2017. május 28/29-e éjjelén az NGC 6946 extragalaxisban feltűnt SN 2017eaw szupernóváról készített Csizmadia Szilárd felvételeket a VCSE zalaegerszegi Távvezérelt Csillagvizsgálójának 250/1200-as Newton távcsövével. (Ez egy EQ-6-on lévő műszer.) A használt expozíciós idő 30 sec volt, a képeket ISO 1600 érzékenység mellett egy Canon 6D kamera készítette. A felvételeket Ágoston Zsolt dolgozta fel: 6 db mezősimító (flat-field), 10 db sötétkép (dark) és 112 db objektum (light) kép került felhasználásra az alábbi összegkép kialakításához. Mivel ez alkalommal a Lacerta MGEN vezetőkamera nem volt használatban, a képek összetologatásához és összeadásához Zsolt a DSS-t használta. Ezután még Startools-ban és Photoshopban dolgozta fel a képeket.

VCSE - NGC 6946 és SN 2017eaw - Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd
VCSE – NGC 6946 és SN 2017eaw – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

Az alábbi képkivágáson a szupernóvát két vonallal be is jelöltük a könnyebb azonosíthatóság végett:

VCSE - NGC 6946 és SN 2017eaw, 2017. május 28/29. - Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd
VCSE – NGC 6946 és SN 2017eaw, 2017. május 28/29. – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

Figyeljük meg ennek a IIP típusú szupernóvának a jellegzetes kék színét. A szupernóvák táguló gázfelhője kezdetben nagyon forró, ezért látjuk kéknek. Később hűlnek, és hamar vörössé válnak, majd egészen hideggé és a szupernóvamaradvány sugárzása a robbanás után pár évvel a láthatóban gyengébb, infravörösben erősebb lesz.

A végső képről a szupernóva becsült fotovizuális fényessége 13,8 magnitúdó. A fényesség becsléséhez az alábbi térkép használható. A térképen az egyes, állandó fényű összehasonlítócsillagok mellé írt számok a csillag fényességét jelentik tizedmagnitúdóban (vagyis pl. 134 = 13,4 mafnitúdó, kb. a vizuális sávban). A kereszt közepén lévő körön belül tűnt fel a szupernóva.

VCSE - az AAVSO változócsillag-térképe az SN 2017eaw szupernóva fényességbecsléseihez (a térképet Mizser Attila bocsátotta rendelkezésünkre
VCSE – az AAVSO változócsillag-térképe az SN 2017eaw szupernóva fényességbecsléseihez (a térképet Mizser Attila bocsátotta rendelkezésünkre

Az NGC 6946-ban ez a tizedik feltűnt szupernóva: SN 1917A, 1939C, SN 1948B, SN 1968D, SN 1969P, SN 1980K, SN 2002hh, SN 2004et, SN 2008S, and SN 2017eaw szupernóvák tűntek fel benne, valamint az ún. “elfuserált szupernóva” NGC 6946-BH1. (Az elfuserált szupernóvák 17 naptömegnél nagyobb vörös szuperóriás csillagokból lesznek. Nem robbannak fel, nem fényesednek ki, hanem elkezd csökkenni a  fényességük és végül eltűnnek az észlelő távcsöve elől. Fekete lyukká omlanak össze. Mindössze két jelölt van ilyenre, az egyik az említett NGC 6946-BH1.) A magas szupernóva-aktivitás oka, hogy az NGC 6946 egy alacsony felületi fényességű, csillagontó galaxis. Rengeteg fiatal, nagytömegű csillag található spirálkarjaiban, az utóbbi néhány százmillió évben végbement heves csillagkeletkezés miatt. Ezek közül számos nagytömegű csillag, amelyek szupernóvaként fejezik be életüket pár tíz-százmillió évvel születésük után.

Képünkön is feltűnik, hogy a galaxis magja sárgás, vagyis ott kisebb felületi hőmérsékletű, öregebb csillagok találhatók, a karok inkább szürkéskékebbek. Mivel a használt 25 cm-es távcső városban van, sokkal többet kellett volna exponálni a spirálkarok kékes színének előcsalogatásához, de célunk a szupernóva fényességmérése volt, nem egy csodás asztrofotó készítése.

