezért Barlow-lencsét kell használni, hogy a távcső által a Jupiterről alkotott kép a kamera szenzorát a lehető legjobban kitöltse. A Barlow-lencse megnyújtja a távcső fókuszát, így a kép mérete megnő. Ezzel nemcsak kitölti a kamera érzékelőfelületét,  de több pixelre (képelempontra) esik a Jupiter képe, így a felbontás is megnő: kisebb részletek is észlelhetők a Jupiteren. Minden optikai elemnek, de legfőképpen a Barlow-nak a minősége igen lényeges szempont. NAGYON FONTOS: CSAK JÓ MINŐSÉGŰ BARLOW-T használj!!! A Barlow-lencse legkisebb optikai hibája is tönkreteszi a képet.

VCSE - Jupiter átlagos Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter átlagos Barlow-lencse használatával – Majoros Attila
VCSE - Jupiter minőségi Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter minőségi Barlow-lencse használatával – Majoros Attila

Szerintem a fenti két kép közti különbség azonnal láthatóvá teszi az egyik és a másik Barlow-lencse közti különbséget…

Magáról a Jupiterről:

Fizikai tulajdonságai:
Egyenlítői sugara: 71 492 km (a Földének 11,209-szerese)
Pólusoknál a sugara : 66 854,5 km (a Földének 10,517-szerese)
Sziderikus forgási ideje: 0,413 538 nap ( 9 óra 55 perc 29,685 másodperc)
Forgási sebessége: 45 300 km/h az egyenlítőnél
Felszíni átlaghőmérséklete: -121 °C

A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, egyben Naprendszerünk legnagyobb bolygója. A tömege két és félszerese a Naprendszer összes többi bolygója együttes tömegének. Maximális fényessége a Földről nézve -2,94 mag, ezzel átlagosan a harmadik legfényesebb égitest az égbolton a Hold és a Vénusz után (a Napot nem számítva, ami éjszaka úgysem látható).

Gyors forgása miatt alakja forgási ellipszoid (lapított gömb). A külső atmoszférája láthatóan számos sávra oszlik a különböző szélességi körökön. Kiemelkedő látványossága a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit már a 17. században is megfigyeltek. A Nagy Vörös Folt első tudományos igényű megfigyelését 1831-ben Heinrich Schwabe végezte el. A Jupiternek több mint 60 holdja van. A leglátványosabb négy a Galilei-holdak.

Minden kedves amatőrcsillagász barátomnak ajánlom ezt a bolygót megfigyelésre.

A képek Sharpcap programmal lettek rögzítve. A feldolgozáshoz AS2 és Registax programot használtam.