A 2023. június 20-án koraeste, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Hajógerinc (Carina) csillagképben található NGC 3372 katalógusszámú Carina-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 51×120 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, ISO1600 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Pixinsight és Photoshop szoftverek segítségével történt.
Kategória-archívum: Észlelés – Mély-ég
Az NGC 7293 Csiga-köd fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt
A 2023. június 15-én, 16-án, 17-én és 22-én Namíbiában, az Isabis-völgyben készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Vízöntő (Aquarius) csillagképben található, NGC 7293 katalógusszámú “Hélix-ködről”, vagy “Csiga-ködről”. Itthonról nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont kiválóan megfigyelhető, ott a zenitig emelkedik. A csillagászati sötét utolsó pár órájában fényképeztem négy éjszakán át, amikor minden más célpont már túl alacsonyan volt, de szerettem volna a napkeltéig hátralévő időt kihasználni. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, oxigénszűrővel 67×180 másodperc, illetve hidrogénszűrővel 46×180 másodperc objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Pixinsight és Photoshop szoftverek segítségével történt.
A Mirach szelleme és egy halvány planetáris köd vizuálisan (NGC 404, NGC 6781) – Román Dávid
Az alábbi két vizuális észlelés a VEGA ’23 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból és a TUTY-projekttalálkozón készült.
A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 404 extragalaxis, vagy más néven a Mirach szelleme, ami igen közel található a Mirach csillaghoz (2 magnitúdós, β Andromedae, mindössze 7 ívpercre van a 11,2 magnitúdós galaxis ettől a csillagtól), ezért nem is könnyű megpillantani. Pici, halvány, elnyúlt ködösségként volt megfigyelhető.
Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.19.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3
Leírás
Az NGC 6781 a 13 cm-es tubusomban egy halvány kis planetáris köd a Sas csillagképben, a megpillantásában sokat segített a OIII szűrő.
Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.15.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3
Szűrő: OIII szűrő
A milliárd éves nyílthalmaz: IC 166 a Cassiopeia-ban – Mezei Balázs
Leírás
A fotózott nyílthalmaz a Kassziopeia csillagképben, gazdag csillagmezőben található. A kép szerint a halmaz nagyrészt vörös csillagokból áll, kora alapján középkorúnak osztályozott halmaz. A képek gyenge légköri nyugodtság mellett készültek.
Távcső: 250/960 Newton+Skywatcher F4 kómakorrektor
Időpont: 2023.11.07.
Helyszín: Zalaegerszeg
Átlátszóság: 5
Nyugodtság: 2
Kamera: QHY294PROM
Mechanika: Stabi7Proto
Expozíciós adatok: L: 115×1 perc, R: 50×1 perc, G: 61×1 perc, B: 59×1 perc, összesen 4,75 óra
Szűrők: Antlia LRGB
Az IC 166 nyílthalmazt William Frederick Denning (1848-1931) brit amatőrcsillagász fedezte fel. 8×8 ívperces csak, és összfényessége mindössze 11,7 magnitúdós, így vizuálisan 11-13 cm-es távcsővel nehezen, de látszódhat; a biztos látványhoz és felbontáshoz minimum 20 cm-es távcső kell. Nagyon gazdag, a téli Tejút csillagmezejében látszik. A közepesen idős nyílthalmazok csoportjába tartozik 1,32 milliárd éves korával. Csak kevés nyílthalmaz ismert 5 milliárd éves korral, és a legtöbb nyílthalmaz 500-700 millió évnél fiatalabb.
