Március 14-én a kedvező időjárást kihasználva végre sikerült kitelepülnöm az udvarra észlelni. A délutáni szél hihetetlen tisztára söpörte a levegőt. Hiába volt a közelben a vasútállomás térvilágítása, most mégsem derengett az egész égbolt narancssárga fényben.

Öröm volt kipakolni a távcsövet és “csak úgy” megcsodálni a Holdat. Megdöbbentő volt, hogy 256x-os nagyítás mellett is tiszta, részletes volt a kép, minimális vibrálást lehetett csak érzékelni a látómezőben. A már-már tökéletes látómező hatására felbátorodva megpróbáltam mobiltelefonnal “belefényképezni” az okulárba. Kíváncsi voltam mi lesz a végeredmény?

Valószínűleg nem kell nagyon részleteznem, hogy csak kézből odatartott és automatán fókuszáló és exponáló képrögzítő eszközzel nem szokás jó felvételeket készíteni. Igen fontos és lényeges a felvétel minősége szempontjából a fényképező eszköz pontos, elmozdulás mentes rögzítése a  megfelelő pozícióban. Ha nem az optikai tengelyben, a párhuzamosság és merőlegesség szabályait be nem tartva készül a felvétel, a kép eltorzulhat, vignettálódhat, geometriailag torzulhat. A felvételen töredék és deformált látómező fog megjelenni. Ha az okulárhoz nem megfelelő távolságra kerül a fényképező eszköz, ami ráadásul autofókusszálással készíti a képet, a képen csak a látómező töredéke fog szerepelni, esetleg nem is élesen. Az automatikus fókuszálás pedig részben a leképzett képre teszi az élességet, részben – és sajnos eléggé dominánsan – az optikai elemek felszínén található lerakódásokra (vagyis a lencséken lévő koszokra, porszemcsékre). Ennek végeredménye zavaró foltok lesznek az elmosódó szélű felvételeken – mobiltelefonnal nem is lehet ennél jobbat csinálni, ne így asztrofotózzunk!

Ettől függetlenül  a ma elérhető, digitális képrögzítésre alkalmas eszközök a régi hagyományos, filmes technológiával dolgozó fényképező gépekhez képest hatalmas előrelépést jelentenek. gyorsan, könnyen, és nem utolsó sorban azonnal látható felvételeket lehet velük készíteni. Ezzel valamennyire elveszik a kép kiválasztásának és beállításának már-már művészi határokat feszegető varázsa. Ha a felvétel nem megfelelő,  fogyazstói társadalom kultúrájának megfelelően eldobható, és azonnal megismételhető. Így a nagy számok törvénye alapján előbb, vagy utóbb biztosan születni fog használható felvétel.

Az én kísérletezéseimnek az eredményei:

A felvétel egyetlen képkocka, amin egy minimálisan igazítottam csak a világos-sötét arányon. Az autofókusz a terminátorra volt beállítva. Ez a terület éles, míg a Hold pereme viszont már elmosódó. A képen a ferdén tartott telefon miatt további elszíneződés és finom elmosódás látható. Ettől függetlenül, jól megfigyelhetők rajta a felszíni részletek.

A kép, két darab képkockából lett összeillesztve. A felszín részletei megfigyelhetők, egyes részek igen látványosan. Ugyan akkor az összeillesztések szélénél a kép ívesen torzult, a képen homályos és színes területek láthatók, amit a nem megfelelően tartott telefon miatt eltorzult kép okoz. Ezt a torzulást próbálta korrigálni a képet összerakó program úgy, hogy az azonos pixeleket összeillesztette, és a szélek hibáit próbálta a kép torzításával ellensúlyozni.

