A 2023. június 12-én éjszaka Namíbiában, az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Hajógerinc (Carina) csillagképben található IC 2602 katalógusszámú “Déli Plejádok” néven is ismert nyílthalmazról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiából viszont kiválóan látszik. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420mm-es Skywatcher ED apokromáttal, 0,85x-ös reduktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel készült, 62×60 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Pixinsight és Photoshop szoftverek segítségével történt.

IC 2602 Déli Plejádok nyílthalmaz - VCSE - Ágoston Zsolt
IC 2602 Déli Plejádok nyílthalmaz – VCSE – Ágoston Zsolt

Meglehetősen fényes és nagy kiterjedésű objektum, szabad szemmel is látható, binokulárral pedig kifejezetten látványos! A legfényesebb mély-ég objektumok közé tartozik, bár nem olyan látványos, mint az M45 Fiastyúk (avagy “Plejádok”) nyílthalmaz. A húsz legfényesebb tagja egy görbült “V” alakot formáz, ritkás és ragyogó, kékes fényével élesen elkülönül a sűrű vöröses csillagmezőtől a háttérben.

Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752. március 3-án egy dél-afrikai utazása alkalmával. 60-80 csillagból áll, távolsága a Földtől 500 fényév, így az egyik legközelebbi mély-ég objektum. Korát 50 millió évre becsülik, átmérője 7 fényév. A Hajógerinc (Carina) csillagképben található, a Karina-köd közelében.

Egyike annak a kevés nyílthalmaznak, amiben exobolygót találtak. A halmazban lévő TOI-837 csillag körül kering egy fedési exobolygó.

A halmaz körül kisebb sötétködök figyelhetők meg, ahol a köd okozta fényelnyelés miatt a távolabbi csillagok fénye elgyengül, ezért a sötétködök terültén látszólag kevesebb csillag fordul elő. Ezek a sötétködök nem tartoznak a halmazhoz. Nem meglepő, hogy errefelé sok sötétköd látszik, mert a halmaz közel van a galaktikus egyenlítőhöz, ahol sok a csillagközi por- és gázfelhő.

 

2023. június 19-én hajnalban, kevéssel napkelte előtt készült felvételem Namíbiából, az Isabis-völgyéből. A képen a Kis Magellán-felhő és a 47 Tucanae gömbhalmaz látható. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van, Namíbiában viszont kora este és hajnalban, napkelte előtt észlelhető volt. A kép Skywatcher Star Adventurer mechanikára rögzített Samyang 135mm-es objektívvel és egy átalakított Canon 6D-vel készült, 84x60s ISO3200 objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A feldolgozás Pixinsight és Photoshop szoftverekkel történt.

A Kis Magellán-felhő a Tejút kísérőgalaxisa, szabálytalan alakú törpegalaxis, amit a Tejút tömegvonzása fogott meg. A déli féltekén már az írott történelem előtti korokban is ismerhették, de az európaiak közül először a hajós felfedezők figyelték meg a 16. században. Antonio Pigafetta írta le a Föld körbehajózása során, Ferdinand Magellan 1519-1522 közötti expedíciójakor. Valamikor horgas spirálgalaxis lehetett, de alakját a Tejút tömegvonzása teljesen eltorzította. A felvétel bal alsó sarka felé tartó csillagáramlatot is láthatunk, ez a Magellán-áramlat, egy több százezer fényév hosszú nyúlvány. A Kis Magellán-felhő 200 000 fényévre található tőlünk, hárommilliárd naptömegű.

Olvasd tovább

Láttuk a szupernóvát az M101-ben! Na de kérem… Nem itt kezdődik az este! Tudom, mindenki kíváncsi a szupernóvára, úgyhogy álljon itt: távcsővégre kaptuk a halványodóban lévő SN 2023ixf-et. Így is lehet. Aki viszont a tárcairodalmon és az amatőrcsillagászati bulvárhíreken túl valami bensőségesebbre is vágyik, az olvasson tovább. 

