VCSE - Félárnyékos holdfogyatkozás - Fábián Kálmán
VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás – Fábián Kálmán

2016. szeptember 16-én kora este, holdkelte után félárnyékos holdfogyatkozásnak lehetett tanúja néhány nagyon szerencsés. Legtöbbünknek a felhő, vagy éppen eső megakadályozta a jelenség megfigyelését. A jelenség előrejelzéseit itt lehetett megtalálni, eszerint 18:54:50 NYISZ-kor (nyári időszámítás) kezdődött, 20:54:16 NYISZ-kor volt a legnagyobb a fogyatkozás, egyben leglátványosabb a jelenség, és 22:53:57 NYISZ-kor ért véget. Igazán jól az elsötétülést csak a Hold egy kisebb részén, a Hold szélén lehetett látni, szabad szemmel csak mintegy egy órán át volt feltűnő.

Tagtársaink közül vizuálisan Ágoston Zsolt látta a jelenséget Zalaegerszegről. Holdkelte után, sőt, még nyolc óra körül sem látott semmi fényességváltozást, vagy hogy a Hold a szokottnál halványabb lett volna. Negyed kilenc körül kezdett erősen felhősödni, akkor úgy látta már, hogy a Hold “bal felső” területe mintha sötétebb lenne a “jobb alsó” térséghez képest (ez északot, illetve delet jelent), utána nemsokkal teljesen beborult az ég, és emiatt a megfigyelést meg kellett szakítani. Jandó Dániel Egervárról próbálkozott, de amint kissé elsötétült a Hold, be is felhősödött.

Fábián Kálmán fotografikusan észlelte a jelenséget. Canon EOS 700D fényképezőgéppel négy percenként készített egy felvételt (egyszer azonban 5, másszor pedig 3 perc telt el két kép között), és ezeket másolta össze a fentebb bemutatott montázsra (összegképre). ISO 800-as érzékenységet és 1/15 sec záridőt alkalmazott az első képre, a 2-5. képre 1/80 sec-et, a 6-12-ikre 1/640-et, az utolsó hat képre pedig 1/1000 sec-et. Az első képekre a záridő nagyon nagy volt, ezek így sajnos beégtek, csak később sikerült eltalálni a jó expozíciós időt. A képek 19:23 – 20:33 UT közöttiek. A nem beégett, vagyis későbbi képeken jól látszik, hogy a Hold bal felső (északra látszó) része sötétebb, mint a másik oldala. Ahol sötétebb, onnét a Holdról nézve részleges napfogyatkozást okoz a Föld. 20:54-kor, vagyis pont a maximális fázis idején, Kálmán kaposvári észlelőhelyéről is befelhősödött az ég. Schmall Rafael fotografikus kísérleteit a jelenség megörökítésére szintén megzavarta a felhőzet.

schmall
Schmall Rafael – félárnyékos holdfogyatkozás 2016. szept. 16. – VCSE

Csizmadia Ákos vizuálisan észlelte a jelenséget, az alábbi beszámolót küldte:

“Félárnyékos holdfogyatkozás megfigyelése
2016. szeptember 16., Helyszín: Göd
Műszer: szabad szemmel és 8×42 B

19:55-kor tekintettem fel először az égre. A gyorsan vonuló felhők között felbukkanó Holdon egyértelműen látszott, hogy a “bal felső sarkja”, azaz az északnyugati része fátyolosan sötétebb, mint a többi. Az előrejelzett maximum környékén Gödön teljesen kitisztult a keleti és a déli égbolt, így tisztán lehetett észlelni a Holdat. 20:54-kor valamivel több mint a korong felén határozottan észlelhető volt a fedés. A kontraszthoz hozzájárult az is, hogy a sötétedés az amúgy is szürkébb tengerborította részeket érintette, a kráteresebb részek, élükön a Tychoval és a belőle kiinduló sugárvonalakkal, teleholdi időszakhoz méltóan ragyogtak.

A szabadszemes észleléseket binokuláris megfigyeléssel egészítettem ki. 8×42 B-ben sötét derengésként volt észlelhető a fedés, ugyanazokon a területeken, mint ahogy szabad szemmel is látszódott. Sem szabad szemmel, sem a kis távcsőben nem volt észlelhető markáns határvonal a sötét és a világos területek között, inkább egy gyors, rövid szakaszon tartó, de folyamatos átmenetet láttam.