A fenti kép az okuláron keresztül történő fotózás egyik tipikus jegyét a vignettálás viseli magán. Jelen esetben ennek az oka az, hogy a felvételt készítő mobiltelefon optikája nem a megfelelő távolságra és nem a megfelelő pozícióban – jelen esetben ferdén – volt az okulárhoz képest. Mindezektől a hibáktól függetlenül a kép kellően részletes. A vignettálás a képnek ad egy “sajátos” , a múlt század eleji fényképekhez hasonló hangulatot. (Maga a vignettálás – ejtsd vinnyettálás – egy optikai (hiba)jelenség, amit megfelelő minőségú optikával vagy – fényerős eszközök esetében – ún. apodizácis szűrővel lehet eltüntetni. E “hardveres” megoldásokon túl létezik “szoftveres” megoldás is, egy egyenletesen megvilágított objektumról (pl. lepedő vagy az ég a távcsőben) készített felvétellel lehet visszakorrigálni a képet, az ún. mezősimítás (flat-field) keretében, utólag, képfeldolgozó programmal.)

A felsorolt hibalehetőségektől függetlenül, véleményem szerint érdemes a vállalkozó kedvűeknek megpróbálni a mobiltelefonnal történő asztrofotózást. Ma már kaphatók kompakt fényképező gépekhez és mobiltelefonokhoz olyan kiegészítők, amelyek segítségével az okulárhoz, a fókuszírozóhoz rögzíthetjük a fényképező eszközünket, pontosan beállítva ezeket a megfelelő pozícióba. Ezzel a kompromisszumos megoldással egy a saját kategóriájában egy praktikus “asztrofotós” eszközt nyerünk. Természetesen, ahogy a felhasználó rákap az ezzel a technikával történő amatőrcsillagász képrögzítésre, úgy fognak megjelenni az igények a célnak jobban megfelelő, hatékonyabb, minőségibb képrögzítésre. Így lényegében a “fotós” megteszi az első lépéseket azon az úton, amelynek a végén a minőségi feladat orientált képrögzítő eszközök és kiszolgáló szoftverei találhatók….

Egyszervolt, hol nem volt… Nagyon megtetszett ez a szép, tiszta ég a csodálatos holdkiflivel, mindig is imádtam a gyönyörű, meteoritbecsapódásos krátereit, kifliként sejtettem, hogy izgalmas látvány vár rám. És egyébként is már kezdtem elfelejteni, hogy milyen  APO távcsővel tisztán és Barlow-val rondítva fotózni, bár a szélein látszik a minőségromlás, de a nagyítás kárpótol!

VCSE - Holdkifli - TGL*
VCSE – Holdkifli – TGL*

Mindeközben 17:45 UT-kor egy gyönyörű, sárga, -2,5 mg fényes meteort is láttam a fejem felett.
Szóval minden szempontból megérte kilesni ma este is az égre!! 🙂
A gépem mindeközben is meteorozik tovább.
Sok szép észlelést kívánok mindenkinek!

A mellékelt kép EQ-5 GoTo-s mechanikára feltett 120/1000-es refraktor (Skywatcher-gyártmány) primér fókuszában készült Kaposvárról, szűrő nélkül, Canon EOS 700D fényképezőgéppel. Az expozíciós idő 1/640 sec volt, az érzékenység ISO 1000, a fehéregyensúly automatikus. A légköri átlátszóság 7-8, a nyugodtság 7 körüli volt. A kép készítésének időpontja: 2016. január 22. 17:24 UT.

VCSE - Első asztrofotóm: A Hold - Fábián Kálmán
VCSE – Első asztrofotóm: A Hold – Fábián Kálmán

Ez a legelső csillagászati felvételem. A kép másik érdekessége a terminátor mellett látható Pythagoras-kráter, ami éppen a kép szélén látszik. illetve a Copernicus kráter és a Tycho-kráterek szép sugársávjai.

A szép első csillagászati felvételhez gratulál a VCSE!

Bár több helyen megjelent már, örömmel publikálom az alábbi képemet a VCSE-honlapon is.