Csillagászat fényes nappal

2023. 07. 16. estéje nappal kezdődött. Mondanám, hogy egy átlagos estének indult, de hát ha az ember Piszkéstetőn tölt néhány hetet, egy este sem lehet átlagos. Szóval, az este egy Piszkésen átlagosnak mondható vacsorával indult: hűs szellő, csodás színekbe boruló természet, a leboruló Nap a hegyek mögött, illatozó vacsora, doromboló macskák, harmónia, béke és nyugalom. Szemben velem témavezetőm, Regály Zsolt, akivel az éppen aktuális kutatási témánkat vitatjuk meg két pohár frissítő között. 

A ház azonban nem csak tőlünk hangos: Pál András és Horti-Dávid Ágoston – szintén a Konkoly Csillagászati Intézet munkatársai – a főépület erkélyéről igyekeznek szabad szemmel megpillantani a Vénuszt. Ideig-óráig ugratjuk őket, hogy úgysem fog sikerülni, aztán mikor binokulárral látni vélik a célpontot, mi is felmegyünk, hogy tegyünk egy próbát a szabadszemes észleléssel. A feladat nem egyszerű, mivel a Nap még nem bukott le, a horizont pedig fátyolfelhős. A legjobb taktikának végül a következő bizonyul: “Állj ide”, mondja Andris, “takard ki a fallal a Napot és a hegyeket egészen addig a pontig, majd onnan a fal mentén gyere felfele egy arasznyit. Ha egyszer meglátod, már nem tudod nem meglátni!” És tényleg! Ott ragyog a Vénusz teljes pompájában. Sokáig nézegetjük, binokulárral a sarlóját is tanulmányozzuk. 

Egyszer csak észbe kapunk, hogy még mindig nappal van, és jó lenne naplemente előtt a Merkúrt is elcsípni. Hiába járjuk azonban körbe a bolygó potenciális helyét oda-vissza tízszer, százszor, szabad szemmel, majd binokulárral, állvány nélkül, aztán állvánnyal, nem leljük a Merkúrt. Maradnak tehát a napfoltok. Zsolt 20×80-as Celestron binokulárjának képét vetítjük ki az épület fehér falára. Öt hatalmas foltot figyelünk meg, mindegyik brilliáns. 

Idővel újra a domboldal felé fordulunk, hogy ámuljunk a naplementén. Milyen mindennapos dolog, mégis, itt valahogy minden egyes alkalom más, gyönyörű és igéző. A frissen lebukott Nap mögött vérvörösbe vált a táj, kezünket kitartva és lassan mozgatva gyönyörű krepuszkuláris jelenséget figyelhetünk meg: a környező magyar és szlovák hegységek árnyéka rávetül az égre, ami ekkor vörösben, narancsban, aranyban, lilában és türkizkékben játszik. 

A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkés-tetőről
A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkéstetőről.

Olvasd tovább

A 2023. június 21-én hajnalban, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 8 Lagúna-ködről, a Messier 20 Trifid-ködről és a Messier 21 nyílthalmazról. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 66×120 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, ISO1600 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Pixinsight és Photoshop szoftverek segítségével történt.

M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd és M21 - VCSE - Ágoston Zsolt
VCSE – M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd és M21 – Ágoston Zsolt

Olvasd tovább

2023. augusztus 12-étől 18-áig, a VCSE Ispánkon megrendezett táborában készített felvételem a Hattyú csillagképben található Wolf-Rayet 134 szupernóva-maradványról szól. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, OIII szűrővel 100×300 másodperc, H-alfa szűrővel 100×300 másodperc, illetve 3x28x120 másodperc vörös-zöld-kék szűrővel készült objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A szupernóva-maradvány elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén- és oxigénszűrőket választottam, míg a csillagokat külön lefényképeztem RGB szűrőkkel. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Pixinsight és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - WR-134 - Wolf-Rayet 134 - Ágoston Zsolt
VCSE – WR-134 (Wolf-Rayet 134) – Ágoston Zsolt

Olvasd tovább