2019. január 21-e hajnala teljes holdfogyatkozást tartogatott. Azonban a vasárnap reggeli havazás és az egész napos párás, borult idő miatt nagy volt az aggodalom, hogy ugyanaz a helyzet lesz, mint július 27-én nyáron, hogy az egész jelenség a felhők martaléka lesz. Annyira nagy aggodalom volt, hogy mindent az asztrotájképekre tettem fel. Távcsövet nem vittünk ki.
Hajnali 1-kor az allsky kamerák képeit nézve bizony kicsit aggasztó volt a helyzet. A felhők ellenére is elindultam. Fél 2-kor senki sehol. Szinte az egész város az igazak álmát alussza és készül a hétfői munkanapra. A holdfogyatkozás-fotózást közösen terveztük meg. Első célállomás Somogyvámos Pusztatornya, második célállomás vészhelyzet esetére Balatonboglár lett volna, ha esetleg a felhők, konkrétan a “Hochnebel” veszélye állt fent, ami bárhol, bármikor kiszámíthatatlanul elborított volna minket.
Szerencsére a felhőkből nem lett semmi, azonban terepre kiérve 3:45-kor tapasztaltuk, hogy -8 °C mellett minden vastagon deres. A dérképződés folyamatos volt, ezért a lepakolt fotóállványok percek alatt deresek lettek. Négy óra fele már látszottak fényességváltozások a Holdon, de csak fényképezőgéppel sikerült előhozni azokat. 4:45-kor indítottuk az addigra már hófehérre deresedett rendszereket.
Kétféle rendszert vittem magammal. Az egyik egy mobil szett volt, mellyel a látványvilágot akartam megörökíteni, a másik egy fix fotós rendszer volt, aminél előzetes komponálás után már csak arra kellett odafigyelni, hogy ne deresedjen le az objektívje. A lencse tisztítására volt idő, mert hárompercenként exponált egyet a holdkorongra. Közben lehetett játszani a beállításokkal, hogy megfelelő holdkorongos és hátteres képek szülessenek.
Az alábbi három fotó nagyszerűen mutatja a fényességváltozást. Igaz, közben kellett a beállításokat módosítani, hiszen igen nagy a dinamika-különbség. A 100%-os telihold fényességét leginkább úgy lehet leírni, hogy a párás időben maximum 10 csillag látszódott. Orion csillagkép felső része egyáltalán nem. Nagygöncöl alig… Kisgöncöl semennyire. Sarkcsillag éppen hogy megfigyelhető volt.
VCSE - Világosság 5 órakor Somogyvámoson - Még kevés csillag látszódik. Oroszlán csillagkép nem látható.
VCSE – Világosság 5 órakor Somogyvámoson – Még kevés csillag látszódik. Oroszlán csillagkép nem látható. – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - Az utolsó pillanatok a teljesség előtt 5:30-kor. A csillagképek már látszódtak, azonban az égbolt nem érte el még a megfelelő sötétségét.
VCSE – Az utolsó pillanatok a teljesség előtt 5:30-kor. A csillagképek már látszódtak, azonban az égbolt nem érte el még a megfelelő sötétségét.  – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - A teljesség ideje alatt az égbolton legalább 2500 csillag látszódott. Előjöttek a fénykupolák a települések felett és már a csillagok fénye derítette a tájat 5:50 körül. (azonban a csillagászati szürkület vége kicsit korábban következett be)
VCSE – A teljesség ideje alatt az égbolton legalább 2500 csillag látszódott. Előjöttek a fénykupolák a települések felett és már a csillagok fénye derítette a tájat 5:50 körül. (Azonban a csillagászati szürkület vége kicsit korábban következett be.) – Fotó: Schmall Rafael
A teljes fogyatkozás ideje alatt azonban legalább 2500 csillag volt az égen. A sötétedést a szemünk nehezen követte, azonban lámpa nem kellett a tájékozódáshoz, mert a csillagos égbolt bőven adott annyi fényt, hogy a fehér, deres tájon közlekedni tudjunk.
Délkeleten más látványosság emelkedett, mégpedig a Vénusz-Jupiter együttállása. A második fotón a teljesség ideje alatt a Tejút nyári része is kezdett megjelenni. A 135 mm-es teleobjektívvel felszerelt fényképezőgép élőképén szépen füzérként ott sorakoztak a Jupiter holdjai a nagyításkor.
VCSE - Vénusz - Jupiter együttállás a Teljes holdfogyatkozás ideje alatt
VCSE – Vénusz-Jupiter együttállás (a horizont közelében) a teljes holdfogyatkozás ideje alatt  – Fotó: Schmall Rafael
VCSE - Vénusz - Jupiter együttállás és az emelkedő Tejút.
VCSE – Vénusz-Jupiter együttállás (jobbra, a fényesebb a Vénusz) és az emelkedő Tejút.  – Fotó: Schmall Rafael
A háromperces 50 mm-es fotósorozat végeredménye egy Elemek Mozgása című felvétel lett. A címet azért választottam neki, mert ugye itt hatalmas fényekről, árnyékokról, bolygó és holdja általi tömegvonzásból eredő keringésről beszélünk, ami egy jó pillanatban szép holdfogyatkozást eredményez. Az alapkép menet közben készült, amikor a teljesség ideje alatt túlexponáltattam egy fotót. Az egészet végül lighten módban össze kellett csak rakni Photoshop segítségével és végül rétegenként görbézni úgy, hogy a hajnalodás ne vigye el a holdfogyatkozás sötétjét.
VCSE - Elemek Mozgása - Holdfogyatkozás sorozatfelvétel a Pusztatoronnyal előtérben
VCSE – Elemek Mozgása – Holdfogyatkozás sorozatfelvétel a Pusztatoronnyal előtérben – Fotó: Schmall Rafael
A mobil rendszerrel végül számtalan fotót készítettem. Az egyik leghangulatosabb a TOTALITY lett, ahol a Pusztatorony romjai közé sikerült komponálni a Holdfogyatkozást, miközben egyre inkább világosodott az ég. Hajnalhasadáskor már a Hold felső része elkezdett világosodni, ahogy lépett ki a totalitásból, ám az utolsó pillanatig lehetett követni, ahogy nyugodott le.
VCSE - Totality - Bár a fotó készítésekor már lassan készülődött a Hold kilépni a Föld árnyékából, azonban az előtérrel látványosan kiegészítették egymást a kép elemei.
VCSE – Totality – Bár a fotó készítésekor már lassan készülődött a Hold kilépni a Föld árnyékából, azonban az előtérrel látványosan kiegészítették egymást a kép elemei. – Fotó: Schmall Rafael
Reggelre -10 °C-ig zuhant a hőmérséklet, de nem nagyon éreztük a hideget. Viccelődésből nem volt hiány. Ahogy a VCSE-táboroknak megvan a tőlem származó klasszis bolondos szlogenjük, úgy itt is lett természetesen. Ám a jókedv mellett az élmény, ami meghatározó lett. Legutóbb csillagos égbolttal holdfogyatkozást 2001. január 9-én láttam, amikor a téli havas táj felett elsötétült teljesen az égbolt és előbújtak a csillagok, szóval ez az idei egy nagy élmény volt. A 2018-as nyári holdfogyatkozásért kár. Sajnos azt elmosta a jégeső.
VCSE - Záróra a somogyvámosi Pusztatoronynál. A terep adottságaival szépen lehetett fotót komponálni, akár viccelődni is.
VCSE – Záróra a somogyvámosi Pusztatoronynál. A terep adottságaival szépen lehetett fotót komponálni, akár viccelődni is. – Fotó: Schmall Rafael
Összességében egy életre szóló élmény volt saját véleményem szerint jól sikerült fotókkal. Az internetes portálokon szerencsére sok csodás, távcsővel készült képet láttam, amit bizony mi magyarok készítettünk. Én igyekeztem nagyobb látószöggel szép fotókat készíteni.
Schmall Rafael / Vámosi Flórián / Konkoly Attila

