Szerintem minden amatőrcsillagásznak az egyik legelső – vagy a legelső – felejthetetlen élményét a Jupiter és holdjainak megtekintése jelenti. Én is így voltam ezzel, de ezt a látványt szerettem volna megörökíteni.

Az egész kezdődött a felkészüléssel: a téma irodalmának áttekintése, tanulás, a szükséges mérőrendszer és a kamera meghatározásával.

Kézenfekvő volt az akkor már meglévő rendszeremet használni. Ez a következőkből állt:
– a Skywatcher cég 200/1000-es Newton-tubusa,
– Skywatcher HEQ5 mechanika synscan vezérléssel.

A továbbiakban a kamera kérdéséről szólok. Először beszereztem egy Orion “eyepiece” kamerát, ami nagyon jó volt holdazni és a Napot “fotózni”, de mint kiderült, az érzékenysége kevés a bolygózáshoz. De mégis megfelelő volt ahhoz, hogy elsajátítsam a képrögzítés és feldolgozás technikáját. A következő lépés az volt, hogy beszereztem egy ASI 120 MC színes bolygózásra alkalmas kamerát.

Utólag végiggondolva, a monokróm kamerát kellett volna választanom szűrőváltókkal.

Sajnos a színes kamerák igen érzékenyek a légkör nyugodtságára. Most már lehet ugyan kapni ADC-t, de ez jelentősen megnöveli a költségeket. (Szerkesztői megjegyzés: az ADC az Atmospheric Dispersion Corrector rövidítése.)

A kamera beszerzését követően a rendszer összeállt. Kezdődhetett a kaland.

VCSE - Jupiter - 2016 május - Majoros Attila
VCSE – Jupiter – 2016 május – Majoros Attila

Mint később kiderült, nem is olyan egyszerű a Jupitert fotózni. Amit addig tanultam a Hold és a Nap fotózásakor, az most semmit nem ért… Mivel a Jupiternek gyors a tengely körüli forgása, a részletek a felvételeken könnyen össze tudnak mosódni. Nekem a legjobb eredményeket a két perces videók adták. Ezeknek a videóknak a mérete megközelítette a 10GB-ot. (Szerkesztői megjegyzés: a képrögzítéshez használt ASI 120MC  kamera a maximális 1280×960 felbontás esetén 35 képkockát tud másodpercenként rögzíteni, ami két perces videó esetén 4200 képkockát jelent. Mivel 12 bites a kamera, ezért egy képkocka 14 745 600 bitnyi információt jelent. B. T.)

Az így kapott videófelvételeket dolgozzuk fel különböző szoftverekkel, hogy a végeredmény a legvégső kép legyen, ami tartalmaz minden olyan információt, amit ez alatt a két perc alatt sikerült rögzíteni, és a képfeldolgozás során sikerült előhozni.

Mivel a Jupiter mérete a kamera szenzorához képest kicsi, ezért Barlow-lencsét kell használni, hogy a távcső által a Jupiterről alkotott kép a kamera szenzorát a lehető legjobban kitöltse. A Barlow-lencse megnyújtja a távcső fókuszát, így a kép mérete megnő. Ezzel nemcsak kitölti a kamera érzékelőfelületét,  de több pixelre (képelempontra) esik a Jupiter képe, így a felbontás is megnő: kisebb részletek is észlelhetők a Jupiteren. Minden optikai elemnek, de legfőképpen a Barlow-nak a minősége igen lényeges szempont. NAGYON FONTOS: CSAK JÓ MINŐSÉGŰ BARLOW-T használj!!! A Barlow-lencse legkisebb optikai hibája is tönkreteszi a képet.

VCSE - Jupiter átlagos Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter átlagos Barlow-lencse használatával – Majoros Attila
VCSE - Jupiter minőségi Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter minőségi Barlow-lencse használatával – Majoros Attila

Szerintem a fenti két kép közti különbség azonnal láthatóvá teszi az egyik és a másik Barlow-lencse közti különbséget…

Magáról a Jupiterről:

Fizikai tulajdonságai:
Egyenlítői sugara: 71 492 km (a Földének 11,209-szerese)
Pólusoknál a sugara : 66 854,5 km (a Földének 10,517-szerese)
Sziderikus forgási ideje: 0,413 538 nap ( 9 óra 55 perc 29,685 másodperc)
Forgási sebessége: 45 300 km/h az egyenlítőnél
Felszíni átlaghőmérséklete: -121 °C

A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, egyben Naprendszerünk legnagyobb bolygója. A tömege két és félszerese a Naprendszer összes többi bolygója együttes tömegének. Maximális fényessége a Földről nézve -2,94 mag, ezzel átlagosan a harmadik legfényesebb égitest az égbolton a Hold és a Vénusz után (a Napot nem számítva, ami éjszaka úgysem látható).

Gyors forgása miatt alakja forgási ellipszoid (lapított gömb). A külső atmoszférája láthatóan számos sávra oszlik a különböző szélességi körökön. Kiemelkedő látványossága a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit már a 17. században is megfigyeltek. A Nagy Vörös Folt első tudományos igényű megfigyelését 1831-ben Heinrich Schwabe végezte el. A Jupiternek több mint 60 holdja van. A leglátványosabb négy a Galilei-holdak.

Minden kedves amatőrcsillagász barátomnak ajánlom ezt a bolygót megfigyelésre.

A képek Sharpcap programmal lettek rögzítve. A feldolgozáshoz AS2 és Registax programot használtam.

VCSE - Jupiter - Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd
VCSE – Jupiter – Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd

A VEGA 4-ik számában jelent meg három Jupiter-észlelés, még 1992-ben (a Vega Klub lapjában, a VCSE két évvel később alakult meg ebből). A korban már akkor is kicsinek számító távcsővel (48/540-es refraktorral, 90x-es nagyítással) készültek ezek a megfigyelések. A baloldali képen a Jupiter egyes alakzataihoz írt számok egy 0-10 fokozatú skálán intenzitásviszonyokat jelentenek. azóta természetesen a távcsövek átmérője mellett az észlelők kifinomultsága is fejlődött, de legelső Jupiter-észlelésként ezek bárkitől elfogadhatók. Ha van Jupiter-rajza, akkor örömmel várjuk a VEGA-ba!

Észlelők:Csizmadia Ákos 1, Csizmadia Szilárd 2

A Jupiter február hónapban a megfigyelések szerint nem volt igazán látványos. Leginkább az egyenlítői sáv látszott, 6.7 átlag intenzitással Feb. 28-án Cs. Sz. látott egy ovált a sávban. (Lásd rajz) A négy hold viszont látványos volt 30x nagyításnál is!

Feb. 27-én egy vonalban, szimmetrikusan, közel a bolygóhoz helyezkedtek el. Feb. 28-án viszont a Callisto 12 Jupiter korongnyi távolságban volt a bolygótól!

A holdaktól néhány érdekes jelenséget várhatunk. Ezekről a klubvezetőtől kérhető tájékoztatás.