A halmaz jellegzetessége a nagyon narancsos és vöröses színű csillagok. Kék vagy fehér nincs is benne. Ezt a hatást nem az arrafelé egyébként gyakori csillagközi porfelhők okozzák, hiszen a halmaz környezetében a csillagok kékesek-fehéresek is tudnak lenni a képen. Az ok abban keresendő, hogy az IC 166 öreg, ezért mára gyakorlatilag csak kétféle csillag maradt benne: vörös törpecsillagok, amik akár sok tízmilliárd évet is eltölthetnek a fősorozaton, lassan fuzionálva hidrogént magjukban héliummá; és vörös óriáscsillagok, amelyek a közepes tömegű fősorozati csillagokból fejlődtek el és azok ma megfigyelhető állapotait mutatják (ha volt benne nagy tömegű csillag, az már régen II-es típusú szupernóvává vált). De hogyan élhette meg az IC 166 ezt a kort, hogy csak ez a kétféle típusú csillag maradjon benne? Nos, ez a halmaz a Perzeusz-spirálkaron is túl van, tőlünk 4500-5500 parszekre, a Galaxis centrumától 12700 parszekre (a Nap a centrumtól csak kb. 8000 parszekre), ahol a Galaxisunk árapály-ereje már kicsi, és nem tépte szét teljes mértékben pár galaktikus keringés alatt a nyílthalmazt. A többi, közelebbi halmazra ugyanis ez a sors vár, és a csillagaik elszöknek, majd elkeverednek a Galaxis többi csillagával. Az IC 166 nagy halmaz lehetett eredetileg, de a magja, benne vörös óriásokkal és törpékkel, megmaradt. Az IC 166 tehát annak a kevés nyílthalmaznak az egyike, amelyek ritkán, messze a Galaxis középpontjától fordulnak elő, ahol később bomlanak csak fel, mint a beljebb lévők. Forrás: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/1538-3881/aad048/pdf (Cs. Sz.)
Egy ősi planetáris köd: Abell 31 (Mezei Balázs)
Az Abell 31 az egyik legnagyobb ismert méretű öreg planetáris köd. Ismert Sh2-290 és PK 219+31.1 néven is. A planetáris ködök között ősinek, idősnek számít, kora akár 130 000 év is lehet. Éppen idős mivolta okán tágult nagyon nagyra, az idő elég volt, hogy a ködöt létrehozó csillag külső rétegei messzire eljussanak. Anyaga már kezd beleütközni a csillagközi anyagba. Éppen ezért az égbolton látszó egyik legnagyobb planetáris köd, 17 ívperces (!). 12 magnitúdónyi összfényessége azonban ezen a mintegy fél teleholdnál picit nagyobb területen terül el, ezért nagyon halvány felületi fényességű planetáris köd. A Rák (Cancer) csillagképben látszik. A ködösség főleg hidrogénből és oxigénből áll.
Távolsága kb. 2000 fényév, átmérője közel 10 fényév. Központi csillaga egy apró, de nagyon forró, felszínén 85 ezer °C-os fehér törpe, aminek mérete nagyjából négyszerese a Földének. Tömege körülbelül fele akkora, mint a Napunk tömege, ami azt jelenti, hogy egykoron valószínűleg kétszeres naptömegű csillag lehetett. Az elvesztett anyagot a csillag vörös óriás állapotában az idők folyamán a csillagszelek elfújták. Legalább egymilliárd évnyi „normális”, azaz fősorozati élet letelte után a csillagszelek jellemző sebességéből ítélve a drasztikus tömegvesztés folyamata körülbelül 130 ezer éve kezdődhetett.
A köd viszonylag nagy sebességgel, déli irányban mozog, itt jellegzetes ív alakú lökéshullám látható, ahol a köd anyaga a környező csillagközi anyaggal való kölcsönhatás során összenyomódik. Az ellenkező oldalon a gáz viszonylag szabadon mozog, itt a köd határa meglehetősen diffúz.
A képen a kék szín az oxigén, a piros a hidrogén jelenlétére utal. Annak ellenére, hogy a kék a szülőcsillag környezetében látszik, az oxigén valószínűleg az egész ködben jelen van, de csak a fehér törpéhez közel kap elegendő gerjesztő sugárzást, hogy világítson.
A kép készítésének adatai:
Távcső: 250/960 Newton+Skywatcher F4 kómakorrektor
Időpont: 2023-03-23
Helyszín: Zalaegerszeg
Átlátszóság: 3
Nyugodtság: 6
Kamera: QHY294PROM
Mechanika: Stabi7Proto
Expozíciós adatok: L: 108×2 perc R: 69×2 perc G: 52×2 perc B: 59×2 perc hidrogén alfa (4,5 nm): 70×20 perc oxigén III (4,5 nm): 64×20 perc, összesen 54 óra.
Szűrők: Antlia LRGB – H-alfa – OIII