Az alábbi képet Csizmadia Szilárd és akkor még egyetemi hallgatója, Nagy Zsófia készítette 2004-ben az  ugyanebben a galaxisban feltűnt SN 2004et szupernóváról (SN-ről). E másik SN helyét is két vonal fogja össze. Akkor a piszkéstetői 1 m-es RVV-távcsőre szerelt 1300 x 1300 pixeles Roper Scientific CCD kamerát használták B, V, R szűrőkkel, szintén a szupernóva tudományos célú fényességmérésére. A kép 2004. december 21/22-én készült, 200 sec (B) és 60, ill. 40 sec (V és R) szűrőkön keresztül, a látómező mérete mindössze 7×7 ívperc volt.

VCSE - SN 2004et, MTA Konkoly Obszervatórium, Csizmadia Szilárd gyűjteményéből
VCSE – SN 2004et, MTA Konkoly Obszervatórium, Csizmadia Szilárd gyűjteményéből

Érdemes az alábbi képen megnézni, hogy mindkét szupernóva mennyire kinn a spirálkarokban robbant:

VCSE - az SN 2017eaw a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójából az NGC 6946-ban, valamint a második szerző által is észlelt SN 2004et helye (csak azokat az SN-eket tüntettük fel, amelyet legalább egyikünk észlelt).
VCSE – az SN 2017eaw a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójából az NGC 6946-ban, valamint a második szerző által is észlelt SN 2004et helye (csak azokat az SN-eket tüntettük fel, amelyet legalább egyikünk észlelt).

A fenti kép elkészítése után elhatároztuk, hogy távcsövünket újrajusztírozzuk (kollimáljuk) – azóta ez megtörtént.

Tagtársaink további észlelései ugyanerről az SN 2017eaw szupernóváról itt találhatók:

Molnár Iván 2017. május 16-án: http://vcse.hu/szupernova-az-ngc6946-galaxisban-molnar-ivan/

Schmall Rafael 2017. május 18/19-én: http://vcse.hu/szupernova-robbanas-tuzijatek-galaxisban-ngc6946-sn2017-schmall-rafael/

 

2017. április 1-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem az M95, M96 és M105 galaxisokról. 42×240 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 30 mezősimító (flat), ISO 1600 képből került összeállításra az itt bemutatott felvétel.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton-távcsővel és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült.

A “galaxis-évszakot”, illetve a felszerelésem viszonylag nagy látómezejét kihasználva készítettem ezt az asztrofotómat, az M95, M96 és M105 katalógusszámú, ritkábban fotózott galaxisokról, amelyek az Oroszlán csillagképben találhatók. Az M105 közelében elhelyezkedő NGC 3384 és NGC 3389 csillagvárosok szintén rákerültek a képre.
Pierre Méchain 1781. március 20-án fedezte fel az M95 és M96 galaxisokat, majd Messier négy nappal később katalógusába vette. Az M105-öt Pierre Méchain 1781. március 24-én találta meg, viszont nem ismert okból Charles Messier nem vette fel katalógusába. William Herschel fedezte fel újra 1784. március 11-én az NGC 3384-gyel és NGC 3389-cel együtt, végül 1947-ben Helen Sawyer Hogg sorolta be a Messier-objektumok közé.
Az említett galaxisok a Leo I, vagy más néven M96 galaxiscsoport tagjai, a csoport maga pedig a Virgo szuperhalmaz tagja. A csoport ismert tagjait (legalább huszonkettő galaxist) gravitációjuk tartja össze.
A 36 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M95 egy spirális galaxis, a magot egy “rúd” keresztezi, a “rúd” végeiből ágaznak el a spirálkarok, amik körbeveszik a központi régiót. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok övezik, elliptikus alakban. (A magyar szakirodalomban kevésbé jó fordításként a horog vagy küllő szót használják rúd helyett – a szerk.)
A 35 millió fényévre található, 100 milliárd csillagot tartalmazó M96 szintén spirális galaxis, belső, fényes spirálkarjai közvetlenül a magból indulnak ki. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok veszik körül, elliptikus alakban.
A 35 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M105 elliptikus galaxis, alakja inkább gömbre hasonlít, mint ellipszisre, egyéb részletet nem mutat.
Az NGC 3384 egy elliptikus galaxis, fényes magot övező halvány régióval.
Az NGC 3389 a felvételen spirális galaxisnak tűnik, néhány spirálkarja kivehető.
VCSE - NGC 1499 - Schmall Rafael
VCSE – NGC 1499 – Schmall Rafael

