A most következő az első nyilvánosságra hozott, egyben célzott megfigyelés a VCSE távvezérelt csillagdájából

A 2015. december 23-i Aldebaran-fedés kilépéséről az alábbi három fotót Bánfalvi Péter és Csizmadia Szilárd készítette a VCSE távvezérelt egyesületi csillagdájából. A felvétel technikai adatai: 250/1200-as Newton-távcső, kómakorrektorral, Canon 6D (nem átalakított) fényképezőgéppel, ISO 100 érzékenységgel és 1/250 sec expozíciós idővel. A képeken az Aldebaran-t a Hold peremének közelében, kb. 7 óránál érdemes keresni (a kamera orientációja miatt ez kb. nyugat az égen).

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

Az első felvétel közvetlenül a kilépés után ábrázolja az Aldebarant közel a Hold pereméhez (19:22:22 UT-kor, Zalaegerszegen a kilépés előrejelzett időpontja 19:22:21 UT volt). A kép alján, kissé balra, a képre mereven bámulva kell keresni az Aldebarant, éppen látszik, ahogy kibújik a Hold mögül a vörös óriáscsillag. (Látszó mérete a Holdénál azonban jóval kisebb.) A kilépés pontosan az előrejelzett időpontban történt tehát, rá egy másodpercre már éppen észrevenni a csillagot.

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

A második képen már eltávolodott a Hold a Bika főcsillagától – ez a kép 19:23:00 UT-kor, 39 másodperccel a kilépés után készült, és már könnyedén elválasztható a kép alján látszó Aldebaran a Holdtól.

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

A harmadik kép 19:25:24 UT-kor, három perccel és 3 másodperccel a kilépés után készült. Az Aldebaran már jelentős távolságra látszik kísérőnktől. Az észlelés érdekessége, hogy a konkrét képeket Csizmadia Szilárd készítette, aki Berlinből vezérelte a Zalaegerszegen található műszert. Az Aldebaran a Hold fényes oldalán lépett ki, ezért a kép alsó részén látható (az égen kb. nyugatra). Utána szép együttállást lehetett látni még órákon át.


A fenti videón pedig az észlelés során 12 másodpercenként készített képekből összeállított sorozatfelvétel animációja tekinthető meg. Az észlelés végét ködösség zavarta meg, az animáción ez is jól kitűnik. A távcső az Aldebarant követte, ezért látszik a Hold mozogni a képeken.

Szervusztok!

Én vizuálisan észleltem a 2015. szeptember 28-i holdfogyatkozást – meglátásom szerint a látványt fotók képtelenek hűen visszaadni, legfeljebb egy festmény lehetne alkalmas erre. A gond a fotókkal az, hogy a közölt fotókon nem alkalmasan választják meg a dinamikus tartományuk átskálázását. Az ember szeme egyszerűen nagy területet fog át és a Holdon, mellette és attól 40 fokra egészen más érzékenységet állít be, mint amivel egy fotómasina rendelkezik. Ezt legfeljebb azzal lehetne imitálni, ha a kép egyes részein más és más lenne az átskálázás… ) Rafi mindjárt kommentálja ezt. De én még sosem láttam olyan fotót holdfogytakozásról, ami a személyes, retinába-agyba égetett élményt visszaadta volna.)
Olvasd tovább

Nagy Felícián tagtársunk beszámolója.

A számomra régóta várt Holdfogyatkozás végre lezajlott, ami Csornát derült éggel fogadta. Nagyon hideg éjszaka volt, de még ez se tántorított el egy percig sem az észleléstől. Érdekes volt látni, ahogy a Hold fényszennyező hatása csökken, végül szinte teljesen megszűnik, ahogy egészében a Föld árnyékába kerül. Ekkor egy ,,égő gömbhöz” hasonlító dologként pózolt az égen a fényképezőm előtt. A megfigyelés sky-watcher 120/1000 refraktorral és Canon EOS 700D fényképezőgéppel történt. Az égitestek, mint egy csodás mozifilm szórakoztattak: extra történés volt, mikor a Hold súrolva elfedte az XZ 54728-at. Ez az esemény is egy kiváló alkalom volt az Univerzum méretein, a testek mozgásán, a rendszerek dinamikáján való elmélkedésre, egy ,,gyakorlati példán” keresztül!