21:11 után észleltem még folyamatosan tíz percig, szabad szemmel és binokulárral felváltva. A sötétedés határozottan és gyorsan szorult vissza, az észlelés végén valamivel több mint a holdkorong negyedén vettem már csak észre a jelenséget.

Az a két nem amatőrcsillagász, akinek mutattam a jelenség alatt a Holdat, nem vette észre a sötétedést; mint szép teleholdra tekintettek fel kísérőnkre. Miután elmondtam, mit és hol lehet látni a korongon, ők is észrevették a sötétedést.”

Kár, hogy a rossz időjárás sokakat akadályozott  a megfigyelésben.

A képek  a Balaton Csillagvizsgáló 304/3048 SC-ACF távcsövével és a DMK41 webkamerával készült, közepes égnél.

VCSE - Belkovich - Humboldtianum - Endymion kráterek, 2016.03.17. UT19:30: 02 - Kocsis Antal
VCSE – Belkovich – Humboldtianum – Endymion kráterek, 2016.03.17. UT19:30: 02 – Kocsis Antal
VCSE - Ina-Caldera, Rrima Hadley, Manilius - 2016.03.17. UT:19:33:34 - Kocsis Antal
VCSE – Ina-Caldera, Rrima Hadley, Manilius – 2016.03.17. UT:19:33:34 – Kocsis Antal
VCSE - Plato, Vallis Alpes, Archytas 1-2 dom - 2016.03.17. UT19:13:57 - Kocsis Antal
VCSE – Plato, Vallis Alpes, Archytas 1-2 dom – 2016.03.17. UT19:13:57 – Kocsis Antal
VCSE - Stadius, Eratosthenes, Beer - 2016.03.17. UT19:54:53 - Kocsis Antal
VCSE – Stadius, Eratosthenes, Beer – 2016.03.17. UT19:54:53 – Kocsis Antal


Dátum/idő: 2016. március 17 .,  16:40-17:05 UT.
Felszerelés: 150/2250 Newton + DMK 41AU02.AS (USB)
Nyugodtság: 6-8/10
Átlátszóság: 2-4/5
Hőmérséklet: ~6°C
Helyszín: Canis Maior Nap Obszervatórium, Nagykanizsa
Készítette: Bognár Tamás

A mozaik  8 kép felhasználásával készült. A képeket 500 képkockából álló avi-ból készült AviStack 2 program felhasználásával választottam ki.

Március 14-én a kedvező időjárást kihasználva végre sikerült kitelepülnöm az udvarra észlelni. A délutáni szél hihetetlen tisztára söpörte a levegőt. Hiába volt a közelben a vasútállomás térvilágítása, most mégsem derengett az egész égbolt narancssárga fényben.

Öröm volt kipakolni a távcsövet és “csak úgy” megcsodálni a Holdat. Megdöbbentő volt, hogy 256x-os nagyítás mellett is tiszta, részletes volt a kép, minimális vibrálást lehetett csak érzékelni a látómezőben. A már-már tökéletes látómező hatására felbátorodva megpróbáltam mobiltelefonnal “belefényképezni” az okulárba. Kíváncsi voltam mi lesz a végeredmény?

Valószínűleg nem kell nagyon részleteznem, hogy csak kézből odatartott és automatán fókuszáló és exponáló képrögzítő eszközzel nem szokás jó felvételeket készíteni. Igen fontos és lényeges a felvétel minősége szempontjából a fényképező eszköz pontos, elmozdulás mentes rögzítése a  megfelelő pozícióban. Ha nem az optikai tengelyben, a párhuzamosság és merőlegesség szabályait be nem tartva készül a felvétel, a kép eltorzulhat, vignettálódhat, geometriailag torzulhat. A felvételen töredék és deformált látómező fog megjelenni. Ha az okulárhoz nem megfelelő távolságra kerül a fényképező eszköz, ami ráadásul autofókusszálással készíti a képet, a képen csak a látómező töredéke fog szerepelni, esetleg nem is élesen. Az automatikus fókuszálás pedig részben a leképzett képre teszi az élességet, részben – és sajnos eléggé dominánsan – az optikai elemek felszínén található lerakódásokra (vagyis a lencséken lévő koszokra, porszemcsékre). Ennek végeredménye zavaró foltok lesznek az elmosódó szélű felvételeken – mobiltelefonnal nem is lehet ennél jobbat csinálni, ne így asztrofotózzunk!