A VCSE Őszi észlelőhétvégéjén készítettem ezt a képet. Eredetileg 100 expót terveztem hozzá, de az időjárás kissé akadályozta a munkámat. Legnagyobb öröm a vizuális megpillantása lett volna, no majd legközelebb.

Dátum: 2016-10-29 22:00
Távcső: Canon EF 200mm f2.8
Mechanika: SkyWatcher EQ-5 Pro mechanika Synscan vezérléssel
Kamera: Canon EOS 6D (átalakított)
Exp. idő: 35x180sec, ISO2000, f3.2
Helyszín: Dobronhegy

English

Kilenc éjszaka gyűjtöttem a fényt az NGC 281 ködről készült asztrofotómhoz. A köd kinézete alapján a Pacman-köd nem hivatalos becenevet kapta, egy videójátékbeli szereplőre történő állítólagos hasonlósága miatt.
VCSE - A Pacman köd - NGC 281 - Schmall Rafael
VCSE –  NGC 281 – Schmall Rafael
A kilenc éjszaka alatt több, mint 25 órányi felvétel jött össze. Volt kalandja bőven az elkészülésnek? volt, amikor nyest akart betörni a csillagdába, máskor egy igen jó ég előtt jött a virgákból a záporeső. Amit viszont teljes mértékben sikerült tesztelni, az az, hogy három perc alatt bevethető a rendszer. Korábban 35-40 perceket pakoltam kifele, majd befele is… Most a kis kaposfői csillagdámban egyszerűen csak eltolom a tetőt, és odafordítom óraszögben a távcsövet, ahova kell, ugyanis deklinációben már fixen rögzítve van a kompozíció. A kihuzatra mérőszalag lett ráragasztva, a pontos célzást pedig lézerceruza segíti. Ezek olyan kis trükkök, amelyekkel nagyban meg lehet könnyíteni a fotózást. A VCSE táborban már találkoztunk a lézeres beállítással, a mérőszalag az viszont csak később lett felfűzve…
A felvétel technikai adatai:
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton-távcső
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
Expozíciós idő: 194 x 480 sec, érzékenyég: ISO 800
Az internetes adatbázisok, leírások alapján több minden is megtudható erről a ködösségről. Tehát az NGC 281-es katalógusszámot viseli, de amatőrcsillagászok között beceneve Pacman-köd, hiszen úgy is néz ki (ami a kompozíciót is ihlette).
A csillagköd területe különösen izgalmas, ugyanis a megszokott hidrogén-alfa sugárzás mellett nagymértékben tartalmaz hidrogén-bétát is, utóbbi a kékeslilás színárnyalatát adja. Maga a csillagköd tőlünk 9000 fényév távolságban fekszik, tehát nagyon messze, a Cassiopeia csillagkép irányában.
Amilyen távol van, olyan nagy is. Látszólag akkora méretű, mint a telihold, ám természetesen halvány. Közepes méretű távcsővel egy színtelen foltként tűnik elő. Valódi átmérője valójában kb. 45-50 fényév, ezzel a nagyobb ködösségek sorába illeszkedik.
A csillagköd belsejében látszódik egy-egy kis, sötét felhőcske, ezeket Bok-globuláknak hívják. Ezek olyan kis csomósodások, amelyek összeomlanak saját gravitációjuknál fogva és új csillagok születnek majd belőlük. Ezért hasonlítanak a jobban ismert Sas-köd “Teremtés oszlopai”-ra. Itt is megfigyelhetőek azok az oszlopok, amiket a csillagszél alakít. Később ott is csillagok formálódnak majd.
A felvételt úgy terveztem, hogy extrém mélységek is látszódjanak. Tehát nemcsak maga az NGC 281, hanem a környező fátylak és porködök is előtünjenek.