VCSE - Messier 8 és Messier 20 widefield - Schmall Rafael
VCSE – Messier 8 és Messier 20 nagylátószögű felvételen – Schmall Rafael

 

Egy ilyen fotóra már régóta vágytam – most sikerült. Ilyen déli objektumokat nehéz fotózni… egyetlen fátyolfelhő miatt kuka lehet az egész munka. De ma kora hajnalban nem így volt. Amolyan ajtótól kilépve fejbekólintós Tejút volt. Bőven megérdemelt egy kint maradást az egész.
A felvételen a Messier 8 és a Messier 20 látható. Sok képen látjuk őket együtt, itt is együtt lettek lefotózva Galaxisunk magjával. A képen láthatók további mélyég-objektumok is.
A felvétel technikai adatai:
Canon EF 200mm f/2.8 L USM
Skywatcher EQ5 GOTO
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D fullspectrum
Képadatok:

– 45×120 sec light + / 20 dark / 10 flat / ISO1600 / f3.2 / 200mm

Feldolgozás:
– stackelés Nebulosity-ben

– utómunka PSben

Égbolt tulajdonságai (Zselici Csillagpark):

– 2016. június 11.:
– nyugodtság 8 (Antares állt… Jupiteren az Io árnyéka simán jött)
– átlátszóság 4,5

– hőmérséklet 15 °C

A múlt heti Keménfa melletti Dózsa-hegyi észlelésemet szeretném kiegészíteni a Messier 10 katalógusszámú gömbhalmazról készült asztrofotómmal.
VCSE - Messier 10 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 10 – Ágoston Zsolt

Pólusraállási, vagy egyensúlyozási hiba miatt csak 60 másodperces expozíciókat tudtam készíteni erről az objektumról, amely valamiért kevésbé népszerű célpont a gömbhalmazok között, legalábbis az asztrofoto.hu galériájában alig találtam róla képet.

Az eddigi tapasztalatok szerint a gömbhalmaz-fotók érzékenyebbek a pontos követésre, mint például a galaxisok, vagy nyílthalmazok, a rengeteg apró csillag nagyon kis pontatlanság esetén is “csíkot húz”. A helyzetet az sem könnyítette, hogy a pólussal bezárt szöge csaknem 90°, így a pólusraállás során egy kisebb tökéletlenség is jelentősen csökkenti az alkalmazható záridőt.

A nyers képek készítésének a főtükör teljes lepárásodása vetett véget, emiatt nem tudtam annyi képet készíteni, mint szerettem volna.

ISO 800 érzékenységet és 20×60 másodperces záridőt választottam, a light képek mellett 10 flat képet, 10 dark képet, 10 bias képet dolgoztam fel.

Feldolgozáshoz IRISt, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M10-et 1764-ben fedezte fel Charles Messier. William Herschelnek sikerült először csillagokra bontania. A Kígyótartó csillagképben található, látszólag az M 12 közelében, egymástól mért valós távolságuk viszont mintegy 2 000 fényév

12 milliárd éves korával a Tejúttal közel egyidős, a Tejút síkját övező haloban helyezkedik el, a magtól “mindössze” 16 000 fényévre. Átmérője 84 fényév, körülbelül 100 000 csillagot foglal magába, a Földtől pedig 14 300 fényévre található. Magjában számos kettőscsillag található, melyek nagyobb tömegüknek köszönhetően vándoroltak oda. Négy ismert változócsillagot is tartalmaz a halmaz.

VCSE - M13 tesztfotó - Schmall Rafael
VCSE – M13 tesztfotó – Schmall Rafael

Vasárnap este végre kipróbáltam az újonnan befogott 200/800-ast Skywatcher Carbon tubust egy Televue Paracorr kómakorrektorral. Az eredmény lenyűgöző. Még az NGC 6207 galaxis is szépen látszik, ami véletlenül kerül egy látómezőbe az M13 gömbhalmazzal (a baloldali, vörös csillagtól balra felfelé lévő elmosódott folt az NGC 6207).

Maga a tubus igen érzékeny a jusztirozási hibákra, és a póklábak meghajlására, illetve a rossz fókuszálásra. Pontos beállítást követel a rendszer, ha az ember összerakja, akkor bizony legalább fél órát igénybe vesz a műszer felállítása.. Mindig jusztirozni kell az elején, és sok tesztfelvétel kell egyebek mellett.

Ám ha egyszer be van állítva a fókusz helyesen… akkor az úgy is marad, a hőtágulás okozta fókuszelállítódások elkerülésére épített szénszálas tubus miatt.