VCSE - Karácsonyi Telihold - Schmall Rafael
VCSE – Karácsonyi Telihold – Schmall Rafael

Karácsony első napján kimentünk fotózni a csontderült ég alá. A terv egyszerű volt. Holdkelte és annak sorozata. Ment is a maga módján. Bárki megtudta volna csinálni a következőkre odafigyelni: – a Hold fényesedése ahogyan kel, illetve az időköz. Az időköz 2,5 perc volt – tehát ez az igazi kulcsszó, a másik, hogy kb. egy atomtámadást is túlélt volna az az állvány, amivel csináltam. Csak kölcsönkértem egy karbon manfrottót, amire rá lehetett volna feküdni. Azért kellett masszív állvány, mert állítani kellett az expozíciós időket. A gyújtótáv 105 mm volt, de szerintem, ha van egy sima teleobjektív, azzal is szépet lehetett volna készíteni, mivel f/8-ra rekeszeltem az enyémet.

Canon EOS 6D-vel készült a kép, 105 mm-en egy 70-200 f4L objektívvel. Fix f/8-on és ISO 800-on. A záridőt változtatni kellett. Kicsiny falum határában álltunk kint kb 1,5 óráig. Az időpont: 2015. december 24., a helyszín: Kaposfő mellett.

Egyszerűségét tekintve nekem az volt a meglepő, hogy az emberek hihetetlen látványosnak tekintették. Sok email érkezett a felhasználási engedélykérésekkel, a “lájkok” – összesen olyan 5000, illetve az ezernyi megosztás… stb. Azt hittem, csak egy egyszerű kép lesz.

Bár valami híres épülettel sokkal jobb lett volna.

Schmall Rafael

A most következő az első nyilvánosságra hozott, egyben célzott megfigyelés a VCSE távvezérelt csillagdájából

A 2015. december 23-i Aldebaran-fedés kilépéséről az alábbi három fotót Bánfalvi Péter és Csizmadia Szilárd készítette a VCSE távvezérelt egyesületi csillagdájából. A felvétel technikai adatai: 250/1200-as Newton-távcső, kómakorrektorral, Canon 6D (nem átalakított) fényképezőgéppel, ISO 100 érzékenységgel és 1/250 sec expozíciós idővel. A képeken az Aldebaran-t a Hold peremének közelében, kb. 7 óránál érdemes keresni (a kamera orientációja miatt ez kb. nyugat az égen).

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

Az első felvétel közvetlenül a kilépés után ábrázolja az Aldebarant közel a Hold pereméhez (19:22:22 UT-kor, Zalaegerszegen a kilépés előrejelzett időpontja 19:22:21 UT volt). A kép alján, kissé balra, a képre mereven bámulva kell keresni az Aldebarant, éppen látszik, ahogy kibújik a Hold mögül a vörös óriáscsillag. (Látszó mérete a Holdénál azonban jóval kisebb.) A kilépés pontosan az előrejelzett időpontban történt tehát, rá egy másodpercre már éppen észrevenni a csillagot.

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

A második képen már eltávolodott a Hold a Bika főcsillagától – ez a kép 19:23:00 UT-kor, 39 másodperccel a kilépés után készült, és már könnyedén elválasztható a kép alján látszó Aldebaran a Holdtól.

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

A harmadik kép 19:25:24 UT-kor, három perccel és 3 másodperccel a kilépés után készült. Az Aldebaran már jelentős távolságra látszik kísérőnktől. Az észlelés érdekessége, hogy a konkrét képeket Csizmadia Szilárd készítette, aki Berlinből vezérelte a Zalaegerszegen található műszert. Az Aldebaran a Hold fényes oldalán lépett ki, ezért a kép alsó részén látható (az égen kb. nyugatra). Utána szép együttállást lehetett látni még órákon át.


A fenti videón pedig az észlelés során 12 másodpercenként készített képekből összeállított sorozatfelvétel animációja tekinthető meg. Az észlelés végét ködösség zavarta meg, az animáción ez is jól kitűnik. A távcső az Aldebarant követte, ezért látszik a Hold mozogni a képeken.