2022. július 21-22-én, a VEGA ’22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem az M57 jelű planetáris ködről, más néven a Gyűrűs-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával, TS Maxfield kómakorrektorral, Optolong hidrogén és oxigén szűrőkkel készült, 2x45x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Messier 57 - M57 - VCSE - Ágoston Zsolt
Messier 57 – M57 – VCSE – Ágoston Zsolt

Talán a legismertebb és az egyik legtöbbet fényképezett planetáris köd, remélem azért sikerül valami újat mutatnom.

Az M57 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett, amikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A halvány, középső csillag a kihunyt csillag fehér törpévé alakult magja.

A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű “bin1” módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel.

A ködösség egy fényes, elliptikus alakú vöröses, hidrogénben gazdag külső gyűrűből, és egy zöldeskék, nagyrészt oxigénből álló belső alakzatból áll. A köd közepén egy halvány csillag látható, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakult fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi.

A Gyűrűs-köd elnevezést azért kapta, mert vizuálisan megfigyelve a fényes külső gyűrű élesen elkülönül a halvány belső területtől, a külső gyűrű ezért kifejezetten szembetűnő.

A Lant csillagképben található planetáris ködöt Charles Messier fedezte fel 1779 januárjában, miközben üstökösöket keresett. Elsőként Gothard Jenő fényképezte le 1886-ban, a központi csillag először ezen a felvételen vált megfigyelhetővé, így annak felfedezője a kiváló magyar csillagász. Látszólagos átmérője 2′, valós átmérője 1,3 fényév. 2500 fényév távol van a Földtől. Kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki.

2022. július 28-án, a VEGA ’22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételem az NGC 6826 jelű planetáris ködről, más néven a Pislogó-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával, TS Maxfield kómakorrektorral, Optolong hidrogén és oxigén szűrőkkel készült, 2x35x60 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

NGC 6826 - VCSE - Ágoston Zsolt
NGC 6826 – VCSE – Ágoston Zsolt

Az NGC 6826 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan ledobta magáról. A fényes, középső pontszerű objektum a kihunyt csillag fehér törpévé alakult magja.

A felvételt a hűtött kamerám magasabb felbontású, de alacsonyabb érzékenységű “bin1” módjával készítettem, oxigén és hidrogén szűrőkkel.

A ködösség türkízes színű, elliptikus alakja tűnhet fel elsőre, majd ahogy megfigyeljük a ködösség belsejét, egy fényesebb, elliptikus gyűrűt is láthatunk. A planetáris köd magjában egy fényes csillagot figyelhetünk meg, ez a ködöt létrehozó csillag magjából kialakult fehér törpe. A ködöt egy nagyon halvány haló is körbeveszi.

Az elnevezése (Pislogó-köd) annak tudható be, hogy ha vizuális megfigyelés során közvetlenül a központi csillagára nézünk, az azt körülvevő ködösség eltűnni látszik. Ha egy picit az objektum mellé nézünk, akkor pont fordítva, a köd egyre fényesebbnek látszik, míg a központi csillag szinte eltűnik, mintha a köd “pislogna”.

A ködösséget William Herschel fedezte fel 1793 szeptemberében, a Hattyú csillagképben. Látszó átmérője csak 30″, valós átmérőjét 0,2 fényévre becsülik, Távolsága tőlünk körülbelül 2000 fényév.

A planetáris ködökről és vizuális megfigyeléséről Csizmadia Tamás írt egy cikket a VEGA 97. számának 5-9. oldalán, ami ide kattintva ingyenesen elérhető.

A Hickson 44 jelű kompakt galaxiscsoport - Fotó: Ágoston Zsolt
A Hickson 44 jelű kompakt galaxiscsoport – Fotó: Ágoston Zsolt

2022. április 29-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 44 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, a szabadban kellemes hőmérséklettel. Fotózás közben volt lehetőségünk vizuális észlelésekre is. Éjfél után volt némi felhőátvonulás foltokban, az ég minősége is változó volt.

Olvasd tovább

Mezei Balázs - LDN 1235 Cápa-köd - 250/960 Newton, Stabi7, QHY163M, 100x300 s (A cikkben bemutatott összes kép, time-lapse animáció, rajz az ausztriai Trahüttenben tartott 2021. őszi észlelőhétvégén készült)
Mezei Balázs – LDN 1235 Cápa-köd – 250/960 Newton, Stabi7, QHY163M, 100×300 s (A cikkben bemutatott összes kép, time-lapse animáció, rajz az ausztriai Trahüttenben tartott 2021. őszi észlelőhétvégén készült)

A 2020-as ausztriai észlelőhétvégéhez hasonlóan 2021-ben is rendeztünk Ausztriában egy észlelőhétvégét, szeptember 9. és 12. között, immár jelentősen megnövelt létszámmal. A részvétel félpanziós módon (szállás kétágyas szobákban saját fürdőszobával, reggeli, vacsora) 154 euróba került fejenként a három estére.

Hogy milyen ég volt? Erről következzék egy kis sztori. Hajnalban az egyik kezdő fotós, aki el volt foglalva monitorja képernyőjével, fényesedő égre lett figyelmes. Pedig a napkelte időpontja még messze volt. El is kezdett panaszkodni jó hangosan, hogy “de kár, hogy ilyen korán elkezd kivilágosodni az ég!” Erre Schmall Rafael odakiáltott neki: “Nem hajnalodik, hanem feljött az Orion-köd és az süt be Neked balról!” Ha – természetesen – árnyékot nem is vetett az Orion-köd, de tényleg kontrasztos, fényes volt és szabadszemes.

Előkészületek

Olvasd tovább