2018. május 21-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Jupiterről és a Holdról készítettem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal és ASI 224 színes bolygókamerával készült, kiegészítve egy Televue 3x Barlow-lencsével. A rögzítés Firecapture, a feldolgozás Autostakkert 3, Registax és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE – Jupiter 2018. május 21. – Ágoston Zsolt

Először a Jupiter megfigyelését kezdtem el, még a bolygókamera elindítása előtt vizuálisan is megfigyeltem az óriásbolygót, a Barlow-lencséhez csatlakoztatott 10 mm-es Plössl okulárral, ami 240-szeres nagyítást tett lehetővé, így a fenti képhez hasonlóan megfigyelhető volt a Nagy Vörös Folt, illetve a középső, sötétebb színű felhősávokban halvány fodrozódásokat is észrevettem. Halványan az Europa hold is észrevehető volt a Jupitertől délkeletre. A kamera csatlakoztatása után több felvételt is készítettem, az egyedüli probléma, amit csak a feldolgozás előtt vettem észre, hogy a Firecapture jóval kevesebb képet rögzített a 90 másodperces hosszú videofelvétel alatt, mint amit szerettem volna készíteni. A fenti kép 23 óra 30 perckor készült, 800 kép legjobb harminc százalékából állította össze az Autostakkert 3 szoftver.