Ettől függetlenül  a ma elérhető, digitális képrögzítésre alkalmas eszközök a régi hagyományos, filmes technológiával dolgozó fényképező gépekhez képest hatalmas előrelépést jelentenek. gyorsan, könnyen, és nem utolsó sorban azonnal látható felvételeket lehet velük készíteni. Ezzel valamennyire elveszik a kép kiválasztásának és beállításának már-már művészi határokat feszegető varázsa. Ha a felvétel nem megfelelő,  fogyazstói társadalom kultúrájának megfelelően eldobható, és azonnal megismételhető. Így a nagy számok törvénye alapján előbb, vagy utóbb biztosan születni fog használható felvétel.

Az én kísérletezéseimnek az eredményei:

A felvétel egyetlen képkocka, amin egy minimálisan igazítottam csak a világos-sötét arányon. Az autofókusz a terminátorra volt beállítva. Ez a terület éles, míg a Hold pereme viszont már elmosódó. A képen a ferdén tartott telefon miatt további elszíneződés és finom elmosódás látható. Ettől függetlenül, jól megfigyelhetők rajta a felszíni részletek.

A kép, két darab képkockából lett összeillesztve. A felszín részletei megfigyelhetők, egyes részek igen látványosan. Ugyan akkor az összeillesztések szélénél a kép ívesen torzult, a képen homályos és színes területek láthatók, amit a nem megfelelően tartott telefon miatt eltorzult kép okoz. Ezt a torzulást próbálta korrigálni a képet összerakó program úgy, hogy az azonos pixeleket összeillesztette, és a szélek hibáit próbálta a kép torzításával ellensúlyozni.

A fenti kép az okuláron keresztül történő fotózás egyik tipikus jegyét a vignettálás viseli magán. Jelen esetben ennek az oka az, hogy a felvételt készítő mobiltelefon optikája nem a megfelelő távolságra és nem a megfelelő pozícióban – jelen esetben ferdén – volt az okulárhoz képest. Mindezektől a hibáktól függetlenül a kép kellően részletes. A vignettálás a képnek ad egy “sajátos” , a múlt század eleji fényképekhez hasonló hangulatot. (Maga a vignettálás – ejtsd vinnyettálás – egy optikai (hiba)jelenség, amit megfelelő minőségú optikával vagy – fényerős eszközök esetében – ún. apodizácis szűrővel lehet eltüntetni. E “hardveres” megoldásokon túl létezik “szoftveres” megoldás is, egy egyenletesen megvilágított objektumról (pl. lepedő vagy az ég a távcsőben) készített felvétellel lehet visszakorrigálni a képet, az ún. mezősimítás (flat-field) keretében, utólag, képfeldolgozó programmal.)

A felsorolt hibalehetőségektől függetlenül, véleményem szerint érdemes a vállalkozó kedvűeknek megpróbálni a mobiltelefonnal történő asztrofotózást. Ma már kaphatók kompakt fényképező gépekhez és mobiltelefonokhoz olyan kiegészítők, amelyek segítségével az okulárhoz, a fókuszírozóhoz rögzíthetjük a fényképező eszközünket, pontosan beállítva ezeket a megfelelő pozícióba. Ezzel a kompromisszumos megoldással egy a saját kategóriájában egy praktikus “asztrofotós” eszközt nyerünk. Természetesen, ahogy a felhasználó rákap az ezzel a technikával történő amatőrcsillagász képrögzítésre, úgy fognak megjelenni az igények a célnak jobban megfelelő, hatékonyabb, minőségibb képrögzítésre. Így lényegében a “fotós” megteszi az első lépéseket azon az úton, amelynek a végén a minőségi feladat orientált képrögzítő eszközök és kiszolgáló szoftverei találhatók….

Egyszervolt, hol nem volt… Nagyon megtetszett ez a szép, tiszta ég a csodálatos holdkiflivel, mindig is imádtam a gyönyörű, meteoritbecsapódásos krátereit, kifliként sejtettem, hogy izgalmas látvány vár rám. És egyébként is már kezdtem elfelejteni, hogy milyen  APO távcsővel tisztán és Barlow-val rondítva fotózni, bár a szélein látszik a minőségromlás, de a nagyítás kárpótol!

VCSE - Holdkifli - TGL*
VCSE – Holdkifli – TGL*

Mindeközben 17:45 UT-kor egy gyönyörű, sárga, -2,5 mg fényes meteort is láttam a fejem felett.
Szóval minden szempontból megérte kilesni ma este is az égre!! 🙂
A gépem mindeközben is meteorozik tovább.
Sok szép észlelést kívánok mindenkinek!