VCSE - Holdfogyatkozás - Nagy Felícián
VCSE – Holdfogyatkozás – Nagy Felícián

 

VCSE - Holdfogyatkozás - Nagy Felícián
VCSE – Holdfogyatkozás – Nagy Felícián

Olvasd tovább

Észlelő:                       Lakhely:                     Megfigyelés helye:                 Műszer:          

Bánfalvi Péter            Zalaegerszeg               Zalaegerszeg                          127/1500 MC, 100/1000 L

Benkő Imre                Pókaszepetk               Pókaszepetk                           sz. sz., 70/900 L

Bíró Nikolett              Budapest                     Budapest                                 sz. sz., 110/1035 C

Cseh Ferenc                Zalaegerszeg              Zalaegerszeg                          150/1500 N

Csizmadia Ákos          Göd                              Göd                                          sz. sz., 10×50 B

Csizmadia Szilárd       Zalaegerszeg              Marseille, FR                          sz. sz., 250/2500 SC

Csizmadia István       Zalaegerszeg              Göd                                           sz. sz., 10×50 B

Fitos Péter                 Sopron                         Pécs                                          binokulár

Gálicz Eszter              Székesfehérvár          Budapest                                 fotó

Molnár Melinda         Babót                           Berlin                                      7x50B

Preczlik Gábor           Zalalövő                      Zalalövő                                  150/750 SN

Zelkó Zoltán               Zalaegerszeg              Budapest                                sz. sz., 110/1035 C

A 2011. június 15-i holdfogyatkozás egyike volt a megelőző 25 év legérdekesebb holdfogyatkozásainak. Különlegességét rendkívüli hosszúsága adta: a Hold 1 óra 40 percet tartózkodott a föld teljes árnyékában, és nagyon közel járt a földárnyék közepéhez. Általában a fogyatkozások ennél rövidebbek és a Hold sem merül ilyen mélyre a földárnyákba (ld. 1. ábra a 14. oldalon).  Például a 2001-2100 közötti években 87 félárnyékos, 58 részleges és 85 teljes holdfogyatkozás lesz, de ugyanezekben az években csak 25 ún. centrális fogyatkozás (a fogyatkozás centrális, amikor a Hold keresztülmegy a Föld árnyékának közepén – ezek a legsötétebb fogyatkozások). Érdemes tudni, hogy amikor egy nagy földi vulkán, kitörése során rengeteg hamut lövell a légkörbe, akkor a Föld légköre átlátszatlanabbá válik, és a prizmaeffektus kevésbé tud érvényesülni: emiatt is sötétebb lesz a fogyatkozás. A tavalyi és az idei izlandi vulkánkitörések alkalmából tekintélyes mennyiségű vulkáni por és hamu került a légkörbe, emiatt is sötét fogyatkozásra számítottunk.

Ha nem számoljuk a félárnyékos fogyatkozásokat, akkor ezt az alkalmat megelőzően Európából 2008. augusztus 16-án volt részleges holdfogyatkozás látható (ezt azévi nyári táborunkból figyeltük meg), mert a 2009. dec. 31-it az időjárás miatt nem lehetett észlelni, 2010. dec. 21-én pedig nagyon alacsonyan, a horizonthoz közel, a fogyatkozásból csak pár percet lehetett látni. Legközelebb földrészünkről részben láthatjuk a 2011. december 10-it (a fogyatkozás vége látható holdkeltekor, ugyancsak alacsonyan). Egy 12 percig tartó, Magyarországról nagyon rosszul megfigyelhető részleges holdfogyatkozás lesz 2012. április 25-én. Hazánkból legközelebb csak 2015-ben lehet teljes holdfogyatkozást megfigyelni, egy igazán jól láthatóra pedig 2018-ig várni kell!

Benkő Imre 21:25-től 21:55-ig (NYISZ) követte Pókaszepetkről fotózás útján és vizuálisan a holdfogyatkozást. Bíró Nikolett és Zelkó Zoltán Budapestről követték a jelenséget több eszközzel is (fotó, távcső, vizuális). Bánfalvi Péter és Cseh Ferenc három távcsővel Zalaegerszegről mutatták be és magyarázták meg  az érdeklődő nagyközönségnek (sok száz embernek) a holdfogyatkozást. Bánfalvi Péter később időt szakított az élmények írásban való rögzítésére is, ebből idézünk:

“A teljes árnyékkal részben fedett égitestet tiszta, még világos égbolton pillantottuk meg. Az alacsony horizont feletti magasság és a félárnyék miatt erősen vörösbe hajlott a “megvilágított” nyugati oldala. A jelentős számú érdeklődő miatt a kráterkontaktusok észlelésére nem volt alkalom. A teljesség időszakában számomra is úgy tűnt, hogy az általam megfigyelt jelentős számú holdfogyatkozás közül a második legsötétebb volt. (Alig volt látható.)