A cél tesztként az M13 gömbhalmaz volt a Herkules csillagképben

Skywatcher Newton 200/800 Carbon
Skywatcher AZEQ6 GT
Televue Paracorr Type I kómakorrektor (1.15x)
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta Mgen autoguider
9×50-es kereső

A felvétel adatai: 30×300 sec light + / 20 dark / 15 flat / ISO800 / f4.5 / 920mm

Feldolgozás:

– stackelés Nebulosity-ben
– utómunka PSben

Égbolt tulajdonságai (Kaposfő):

– 2016. május 8.:
– nyugodtság: 7
– átlátszóság: 4
– hőmérséklet: 15°C

Legutóbbi asztrofotómat szeretném bemutatni. Zalaegerszeg-Andráshida városrészéről észleltem, 2016. április 2-án. Jelentős párásodás volt jellemző, kb. 40-45° felett lehetett csak érdemben fényképezni.

VCSE - M81, M82, NGC 3077 - Ágoston Zsolt
VCSE – M81, M82, NGC 3077 – Ágoston Zsolt

A fotografikus megfigyeléshez HEQ-5 mechanikára rögzített Skywatcher 150/750 tubust, és Canon EOS 550D fényképezőgépet használtam, a távcső betanítására, és vizuális észlelésre 28mm-es APEX okulárt, illetve 4mm-es Planetary okulárt használtam.

Még a teljes sötétség beállta előtt megfigyeltem a Jupitert, és négy legnagyobb holdját. A 28 mm-es okulárral a Jupiter környezetét, holdjait lehetett inkább megfigyelni (27x-es nagyítás), a 4 mm-es okulárral (188x-os nagyítás) már részletesebben megfigyelhetővé vált a Jupiter is, négy narancssárgás, és három fehéres sávot lehetett megfigyelni.

A vizuális megfigyelés után betanítottam a mechanikát, és célba vettem az M81 galaxist, amelynek magja 27x-es nagyítással már látszott. A fényképezőgép T2 adapterrel való csatlakoztatása, és a megfelelő fókusz beállítása után ISO 6400 érzékenységgel több 30 másodperces próbakép készítésével komponáltam meg a képet úgy, hogy az M81 (Bode-galaxis), az M82 (Szivar-galaxis), és az NGC 3077 galaxis is beleférjen a képbe. Mivel az objektumok a zenit közelében voltak, a magas páratartalom kevésbé volt zavaró.

ISO 800 érzékenységet, és 150 másodperces záridőt állítottam be exponáláshoz, 31 db képet tudtam készíteni. A “Light”, vagyis objektumképek mellé 20 flat (mezősimító) képet, 20 dark (sötét) képet és 20 bias (null)képet is készítettem.

Feldolgozáshoz IRIS-t, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M81-et Johann Elert Bode fedezte fel, 1774-ben, majd Charles Messier felvette katalógusába. Kb. 12 millió fényévre található a Földtől, több, mint 250 milliárd csillagot tartalmaz, 45 000 fényév a sugara, típusára nézve spirális galaxis.

Az M82-t szintén Johann Elert Bode fedezte fel, egyidőben az M81-el. 19 000 fényév a sugara, több, mint 30 milliárd csillagot tartalmaz, 300 000 fényévre helyezkedik el az M81 galaxistól. Csillagászati értelemben vett közelsége miatt az M81 galaxistól, annak gravitációjának hatására nagy mennyiségű csillagközi gáz jut az M82 magjába, intenzív csillagkeletkezést váltva ki. Főként nagy tömegű,  rövid élettartamú csillagok keletkeznek, melyek “szele” a galaxis síkjára merőleges irányban jelentős mennyiségű gázt söpör ki, és ionizálja azt. 2005 óta ismert csak, hogy spirális galaxis.

Az NGC 3077-et William Herschel fedezte fel 1801-ben, 13 millió fényévre található a Földtől, Az M81-hez nem csak látszólagosan, hanem fizikailag is közel van, “sajátos” alakú galaxis.

Elkészült a következő asztrofotóm. Van némi hibája, de az már a templomi reflektor számlájára köthető.

VCSE - Messier 101 - Schmall Rafael
VCSE – Messier 101 – Schmall Rafael

A felvétel technikai adatai:

Skywatcher Newton 150/750
Skywatcher EQ5 GOTO
Baader MPCC Mark III kómakorrektor
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D teljes spektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső

60×600 sec light + / 20 dark / 20 flat / ISO800 / f5 / 750mm

Feldolgozás:

– stackelés Nebulosity-ben
– utómunka PSben

Égbolt tulajdonságai (Kaposfő):

– 2016.03.31.:
– nyugodtság 5 (zenitben hunyorogtak a csillagok – Jupiter pocsék volt..)
– átlátszóság 4,5
– hőmérséklet 15°C

– 2016.04.02.:
– nyugodtság 7
– átlátszóság 3 (szaharai homok…)
– hőmérséklet 5°C

A Messier katalógusban 101-ikként szerepel ez az objektum. Egy szabad szemmel láthatatlan galaxis a Nagy Medve csillagképben, konkrétan a Göncölszekér rúdjának a két utolsó csillagával: a Mizarral és az Alkaiddal alkot majdnem egyenlő szárú háromszöget. A galaxis tőlünk 21 millió fényévre van, átmérője közelítőleg 170 ezer fényév és kb. ezer milliárd csillagot tartalmaz.