VCSE - A nóva (jobbra) és üres helye (balra) mintegy tíz hónap külünbséggel készült felvételeken - Fridrich János Mihály
VCSE – A nóva (jobbra) és üres helye (balra) a mintegy 22 hónap különbséggel készült felvételeken – Fridrich János Mihály

A Nova Stella latin kifejezés új csillagot jelent. A szóösszetétel Tycho de Brahe-től származik a 16. századból. Tycho azt szerette volna kifejezni vele, hogy az égbolton 1572-ben feltűnt egy új csillag, ami korábban nem volt még ott. (Ezt ma SN 1572 szupernóvaként ismerjük.) Tycho és mások korabeli megfigyelései alapján az ő “Új Csillaga” kb. pár nap alatt fényesedett fel, néhány hétig ragyogott maximális fényességgel, majd halványodni kezdett, és kb. két év alatt eltűnt az égboltról: szabad szemmel többé már nem lehetett megfigyelni. Az ilyen jelenségeket a csillagászok nóvának vagy szupernóvának nevezik, attól függően, mi hozta létre a gyors felfényesedést (amit kitörésnek hívnak a kutatók). 2021-ben egy szintén felfényesedő, majd lassan halványodni kezdődő nóvát lehet megfigyelni a Cassiopeia (röv.: Cas) csillagképben, amit ezért Nova Cas 2021-nek kereszteltek. Fridrch János fenti képpárja egyaránt az M52 nyílthalmazról (jobbra lévő sűrű csillagcsoport) és a Buborék-ködről (NGC 7635, balra lévő pirosas-rózsaszínes ködösség) készült, de a baloldali, 2019. június 2-i képen még nem látszik a nóva, a jobboldali, mintegy 22 hónappal később készült, 2021. március 31-i képen a két vonal metszéspontjában van egy új csillag: a nóva. (A két kép mérete a különböző fényképezőgépek és képkivágások miatt kissé eltérő, de az azonosítást, összehasonlítást nem zavarja.)

Olvasd tovább

Ágoston Zsolt tagtársunk, amatőrcsillagász, asztrofotográfus, a VCSE felügyelőbizottságának elnöke szerepelt a Zalaegerszegi Városi TV-ben. Megtekinthető az alábbi videón kb. 8:40-től. A műsorvezető felvezető szövege után bemutatja leggyakrabban használt műszerét és néhány szép asztrofotóját is röviden, kb. három percben:

Adásba 2021. április 20-án került. Úgy látjuk, hogy az egyszerűség és a tévések kedvéért természetesen nem távcsőmechanikára, hanem csak egy fotóállványra rakta fel műszerét, ezért sincs összekábelezve a képeken. Ez érthető. Az interjú végén bemutatott asztrofotói nagyon szépek.

VCSE – Lófej-köd – Hoogeveen, Hollandia, Budai Beáta, Paragi Zsolt (a kép kattintásra nagyítható)

Csillagképződési helyeken, mint az Orion-ködöt és a Lófej-ködöt is magában foglaló molekuláris felhőkomplexumban, bőségesen található por az űrben. A Lófej-köd mélyén is folyik csillagkeletkezés, csak kisebb mértékben, mint egyéb részeken, és a por fényelnyelő hatása miatt vizuálisan nem megfigyelhető. Olvasd tovább

2021. február 12-én, 13-án, és március 7-én, Zalaegerszeg-Jánkahegyen és Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, mely az Sh2-240 jelzésű, más nevén Spagetti-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel, illetve Samyang 135 mm f/2 objektívre rögzített ASI294 hűtött csillagászati kamerával és Optolong L-enhance szűrővel készült, f/5 rekeszen 35×360 s, míg f/2,8 rekeszen 130×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 3200 és Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, Topazlabs DeNoise (Mezei Balázs segítségével) és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - Sh2-240 Spagetti-köd - VCSE
Ágoston Zsolt – Sh2-240 Spagetti-köd – VCSE

Ez az leghalványabb mélyég-objektum, amit fotóztam; összesen 11 órányi expozíciót gyűjtöttem össze a három fok kiterjedésű szupernóva-maradványról, mely Simeis 147 megjelöléssel is ismert. A Szekeres csillagképben található, megközelítőleg 3000 fényév távolságban. Átmérőjét 150 fényévre becsülik, egy 40 000 éve történt szupernóva-robbanás maradványa. A felrobbant óriáscsillag neutroncsillaggá összeomlott magja nagy sebességgel hagyhatta el a szupernóva-maradvány központját, jelenleg is gyorsan forgó pulzárként szeli át a világűrt.

1952-ben fedezték fel a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumban, egy 65 cm átmérőjű Schmidt-Cassegrain távcsővel.

Stewart Sharpless-ről itt lehet olvasni – az ő katalógusában is megjelenik ez a köd.