A teljes árnyékba merülés és az abból való kilépés a VCSE weblapján jelzett időpontokban következett be. A 23:02 időpont (NYISZ, a teljes árnyékból való kilépés előrejelzett időpontja) előtt már jól érzékelhetően világosabb volt a Hold keleti fele, majd egyértelmű fényerős sávként megjelent a teljes árnyék alól kibukkanó keleti perem. A megvilágítás fényerős volt, és az elvárható ütemben haladt el az égitesten.

A teljesség időszakában mindkét esti átvonulása során láttuk a Nemzetközi Űrállomást  (ISS) és több szakaszban a Szaturnuszt és a Titánt. (A délnyugati égboltot időnként fátyolfelhők takarták el.)

A megfigyelést 16-án 0:30-kor befejeztük. (Akkor már “csak” Cseh Feri és családja alkotta a társaságot.) A programot amatőrcsillagászati szempontból nem lehet értékelni, az ismeretterjesztő szerepét viszont tökéletesen betöltötte.”

Csizmadia Ákos és Csizmadia István Gödről próbálták meg észlelni a jelenséget, de a holdfogyatkozás annyira sötét volt, a felhők pedig olyan erősek, hogy a jelenséget eltakarta előlük. Ugyanígy járt Molnár Melinda is, akinek észlelését a berlini felhős ég hiúsította meg.

Csizmadia Szilárd egy csillagászati konferencia résztvevőjeként, a konferenciavacsora idején észlelte a holdfogyatkozást. Akkor, amikor az előrejelzés szerint a jó horizontú észlelőhelyen fel kellett volna kelnie a Holdnak, még semmit nem látott kollégáival együtt. (Mivel Marseille-ben, észlelőhelyén több perccel később kelt a Hold a magyarországi holdkelténél, és még egy apró hegy is zavarta a kilátást, de nem túlságosan, már elkezdődött a teljesség, amikor a Hold a horizontjukra került. Mikor kb. 10 perccel később szabad szemmel észrevették a Holdat, csak egy nagyon keskeny vörös, vagy inkább szürkenarancs árnyalatú holdsarló látszott csak (a látható fénylés fázisa megfelelt a négynapos Holdénak). Később a Hold teljesen eltűnt az égről (ebben a cirruszfelhők és a fényszennyezés is közrejátszhatott), L=0-nak becsülte a fogyatkozás Danjon-fokozatát, de megjegyezte, hogy nem volt annyira sötét, mint az általa szabad szemmel látott 1986. októberi fogyatkozás. Távcsővel, 100x-os nagyítással a Holdat az árnyékban is nagyon szépen lehetett látni. A teljes árnyékból való kilépés előtt a Hold keleti oldala visszanyerte előbb sápadt szürkenarancsos színét, és egyáltalán nem volt vörös szabad szemmel; később egy nagyon sárgás, nagyon erős fény jelent meg a keleti oldalon, amelynek mérete egyre nőtt. Távcsővel az umbra nagyon élesnek látszódott, és a kilépés idején szürkésnek. Binokulárban sárgás, vöröses volt a földárnyákba merült Hold. Megjegyezte: az 1986-os után ez volt második legsötétebb holdfogyatkozása.

Gálicz Eszter budapesti lakásából figyelte meg a fogyatkozást, de csak azután sikerült észrevennie a Holdat, miután kissé feljebb jött: a horizonthoz közel a városfények és a légszennyezés eltakarta. Szép felvételét, amely 2 másodperces expozíciós idővel készült, a 14. oldalon mutatjuk be.

Preczlik Gábor beszámolója szerint szintén élete egyik legsötétebb holdfogyatkozását látta. Megfigyeléseit a vonuló felhők zavarták meg. A vizuális megfigyelések mellett fotók készítésével próbálkozott, és helybeli érdeklődőknek mutatta be távcsövén a fogyatkozást.