VCSE – A Maurolycus-kráter a Holdon 2018. május 21. – Ágoston Zsolt

A jupiterfelvételek között a Holdat is megfigyeltem, látványosabb felszíni alakzatot kerestem. A 76 másodperces felvétel alatt 500 kép készült, ebből a legjobb 80 képet állította össze az Autostakkert 3. Holdtérképek átnézése után a legnagyobb krátert Maurolycus-kráterként azonosítottam.

Az egyesített képeket Registax segítségével élesítettem, majd Photoshoppal további finomításokat végeztem.

2018. április 20-án, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Holdról készítettem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal és ASI 224 színes bolygókamerával készült, három panel egyesítésével kapott mozaikként. A rögzítés Sharpcap, a feldolgozás Autostakkert, Registax és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - Hold mozaik 2018. április 20.
VCSE – Hold mozaik 2018. április 20.

Sokszor készítettem fényképet a Holdról sokféle eszközzel, első csillagászati képeim is égi kísérőnkről készültek, de nem értem el azt a minőséget, amit szerettem volna. Most egy ASI 224 hold- és bolygókamera birtokában, tesztkép jelleggel készítettem egy Hold mozaikot három kép összeillesztéséből.

Egyelőre infravörös szűrő nélkül, panelenként másfél perces felvételeket készítettem, 12 000 képből a legjobb 2000-et raktam össze Autostakkert2 segítségével, majd Photoshoppal illesztettem össze egy mozaikká a paneleket; ezután Registax 6 segítségével feldolgoztam a képet. Végül Photoshopban további finomításokat végeztem.

VCSE - A Béla-kráter a Holdon
VCSE – A Béla-kráter a Holdon

Mindezidáig úgy tudtam, hogy 16 magyar vonatkozással bíró kráter van a Holdon, az Izsák-könyvet bemutató előadásomban és cikkemben is ennyit említettem. Ugyanennyiről tud pl. a Puli-projekt vonatkozó honlapja is. Az elnevezések csillagászokról (Petzval, Zach, Fényi, Hell, Izsák, Weinek, és az amatőrcsillagász Hédervári), Nobel-díjasokról (Békésy, Hevesy, Zsigmondy – bár utóbbi magát osztráknak vallotta), illetve más matematikusokról, fizikusokról (Eötvös, Kármán, Szilárd, Neumann, Bolyai, Segner) történtek. A csillagaszat.hu vonatkozó oldala sem sorol fel többet.

Teljesen véletlenül bukkantam rá a 17-ik magyar vonatkozású holdkráterre egy borongós vasárnap délután, a Bélára, pedig a https://planetarynames.wr.usgs.gov/ vonatkozó oldala szerint már 1976-ban elnevezték. Az elnevezés indoklása angolul, és az általam hevenyészett magyar fordítása a következő:

“Hungarian male name, also Slovak female name.”

Azaz: “magyar férfi név, egyben szlovák női név is.”

Vagyis nem egy konkrét személyről nevezték el ezt a pici krátert, hanem egy, a magyarban (és a szlovákban is) előforduló keresztnevet adtak neki. Sőt, az angol nyelvű wikipédia oldal kizárólag annyit mond a név eredetéről, hogy ez egy “magyar férfinév” (Hungarian masculin name).

Érdekes lenne az elnevezés történetét felkutatni, a javaslattevő személyét kideríteni.

Maga a kráter egyébként elég érdekes, mert erősen aszimmetrikus, nagyon elnyúlt: 11×2 km-es! Megfigyelése nem reménytelen nagyobb amatőr távcsövekkel.

A Béla-kráter a Holdon az északi szélesség 24,7°-án, és a keleti hosszúság 2,3 fokán fekszik, mégpedig a Hadley-rianásnál. A mellette lévő másik három krátert spanyol, japán és afrikai férfi keresztnevekről nevezték el, a Béla-kráter tehát ebbe a sorba illeszkedik.